Népújság, 1985. január (36. évfolyam, 1-25. szám)
1985-01-08 / 5. szám
NÉPÚJSÁG, 1985. január 8., kedd . £ if* fi. » m -rtigiFi rff illat Komputer vezérléssel Vitorlás teherhajó Japánból 26 ezer tonnás, háromár- bocos teherszállító vitorláshajót készít egy japán vállalat. Az új hajó a Hírek szerint 190 méter hosszú és 28 méter széles. Két, egyenként 3300 kilowatt teljesítményű dízelmotor hajtja meg. A motorok működését teljesítményük 49 százalékára lehet — a vitorla hajtóereje szerint — csökkenteni. Az optimális működést egy navigációs komputer számítja ki az időjárás figyelembevételével. A komputer a szél erejét és irányát állandóan regisztrálja, kiértékeli és a kapott adatok alapján meghatározza a vitorlák optimális helyzetét és nagyságát, valamint a motor szükséges teljesítményét. A vitorlák beállítása és kiegyensúlyozása automatikusan történik. Állati dolgok Cicák Egy kis kozmetika (jobb oldali kép) Még csecsemőkorban (MTI fotó) Szabó Sándor összeállítása A szemüveg története SZILVESZTERI ZAJKELTÉS Miért lármázunk újévkor? A lipcsei Régi Városháza böLtívei mögött húzódik meg Herbert G láss látszerész boltja, amelyet a szemüvegre szorulókon kívül gyakran keresnek föl azok is, akik kíváncsiak a szemüveg tör1 ténetére: a kis bolt ugyanis, amelyhez a város két híres látszerészének, Georg Friedrich Grabichnak (üzletalapítás: 1881) és dr. Gottfried Tauber magiszternek (üzletalapítás: 1800) neve fűződik, történelmi kincseket rejt. 1935-ben Herbert Glass, a bolt mai vezetője itt kezdte él tanulni a látszerészi szakmát, de érdeklődését hamarosan fölkeltették a régi üzleti könyvek, szemüvegek is, amelyek egy része még abból az időből származik, amikor az „optikai okulista intézet” magisztere és alapítója a Grimmaische Gasse 758. alatt írott reklámmal és tudós útmutatással élesebb látáshoz segítette a vásár látogatóit. de „külföldi személyeket” is. Tauber tudósként is űzte a szakmát. Egyike volt az első látszerészeknek, akik nem a kortól és a fej nagyságától függően árusították a szemüvegeket, hanem viselőjükhöz igazították. Aki nem tudott gyalog, vagy kocsin eljönni az 1800-bgn létesített okulista intézetbe, annak borítékban egy darab cérnát küldött: ezzel adta meg a szem . és az írás közti távolságot, amelyről valamennyire olvasni lehetett. Hol vannak’ már azok az idők, amikor a szemüveget még leltári jegyzékre vették, vagy végrendeletileg örökül hagyták ! Ma nagyvonalúan. kétévenként cseréljük ki a szemüvegünket, ha kiment a divatból, s a kiszolgált darabot gondatlanul egy fiókba süllyesztjük. Néhány optikai jelenséggel már az ókorban foglalkoztak (Euklidész, i. e. 300), de az emberi látás folyamatát és a fénytörés fizikai törvényeit csak Ibn el Hei- tham (975—1038) arab természettudós tudta tudományosan földeríteni. Amikor írásait a XIII. század közepén lefordították latinra, ferencesrendi szerzetesek felkapták azt a javaslatot, hogy az „aggok és azok, akiknek gyenge a szemük”, egy hegyi kristályból, a bérűiből csiszolt „olvasókövet” tartsanak az írás elé, hogy ezáltal felnagyíthassák azt. A szem elé helyezett üvegeket elsőként a velencei és muránói üvegolvasztók és -csiszolók fejlesztették ki. Ott már 1300-ban megalakult a szemüvegkészítők céhe, s az új látásjavító eszköz gyorsan polgárjogot nyert, legalábbis a tehetős olaszok és spanyolok körében. Sokan azonban csak akkor jöttek rá, hogy látásukkal baj van, amikor Gutenberg feltalálta a könyvnyomtatást, s elterjedt a könyv. Eleinte azonban csak kétféle szemüveget készítettek, amelyekkel mindenki meg is volt elégedve: az egyiket rövidlátóknak, a másikat távollátóknak. A látszerészek csak a XIX. században vezették be a gyújtótávolságok skáláját. Érdekes, milyen sokáig nem jöttek rá a látszerészek és a szemüveget viselő emberek, hogy a fülek és az orr kiválóan alkalmas a szemüveg tartására. Az ollóformájú szemüveget kézzel tartották a szem elé, a szí- jas szemüveget, mint egy homlokpántot, a fej köré csavarták, a zsinóros szemüveget a fülek köré tekerték. Körülbelül 1746-tól vált használatossá az a szemüveg, amelynek rövid szárait a halántékra ragasztották. A paróka is gyakran szolgált a rövid szemüvegszárak tartására. Csak amikor a paróka kiment a divatból, próbálkoztak meg végre a mai, orrnyeregre és fü'lre akasztható szemüveggel. — A kisembernek annak idején úgysem voltak nagy igényei — mondja lipcsei látszerészünk. — Az volt a fő, hogy ki tudja betűzni a hivatali előírásokat, s alá tudja írni a nevét. Mivel az átlagéletkor jóval alacsonyabb volt, mint a mai, sok ember egyáltalán nem is ébredt tudatára öregkori mesz- szelátásának. Herbert Glass gyűjteményében az értékes monoklik mellett ott vannak a híres drótkeretes „betegsegélyzői szemüvegek” is, mintegy a szemüveg társadalmi föl- emelkedését bizonyítandó. Nosztalgikus üzleteket azonban nem lehet Herbert Gläss-szel kötni. Szerető gonddal összehordott szemüveg-, kép- és könyvgyűjteményével csupán fel akarja szólítani vevőit arra, hogy új, elegáns szemüvegükön keresztül vessenek egy pillantást az „orrbicikli" érdekes történetére. A „vígságszerző újesztendő” köszöntésének megany- nyi módja van. Az óévbúcsúztatás talán legáltalánosabb velejárója a zajkeltés, a féktelen ünnepi lármázás, amelynek az idén is tanúi lehettünk, ha végigmentünk a szilveszteri utcán. Újév napján az emberek igyekeznek világszerte minél nagyobb lármát csapni. Dániában például tűzijátékkal, patronok és petárdák robbantásával növelték a zajt, méghozzá olyan mértékben, hogy később rendeletekkel kellett megtiltani a szórakozásnak ezt a fajtáját. Az NDK-ban viszont még ma is több mint harmincmillió márka értékű tűzijáték-rakétát gyártanak újévre. Lármázunk a magunk módján mi is: a hangorkán növelésére dudák, sípok, kereplők, játékdurrrancsok szolgálnak. - Vajon hogyan alakult ki az óévtől való búcsúzásnak ez a mindenütt honos, ám a fülnek korántsem kellemes szokása? A papírtrombiták rikoltozása és •a petárdadurrogtatás réges- régi hiedelmeket idéz, amelyeknek közös célja a rossz, az avitt. a gonosz elűzése. — és ez által az újesztendőre való egészség, bőség termékenység megteremtése, meg- idézése — volt. „A régi babonás szokások létrejöttét viszont olyan áltörténeti mondákkal magyarázzák. melyek inkább eltakarják, mint felfedik a szokás valódi értelmét, célját — írja Dömötör Tekla Magyar népszokások című könyvében. — A formázással, álarcos alakoskodással összekötött szokásokat gyakran a török harcokkal hozzák kapcsolatba.” Hazánkban is több helyütt él ilyen szokásmagyarázó történet. Érdemes a legjellegzetesebbel megismerkednünk. ezt a püspökladányi születésű Igmándy József (a hajdúnánási gimnázium egykori tanára, a debreceni egyetem későbbi bölcsészdoktora) jegyezte fel. Hajdúszoboszlón szerzett megfigyeléseit Szilveszteri népszokások Hajdú megyében címmel adta közre az Ethnographia egyik 1941-es számában. „Szoboszlón — írja — a gyerekek. suhan- cok és legények pergőkkel, kolampokkal. csengőkkel, dudákkal, ostorokkal és mindenféle eszközökkel felszerelve összegyűltek a piacon, s itt, valamint az utcákon járkálva rettenetes zajt csaptak. Közben lövöldöztek is. Ezekhez járult még a torony, az ablakok kivilágítása, csillagszórók, világító rakéták. lövöldözése." A hajdlúvárosban élő idősebb emberek ma is úgy tartják, hogy ez az évbezáró szokás a török háborúk idejére megy vissza. A török épp az esztendő utolsó napján közeledett a hadba vonult férfiak távolléte ' miatt, csupán asszonyoktól és gyermekektől lakott Szo- boszlóhoz. Az asszonyok — szükség szülte női leleményesség — ijedtükben félreverték a harangot, tepsikkel. edényekkel csörömpöltek, hogy a zaj keltéssel megrémítsék és félrevezessék a törököket. A szájhagyomány szerint tehát a szokás a törökvilág eseményeivel függ össze „... 1660. december 31-én — írja Igmándy — törák martalócok támadták meg a várost. A szoboszlói hajdúk nemcsak visszaverték a támadást, hanem még űzőbe is vették a rablókat. Közben beesteledett és sűrű köd ereszkedett. Az otthonmaradottak féltek, hogy a vitézek a sötétben nem találnak haza, ezért csaptak nagy lármát, kivilágosították a tornyot, s az ablakokat. Más változat szerint a török támadás elől a város határában lévő nádasba elbújtatott asszonyok és gyerekek sikoltozása és kongatása azt a hitet keltette a támadókban. hogy a Szoboszlót védők nagyon sokan vannak, s a megrémült törököket a várost védelmező néhány vitéz visszaverte, sőt elkergette Kaba felé. Hogy aztán ezek visszataláljanak, ezért a toronyba lámpát tettek." Igmándy József négy évtizeddel ezelőtt még azt adhatta hírül, hogy „a szokás a kántálással együtt ma is megvan." Az idő múlásával azonban, miképp egész szilveszteri szokásrendszerünk, a zajkeltés rítusa is megváltozott értelmezésben, el- halványodott eredettel. talán csak puszta hagyományként élt tovább. Juhani Nagy Jáno* 2000-BEN: 3,5 milliárd ember Ázsiában Aranymosás rab szolgamun k dirai A puha tornacipő megbetegíti a lábat A tornacipő, a fiatal nemzedék legkedveltebb lábbelije sok lúdtalp okozója. Armin Klümper frelburgi ortopéd professzor szerint főleg az olcsóbb fajtájú tornacipők veszélyeztetik a lábat, a térd- és csípőízületeket. Klümper professzor, aki sok élsportolót kezel, azt kifogásolja, hogy az effajta tornacipőknek sem stabil sarokkérge, sem erős fűzése nincs. A műanyag talpak elősegítik a lábgomba keletkezését. A tornacipőket valóban csak sporthoz lenne szabad viselni, figyelmeztet Klümper. Hétköznap, a be. tonutakon és aszfaltjárdákon a fiataloknak is szilárd lábbelit kellene viselniük. Kétezerben egyedül Ázsiában 1 milliárd emberrel több él majd, mint ma: összesen 3,5 milliárd. A születési arányszám görbéje a harmadik világban ennek ellenére, a régebbi előrejelzésekkel ellentétben, ellaposodott. Az egykori Kasszandra-jóslatok. amelyek szerint a közeljövőben a túlnépesedés katasztrófájának veszélye fenyeget, halkabbakká váltak. Ezt állapította meg a közelmúltban Hongkongban 12 országnak a lakosság növekedése problémájával fog la l- kozó 60 szakembere. A harmadik világ lakossága a lassúbb tempó mellett is olyan mértékben szaporodik. hogy az ipari országok népesedési problémái ehhez viszonyítva elhanyagolható nagyságra zsugorodnak. A születésszabályozás nem oldja meg a problémát Peringnek azzal a tervével kapcsolatban, hogy Kína lakosságát rendelettel 2110-ig a jelenlegi több mint 1 mil- liárdról 700 millióra csökkentik. Harald Hansluwka, az Egészségügyi Világszervezet (WHO) igazgatója figyelmeztette Kínát: az országot a lakosság ilyen méretű csökkentése esetén súlyos szociális és véaső soron politikai problémák veszélye fenyegeti. Nemcsak a lakosság növekedése, hanem a lakosság regionális elosztása is befolyásolja a gazdasági növekedést. Erre a következtetésre jutottak a malaysiai Kuala Lumpur-i egyetem szakemberei. A szakemberek legnagyobb gondja az ázsiai nagyvárosok hatalmas növekedése. A mandai Népességkutató Intézet számításai szerint az ezredfordulón a világ 35 legnagyobb városa közül 18 Ázsiában lesz. közöttük új világvárosokként Szöul, Bangkok, Djakarta és Dacca. (Die Presse) A perui rendőrség hivatalos jelentés szerint hét személyt — két nőt és öt férfit — tartóztatott le Limában, mert gyermek.rabszol- gakereskedelemmel foglalkoztak. Cuzco, volt inka főváros vidékén szegény paraszt családok 10—15 éves gyermekeit toborozták, hogy Madre de Diósban, a perui Amazonas-vidéken Brazília és Bolívia határán aranymosásra használják fel őket. A becslések szerint gyermekek százait dolgoztatták rabszolgaként embertelen körülmények között. A vizsgálatot a La Repub. lica című lap cikke nyomán indították el, amely beszámolt a Madre de Dios-i rabszolgakereskedelemrő'. Madre de Diós vidékén 15 ezer aranymosó naponta 4— 5 gramm aranyat talál a vidék számtalan folyójábán. A „munkaerő-toborzók” a lap szerint távoli vidékeket kerestek fel, ahol sok parasztcsalád a kétévi szárazság után alig tud megélni. A toborzók munkát ígértek e családok gyerekeinek, és átszámítva 75 pfennig előleget fizettek ki. Sok szülő elengedte gyerekét, mert azt remélte, hogy így jobb élete lesz. A cikk megjelenése után az ügyészség vizsgálatot rendelt el. Ennek eredményeként tartóztattak le 7 „toborzót”, amint 28 sze. mélyt, gyerekeket és felnőtteket, repülőgépen a munkahelyre akartak szállítani.
