Népújság, 1985. január (36. évfolyam, 1-25. szám)
1985-01-07 / 4. szám
1. NÉPÚJSÁG, 1985. január 7., hétfő RADZSIV GANDHI BESZÉDE Jlz indiai nép győzelméről... Jf HARARE Sir Geoffrey Howe brit külügyminiszter szombaton háromnapos hivatalos látogatásra Zimbabwébe érkezett. Howe, aki ezután még két másik afrikai államba is ellátogat, hétfőn találkozik zimbabwei tárgyalópartnereivel. köztük Robert Mugabe miniszterelnökkel. Diplomáciai források szerint a brit külügyminiszter közvetíteni kíván Namíbia ügyében Washington és az afrikai országok között. ANKARA Turgut özal török miniszterelnök szombaton kisebb kormányátalakítást hajtott végre. Az intézkedés előzménye, hogy Ismail Ozbagler olajipari államminiszter lemondott Hivataláról. Helyébe özal Cemal Buyukabast, az energia- és természeti források miniszterét nevezte ki, akinek tárcáját Sadi Túréi volt államminiszter vette át. R ÓMA Tizennégy év óta először havazott Rómában. Az olasz fővárosban szenzációnak számító jelenségről a rádió híradásainak élén számolt be, bár a ritkán szállingózó hó- pelyhek a mínusz 5 fokos hideg ellenére elolvadtak. SZÓFIA Szombaton délután, helyi idő szerint 15 óra után néhány perccel földrengést észleltek a bolgár fővárosban és környékén. A Medvegyev skála szerint 3—4-es erősségű földmozgás epicentruma Szófiától mintegy 90 kilométerre nyugatra volt. A földrengésnek nem volt halálos áldozata, s anyagi kárról sem érkezett jelentés. WASHINGTON Az amerikai szenátusban és képviselőházban párhuzamosan vitára bocsátották azt a törvénytervezetet, amely a München környékéről szovjetellenes adásokat sugárzó Szabadság Rádió költségvetésének jelentős emelését indítványozza — jelentette a TASZSZ. India egysége mindenek fölött áll: nem lehet és nem is lesz semmiféle engedmény a szeparatista eszméknek és az erőszak kultuszának — szögezte le Radzsiv Gandhi miniszterelnök a nemzethez intézett üzenetében. A rádió és a televízió által közvetített beszédében körvonalazta kormánya feladatainak és céljainak általános kereteit. A választási eredményt „nem tekintem személyes diadalomnak, még csak nem is a pártoménak, hanem az indiai nép győzelme testesül meg benne” — mondta Radzsiv Gandhi. — Teljes energiánkkal kell bizonyítanunk, hogy a bizalmat kiérdemeltük. Megbízatásunk félreérthetetlen: az egységre, az erőre, és az összhangra szól. A miniszterelnök kijelentette, hogy az ország előtt tornyosuló nehézségeken csak összefogással és együttműködéssel lehet túljutni. Harcolni kell a vallási-etnikai különállás, „a széthúzás, a gyanakvás és a bizonytalanság” ellen. A kormány elsődleges fontosságot tulajdonít a pandzsá- bi helyzet rendezésének — közölte Radzsiv Gandhi, majd határozottan aláhúzta: „A szikhek ugyanúgy Indiához tartoznak, mint bármely más közösség. Hősi szerepet játszottak szabadságunk kivívásában és megvédésében. Szeretném biztosítani őket afelől, hogy életüket és tulajdonukat az ország minden részében megóvjuk”. A közigazgatás megreformálása elengedhetetlen a társadalmi és a gazdasági átalakulás érdekében — folytatta a kormányfő, közölve, hogy a döntéshozatali folyamatot decentralizálják és a számadási kötelezettség gyakorlatát megszigorítják. Az eljárási szabályokat leegyszerűsítik, a közszolgáltatások színvonalának emelésére és a hivatalos személyek erkölcsi tartásának a javítására intézkedéseket hoznak. — Olyan következetes külpolitikai vonalvezetést örököltünk, amely nemzeti érdekeinket szolgálja — fejtette ki Radzsiv Gandhi. — Mindig is hittünk és hiszünk a béke és a fejlődés ügyének a szolgálatában. A viszonosság és a kölcsönös előnyök alapján baráti kapcsolatokra törekszünk minden állammal. El nem kötelezett politikánk töretlen és megváltoztathatatlan, küzdünk az igazságosság és az egyenlőség vezérelte új világgazdasági rend megvalósításáért, ragaszkodunk a be nem avatkozás elvének érvényesítéséhez az államközi kapcsolatokban — mutatott rá Gandhi. Külön szólt a szomszéd országokhoz fűződő viszonyról, kiemelve, hogy India a kölcsönös tisztelet, a szuverén egyenlőség és a barátság szellemében kívánja rendezni a vitás kérdéseket. Kisszótár Genfhez A genfi Gromiko—Shultz találkozó célja a szovjet álláspont szerint elsősorban a leszerelési tárgyalások közös témájának és értelmezésének meghatározása. Ezért hasznos lehet e témakörrel kapcsolatos néhány fogalom rövid áttekintése. HADÁSZATI ATOMFEGYVEREK: a SALT- és SALART-tárgyalások során ama atomfegyvereket tekintette Moszkva és Washington hadászati, stratégiai jellegűnek, amelyek képesek elérni a másik fél területét. Ide tartoznak a saját területen elhelyezett szárazföldi telepíttésű interkontinentális (földrészközi hatótávolságú) rakéták, továbbá a tengeralattjáróra telepített rakéták, valamint a stratégiai bombázók által szállított nukleáris fegyverek. KÖZÉP-HATÓT A VOLS AGÜ ATOMFEGYVEREK : Az INF-tárgyalások témáját képezték. A szovjet SS—20-asok az Atlanti Szövetség országainak (a NATO-tag Egyesült Államok és Anglia. illetve az integrált katonai szervezeten kívül álló Franciaország) Európában és az Európát övező tengereken atomtengeralattjárókon elhelyezett fegyvereinek ellensúlyozására szolgálnak, s nem érik el az Egyesült Államok sűrűn lakott területét. Az Egyesült Államok által 1983-tól Nyugat- Európába telepített Pershing—2 rakéták és manőverező robotrepülőgépek a Szovjetunió területét fenyegetik, s így hadászati súlyuk is van. (A Szovjetunió ezért katonai ellenintézkedésekre kényszerült, egyrészt Európában, másrészt azzal, hogy saját rakétahordozó tengeralattjáróit közelebb vonta az amerikai partokhoz.) ÜRFEGYVEREK: Az űrben elhelyezett mesterséges holdak segítségévei célra irányított. vagv más módon alkalmazott lézer-, sugár- és egvéb fegyverek, amelyek Reagan el.jök ..csillaghábo- rús" terve, a ..stratégiai védelmi kezdeményezés” értelmében ..pajzsként”, a feltételezett szovjet támadó interkontinentális rakéták megsemmisítésére szolgálnának. Kifejlesztésük technikailag bizonytalan, esetleg az évezred végére lehetséges, a feltételezések szerint „csillagászati”, az 1000 milliárd dollár körül járó költséggel járna. MORATÓRIUM. VAGY BEFAGYASZTAS : Egy adott fegyverrendszer kifejlesztésének, gyártásának vagy hadrendibe állításának előre meghatározott vagy határozatlan időre való szüneteltetése. Az amerikai fél a fegyverzetekről folytatott különböző tárgyalásokat nem volt hajlandó összekapcsolni megfellelő moratóriummal, igy a tárgyalásokat is a fegyverkezési folyamat részének tekintette. A Szovjetunió az INF-tárgyalások idején moratóriumot jelentett be az SS—20-as rakéták telepítésére, s most is híve annak, hogy a tárgyalások megkezdését kapcsolják össze mind a támadó, mind pedig a védelmi fegyverrendszerek kikísérletezésének, kipróbálásának és hadrendbe állításának moratóriumával. így a tárgyalások már a fegyverzetkorlátozás részét képeznék. TÁRGYALÁSI ERNYŐ: Korábban párhuzamos, különálló szovjet—amerikai tárgyalások folytak a stratégiai, illetve a közepes hatótávolságú atomfegyverekről. Washington időközben megkezdte űrfegyvereinek kifejlesztését. A Szovjetunió álláspontja szerint e három témakör összefügg. A közös „tárgyalási ernyő” olyan keret megteremtését jelentené, amely ezt figyelembe venné. A kiszivárgott washingtoni álláspont az, hogy külön kellene kezelni a „támadó” fegyvereket, azaz a hadászati és a közepes hatótávolságú atomfegyvereket illetve a „védelminek” nevezett ürfegyve- reket — holott a hadviselő képességben egyaránt szerepet játszik a harcos „kardja” és „pajzsa”. KAMBODZSA A vörös hercegnő Január 7-én ünnepli a Kambodzsai Népköztársaság hatodik születésnapját. Arra, hogy milyen előzmények után következett el ez az Újjászületés, a különleges szemtanú vallomásával utal az az interjú, amelyet Barnes Dénes, az MTI külön- tudósítója készített Phnom Penhben, Sisowath So- wethwong Moniwang — más néven Poeu Lida — asszonnyal, a „vörös hercegnővel”. Ö valóban nem mindennapi szereplője az -elmúlt évek történelmi fordulatainak. — A királyi családhoz tartozom, és az a megtiszteltetés ért, hogy a Népfrontszervezet tanácsának tagja lettem, majd a nemzetközi kapcsolatokért felelős főtitkárhelyettessé választottak. Lida Poeu választékos francia nyelven fejezi ki magát. Nemes arcélű. első pillantásra rendkívül fiatalos megjelenésű, csengő hangú asszony. Arcán nemcsak a kor nem látszik, de az elmúlt években átélt szenvedések sem hagytak rajta látható nyomot. Pedig már a kettős név is tragikus —, de ebben az országban nem rendkívüli — történetére utal. — Sisowath, ez a családnév azt mutatja, hogy a királyi családhoz tartozom, unokatestvére vagyok Sziltanuk hercegnek. Lida Poeu, ez az egykori álnevem. Akkor vettem fel, amikor a vörös khmerek uralma idején engem is vidékre küldtek rizst ültetni. Nem tudták. ki vagyok, és én vigyáztam. hogy ne is tudják meg. mert akkor végeztek volna velem, hiszen a királyi családnak szinte minden kezükre került tagját megölték. Amikor 1979-ben felszabadultunk, nem mertem rögtön felfedni magam. Csak, amikor meggyőződtem arról, hogy a győzelem után hatalmat gyakorló Kambodzsai Népi Forradalmi Párt valóban humánus politikát folytat, s az új vezetés felelősségre vonja á polpotista gyilkosokat, csak akkor mertem elárulni, ki is vagyok valójában. Am a közéletben azóta is megtartottam az új nevet, amely azt is mutatja, hogy új életet élek. — 1975-ben, a vörös khmerek uralmának kezdetén Battambang tartományba kerültem két gyermekemmel együtt. Szerencsém volt, hogy életben maradtam — ott ugyanis, ahová először kerültem, a körzet főnöke felismert, de megszánt és azt tanácsolta, meneküljek el máshová. A férjemet azonban 1976-ban megölték. Nagyobbik lányom, aki ma 16 éves lenne, Phnom Penh 1975-ös kiürítésekor eltűnt. Nem tudom, él-e valahol, esetleg más néven, vagy meghalt. Másik lányom és fiam velem volt, de a lányom meghalt a nélkülözések miatt. Csak a kisfiam maradt életben velem a felszabaduláskor. — A faluban, ahol éltünk, minden reggel háromkor keltettek bennünket. Aratási szezonban, vagy vetéskor a földeken dolgoztunk, máskor gátakat építettünk. Hajnali fél négytől fél tizenkettőig dolgoztunk, majd másfél órás ebédszünet után, este hatig folytattuk a munkát. Ekkor ismét étkezési szünet járt, s ha volt még tennivaló, este tízig dolgoztunk tovább. Ha nem, szemináriumot tartottak számunkra. Ekkor kellett kritikát és önkritikát gyakorolnunk. — Elmondták nekünk, hogy nem önmagukért, hanem a hatalmat gyakorló Angkarért — Szervezetért — dolgozunk. Csak a Szervezet számít, senki és semmi más. minden érte történik. Ezek az évék szörnyű tapasztalatot jelentettek számomra: láttam, hogy az éhség megsemmisíti az emberben az embert, s puszta eszközzé válik. Szét akarták rombolni a családot is. azt láttam, hogy már csak az életbenmaradási ösztön dolgozik, mindenki csak magára gondol. — A hatalom kíméletlen hierarchiában valósult meg. A falufőnököket a körzetfőnökök, őket a kerületi főnökök ellenőrizték, és így tovább. 1978-ban pedig újabb tisztogatás következett a mi körzetünkben, akkor azok a falufőnökök, akik addig a hatalmat gyakorolták helyi szinten, maguk is a hatalom áldozataivá váltak. Mindenki rettegett a másnaptól. — A felszabaduláskor jóval több nő maradt életben, mint férfi, egyes becslések szerint arányuk elérte a 70 százalékot. Ma is a nők alkotják a lakosság többségét. Ezért a nők ma sokkal nagyobb szerepet töltenek be az ország életében, mint másutt, öntudatosabbá, magabiztosabbá váltak. — Ami engem illet, számomra a felszabadulással teljesen megváltozott minden. Korábban elkényeztetett arisztokra voltam, nem ismertem a nép igazi életét. Ogy érzem, a felszabadulással valósággal újjászület- tem. Buddhista vagyok, és vallásunk azt tanítja, hogy ha valakitől egy tál rizst kapsz, azt hasonlóval kell viszonozni. Én nem vagyok a párt tagja, de az életemet és fiam életét kaptam a párttól: a felszabadulás mindenkinek az életet jelentette. Ezért azon a poszton, ahová a nép bizalma állított, mindent megteszek, hogy részt vegyek az új Kambodzsa felépítésében. — A népfront szerepe az, hogy hidat építsen a párt és a tömegek között, minél szélesebb rétegeket vonjon be ebbe a munkába. Most ez az én munkám, ez az én életem. A „vörös hercegnő" hangja elnémul, a magyar újságírók is hallgatnak. A szokatlan interjú — nyilatkozatot vártunk, vallomást kaptunk — véget ért. Déliât Kambodzsában. ahol annyi tragédia zúdult az emberekre ez nem meglepő. ( Külpolitikai kommentárunk )— Óvatos várakozás FESZÜLT, KISSÉ TALÁN TÚLFESZÍTETT várakozás előzte meg a genfi szovjet—amerikai külügyminiszteri tárgyalásokat. Ez érthető is, (hiszen mindenki tisztában van vele: kulcsfontosságú kérdésekben születhet — vagy maradhat el — a döntés. A két ország kapcsolatai (s ezzel a nemzetközi helyzet egésze is) nagyon nehéz időket éltek át az utóbbi öt-hat évben. Sokan már a mélypontról beszéltek, s az emberiség egész jövőjét féltették a fokozódó politikai, gazdasági és katonai feszültségtől. Csak nőttek ezek az aggodalmak a Reagan-kormány élesen szovjetellenes retorikája és nem kevésbé kemény irányvonala nyomán, s tetőpontjukra 'hágták a közepes hatótávolságú amerikai rakéták nyugat-európai telepítésével és a Genfben folyó leszerelési tárgyalások megszakadásával. A Szovjetunió, amelyet kész helyzet elé állítottak, nem tehetett mást, mint hogy fölállt a tárgyalóasztal mellől, s az új körülményekre hivatkozva új fórumok létrehozását javasolta. TAVALY ŐSSZEL, Gromiko, Reagan és Shultz emlékezetes washingtoni találkozói után némileg derűlátóbb, ha óvatosan is, de optimistább lett a világsajtó. Okot adott erre a Fehér Ház némileg visszafogottabb hangvétele, s a Szovjetunió hagyományos megegyezési készsége. Csakhogy a háttérben óriási léptékű fegyverkezési programok kezdtek kirajzolódni. Washingtonban komoly baj támadt a tettek és a szavak egysége körül. Józan megfigyelők már a kezdet kezdetén fölhívták a figyelmet azokra a beláthatatlan veszélyekre, amelyeket a fegyverkezési hajszának a világűrre való kiterjesztése hordoz. Az a hatalom ugyanis, amelyik ellenőrzi a világűrt, jelentős előnyhöz jut a földön is. Az amerikai elképzelések megvalósulása ' esetén az Egyesült Államok szinte korlátlan cselekvési szabadságot nyerne, akár a sorsdöntő első csapás mérésének lehetőségét is megkaparinthatná. Természetesen föltételezve, hogy a Varsói Szerződés országai tétlenül szemlélik a két. két és fél évtizedre tervezett program végrehajtását. A világűrbe telepített fegyverek, illetve a föld felszínéről föllőtt műhold-megsemmísítő rakéták egyaránt használhatatlanná teszik az eddigi fegyverrendszerek jelentős részét, s így a fegyverkezési verseny merőben új szakaszához vezetnek. Ezért van döntő jelentősége annak, sikerül-e most Genfben megállapodni1 — akár előzetesen is — a további tárgyalások tematikájában, céljában, menetében. A tárgyaló küldöttségek táskáinak tartalmát egyelőre még nem ismeri részletesen a világ. A kezdeti javaslatok mindenesetre lényeges különbségeket mutatnak, hiszen az amerikai fél valószínűleg több, párhuzamos, vagy egymás után következő fordulót szeretne, míg a Szovjetunió az egész kérdéskör átfogó rendezése mellett száll síkra. Nagy adag jó szándék, megegyezési készség és rugalmasság szükséges tehál a megegyezésihez. TUDJUK, KÉT NAP NEM ELÉG a világ megváltásához. A tényleges fegyverzetkorlátozásig még nagyon hosszú út vezet, tele buktatókkal, veszélyes kanyarokkal. Gertiben — ha minden jól megy — megtörténhet az első lépés a jó irányba. Várakozással, de óvatos várakozással tekintünk a svájci városból érkező hírek elé. Nem csodát várunk, hanem józan, reális hangot, egy fénysugarat a téli ködben. Horváth Gábor HFV Autószerviz Leányvállalat, Tarnamente Ipari Szövetkezet Eger, Faiskola u. 5. sz. pályázatot hirdet KÁPOLNÁI AUTÓSBOLTJÁBA szövetkezeti elnöki munkakör betöltésére. felvesz: Pályázati feltételek: — boltvezetőt. — eladót, — pénztárost. felsőfokú iskolai végzettség, több éves szakmai gyakorlat. EGERBE, a számviteli osztályra: Bérezés: a 12/83. (XII. 17.) ABMH sz. rendelet ilapján. — érettségizett nőt A jelentkezők a pályázatot bizonylatellenőri 1985. JANUÄR 20-IG (adatrögzítő) munkakörbe. juttassák el a Tarnamente ipari Szövetkezet, Jelentkezés: a főkönyKAL, Arany János út 2. sz. velőnél. (személyzeti vezetőhöz).
