Népújság, 1985. január (36. évfolyam, 1-25. szám)
1985-01-30 / 24. szám
NÉPÚJSÁG, 1985. január 30., szerda f. A MÚLT TANULSÁGAIVAL A JÖVŐÉRT „Kapjanak több lehetőségei fiataljaink a bizonyításra” Beszélgetés Sós Tamással, a KISZ megyei első titkárával Az elmúlt esztendőben hazánk ifjúsági mozgalmának a közeljövőt meghatározó legjelentősebb eseményei voltak a területi küldöttgyűlések és az MSZMP KB október 9-i állásfoglalása, amelyben egyértelműen megfogalmazódott, mit várnak a jelenlegi társadalmi körülmények közt a kommunisták a fiataloktól, s hogyan értékel ik a társadalomban betöltött szerepüket. Ezen állásfoglalás tükrében kell átgondolniuk megyénk ifjainak is az 1985-ben megoldandó feladatokat. A KISZ megyei bizottsága az elmúlt esztendő végén egy külön kiadványban is igyekezett elméleti segítséget nyújtani a KISZ-szervezeteknek a célok kitűzéséhez. A megvalósulás mikéntje lesz azonban a döntő. Sós Tamást, a KISZ megyei első titkárát arról kérdeztük, a „hogyan” kérdésére adandó válaszok közül mit tart ő a legfontosabbak? — Legelőször is, azt hiszem, le kell szögeznünk azt, hogy ahány KISZ-szervezet van megyénkben, annyi fajta is. Valamennyinek megvannak a csak rá jellemző sajátosságait, így valamiféle recept elkészítésére semmiképp sem vállalkozhatunk. Az egyes kis közösségeknek maguknak kell föltárniuk, mennyi erejük van, s milyen feladatok elvégzésére képesek. Az elmúlt időszakban bebizonyosodott, nem lehetetlen az effajta önállóság. Csak meg kell találni azokat az érdekeltségeket, hajtóerőket, amelyek tartalmas tevékenységre sarkallnak. Fejlesztenünk kell például az egyes rétegek, a munkások, tizenévesek, főiskolások közötti munkát. Nemkülönben ügyelnünk kell arra, hogy az úttörőket jobban felkészítsük a KISZ-életre. Jó alapot biztosítanak ehhez egyrészt azok a tavaly lezajlott ifjúságpolitikai viták, amelyekén a részt vevő fiatalok kifejezésre juttatták elképzeléseiket, ten- niakarásukat. Másrészt pedig az a belülről fakadó igény, hogy munkamódszereinket, munkastílusunkat folyamatosan az egyre változó körülményekhez, követelményekhez igazítsuk. — A fiatalok iránt napjainkban kétségkívül megnövekedett a bizalom. A különböző állami és társadalmi szervek is mindinkább egyetértéssel és megértéssel fogadják, hogy az ifjú kommunisták egyre nagyobb részt kérnek az országépítésből. E vállalások azonban nem kevés belső munkát is feltételeznek. — A KISZ programjaival azt akarjuk elérni, hogy mozgalmunk tagjai az eddigieknél is világosabban lássák, mennyire fokozottabban érdekeltek a párt politikájának következetes végrehajtásában. Megfelelő eszközök erre a vetélkedők, kirándulások, a baráti országok képviselőivel való találkozók, nemkülönben a megemlékezések, szolidaritási rendezvények. A hazánk felszabadulásának 40. évfordulójához és a moszkvai VIT-hez kapcsolódó programsorozat is jó alkalmat kínál a politizálásra. Lényeges azonban az, hogy legyen lehetőségük a fiataloknak a kételkedésre, a vívódásra, küzdjenek meg saját nézeteikért, meggyőződésükért. Sokan még ma is úgy gondolják, hogy ha egy fiú vagy lány marxista ismereteket tanul, részt vesz bizonyos ünnepségeken, ez eredményes lesz. — Pedig automatikusan a szocialista tudat nemigen alakulhat ki... — Történelmi szemléletet kell plántálnunk a hozzánk tartozókba. Mert a szocializmus építésének feladataival csak az tud alkotó módon azonosulni, aki a társadalmi fejlődést a maga bonyolultságában, az ellentmondásokkal és a visszaesésekkel együtt ismeri meg. — Nos, ez utóbbihoz kapcsolódva: a lassúbb gazdasági fejlődés, a pálya. és életkezdés egyre nehezedő feltételei sokakban elkesedettsé- get válthatnak ki. — ... Vagy még nagyobb erőfeszítésekre sarkall az eredmények eléréséért... Nagy jelentőségűnek tartjuk pártunknak azt az elhatározását. amelyben deklarálják, hogy a fiatalok kapjanak több lehetőséget a bizonyításra, ezzel összefüggésben mérséklődjenek a családok szociális és anyagi helyzetéből adódó esélykülönbségek, illetve javuljanak az önálló életkezdésnek a feltételei. Mindezt kifejezésre juttatták a pártszervezetekben a kongresszusi irányelvekről jelenleg zajló vitákban is. A fiatalok abban érdekeltek, hogy a képességek szerint végzett munka, a tanulás kapjon nagyobb szerepet az egyéni boldogulásukban. Ezzel összefüggésben általában meg is fogalmazódik annak igénye, hogy a vállalati döntésekbe jobban beleszólhassanak, részt vehessenek a demokratizmus fejlesztésében. Fontos, hogy a vállalatirányítás korszerűsítésében, valamint a községek önállóságának fejlődésében a helyi KISZ- szervezet képviselői is aktívan részt vegyenek. Mindezt persze, nem adják ingyen. Az érdekérvényesítési tevékenységet folyamatosan meg kell újítani. Szerencsére — az ifjúsági parlamentek is bizonyítják — általában a fiatalok reálisan látják munkahelyük gazdasági, társadalmi és szociális problémáit. — Azt azonban talán megállapíthatjuk: a gyakorlat még nem kellőképpen kiforrott... — Munkaformáinkat természetesen tovább kell fejleszteni. Nem elegendő, ha néhányan bizonyítványt szereznek, szükség van a nyilvános bemutatkozásra, s arra, hogy a helytállni tudók részt vegyenek pályázatokon, tapasztalatcseréken. Akcióinknak kapcsolódniuk kell a műszaki-technikai fejlesztés meggyorsításához, a termelési költségek csökkentéséhez, az anyag- és energiatakarékossághoz. De részt kell vállalnunk egyéb társadalompolitikai problémák megoldásában is : lakáskérdés, településfejlesztés, környezetvédelem .. . — Ehhez persze, az kell, hogy ne csak a lehetőségük legyen meg az egyes KlSZ-szervezetek- nek ahhoz, hogy nagyobb súllyal részt vehessenek a közéletben, de az is, hogy a fiataloknak megérlelt, határozott álláspontjuk, véleményük legyen. — Közös érdek, hogy a KISZ-szervezetek és -alapszervezetek erős, cselekvőképes közösségekké váljanak. Ebben a munkában kérjük a párt-, állami és tömegszervezetek, egyszóval az egész társadalom támogatását. Németi Zsuzsa SORSOLÁS FEBRUÁR 20-ÁN Ismét autóstop-igazolvány Az Express Ifjúsági és Diák Utazási Iroda tavaly bevezetett szolgáltatásával — az Express autóstop-igazolvány kibocsátásával — a fiatalok országjárással, turisztikával kapcsolatos anyagi gondjain kívátat enyhíteni. Az igazolványt megvásárolhatta minden 14—35 éves magyar állampolgár, illetve hazánkban tanuló külföldi diák. Használati feltételéinek kialakításánál figyelembe vették mind a s zemély gépkocsi - tu la jdono- sok, mind pedig a leendő utasok érdekeit, hogy ne legyen akadálya az autóstop széles körű elterjedésének. Az igazolvány, — amely csak Magyarország területére, magyar rendlszólmiú, magántulajdonú személygépkocsiival itörténő utazásra jogosít — a tulajdonos számára egyben baleset- és poggyászbiztosítási kötvény is. Ez megkíméli a fiatalok országjárását szívesen segítő autósokat az esetleges — például egy baleset kapcsán kialakuló — anyagi-jogi vitáktól. Amennyiben az alkalmi utas viselkedésével akarva-akaratlanul kárt okoz, s ez további felelősségre vonást, tisztázást kávéin, az autós a stopostól kapott sorsjegyen szereplő igazolványszám alapján azonosíthatja utasát. Az igazolvány az autósok ösztönzésére is szolgál : az összegyűjtött és beküldött sorsjegyek ugyanis tárgy- nyeremény-tsorsolásan vesznék részt. Az első nyilvános sorsolást február 20-án. 15 órakor, a Skála Metró Áruházban tartják. A fődíj egy Skoda 120 L típusú személygépkocsi. s összesen 320 nyeremény talál majd gazdára. Kisorsolnak egy 20 ezer forintos Skála vásárlási utalványt, s 3 ötezer forint értékű, a zeltwegii Forma 1-es autóversenyre szóló társas- utazást is. Autóstopos igazolványt — 150 forintos áron — idén is vásárolhatnak a fiatalok. Kiváltásához egy 4X4 centi- méteres igazolványképre és a személyi igazolványra van szükség. Az igazolvány 20 darabos sorsjegytömböt tartalmaz a szelvények az év végéig érvényesek. Pleszkán Frigyes Dzsessz 85 Ebben az évben is várja a dzsessz kedvelőit az egri Ifjúsági Ház és a most induló klub. Havonta egy alkalommal rendeznek koncertet, ahol fellép majd Deseő Csaba, Csik Gusztáv, Binder Károly és együtteseik, a Molnár Dixieland és a tavalyi nagy siker, a Super Trio. Lakatos „Pecek" Géza (Fotó: Laczkó István) RAJZTANÁR, KATEDRA NÉLKÜL Se nem művész, se nem iparos Reklámszatyor, kártyanaptár. oklevél. Elolvassuk, mi van rájuk írva. aztán használjuk, gyűjtjük, bekere- teztetjük, vagy eldobjuk őket. Szépek vagy csúnyák: alig érdekel bennünket. Ki készítette őket? Ez a kérdés meg sem fogalmazódik. Mintha e tárgyak maguktól léteznének, mintha annyira jelentéktelenek volnának, hogy szót sem érdemelnének. Pedig alakítják ízlésünket, részesei környezetkultúránknak. Gulyás Benedek 26 éves. Végzettsége szerint rajz— földrajz szakos tanár. Személy igazolványában szabadfoglalkozású szellemi dolgozóként szerepel. Valójában se nem művész, se nemi tanár, se nem iparos. Valahová e három kategória közé lehetne besorolni. Munkájával hiányt pótol, olyan hiányt, a™ely a magyar reklámszakma szervezetlenségéből fakad. — A régi kereskedőknek, iparosoknak e téren köny- n.yű dolguk volt. — mondja. — Elmentek a helyi címfestőhöz, csináltattak egy díszes cégtáblát és az elégnek tűnt. Aki többre vágyott, fogadott néhány szendvicsembert és transzparenseket akasztott rájuk. Még az újságokban is alig szerepeltek reklámok. Legfeljebb néhány kalendárium hátlapján díszelegtek Unicumot, Schmoll-pasztát, vagy Singer-varrógépet dicsérő rajzok, szövegek. Ma más a helyzet. Napjainkban még egy kisiparos is rákényszerül, hogy sok fórum láthassa a nevét, dicsértesse termékeit. Így van ez a vállalatoknál is. Egy hajógyárnak nem érdeke, hogy a házak falára kiírassa: ,,Hajót a hajógyárból”, de annyit feltétlenül elvárnak a megrendelők, hogy néhány cégérével ellátott fali-, asztali- vagy kártyanaptárt küldjön nekik. A reklámot viszont meg kell tervezni, eszközeit le kell gyártani. Nekem és más — gmk-ban dolgozó, vagy hozzám hasonlóan, magányosan termelő — „rajzosnak” a feladata ez. — Hazánkban képeznek reklám-szakembereket. Miért nem hozzájuk fordulnak a megrendelők? — Mert kevesen vannak. Egy-egy nagy cég alkalmazásában állnak, mint aSká- la-COOP, a Sugár vagy a Caola. Nem kényszerülnek rá, hogy más megrendelőknek is dolgozzanak. A nagy cégek havonta több millió forintot áldoznak ilyen célokra, mert megtehetik; s mert megtérül. De a sok kisvállalat évenként százezer forintot sem tud a hírverésbe fektetni. Ebből nem futja, hogy saját grafikust alkalmazzon. Pedig más területen is szükség lenne rájuk. Cégjelzéses oklevelek, emléklapok készítésekor, kiállítások rendezésekor sincs házon belüli segítség. E feladatot a vállalkozó kedvű emberek veszik magukra. — Elég a vállalkozási kedv ahhoz, hogy valaki ilyen tevékenységből éljen? — Szerencsére nem. Egykor nem működtek megfelelő szabályozók. Nem engedélyezték ezt a hiánypótló hivatást, de mert valakinek akkor is el kellett végeznie a feladatokat, „fű alatt” sokan foglalkoztak vele. Olyan ferde ízlésű, esztéGulyás Benedek (Fotó: Kőhidi Imre) tikailag képzetlen emberek is, akik többet ártottak, mint amennyit használtak. Gondoljunk csak a piaci trikó- förmedvényekre, az ízléstelen Omega, Beatles, Sando- kan feliratokra. Ma már némileg jobb a helyzet. Nekem a működési engedély megszerzéséhez zsűrizésre méltó rajzokat kellett fölmutatnom úgy, hogy tudták rólam: előzőleg plakátversenyeken nyertem díjakat. — Miért lett napjainkra ilyen fontos a reklámtevékenység? — Erre a közgazdászok, szociológusok lennének az illetékes válaszadók. Akkor virul ez leginkább, ha van konkurrencia a termelők között. Az új helyzetet a fejlődés, a fogyasztás fellendülése hozta. Beszélgetésünket a műhelyben folytatjuk. Benedek munkaeszköze egy fényérzékeny réteggel bevont, sűrűszövésű vászon- darab. Fóliát helyez rá, amelyre előzőleg egy vállalat emblémáját festette. Fényt gyújt, amitől a réteg tíz perc alatt ráég a textilre, persze csak ott. ahol azt a festék nem gátolja. Ezután vegyszerekkel itatja át. Kész a sokszorosítóvászon. Csak azokon a pontokon folyik át rajta a festék, amelyek az embléma kontúrjain belül esnek. Kezdődhet hát a sokszorosítás, a filmnyomás. — Kik a megrendelők? — Nem volna hely a cégek nevének felsorolására ! Gyorsan jár a hírünk, pedig magunkat nem is reklámozzuk. Mindig van munka, bár kicsit bizonytalanságban élünk. Mi lesz, ha egyszer elfogy?! — Miért nem lett inkább rajztanár? — Óraadóként tanítottam az egri főiskolán. Hogy nem neveztek ki tanársegédnek, az nem rajtam múlott. Ezzel a munkával viszont még diákkoromban megismerkedtem. Tudtam: jól lehet vele keresni, s a pénz fontos volt számomra, mert építkezem. Ráálltam. Ma már nem a jó kereset számít, hanem, hogy szeretem ezt a foglalatosságot. Külön előnye, hogy megtehetem: két hétig dolgozom, két hétig nem. A szabad időre nagy szükségem van., mert festek. Nem szakadtam el a képző- művészettől. A tanítás mellett nem jutna rá időm. Nem érzem, hogy a mostani hivatásom alacsonyabb rendű lenne, mint amire képeztek. Személyi igazolványában szabadfoglalkozású szellemi dolgozóként szerepel. Valóban se nem művész, se nem tanár, se nem iparos. Valahova e három kategória közé lehetne besorolni. Munkájával olyan hiányt pótol, amely a magyar reklámszakma szervezetlenségéből fakad. Nemcsak a saját hasznára teszi. Szabó Péter
