Népújság, 1985. január (36. évfolyam, 1-25. szám)
1985-01-25 / 20. szám
NÉPÚJSÁG/1985. január 25., péntek 3. Ötezer találmány A múlt évi találmányi bejelentések száma 1984 végére elérte az ötezret. Magyar - országon a felszabadulás óta még egyetlen évben sem regisztráltak ennyi bejelentést. A rohamos növekedés az utóbbi időben következett be, amióta a kormányzati szervek és a közvélemény fokozott figyelemmel kíséri a szellemi alkotások sorsát. Aki ért hozzá, az persze azt mondhatja erre: a találmányi bejelentés önmagában nem sokat ér, a fő kérdés az, milyen gazdasági eredményt hoznak a hasznosított találmányok, újítások. Nos, 1977 óta a találmányok esetében a hasznos eredmény és az újítások hozama is egyenletesen emelkedik, 1983-ban csaknem 12 milliárd forint volt a vállalatok által kimutatott eredmény. Ennél azonban jóval többről van szó, hiszen a gazdálkodó szervezetek csak egy naptári éven belül mérnek, s a tavalyelőtt bevezetett újítások, találmányok halmozódó gazdasági haszna így már nem kerül bele a kimutatásokba. Mivel magyarázzuk a szellemi értékek hasznosításában bekövetkezett kedvező változásokat? A gazdasági fejlődés ütemének mérséklődése, a vállalati műszaki fejlesztés lelassulása éppenséggel nem látszanak alátámasztani ezt a tendenciát. Az utóbbi években megszaporodtak az alaphiányos, veszteséges vállalatok, amelyek nehezebben szánják rá magukat új vállalkozásokra, s így a találmányok hasznosításától is húzódoznak. Ezt látjuk az egyik oldalon. A másikon viszont megjelentek az innovációt felkaroló szervezetek, megjelent a kockázati tőke, amely hajlandó finanszírozni a jó ötleteket. A feltalálóknak ma már van hova fordulniuk, van kitől segítséget kérniük. A Magyar Nemzeti Bank Innovációs Alapja mellett megalakult a KISZ keretében az Alkotó Ifjúság Egyesülés, az OMFB és az Állami Fejlesztési Bank életre hívta a Műszaki Fejlesztési Pénzügyi Egyesülést, az Ipari Minisztérium az Ipari Innovációs Alapot, a MÉM az Agrár Innovációs Alapot és így tovább. Az újítások, találmányok hasznosításának esélyei tehát a megnehezedett, szigorúbbá vált gazdasági feltételek közepette is jelentősen javultak. Ugyanakkor gazdaságirányítási rendszerünk a szabályozók és a jogszabályok módosításával a közelmúltban több olyan kötöttséget feloldott, amely eddig a szellemi alkotások létrejöttét hátráltatta. Ilyen volt például ! a munkaköri kötelezettség merev értelmezése, amely szinte teljesen kizárta a mérnököket az újítók sorából. De visszavetette az újítási mozgalmat az is, hogy a vállalatoknak az újítási díjat a részesedési alapból kellett kifizetniük. A múlt évtől ez is megváltozott, s ma már az adózott nyereség. vagy a bérköltség képezi a kifizetés alapját. Vagy emlékezzünk csak, hány pert indítottak a vállalatok a feltalálók ellen (s megfordítva), amikor a találmányi díj összegének megállapítására került sor. Az új szabályozás ma már bizonyos fogódzót, támpontot ad a vállalatvezetésnek, amikor kimondja, hogy újítások esetében az egyévi hasznos eredmény 5 százaléka, szolgálati találmányoknál az öt év alatt elért hasznos eredmény 8 százaléka képezi a tárgyalás kiindulópontját. A felsorolt jogszabálymódosítások kivétel nélkül a vállaLati kollektívák, az újítók, feltalálók érdekeltségét növelték, s ezáltal fokozott mértékben ösztönöztek új szellemi produktumok létrehozására, illetve hasznosítására. A gazdaságirányítási rendszer jelenlegi továbbfejlesztése is több olyan elemet tartalmaz, amely bizakodásra ad okot. A legfontosabb ebből a szempontból o vállalati nyereségérdekeltség megnövekedett szerepe. Az újítások, találmányok fel- használásával elért magasabb műszaki színvonal ezentúl fokozottabban kifejezésre juthat a termékek árában, s így remélhetőleg tovább növeli a szellemi eredmények becsületét. Az új szabályozás adókedvezménnyel igyekszik fellendíteni a szellemi értékek vállalatok közötti adásvételét, kereskedelmét. S kedvezményt kap a vállalat az újítási és a közreműködői díjak kifizetésekor is, mert ezek ezentúl semmilyen esetben nem számítanak bele a keresetbe, tehát adózni sem kell utánuk. A változások sorában beszélhetnénk még arról, hogy az Országos Találmányi Hivatal miként gyorsította, egyszerűsítette a szabadalmakkal kapcsolatos eljárásokat, s ide tartozik az is, hogy az iparjogvédelmi szakemberek képzése új lendületet kapott különösen azóta, hogy a felső fokú tanfolyamokon nem oklevelet, hanem másoddiplomát lehet szerezni. Figyelmet érdemel az is, hogy az Országos Vezetőképző Intézet kötelezővé tette a licencforgalom és az iparjog- védelem című tantárgyakat' a vezetők számára. Jó jel, s a megindult pezsgés bizonyítéka, hogy a megyékben soha annyi újítási, iparjogvédelmi kiállítást, ankétot, börzét nem szerveztek még. mint tavaly. Mindez arra mutat, hogy a társadalom mind szélesebb rétegei ismerik fel: véget kell vetni a pazarlásnak, okosabban kell gazdálkodni szellemi értékeinkkel. Maga az ügy körültekintőbb szabályozást, rugalmasabb ügyintézést kíván és igényel, azok pedig, akik átlagon felüli teljesítménnyel járulnak hozzá a népgazdaság eredményeihez, kiemelkedő erkölcsi és anyagi megbecsülést érdemelnek, T. M. Megszűnt az ipari üzemek gázfogyasztásának korlátozása Az Ipari Minisztériumtól kapott tájékoztatás szerint a Hejőcsabai Cementgyárban is feloldották a gázkorlátozást és ezzel valameny- nyi üzem ismét kötöttség nélkül használhatja a gázt. A rendkívüli hideg miatt január 6-án rendelték el a gázfogyasztásnak átlagosan 25 százalékos csökkentését tizenegy nagy ipari üzemben, hogy fenntartsák az országos gázrendszer egyensúlyát, s ne legyenek zavarok a lakosság ellátásában. A hideg mérséklődésével január. közepén hat nagyüzemben, most kedden és szerdán pedig a további öt üzemben is megszüntették a korlátozást. Az enyhülés ellenére változatlanul alapvető feladat a fűtőenergia — a gáz, a villamos áram, a szén, a fűtőolaj — takarékos felhasználásai a pazarlás, a túlfűtés megszüntetése. Gondoskodni kell a megcsappant fűtőanyagkészletek feltöltéséről. A takarékossági intézkedéseknek megfelelően egyelőre változatlanul fenn kell tartani a tévé csökkentett műsoridejét is. Mérlegen: a munkaügyi döntőbizottságok Igazságszolgáltatás — társadalmi szinten A jogász „öreg rókák” emlékezetében még mindig él az a Szeged környéki eset. amelyben — az akkoriban még imunkaügyi döntőbíróságnak nevezett sajátos munkahelyi társadalmi igazságosztó fórum — nem kevesebb mint tizenhét tárgylást tartott a vállalat egyik dolgozójának az ügyében. Nem volt szó egyébről, mint hogy a panasszal élő férfiú munkából hazafelé tartva az autóbusz lépcsőjén megcsúszott a havas-jeges, téli időben, és a jobb lábát törte. Anélkül persze, hogy egy korty alkoholt lenyelt volna. A vita tulajdonképpen azon dúlt, vajon felelős-e, felelőssé tehető-e ezért a balesetért a cég? Igennel felelt a kérdésre a pórul járt munkatárs, a munkáltató viszont természetesen ellenvéleményen volt, mondván, neki semmi köze sincs a területén kívül történt szerencsétlen dologihoz. A szóbeli és Iratok tömegébe rögzített hadakozást végül is egy Legfelsőbb Bíróság által közreadott állásfoglalás fékezte meg. A döntés indoklásának emberségéhez nem férhet kétség : mindaddig, amig a dolgozó — úgymond, egyenes vonalban, kitérők nélkül — otthonába nem érkezik, úgy veendő, mintha a vállalat területén érte volna a kellemetlenség! Igaz, a fenti ügy záródokumentumát utolsósorban a legmagasabb igazságszolgáltatási fórum jegyezte, de hogy egyáltalán idáig eljuthatott a perlekedés, abban nem lebecsülendő szerepe volt a munkaügyi döntőbíróságnak. Főképp rendkívül alapos, körültekintő eljárás sával. Később a szakszervezet égisze alatt alakult át nevük munkaügyi döntőbizottsággá. Ez az elnevezés nyíl vánvalóan még inkább hang súlyozza a testület társadalmi jellegét. Nyugodtan lehet mondani — az elmúlt évek tapasztalatai egyértelműen ezt bizonyítják —, e szervek beváltották a hozzájuk fűzött reményeket. Jó példa erre az az összefoglaló értékelés is, amelyet a közel múltban a Heves megyei Munkajogi Bizottság tagjai hagytak jóvá a döntőbizottságok elmúlt esztendei tevékenységéről. E szerint megyénk vállalatainál, intézményeiben, üzemeiben éppen kettő híján kétszáz igaz- ságszolgál tató társadalmi testület működik. Azt is megállapították a felmérést készítők, hogy a megelőző élvhez képest növekedett a munkájuk, csaknem 1500 ügyben kellett magukra vállalni a döntés felelősségét. Különösen a kereskedelmi vállalatoknál, továbbá a vasutasoknál, a közalkalmazotti szakszervezethez, valamint az ÉDOSZ-hoz tartozó munkahelyeken tartottak a korábbinál jóval több eljárást. A téma legtöbb esetben a leltár- és raktárhiány, illetve az ezzel kapcsolatos felelősségre vonás, kártérítési kötelezettség elbírálása volt. Érdekes következtetés vonható le abból is. hogy a döntőbizottságok a vállalatok, intézmények vezetői által hozott határozatok közül — a benyújtott kérelmek alapján — kevesebbet hagytak helyben tavaly, mint egy évvel ezelőtt, s csaknem ugyanilyen arányban többet helyeztek hatályon kívül. E szerint elsődleges törekvésük volt. hogy igen alapos bizonyítás után — mérlegelési jogukkal maximálisan élve — szülessenek meg döntéseik. Az utóbbi tény pedig elsősorban annak következménye, hogy a munkahelyi vezetők sokszor kellően alapos vizsgálat és tárgyilagos elbírálás nélkül határoztak — leggyakrabban a leltár- és raktárhiányokkal kapcsolatban. Az iméntiek alapján a szakemberek joggal szögezhették le: Hevesben a munkaügyi döntőbizöttságok az ügyek intézésében jobbak az országos átlagnál, s örömük akkor lenne igazán teljes, ha a határidők betartásában is hasonlóképpen jeleskednének a társadalmi igazságszolgáltató testületek. Sz. Z 0 bontott aszfalt hasznosítása Felbontott aszfaltburkolat újbóli hasznosítására alkalmas eljáráson dolgoznak a Pest megyei Közúti Építő Vállalat szakemberei. Az új technológiával — amelyet a tervek szerint még az idén bevezetnek — lehetőség nyílik az eddig félredobott, évi több ezer tonna mennyiségű útburkolat ismételt felhasználására, jelentős anyag- és költségmegtakarítást érnek el ezzel az új aszfalt készítése, kor. Magyarország útjait mintegy 77 millió négyzetméteren borítja úgynevezett hengerelt aszfalt. Az üyen útburkolatot elhasználódása, széttöredezése után eddig nem hasznosították újra, hanem a felbontott burkola. tot a lakóterületektől távol fekvő helyen összegyűjtötték és sorsára hagyták. Szakemberek szerint az ily módon elpocsékolt aszfalt tonnánkénti értéke — különösen a viszonylag magas bitumentartalma miatt — eléri az 1000 forintot. Ráadásul a magára hagyott aszfaltkupacok veszélyesek a termesze, tes környezetre is, mivel a csapadék és a talajvíz káros vegyi anyagokat moshat ki a törmelékből. Bővül a festékválaszték A Budalakk Festék és Műgyantagyár az idén mintegy 5—6 százalékkal növeli termelését. Egyebek között új felületkezelő anyagok szállítását kezdik meg nyílászáró szerkezetek nagyüzemi festéséhez. Űj tömítőanyagokat is forgalomba hoznak, amelyeket például a kádak, mosdók, ablakok, ajtók illesztéséhez hasznosíthatnak az építőipari vállalatok. Újdonságuk, a színkeverő géppel mintegy 200 féle árnyalatban elkészíthető diszperziós falfesték. Javítják a magánerőből építkezők homlokzatfestékekkel való ellátását. Növelik Cehalin nevű homlokzatfestékük gyártását is, mire az ad lehetőséget, hogy a termék készítéséhez szükséges importanyagok nagyobb részét sikerült hazaival helyettesíteniük. Kedveszegett ünnepek Nem vagyok, természetesen; nem vagyok bánatos ebben az ügyben. Sajnos, sok egyéb rossz, vagy kellemetlen dolog történik az ember egyéni, s nem utolsósorban közösségi életében, amely százszor fontosabb — néha megrázóbb — minit amiről most szólni akarok. Korunk — időnként úgy érezzük — két kézzel szórja ránk kiapadhatatlannak tűnő tarisznyájából a gondokat-bajokat, melyeket meg kell értenünk, vagy ha nem értjük meg, akkor is tudomásul kell vennünk. És ebben a sokasodó, fel-felduzzadó próbatétel-áradatban azon borzongok az utcán bandukolva, hogy lám, nemcsak gazdasági, egzisztenciális helyzetünk törékeny, hanem az ezektől független, vagy csak áttételesen;, közvetve függő érzelmi- és lelkivilágunk is. Sajátos módon, először saját portám előtt sajdulit belém egy kicsiny rosszérzés, amikor a kapunkon kilépve majd’ fel nem búk. tam egy ott heverő — nemrég még szép lehetett —, díszeitől és immár tűleveleinek többségétől is megfosztott fenyőfában. Ott árválkodott, s éktelenkedett szegény a piszkos hólétől és a kemény hidegtől sárfagyos szürke járdán, s nem volt már több, mint hajdani önmaga riasztó, ócska, csonka csontváza, melytől gazdája úgy szabadult meg, hogy az ablakon egyszerűen kivetette... Sokat nem szeretnék moralizálni efelett, de tény, hogy napjainkban sok hasonló képre bukkanunk. Az említett első eset után olyan karácsonyfát is láttam az utca szélén feküdni, amelyen! még jó néhány szaloncu. kor, s kissé már megviselt, de láthatóan értékes dísz volt, mellyel egy szerényebb jövedelmű család talán meg is elégedett volna a karácsony előtti napokban. Lett légyen azonban gazdag, vagy szegény az alig egy hónapja elmúlt karácsony, látnunk kell, hogy az ünnepre dúsan, vagy soványkásan feldíszített fenyők sorsa végül is mostoha. Évről évre visszatérő jelenség ez minálunk, és nem is a tény hanem a mód ellen tiltakozunk. Hiszen nemcsak a múló örömök természetesnek tekinthető szertefoszlásáról van szó, hanem a környezetünkkel szembeni egyféle merényletről is. Arról, hogy rá se hederítünk az ezzel megbízott szervek felhívására, miszerint kiérdemesült karácsonyfáinkat a tanács által megjelölt helyen helyezzük el. Ahonnan! azután elszállítják korábbi örömeink, meghatódásaink, összetartozásunk szimbólumait. Elgondolkodom efelett, de valóban nem lettem bánatos. Csak — mint egy a sok kidobott fenyőfa közt — fáján lelombozott. B. Kun Tibor Bőröndök - kifogástalan minőségben A Palota Bördíszműgyár szekszárdi gyárának Gagarin tmk-s brigádja a kongresz- szusi és felszabadulási mun- kaverseny-vállalásának megfelelően: két hét alatt felállította és próbaüzemelésre átadta azt a gyártószalagot, amely az elmúlt évi terv teljesítéséhez feltétlen szükséges volt. A gyár egy NSZK- beli cégtől vette bérbe a gépsort, amellyel mintegy 20 százalékos termelékenységnövekedést érhetnek el. A próbaüzem első négy hetében 4 ezer bőröndöt gyártottak exportra, kifogástalan minőségben. Ennek köszönhető, hogy az NSZK-belr partner már januárra is megrendelt 6100 bőröndöt és utazótáskát. (MTl-fotó: Gottwald Károly)
