Népújság, 1985. január (36. évfolyam, 1-25. szám)
1985-01-19 / 15. szám
10. NÉPÚJSÁG, 1985. január 19., szombat Az anyagi javak termelésének egyik alapterülete a mezőgazdaság, amelynek termelését a természeti, a közgazdasági és az üzemi viszonyok befolyásolják. Emellett eredményeit a tudományos módszerek, eljárások alkalmazása manapság döntően befolyásolja. Az új növény- és állatfajták bevezetése és elterjesztése, a korszerű technika és technológia használata, a modern szervezési, vezetési tapasztalatok üzemi közreadása hozzájárultak élelmiszer- gazdaságunk sikereihez. A jövőt illetően is nagy szerepe lesz ezeknek az ágazat előtt álló nagy feladatok megoldásához. Mai összeállításunk a mező- gazdasági tudomány és kutatás eredményeiből villant fel néhányat. Egy agrártudós emlékére Sokakat megdöbbentett halálhíre, hiszen szerte az országban, így Heves megyében is számos tanítványa volt. Szinte hihetetlen, hogy eltávozott körünkből Csizmadia Ernő akadémikus, a tudós, a kiváló szakember, a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem rektora. Sok tanítványa volt és nem kevés megyénkben sem, akik szerették, tisztelték. E sorok írójának is abban a szerencsés helyzetben volt része, hogy hallgathatta előadásait, sőt interjút is készített vele. Szívesen nyilatkozott munkásságáról, az élelmiszergazdaság egyensúlyjavító szerepéről, feladatairól. Csizmadia Ernő, ez a puritán módon szerény, de mindig tele derűvel és alkotóerővel rendelkező ember, azt hiszem, sokaknak, sokunknak példaképévé vált. Dolgozott politikusként, hiszen néhány éven át a Minisztertanács titkárságának főosztályvezetőjeként az élelmiszergazdaság egyik állami irányítója volt. Azután pedig az MSZMP Központi Bizottsága gazdaságpolitikai osztályának helyettes vezetőjeként szintén a politikai munka eszközeivel irányította felelősséggel a mezőgazdasági és az élelmiszeripar fejlesztését. Azok közé tartozott, akik már 1957-ben részt vettek a mezőgazdaság irányítási reformjának kidolgozásában, majd később, 1966-ban közreműködött a Központi Bizottság határozatának előkészítésében, amely jóváhagyta a gazdaságirányítási rendszer bevezetését hazánkban. Nagy akaraterővel dolgozott és mindig kellő áhítattal beszélt a szakmai műhelymunka fontosságáról. Erre tanította, nevelte hallgatóit is. Elképzeléseit, elgondolásait, gazdag tapasztalatait mindig nyíltan hirdette és azokat számtalan publikációban, szakkönyvben is közzétette. Állandó és szoros kapcsolatot tartott a gyakorlattal, jól ismerte mezőgazdaságunk gondjait, eredményeit. Utolsó művének —, amely Az MSZMP agrárpolitikája és a magyar mezőgazdaság címmel jelent meg 1984-ben, a Kossuth Könyvkiadó gondozásában — előkészítésébe e cikk íróját is beavatta. Többször is beszéltünk erről a munkáról. Szívesen szólt arról, hogy hazánk nemzetközi tekintélyének egyik tényezője a párt gyümölcsöző agrárpolitikája, illetve e politika alkalmazásának kedvező hatása a magyar gazdaságra, az egész társadalom életére. Hogyan sikerült kialakítani Magyar- országon a nagyüzemi mezőgazdaságot és egyúttal növelni a termelést? Minek köszönhetőek a nemzetközileg is elismert eredmények? Olyan kérdések ezek, amelyek a széles közvéleményt foglakoztatják. A válasz, amelyet Csizmadia Ernő hirdetett és könyvében is közreadott, abban az agrárpolitikában kereshető, amelyet az utóbbi évtizedekben egyre jobban áthatott az a felismerés, hogy korszakunkban az élelmiszer — amelynek termeléséhez a magyar mezőgazdasági adottságok, jeltételek kedvezőek — az olajhoz és más energiahordozókhoz hasonlóan egyre inkább stratégiai cikké vált. Ebből következett, hogy a magyar gazdaságpolitika a mezőgazdaság fejlesztését a gazdasági élet egészébe ágyazva, jelentőségének megfelelően kezelte. A termelést befolyásoló feltételek között első helyre tette az embert, kellő figyelmet fordítva a dolgozó parasztság anyagi és erkölcsi megbecsülésére. Ezzel együtt nem feledkezett meg a szükséges technikai-technológia korszerűsítésről sem. Arról, hogy a tartós agrárfejlődés alapjai a szocialista nagyüzemek, amelyekkel szoros kapcsolatban vannak a háztáji és kisegítő gazdaságok. Mindezt az irányítás, a vállalati önállóságot, kezdeményezést szolgáló szabályozással megpróbálta alátámasztani. Az anyagi ösztönzést az ár- és pénzügyi rendszer, a támogatások, az adórendszer és más szabályozások felhasználásával igyekezett összehangolni és egybekapcsolni a gazdaságos termelésnövekedéssel. Amikor Csizmadia Ernőre, az emberre, a közgazdászra, a tudósra, a politikusra emlékezünk, említett könyvének előszavából idézünk: „A modern társadalomban és gazdaságban az iparnak van meghatározó és vezető szerepe, de nem hanyagolható el az élelmiszertermelés és -ellátás sem. Történelmi tény, hogy a legfejlettebb ipari országokban egyúttal igen korszerű és magas színvonalú a mezőgazdaság, valamint az élelmiszeripar is. Ebből kézenfekvő az a tanulság, hogy a fejlett társadalom csakis fejlett mező- gazdaságra támaszkodhat.. Ennek volt aktív hirdetője és cselekvő részese is. A vitáiban tisztelte ellenfeleit, de elveiből, meggyőződéséből sohasem engedett. Személyiségét, példamutató emberségét megőrizzük. Mentusz Károly Mezőgazdaságtudományi kutatásaink a MAB keretei között A Miskolci Akadémiai Bizottság (MAB) létrehozása után egy fél évvel, 1980. április 11-én — körültekintő előkészítést követően — megalakult annak 17 tagból álló mezőgazdasági szakbizottsága. Összetétel szerint a szak- bizottsági tagok egyharmada termelőüzemben dolgozó szakember, egyharmada középirányító szervezeteknél tevékenykedik, a többi pedig hivatásos szakoktatóként, illetve kutatóként dolgozik. Ez az összetétel biztosítja a sokoldalú informáltságot és kollektív állásfoglalásnál az objektivitást. őszi búza az északi tájra A munkában ténylegesen részt vevők száma ennek többszöröse. Az egyes kérdések kidolgozására ugyanis munkabizottságot kérünk fel, amelyben az adott témát jól ismerő nagyszámú specialista tevékenykedik. Tapasztalatunk az, hogy a szakemberek szívesen vállalkoznak a feladatokra és megtiszteltetésnek tartják a közös munkában való részvételt. Ennek alapján a tárgyalt kérdések mélyen elemző, színvonalas anyagként kerültek összeállításra és megvitatásra. A szakbizottság működésének jelentősége több irányú. Mindenekelőtt informálja annak tagjait, valamint a meghívott specialistákat a kapcsolódó szakterületek legújabb eredményeiről. Példának említhetem az Erdészeti Tudományos Intézet Mátrafüredi Kutató Állomásán kibontakozott luofenyőnemesítés módszeréről szőlő előterjesztést. Itt tájékozódtak az anyag vitájában és a bemutatón a résztvevők olyan új szaporítási és szelekciós eljárásról, amely nemzetközileg is figyelmet érdemel, hiszen a legjobb egyedek tömeges gyakorlatba vonását kisebb, mint fele időre csökkenti. Ezek a szakmai eszmecserék más ágazatban dolgozóknál is gondolatokat ébresztenek, ugyanakkor javaslatokat tesznek, a tárgyalt téma továbbfejlesztésére. A ráhatás tehát kölcsönös, és az eredmény több oldalú. A napirendre tűzött témakörök kidolgozása elmélyült elemzésre készteti mind a munkában, mind a vitában részt vevőket. Az 1982 március elején megrendezett Észak-magyarországi gabonatermelési tanácskozás előkészítése során a vitaindító előkészítői részletesen bonckés alá vették a kukorica és a kalászos gabonák termelésének összehasonlítását. Megállapították, és ezt adatszerűén bizonyították, hogy tájunkon a kukorica kisebb gazdaságossága nemcsak az országosnál kedvezőtlenebb ökológiai adottságokkal függ össze, hanem részben a gyengébb technikai ellátottság következménye. Megfelelő felszereltség esetén tehát körzetünkben is nagyobb kukoricatermések érhetők el. Ennek hiányában viszont célszerűtlen termőterületének szélesítése. Ugyanezen tanácskozáson meglepően a felszínre jött az, hogy a legújabb — az Alföldön kiugró termést adó — őszi búza fajták tájunkon nem tudnak kellően érvényesülni. Oka elsősorban a zordabb időjárási adottság. A márciusban visszatérő éjszakai erősebb fagyok ugyanis károsítják azokat, és nem képesek termőképességük teljes körű kifejtésére. Ez egyértelműen felveti az északi tájra kine- mesített intenzív őszi búza igényét. A húsmarhatartástól a meliorációig A Nógrád megyei Szé- csény községben széles körű vitafórumot szerveztünk a Magyar Agrártudományi Egyesület állattenyésztési szakosztályával és a megyei tanács mezőgiazdasági és élelmezésügyi osztályával közösen az egyirányú húsmarhatartás témájúiban, amely új tartási technológia körzetünkben. A rendezvény bizonyította az ismertetett tenyésztési forrna létjogosultságát tájunkon, s egyúttal rávilágított a feltételek megteremtésének fontosságára ,is. Hasonló jellegű volt a Borsodi Sörgyárral és Söripari Termelési Társulással együtt megszervezett két rendezvényünk 1984-ben sör- árpa termelési témakörben. Az ágazatot érintő, hosszú távra szóló témák tárgyalása is szerepelt programunkban. A Borsod-Abaúj-Zemp- lén megyében lévő Bodrogköz meliorációs tervének jóváhagyásánál két irányzat alakult ki az illetékes szakemberek körében. Felmerült az a kérdés, hogy szelekoió nélkül az egész terület meliorációjának a jóváhagyása a célszerű, vagy pedig a mélyebb fekvésű legelők költségesebb munkáinak elhagyása az indokolt. Alapos elemzés és helyzettanulmányozás alapján az Akadémia szakbizottsága egyértelműen arra az álláspontra jutott, hogy a részleges melioráció megvalósítása jelen esetben a célravezető. A szellemi erők mozgósítására A szakbizottság mind a bodrogközi, mind a fentebb felsorolt kérdésekben javaslatait megküldte — a Miskolci Akadémiai Bizottság útján — az illetékes megyei és országos szerveknek. Ezeket a szakemberek mérlegelik és tapasztalataink szerint figyelembe veszik. Jó példa erre a kedvezőtlen termőhelyi adottságú mezőgazdasági üzemek közgazdasági szabályozása, amelyet dr. Szemes Lajos c. egyetemi tanárnak, szakbizottságaink tagjának előterjesztése alapján vitatott meg a Miskolci Akadémiai Bizottság. Szoros kapcsolatot tartunk a tájon működő társadalmi szervekkel. így mindenekelőtt az Agrártudományi Egyesülettel, a termelőszövetkezetek területi szövetségeivel. Több fontosabb említett téma megtárgyalását közösen szerveztük meg, amely feltétele volt a széles körű eszmecserének. Ezen keresztül is törekszünk a képzett szakemberek ösztönzésére, az elmélyültebb, elméletileg felvértezett munkastílusra. tudományos fokozatok megszerzésére. A MAB mezőgazdasági szakbizottsága — mint látható — aktivizál, tájékoztat, állást foglal, javasol és segít. összességében széles körben törekszik az ágazat szellemi erőinek mozgósítására, a gazdasági előrehaladás segítésére a tudomány eszközeivel. Ügy érzem, e néhány kiragadott példa is jól szemlélteti, hogy a Miskolci Akadémiai Bizottságon belül hogyan is indult el Borsod. Heves és Nógrád megyék agrárszakembereinek közös tudományos tevékenysége. Dr. Szalai György, a MAB mezőgazdasági szakbizottságának elnöke Borjúhús és állatvédelem A közvélemény és az állatvédelmi szervek erélyes tiltakozását váltotta ki az a .módszer, amellyel több nyugati ország gazdálkodói a borjúhízlalást folytatják. A közönség egyre több borjúhúst fogyását, s többnyire a fehéres színű húst keresi, amelynek nagyobb táplálkozási és egészségügyi értéket .tulajdonít. A borjúhús fehérsége viszont attól függ, hogy mekkora mozgásszabadságot engednek meg az állatnak, és hogy szálas takarmány nélkül nevelik-e fel. Ebből a két feltételből azután szívet tépő jelenetek játszódnak le az istállókban. Az állatokat olyan rövid kötéllel kötik a jászolhoz, hogy se megfordulni, se lefeküdni ne tudjanak. Ügyelnek rá, hogy a mozgásra ne legyen alkalmuk, az ugyanis az izmok fejlődéséhez vezet, ami pedig nem fehér hús... A borjakat csak zsír- és fehérjetermékeken tartják, s mivel hiányzik nekik a szálas takarmány, egymásról rágják le a szőrt, vagy a boxok fáját rágcsálják. Mindamellett a világosság teljes kizárása mellett nevelik az állatokat, állítólag ez is fehér húst eredményez. Nos, ilyen körülmények láttán léptek közhe neves szakemberek, követelvén a kormányoktól, hogy törvénynyel vessenek véget a felháborító állapotoknak. Ugyanakkor azt is leszögezték, hogy a fehér borjúhúsnak semmiféle különleges táplálkozási értéke nincs, csupán egyszerű divathódolatról van szó. A gazdálkodók viszont nem nagyon hagyják magukat meggyőzni, úgy vélekednek, hogy az állatok rövid életük után úgyis pusztulásra vannak ítélve, tehát mindegy nekik, hogy milyen körülmények között élnek. Arra viszont nem gondolnak, hogy nem is kis meny- nyiségű állatról van szó (például csupán Svájcban évente mintegy 900 ezer borjú születik!) Hazánkban ismeretlen a borjak ilyen kegyetlen módon való nevelése. Képünk tanúsága szerint szálas takarmány mellett a gondozói figyelemből is kijut -nekik. MEZŐGAZDASÁGI TERMELŐESZKÖZ KERESKEDELMI VÁLLALAT (AGROKER) Eger, Kistályai út 18. pályázatot hirdet műtrágya—növényvédőszer osztályvezetői munkakör betöltésére. Pályázati feltétel: agrártudományi egyetemi végzettség, középfokú politikai végzettség, erkölcsi feddhetetlenség. Besorolás: az 5/1983. (XI. 12.) ME. sz. rendelet 4. sz. melléklete alapján történik. A pályázatban szerepeljen: — a pályázó részletes önéletrajza, amely tartalmazza: — iskolai végzettségét, szakképzettségét, illetve az alkalmazási feltétel meglétét tanúsító okiratok hiteles másolatát, — eddigi munkaköreinek és tevékenységének felsorolását. — Munkahelyének nevét, jelenlegi jövedelmét. A pályázatot a megjelenéstől számított 30 napon belül a vállalat személyzeti munkaügyi vezetőjéhez lehet beküldeni.
