Népújság, 1985. január (36. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-18 / 14. szám

4. 333 NÉPÚJSÁG, 1985. január 18., péntek A színház a változó Ifilát Beszélgetés Szikora Jánossal SL (Fotó: Kőhidi Imre) Aki jártas a színházi élet­ben, nemegyszer találkozha­tott az utóbbi esztendőkben Szikora János nevével. Meg­hökkentő, modern színpadi játékot ugyanúgy rendezett, mint klasszikus szépségű da­rabot. Egy közös jellemzője volt mindannak, amit létre­hozott: izgalmas, magával ragadó bemutatók jöttek lét­re irányításával. Nem egy közülük országos hírnévre is szert tett. így például a Miskolci Nemzeti Színház Rómeó és Júliájára a debre­ceni egyetemisták külön vo­nattal akartak menni, s töb­ben voltak rá kíváncsiak, mint a leginkább „közönség­kedvencnek” tartott operett­re. Az önállósult egri Gárdo­nyi Géza Színház művészeti igazgatója lett: ebben a mi­nőségében kerestük meg, hogy beszélgessünk vele pá­lyájáról, s arról, hogy mi­lyen elképzelésekkel látott új feladatához. Három szakasz — Eddigi pályafutásom három szakaszra osztható — kezdi Szikora János. — Mindegyik két esztendeig tartott. Egyetlenegy helyről sem saját jószántamból jöt­tem el, valamilyen külső ok, vagy valamilyen sajátos vé­letlen késztetett a döntésre. Az első sikereimet Pécsett értem el. Akkoriban modern darabokkal foglalkoztam, így például színpadra dolgoztam Kafka Per című regényét, s színre állítottam Vian Biro­dalomépítők című művét! Győrbe Törőcsik Mari hí­vott. Különleges, merész próbálkozások voltak az ot­tani bemutatók. így válasz­tottam Nádas Péter Takarí­tás című művét, Genet Pa­ravánok című darabját, vagy Hrabal Bambini di Praga című alkotását. — Ezt követték a miskol­ci évek, amelyek valóban az átütő sikert hozták ... — Szerettem volna bebi­zonyítani, hogy nem vagyok csak avantgarde, hanem ké­pességeim szélesebbek. Itt klasszikus módon dolgoztam, konzervatív formákat próbál­tam ki. így jött létre Krleza Agónia című művé­ből, a Rómeó és Júliából és Dosztojevszkij Karamazov testvérek című regényéből az előadás. Most végül is hét év zárult le, más típusú munkát vállaltam, de úgy érzem. szervesen épültek egymásra ezek az eszten­dők. — Formai változások vol- tak-e ezek, vagy volt vala­milyen eszmei, gondolati fej­lődés is az időszak során? — Visszatekintve, föl lehet fűzni egy fonalra a történ­teket. de közben nem gon­dolkodtam kinyilatkoztatá­sokon. Talán úgy osztanám föl az eltelt időszakot, hogy a pécsi évek alatt a fiatal­ság életérzését akartam ki­fejezni, a produkciókban meghúzódott valamilyen „polgárpukkasztás”. Győrött már szenvedélyesebbé vált az útkeresésem, szerettem volna mélyebbre látni. Mis­kolcon a legszemélyesebb, legintimebb szférák felé for­dultam. Alak a körben — Az egri színház emblé­májául egy körben álló fi­gurát választott. Ez az áb­ra — úgy gondolom — so­kat elmond színházi elkép­zeléseiről . .. — Ez a rajz egy középko­ri tankönyvből származik, s a test arányait fejezi ki. Azért választottam, mert so­kat elmond színházeszmé- nyemről. Ügy érzem, a mű­vészeti ágnak segítenie keli abban, hogy az ember min­dig megtalálja megbomlott harmóniáját. A figura egy kör közepén áll, a két ke­zében csillag van. így hát egyszerre bezárt és egyszer­re áll kapcsolatban az uni­verzummal. A színészember is hasonló helyzetben van: egyszerre mérhetetlenül zárt és nyitott a világa. — Már hallottam előző megnyilatkozásaiban, hogy úgy látja: a színész helyze­te igen-igen megváltozott az elmúlt évtizedek során. Mi­ben látja a változást? — Olyan új technikai vív­mányok születtek meg, ame­lyek jelentősen módosítják művészeti águnk lehetőségeit. Ilyen a film, a video: ezek­ben nem egy lélektani egy­séget teremt meg a művész, hanem elaprózza a szerepet a felvétel módja miatt. A közönséggel is más kapcso­latba került: a harmincas évek során vagy még régeb­ben, a sztárok hordoztak magukban egy ideált. Azóta számos más terület is felmu­tat követhető modelleket, így a sport vagy a popzene is. Egyre nagyobb a konkur- renciaharc. A színészeknek valami olyasmit kell felmu­tatniuk, amit senki más nem tud. Minden korszakban ki­alakulnak hiányérzetek: er­re kell rádöbbenteni, az űrt betölteni, hogy valóban va­lami pótolhatatlant adjon a színház. — E véleményével ellent­mondani látszik, hogy egyre több színész nyilatkozik meg interjúkban, önálló kötetek­ben, s nagy sikert aratnak ezek az írások. — Változatlanul fenntar­tom, hogy otthontalanabb a színész, mint régen. Ezt az érdeklődést annak lehet tu­lajdonítani, hogy most kezd visszaállni a személyiség te­kintélye a színpadon. A rendezői színház visszahatá­sa ez. — Ha már itt tartunk, amit ön is csinál, nem tar­tozik ebbe az utóbbi kate­góriába? — Nem, én nem szeretem a rendezői színházat. A da­rab színre vitele közös ál- modás, utazás: társak kel­lenek hozzá. Nem lehet rá­juk kényszeríteni az akara­tomat, együtt kell átesni va­lamilyen változáson. — Ehhez persze, valami­lyen „csapat” kell. Sikerült-e Igeneket találnia? — Úgy érzem, igen. Több­ször volt szerencsém, mint ahányszor nem. Előnyök, hátrányok — Az egri Gárdonyi Gé­za Színház társulat nélküli bemutatószínházként műkö­dik, bábtagozattal és nyári előadásokkal. Milyen előnyei és hátrányai vannak ennek a formának? — Hangsúlyoznom kell, hogy ez inkább egy átmene­ti időszak, amelyben előké­szítő munka folyhat. Előnye a mozgalmasság és színesség lehet, amely egyetlen más, hasonló intézményben sincs meg ennyire. Viszont egysé­ges kultúrpolitikai igénynek nem lehet eleget tenni, hosz- szú távú művészi koncepciót lehetetlen érvényesíteni sa­ját társulat nélkül. Most más együttesek kínálatából kell válogatnunk, így „át­járóházzá” válik színházunk — Milyen elképzelései van­nak az önálló bábtagozattal és a nyárral kapcsolatban? — Szervesen épülhet egy­másra a munka. Szeretném, ha a bábosok nemcsak szer­vezetileg kapcsolódnának hozzánk, hanem partnerek lennénik. A nyári előadások során az év közi munkát folytatnánk, természetesen tekintettel a másságra. — Mire számíthatnak a színházbarátok Egerben a következő időszak során? — Havonta nyolc-tíz elő­adást szeretnénk bemutatni, többfélét nyújtanánk a kö­zönségnek, hogy valóban ki­derülhessen : mit szeretnek legjobban az itt élők. Az el­ső saját alkotásunk Zsám- béki Gábor rendezése lesz, aki a budapesti Katona Jó­zsef Színház színészeivel Pi­randello Az ember, az ál­lat és az erçny című darab­ját itt állítja színre. Jóma­gam a következő évad ele­jén rendezek majd először. Hitet tenni — Nyitó gálaműsorral tisz­teleg a közönség előtt január végén az egri Gárdonyi Gé­za Színház. Címe: Színház a színházért. Miért ilyen jel­legű műsorral kezdenek? — Ügy érezzük, hogy a mostani indulás nemcsak Egerben, de az egész ország színházi életében fontos ese­mény. Jelképes gesztust sze­retnénk tenni. Azért hívtuk meg az ide kötődő művésze­ket, hogy a Nemzeti Színház építésének javára szervez­zünk egy előadást, nem pro­pagandafogásként, hanem meggyőződésünk szerint. Szerintünk egyre fontosabb az összefogás, nem jó, ha ellentétektől szabdalt klikk­rendszerek alkotják színházi világunkat. Már a Nemzeti Színház létesítésének gondo­lata is ellenérzéseket szült. Hitet teszünk az összefogás mellett, ami egyetlen lehe­tőségünk a jövőben. Gábor László CSONGOR RÓZSA: Lártlfr sötétszürkében IV/3. — Asszony? — Kissé nyers, hűvös hang. — Független nő vagyok — felelte. A férfi feléje fordí­totta az arcát. Most látta így szemtől szembe. Sima, vonástalan arc. mint a víz­mosás csiszolta kő. Mozdu­latlan. sárgás bőr. rövid nyak, s a keskery ajak, mint két egymásra fektetett pa­pi rszelet. A két szemgolyó azonhan ide-oda úszkál a szemfehérje tavában, miköz­ben meg sem rebben felet­te a pillátlan szemhéj. Mint a porcelán alvóbabák szeme, gondolta. — És maga? — Megírtam, nem? Függet­len férfi vagyok — felelte, s tekintetét átemelte a szomszéd asztalnál összebú­jó szerelmes párra. — A fe­leségem ötvenhatbam disszi­dált, a fiamat is magával vitte, alkoholista volt az asszony... — Nagyon régen történt — nagyon. És most? — Élek. Egyedül, Mint az árva. oly egyedül. — Istenem, maga is? Sok levelet kapott? — Sokat. Fiatal nők írtak, magamra zúdítottam őket azzal a hirdetéssel. Már saj­nálom, hogy feladtam. — Sajnálja? — kérdezte a lány riadtan. — Ne értsen félre, de kép­zelje magát az én helyze­tembe. Nem volt heteken át egy nyugodt estém a telefo­nok miatt. S a rengeteg le­vél ... Egy nő feljött a la­kásomba. Undorítóan fiatal volt. és üres. Már ott tartot­tam, kidobom. — Miért, befogadta? — Dehogy. Egyszerűen fel­jött hozzám, s Mjelentette, ott marad. Képzelheti. Azt nagyon sajnálnám, ha ma­gát nem ismerem meg. — Igazán? — Komolyan. Miért mon­danám, ha nem így volna? Júliát meghatották a sza­vak, hiszen erre várt, ezt az érzést táplálják lelkében hó­napok óta a levelek. Azt mondta, undorítóan fiatal. A férfi keze az asztalon elin­dult az övé felé. Egy haj­szálnyi választja el őket. — Mondom. nagyon kevés az időm, most is, nemsoká­ra mennem kell. Megbeszé­lünk egy találkozót majd .. . nyugodtabb helyen, s kérem, ne haragudjék, mert men­nem kell. — Nekem is van ma még dolgom — mondta a lány, s sírás fojtogatta a tarkát. — Megállapodunk, jó? — Ha gondolja . .. — Én utazom majd le ma­gához. Az autómat javítják, nemsokára elkészül, s leuta­zom magához. — Igazán? — Milyen az a város? — Vidéki, de cseppet sem vidékies, majd meglátja. — Nem a lakására men­nék, én sokat adok ilyesmire, majd egy presszóban talál­kozunk. — Nyugodtan jöjjön el hozzánk, az anyámmal élek. Majd meglátja, milyen mo­dern asszony ő ... meglát­ja ... Ismét a fellobbanó remény, hogy leutazzék hozzá, erre nem gondolt. Ügy gondolta, ő utazgat eleinte, amíg ki­alakulnak dolgaik, hogy el­süllyedjen a nagyváros is­meretlenségében, s majd az­tán jönne el hozzájuk. Arra is számított, a férfi mindjárt a lakására hívja fék termé­szetesen azonnal ott hagy­ja, s sarkon fordult volna. Nem kalandra vágyik, ha­nem magánya oldásának utolsó lehetőségei után ku­tat. — Nagyon kedves, ha le­jön. — Maga odavaló? — kér­dezte a férfi, s mélyen a lány szemébe nézett. (Folytatjuk) HA AZT MONDJAK: „IFJÚSÁGI”... A végzet szülöttéből — alma mater Ha Egerben egy óvodás­nak azt mondják: irány az „Ifjúsági”, fülig szalad a szája. Ha szóba hozzák egy kisiskolás előtt, már veszi is a nagy levegőt, hogy az ott szerzett élményeit sorolja. Ha egy középiskolás, vagy főiskolás diák előtt említik, megtorpan és azt mondja: most jövök onnan. Gondo­lod menjük vissza? Nos, tény és való. hogy a megyeszékhely Ifjúsági Háza — amely mindössze két esztendeje tárta ki ka­puit — e rövid idő alatt hihetetlen népszerűségre tett szert a fiatalok körében. Termeiben, kisebb-nagyobb klubszobáiban — 3 ezer 200 négyzetméteres területen — kora délelőttől késő estig egyenletesen nagy a nyüzs­gés. Ha másért nem, rande­vúzni járnak a barátságos falak közé a fiúk, lányok, felejtve a hajdani olcsó, füs­tös kis pressszók kínálta ta­lálkahelyeket. .. Lehetőségek sora De ugyan ki ne fedezhet­né itt föl magának, vagy partnerének az egyéb szóra­kozási lehetőségeket is. A speciális érdeklődésűek szá­mára több mint húsz szak­kör és amatőr művészeti csoport kínál rendszeres, magas színvonalú elfoglalt­ságot. Az eredmények ma­gukért beszének. A Kaloda népzenei együttest már té­vészereplésre is hívták. A Paletta képzőművész stúdió tagjai közül jó néhányan váltak alkalmassá jövendő­beli rajztanárnak. A fiatal pedagógusok klubja tevé­kenységével egy esztendő alatt kiérdemelte a KISZ KB Dicsérő Oklevelét. Az irodalombarátok önálló ki­adványt jelentettek meg. Persze, a kevésbé látvá­nyos sikerű csoportok sem halványabbak, vonzóak. A legkisebbek közt a művészi torna a népszerű, a tinik a cselgáncsot részesítik előny­ben. Mindkét műfaj gyakor­lására a földszinti sport-, illetve kondicionálószobák­ban van mód. Megtalálhatják — és so­kan: meg is találják — he­lyüket a „Házban”, azok kö­zül a srácok közül, akik ed­dig a társadalom perifériá­ján mozogtak. A H. 8—10-ig klubjában megértő irányítás­sal tárhatják föl problémái­kat, gondjaikat, s .kereshet­nek megoldást, vagy leg­alább gyógyírt a kisközös­ségekben. Nem Fati Partus Fati Partus. A végzet szü­lötte, a sors háza.. . Vala­hogy így lehet fordítani az épület homlokzatán díszlő feliratot, melyet azért ra­gasztották ,rá az egykori pol­gárok, mert a volt kaszi­nó többször is a lángok mar­talékává vált. Az elnevezést pár éve még lemondóan idézgették a fel­állványozott falak előtt el­haladók. Hisz a felszabadu­lás után szakszervezeti szék­házként szolgáló építmény tatarozása több mint tíz esz­tendeig húzódott. Hosszú volt az újjászületés, de most már okkal mondható, meg­érte. Megelevenedett a haj­dani klasszicizáló hangulat, a fedett udvar hófehér, bar­na színei, az emeleti függő­folyosó rekonstruált díszes kovácsoltvas rácsai, a ter­mek meleg sárgái, komoly zöldjei, nyugalmat, harmó­niát sugároznak, már az el­ső pillanatban, S talán bizo­nyos fajta méltóságot is. Per­sze, aki először azt mondta, belépve a gyönyörű csarnok­ba, hogy ez itt a kultúra eg­ri fellegvára, nemcsak a be­rendezés és az építészeti megoldások szépségeire gon­dol. Mert lehet ugyan, hogy csak egyszerűen a kényszer, a végzet hozta úgy, hogy ennek az intézménynek kel­lett pótolni a megyeszékhe­lyen úgy hiányzó, működő színházat, mozit, művelődé­si házat. . . — mindenesetre tény, hogy a rendezvények minősége, sokasága alapján megítélhető a „fellegvárt” cím. A filmvetítések mellett igényes darabbemutatókr rangos előadóestek, izgalmas előadássorozatok vonzzák a közönséget. A város sokáig egyetlen — itt található — kiállítótermében neves al­kotók munkái cserélődnek. A második emeleti könyv­tár és olvasó dolgozói alig győzik a forgalmat. És bi­zony alaposan kihasználják a látogatók a szeszmentes ét­termet, büfét is. Otthon a házban Mindezt nyújtja „a Ház” viszonylag csekély költség- vetésből, összesen 17 lelkes munkatárssal. Sőt, ennél többet.. . Mert mód van módszertani tevékenységre is: egyetemisták, főiskolások gyakorolhatják népművelői szakukat. No meg anra, hogy egy-egy nagyobb ren­dezvényt e falak közt bo­nyolítsanak le a KISZ- esek. De mégis inkább otthon ez a ház, mint fellegvár, er­re szavazok. Bizonyítékként az adatok igaz, csak köz­vetve használhatók. Az el­telt időszakban több mint félmillióan keresték fel az intézményt.. Ebben a szám­ban persze benne vannak az alkalmi betévedők épp úgy. mint a rendszeres látogatók. Ám, az nincs benne, hogy a kényes ízléssel festett, berendezett épület a fen­tebbiek dacára sem vált „le- robbanttá”. Az idejáró ti­nédzserek saját otthonuk­hoz hasonlóan óvják a kör­nyezetet. Belépvén, a leg­vadabb vagányok is meg­szelídülnek. Otthont teremtő a légkör. S éppen ezért bizonyosak lehetünk benne, hogy né­hány esztendő múlva a rnai törzsvendégek nem Fati Par- tusnak, hanem — igazi ér­telmében — egyfajta alma maternek fogják emlegetni az egri Ifjúsági Házat. Németi Zsuzsa Urbanisztikai továbbképző tanfolyam Az Építésügyi és Város­fejlesztési Minisztérium megbízásából a Budapesti Műszaki Egyetem Mérnöki Továbbképző Intézete ötö­dik alkalommal rendezi meg urbanisztikai továbbképző tanfolyamát. A négy és fél éves tanfolyam célja, hogy megismertesse a tervezőin­tézetek dolgozóival és a köz- igazgatási építésügyi szak­emberekkel a terület- és te­lepülésfejlesztés legújabb tu­dományos és ' gyakorlati eredményeit. Az érdeklődők a tovább­képző intézetnél, az Urba­nisztikai Társaságnál, vala­mint a megyei és a városi tanácsoknál és a tervezővál­lalatoknál kaphatják meg a jelentkezési lapokat, ame­lyeket legkésőbb január 25- ig kell elküldeni a Magyar Urbanisztikai Társaság tit­kárságának.

Next

/
Oldalképek
Tartalom