Népújság, 1984. december (35. évfolyam, 282-306. szám)
1984-12-16 / 295. szám
4* NÉPÚJSÁG, 1984. december 16., vasárnap MINDENNAPI NYELVÜNK Egyre több a „média” A cím kettős értelmet és használati értéket hordoz. Egyrészt utalunk a megnevezésre, másrészt arra, amit megnevezünk vele. Valóban egyre gyakrabban találkozhatunk a média szóval nemcsak a sajtó hasábjain, hanem a plakátokon is. S az a tapasztalatom, hogy a nagy többség számára ismeretlen a jelentéstartalma és használati értéke. Közleményünk azt a feladatot vállalja, hogy elsősorban a megfelelő adatok felsorakoztatásával, illetőleg az idézett szövegösszefüggések segítségével értelmezzük a média szót és alakváltozatait. „A Magyar Média Műsoriroda Művészeti Stúdiót indít pályakezdő fiatalok számára” (Magyar Hírlap, 1984. márc. 31.). — „A Magyar Média reklámcég is vállalta a magyar régészek egyiptomi kutatásainak támogatását” (Népszava, 1984. szept. 23.) Hogy a média szónak milyen tág az értelemköre és változatos a fogalmi értéke, arról bizonykodnak ezek a szövegrészietek: „A plakátok és a hozzájuk csatlakozó más médiák a segítőkész, az együttműködő magatartás kiváltására alkalmasak” (Magyar Nemzet, 1984. ápr. 19.). — „Multimédia komplexum, melyben a nyomda, az elektronikus szerkesztőség, rádió- és tévéstúdiók, film és videó- készítő műhelyek egyetlen egységben vannak” (Jel-kép, 1984. 1. sz. 182. 1.). „Az Űj Zene Nemzetközi Társaság 1968-ban hazánkban rendezi meg közgyűlését és a világzenei napokat. Eredeti sajátosság: a televízióra komponált operákat és baletteket helyezik központba, s vetítik a vendégeknek. Ennek az az érdekessége, hogy ezt az új médiát is a társaság a magáénak érzi” (Magyar-Nemzet, 1984. ápr. 29.). „Kereskedelmi reklámra két-két és fél milliót költenek, s ez az összeg évek óta nem nő, holott a médiák drágulnak” (Magyar Nemzet, 1984. febr. 11.). A média szó köré szócsalád is telepedett. Csak két példát ennek érzékeltetésére: „Az ügynök korrumpálja a propagandistát, s veszi a lapot a médiafőnök” (=a reklámfőnök). — „Nekem csak hozzá kell gondolnom azt a példabeszédet, amely- lyel a kiadó médiaosztályának vezetője lepett meg” (Magyar Nemzet, 1984. febr. 11.). A televízió egyik interjúalanya sem véletlenül használta a sajtó-médiák nyelvi formát. Éppen a sajtó médiáinak hatásáról árul. kodik ez a szövegrészlet is: „Többnyire szájról szájra száll egy jó mű híre. Vagy a média révén érvényesül.” (Kritika, 1984. 10. sz. 3.1.). A média megnevezés élet- története is érdekelhet bennünket. Származását, eredetét tekintve beletartozik abba a nemzetközi, latin, illetőleg angol szóíormák körébe, amelynek néhány tagja szélesebb körben is jól ismert. így a latin medius, media, medium (középső, középen levő), az ugyancsak latin médium .(közvetítő). Gárdonyi értelmezése szerint: közlő. De a médium és a média nem ugyanazt jelenti. Erre utal ez a szövegrészlet is „A tudósító a saját médiumának, saját olvasóinak a felfogásához alkalmazkodik” (És, 1984. nov. 9.). Áttételesen azoknak is igazuk van, akik az angol jövevények közé sorolják a média szót. Egyre gyakrabban találkozhatunk a mass- média (tömegtájékoztató eszköz) angol szóval is. Ha a magyar megfelelők sorába illesztjük a média szót, akkor ezt az eredményt kapjuk: közvetítő, közlési eszköz, tájékoztató közeg, a tájékoztatás és közlés módjainak, formáinak eszköztára. Dr. Bakos József A képzőművészeti nevelésről - tablókon Művek az óvodától a főiskoláig Különböző anyagok és különböző formák Az egri 6-os számú Általános Iskolában hetek óta látható egy képzőművészeti fogantatású tárlat, amelyet a megye általános iskoláiból, három középfokú iskolájából válogattak össze. A cél világos: bemutatni annak az új módszernek eredményeit, amely szerint manapság a vizuális nevelés folyik. Ez a kiállítás másként hat. ha az érdeklődő szülő szemüvegén át igyekszem megérteni a gyermeklélek megnyilvánulását megint másként, ha arra vagyok kíváncsi, mikor és milyen mértékben fedezhető fel egy- egy gyermekben az alkotó- készség. az a csodálatos többlet, amely a valódi tehetséget a „csak ügyesektől” elkülöníti. Arra csak félve merek gondolni, milyen eredménnyel járna az összehasonlítás e rajzok, kisplasztikák, batikolások azok között az apró „szamárságok” között, amiket „annak-idején” papírra mertünk tenni sok évvel ezelőtt. Ahogy Fajcsák Attiláné- val, az iskola szaktanárával végigsétáljuk a galériát, a korban legalsó szinttől a gimnazisták munkájáig, a színes tárlat paravánjait, az asztalokat a tavasziasan késő-ősz hangulata, a sorjázó munkák egymást-segítő-ki- egészítő hatása lengi körül. És annak a logikai rendnek tártál ma-feszessége, ahogyan a ma oktatói a tér-for- ma-szín hármas összefüggésében el akarják igazítani a rájuk bízott gyerekeket. Aki már foglalkozott neveléssel. tudja, milyen komoly feladat az elvontat, a törvényt, főleg annak alkalmazását megértetni, elfogadtatni, magától értetődővé, gyakorlattá tétetni a gyerekkel, akik most fedezik fel maguknak a változó világot. A közművelődés helyi vezetői, Piroska Csaba szak- felügyelő, Juhász Jenöné városi rajz-szakfelügyelő irányításával az egész szakmai közösség azon fáradozik, hogy a gyerekek hattól tizennyolc éves korukig megkapják a korszerű eligazítást. hogy jól fejleszthessék készségeiket. A természeti formáktól az absztraktig, a játékos leképezéstől a tudatos alkotásig, amikor a környezetről alkotott képemet- élményemet már a saját belső látásom szerint tudom kivetíteni, óriási utat kell megtennünk. A 6-os számú Általános Iskolában látható tarka anyag tanulmányozásába érdemes belefogni. Nemcsak azért, hogy annak szerves felépítéséből kitetszik: a kinyíló gyermeki értelem minden tudnivalóra derűsen is rávezethető, hanem azért is, mert ezt a látást, ami már csak az övék. mi csak követni tudjuk. A kicsinyek még elemi formákkal elemi harcot vívnak. De a kamaszkor második ágában levő gyerek A város peremén-t már a saját környezetébe teszi át, a költő élménye átváltozik egri házsorokká, amik közül a templomtorony sem hiányzik. Ennek a gyermeknek 1984-ben Egerben így mutatja magát a „város pereme”. Galéria-látogatásunk során sok minden szóba került, amíg böngésztünk a tablók között. Művekről itt, a szónak felnőttes hangzásával nem beszélhetünk. De szándéka szerint mindegyik gyermek önállót alkotott. Hű képet — önmagáról. Érdekes az is. ahogyan az iskolagaléria igazi látogatói, a fiatalok vélekednek a látottakról. A tizenéves szakköri tagokat faggatta ki a tanárnő. A vélemények csaknem mindig így kezdődnek: nekem ez vagy az tetszett. Néha indokolnak is. A többség valóban legsikerültebb, legkifejezőbb munkákra, a kezek és a szemek lejegyzőire szavazott. Volt, aki rangsorolt. De a kitépett füzetlapok között akadt több figyelemre méltó is. Az egyik ilyen — Jakab Laura — így vélekedik: „Abban a köcsögben az a szép: a gömbölyű hasa, a füle, az öblös szája”. És itt jön az igazi dicséret: „én is tudok olyan köcsögöt rajzolni, de nem úgy, olyan szépen.” És oda- rajzolt egy köcsögöt — bizonyítékul. Farkas András A bábu arcot kap (Fotó: Szántó György) r X. közzétett az újságban ? egy hirdetést: ,,Fiatalember, l csekély testi hibával. fiatal | lány ismeretségét keresi, l házasság céljából. Jelige: csak húsz év alatt!” X. bízott benne, hogy a : jelentkezőt elbűvöli majd a tény, hogy X. ép egészséges ' fiatalember, főmérnök, ko- , csija és főbérleti lakása van. Mindezt kellemes meglepetésnek szánta jövendőbelije számára. Mindössze hat levelet kapott, kizárólag negyvenen felüli, továbbá vak, béna, sánta vagy süket hölgyek. tői. X. előbb felháborodott, aztán eltűnődött, majd ismét felháborodott. 4r Magas volt a majális-rúd, nagyon magas, és valami csúszós kulimásszal kenték be, hogy nehezebb legyen megmászni. A tetejébe jókora fürt szafaládét kötöttek. Sokan megpróbálkoztak a rúddal, de nem boldogultak vele, fél- vagy negyedútról mindenik visszacsúszott. % „Romlott már az a szafalá- dé" — mondották a kárvalPALOTÁS DEZSŐ Cz meq az lőttek, s a hir el is terjedt hamar, el is hitte mindenki. Csak egy valaki nem hitte el. Akadt egy legény, aki nem adta fel a küzdelmet, újra és újra nekiugrott a rúdnak. Visszacsúszott, ismét nekiveselkedett, megint a rúd tövében kötött ki, mégis megpróbálkozott még egyszer — és végül felért a csúcsra! A szafaládé, mint megállapíthatta, valóban romlott volt. ★ Z. egy sátor fölött feliratot pillantott meg: „P&FO- ZÖS-ÉP”. Lepengette a belépti dijat és belépett. Sötétség fogadta odabent, majd egy fémkar galléron ragadta, egyéb fémkarok meg iszonyúan összepofozták. A másik oldalon Z. kiszé- delgett a sátorból. Nem értette a dolgot. Vannak, akik nem értik a dolgokat, * Pirosország és Kékország 1 jó húsz éve békét kötött egymással. Már engedélyez- | ték a kishatárforgalmat. egymás nemzeti ünnepeit munkavacsorákkal ünnepelték meg — békeidők voltak ezek a javából. Az is előfordult, hogy egy kékországi határőr tüzet adott Piros- országbeli kollégájának, amaz pedig friss borvízzel hálálta meg a figyelmességet (a határ egy völgyben húzódott, a két dombolda- j] Ion pedig. egymással szem- í ben, két bővizű forrás bu- gyogott). Egy napon, a jószándék bizonyítása miatt, Kékország forrása fölött hatalmas transzparens jelent meg: TISZTA FORRÁS Néhány nap múlva Piros- ! ország is kitűzte a maga tábláját: TISZTÁBB FORRÁS. Fi lm jegyzet helyett... Higyjék el, ma is vannak jó magyar filmek! Nem csupán a Mephisto ra, az István, a királyra gondolok, hanem sok-sok alkotásra, amely úgy ment feledésbe, hogy be sem bizonyosodhatott róla: érdekes, izgalmas, sőt mulatságos. Gazdag Gyula Bástyasétány 74-ét alig hiszem, hogy száznál több ember látta Egerben, mert a december 13-i Vörös Csillag mozibeli bemutató előtt csak zártkörű filmklubokban pergett. Aki részt vett ilyen vetítésen, ragyogóan szórakozott, mert ez a mű egyik legsikerültebb filmszatíránk az 50-es évekről. Témája sláger, kidolgozása frappáns. Az újságíró csütörtökön mégis hiába indult a „Vöcsibe”, hogy bő másfél órás kellemes szórakozás után hazatérve, megírhassa heti filmjegyzetét, csalódottan távozott, mert a vetítés elmaradt. Oka az érdektelenség — csupán ő ült volna a nézőtéren. Mint rendesen, ezen az estén is sok ráérő ember kószált a Széchenyi utcában, nézegették a moziplakátot, majd elolvasva a feliratot „magyar film”, legyintettek és tovább álltak. (Rosszul tették.) Szomorú a dologban, hogy honi filmrendezőink leg- harsányabb becsmérlői éppen azok, akik nem nézik alkotásaikat. Hogy a magyar film iránti idegenkedésüknek nincs alapja, azt nem állíthatjuk. De így, hiába készülnek Magyarországon értékes művek — csak a mozigépészek nézik meg. (szabó p.) Egerben a MÁV szimfonikusok Az Országos Filharmónia egri bérleti hangverseny- sorozatának újra a Gárdonyi Géza Színház ad othont. December 17-én, hétfőn este 7 órától a budapesti MÁV Szimfonikusok mutatkoznak be. Az együttest ezúttal a kitűnő nyugatnémet karmester Hans Richter dirigálja, vendégként, közreműködik Gyarmati Vera hegedűművész. Műsorra kerül a Beethovenek Viganó mitológiai témájú tánckölteményére komponált műve, a Prometheus, ezt követően Mozart A-dúr hegedűversenyét hallhatja a közönség. Az estet Haydn méltatlanul rnel - lőzött E sz-dúr (üstdobper gés) szimfóniája zárja. Új gyöngyösi helytörténeti könyv Gyöngyös város becsületes tanácsa elhatározta... 1659—1848. Igen értékes, új helytörténeti kötettel gazdagodott Gyöngyös városa. A városi tanács anyagi támogatása folytán a Heves megyei Levéltár változatos és gazdag válogatásban adta közre a városi tanács határozatainak válogatását 1659-től 1848-ig. A 394 oldal terjedelmű vaskos munka Károly Róbert király által. 1334-ben a városnak adományozott kiváltságlevél kibocsátásának 650. évfordulójára jelent meg. A fennmaradt, s a Heves megyei Levéltárban őrzött 16 vaskos tanácsülési jegyzőkönyvből alapos, körültekintő válogatás után 867 érdekesebbnél érdekesebb határozatot tár a mű az olvasó elé, melyekből feltárulkozik a távoli múlt a maga szinte megszámolhatatlan sokrétűségével. A nagy gonddal készült, igen szép és rangos kötetet igaz haszonnal és örömmel forgathatja nem csupán Gyöngyös város múltja iránt érdeklődő olvasó, de a mű alapos és éles kritikai szemmel való áttanulmányozása után bízvást állítható, hogy a néprajz, a nyelvészet, a szőlőtermelés és borászat a kereskedelem, a céhes ipar, a városi közigazgatás, a tűzrendészet. a malmok, a pálinkafőzés, az adózás. az állattartás, s még változatos sok téma szakhutatója részére is igen becses forráskiadványnak tekinthető. A lapokból szinte sugárzik a régmúlt emberöltők szigorú erkölcse a polgári, kereskedelmi, közigazgatási, vallási és gazdasági életben egyaránt. Gyöngyös becsületes tanácsa a kötet tanúbizonysága szerint pillanatra sem lankadó éberséggel tartotta rajta a szemét a gondviselése alá rendelt városon. A mindennapok életének minden megmozdulását vasszigorral figyelte és megszabta. A dohányzásnak az utcán való tilalmáról csakúgy határoztak a tanács urai, mint a káromkodók megbüntetéséről, a piaci és vásári árusítás rendjét éppen úgy megszabták, mint az utcai szemetelők, kontárok, vagy az erdöpusztítók büntetését. A görög kereskedők, a zsidók, vagy a cigányok sem kerülték el figyelmüket. A hasznos kötet arról tanúskodik. hogy merőben más volt a városi magisztrátus szelleme az élénk kereskedelmet folytató Gyöngyösön, mint a vármegye székhelyén, Eger püspöki városban. Az első. ami szemet szúr az. hogy ott elsöprő elemi erővel uralkodik a tanács jegyzőkönyveiben a magyar nyelv, míg Egerben az egyház latin nyelve dívott. Ép pen ezért még az egriek is haszonnal forgathatják a könyvet, hogy látván lássák e példán is szerte e hazában tapasztalt egészséges sokrétűséget, változatosságot. E gyöngyösi kötet egyik elvitathatatlan érdeme és érdekessége, hogy hasonló jellegű történeti munka eleddig nem jelent még meg hazánkban. A Gyöngyös-kötet anya gát Bán Péter, Havassy Péter, jancsó Éva, Kellner Judit, Ne mes Lajos, Pásztorné Kováé Melinda levéltári munkatár sak tárták fel hozzáértéssel és szakmai szeretettel. A szerkesztés felelősségteljes munkáját Kovács Béla, a Heves megyei Levéltár igazgatója végezte nagy körül tekintő gondossággal. Az igényes kötésterv Csont Istváné. A Révai Nyomda Egri Gyáregységét dicséri a kötet hibátlan kiállítása. Sugár István
