Népújság, 1984. december (35. évfolyam, 282-306. szám)
1984-12-12 / 291. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1984. december 12., szerda KIÁLLÍTÁS A GALÉRIA „r-BEN Korniss Dezső és a kalligráfia Az Ifjúsági Házban, a ®a- léria „I”-ben látható Korniss Dezső néhány munkája. Inkább csak emlékeztető egy korszakra, egy irányzatra, amely ma is él még, egy- egy tárlat alkalmával beszédtéma is. Hiszen meghökkentő absztrakciói, elgondolkodtató megoldásai, egyáltalán: gondolkodásra késztető „egyszerűségei”, elemzésre váró elemsorai üzenetként hatnak. Híradásként a magyar avantgarde-törekvé- sekről. És arról a kalligráfiáról, amely gyökerei Kínában, Koreában és Japánban találhatóak. Korniss Dezső az úgynevezett Európai Iskola egyik alapító tagja. Együtt dolgozott Szentendrén Vajda Lajossal, ott alakította ki azt a jelrendszert, amely a szürrealizmushoz is közelítene, de nem nélkülözi azokat a népművészeti motívumokat sem. amelyek ezen a tárlaton is élénkítik az összbenyomást. Ahány kompozíció, annyiféle megközelítési módot kínál. De azért van néhány közös jegyük. Mindenütt a szűkszavúság a jellemző és az a szándék, hogy a nézőt kutatásra, gondolkodásra, felfedezésre kényszerítse. 'Hatásával nem csak érzelmeket akar kelteni egyetlen műve sem, inkább megértést követel minden lap, vagy tábla. S azt is akarja, hogy a meggyőzés szándékát eresszük magunkhoz közel. Csak a közelítés kedvéért vesszük „tipikusának az Együgyűeket, ezt szarkasztikusán. sok humorral, maró gúnnyal megszerkesztett szatírát: két alak áll egymással szemben, az egyik nagy gólyalábbal. a másik egy afféle tuskópáron. A gólyalábúnak törzse, nyaka, púp-feje és hatalmas szája fölébe terpeszkedik társának. aki gömbölyű has inkább. S míg a néző szemléli ezeket a fekete alapon aranyfoltokkal „leképezett’ figurákat. körvonalaiban legalább is sejti az alkotói szándékot, azt a szemléletet, amellyel kora társadalmának tekintélyalakzatait a festő minősítette. A kalligráfia, mint műfaj a század harmadik és negyedik évtizedében hatott Amerikában, Európában is. Kína. Japán. Korea művészetében az ecsettel történő írásnak művészi fokon művelt formája ez. Itt, nálunk, a művészi divathullám levonulása után. kuriózum lett, inkább egy művész magatartásának. elképzelésének emléke, semmint nagyobb Mese hatást kiváltó, a mai nézőre eleven eligazítást adó művészi vállalkozás. Kor- nissnál értjük, követeljük is a vonalak, a foltok. a tus által képzett alakzatok „ilyen-olyan” rendjét, ismétlődését, az írás kezdetét és végét, mert a sorokból mégis csak kialakul valamilyen ritmus. De érzemeink nem támadnak, az alkotás a lélekben nem mozdul meg, az a bizonyos kíváncsiság, hogy kihüvelyeznénk: ha értenénk is ezt a jelrendet. mit is ígérhet ma, nekünk egy ilyen tetszetős írás. amely fogalmainkat nem érinti meg, amiben az a határozottság nem lelhető meg. amellyel a művész az egyszeri, a megismételhetetlen lelki találkozást akarja kikényszeríteni. És itt, akármilyen tájékozatlan. vagy tapasztalatlan is a közönség művészettörténeti ügyekben, nem őt Kgyügyüek Er-úr (Fotó: Gulyás Miklós) kell korholni, csak azért, mert nem érti. vagy nem jól érti ezeket a nonfiguratív alkotásokat: a korszakot leváltotta egy másik. És ritka a kultúrtörténetben az olyan hatás, amelyre ne jönne homlokegyenest ellenkező irányzat, vagy legalábbis valamilyen tagadása. kétségbevonása annak, amit az előd megalkotott. A fiák mást akarnak, mint az apák. Farkas András Nosztalgia-estek a Dobos Cukrászdában Új színfolttal gazdagodik az 1984—85-ös téli irodalmi pódium-sorozat Egerben, mélyet hagyományosan a Megyei Művelődési Központ szervez. A Szentendrei Nosztalgia Kávéház tulajdonosával. Éliás Tibor művészeti igazgatóval alakítják ki az idei évad programját. Szentendre jelenéhez a nosztalgia múlhatatlanul hozzátartozik. A kávéház szolgáltatásai minőséget jelentettek már a megalakulásakor, s ezt a színházi előadások igazi, maradandó élménnyé teszik a közönség számára. Hogy az irodalmi, színházi tevékenység szervezett formában valósulhasson meg. a megszállottan újat kereső és a régi hagyományokat megőrizni kívánó Éliás Tibor szervezésével megalakult a Művészetpártolók Első Magyar Nosztalgia Egylete, melynek tagjai neves művészek: Császár Angéla, Paudits Béla, Schütz Ila, Szombathy Gyula, Karinthy Ferenc, Szakonyi Károly, Iglódi István. Vujicsics Szto- ján és mások. Gálaestjeiket, nagyobb rendezvényeiket a Pesti Vigadóban mutatták be több alkalommal — minden korosztály számára óriási sikerrel. Mivel a Nosztalgia Ház valamelyest múzeum is, gasztronómiai könyvkiállítást, teatörténeti ván- dortárlatot, képzőművészeti és díszletterveket bemutató kiállításokat is rendeztek már. Kínálkozott az ötlet Egerben is, hiszen Éliás Tibor a Dobos-hagyaték kutatója. ápolója egyben. A téli zenés-irodalmi sorozat idején — előreláthatóan februárban — sor kerül majd a „100 éves Dobos torta” kiállításra, a feltárt Dobos-hagyaték bemutatására. Első alkalommal 1984. december 17-én, hétfőn este 8 órakor ismerkedhet meg az egri közönség a szentendrei hangulattal. Császár Angéla műsorában a két világháború között élő híres színésznő, MedgyasSzay Vilma sokoldalú alakja elevenedik meg. ,,A dal színésznője” című műsort a Dobos Cukrászdában láthatják az érdeklődők. A zenés irodalmi esten igényes összeállításban több jelenet, 18 sanzon, megzenésített versek, balladák hangzanak el. Jegyek — elővételben is — az MMK portáján és a helyszínen válthatók. PALOTÁS DEZSŐ: Győzelem Kezdetben öten voltunk. Barátaink — e névvel illettük ama egyéneket, akik olyan disznóságainkat is elnézték, amelyek, ha bárki más követte volna el azokat, határozott rosszallásukkal találkoztak volna —, barátaink így neveztek minket: a koalíciósok. Mert Angéla példás rendet tartott közöttünk. Egymásra acsarkodnunk nem volt szabad. Kegyein egyenlő mértékben osztozkodtunk: mindenkinek jutott azonos mennyiségű (sok vagy kevés, ki sejthette akkor?) remény. Egyéb semmi. Lázadni kinek jutott volna eszébe? Egy pillantás Angéla bájosan fintorgó farára, soha-nem- feledhető szőkeségére, és máris lekushadt berzenkedő hím-öntudatosságunk: majd. majd... majd! Elsőnek L. bukott le. Késő éjszaka egy hábéről jövet bandukoltunk hazafele, hatosban, ahogy megszoktuk. Angéla egyszerre csak megállt, és felemelte mutatóujját. A szemközti járdán féllábú férfi mankózott ismeretlen célja felé: kopp, csossz... Angéla hatásszünetet tartott, aztán rikkantott harsan: bal!... bal!... Bal! ... L. felháborodottan rikácsolt, csak későn kapott észbe, de már hiába csatlakozott alázatosan röhicsélő kvartettünkhöz. Négyen maradtunk, magunkban fenekedé riválisok. B. költő volt. Jó verseket írt, nagyritkán közölték is őket. Értelmes és félénk, művelt és gyámoltalan fickó: le kellett buknia. A büszkesége döntötte romlásba. Angéla aktfotót ígérgetett neki, de végül csak az árnyékáról készült felvételt nyújtotta át neki. Egy röntgenfelvételt. B. megsértődött, B-t leírták. F. sokat ivott. Mi is. Angélánkat is beleértve. de erről senki nem beszélt. F. alkoholizmusáról beszéltek, ezért ő érzékeny volt a témára. Angéla valamennyiünket beavatott gaz tervébe, természetesen az áldozat kivételével. Lila színűre pin- gált egy fehér egeret (ez állítólag és tudajdonképpen, valamint tudományosan, voltaképpen fekete patkány), és miután F. a harmadik vodkáját is felhörbölte. re- tiküljébői az asztalra piszkálta a preparált jószágot. „Nini, egy lila egér!” —csodálkozott F. „Miféle egér? Te uccinálsz, mintha hallanál! Igyál inkább még egy vodkát!” — nyilatkoztunk mi, és közben zsebrevágtam az egeret. F. sápadtan hallgatott. két hétig nem ivott az eset után, amíg el nem meséltük neki az összeesküvés történetét. Azóta még többet iszik. Úgy tudja, hogy májcirózissal kezelik, pedig rákja van. K. a lottón játszott. Angéla öt kemény forintot áldozott arra, hogy a húzás után öttalá'latossá alakítson egy szelvényt, és suttyomban kicserélje K. egyik szelvényével (hetente húsz szelvénnyel játszott). K. elhitte, hogy ötöse van. Szörnyen nevetségessé vált. önhibáján kívül, de ez mit sem változtatott a lényegen. Egyedül maradtam. Illetve ketten vagyunk. Három hete vettem el Angélát. Tökéletesen megbízik bennem. Legutóbb rám bízott egy üveg blekendvájtot. Hozzá sem nyúltam. Esküdni mertem volna rá, hogy hashajtó van benne. Angéla tudja, hogy egy pillanatig sem hiszek neki, és én tudom, hogy ezt nagyon helyesen teszem. Tökéletes házasság a mienk. Győztem. Az eszperantó világrészeket köt össze 125 éve született Zamenhof A kilencvenhét éves nemzetközi nyelv népszerűsége hazánkban is egyre jobban nő. Az 1983-as debreceni ifjúsági és a budapesti, az eddigi legnagyobb világkongresszus újabb híveket toborzott a nyelvnek és a mozgalomnak. A „reménykedők" (esperanto reménykedő) e nyelv segítségével a béke, a leszerelés, a barátság és s nemzetközi eszmecsere napjainkban különösen aktuális eszmerendszerét hirdetik — baráti találkozókon, rendezvényeiken, kongresszusaikon, sajtójukban, propagandájukban. Ludwig Lazar Zamenhof varsói szemorvos, az eszperantó kezdeményezője, 1859. december 15-én született a cári Oroszországhoz tartozó Bialystokban. Édesanyja nyugodt, szerény, vallásos asszony volt, édesapja felvilágosult, ateista nyelvtanár (70 éves korában mint államtanácsos hunyt el). A tudományos szemlélődést, szívós kitartást és erős akaratot nagyapjától örökölte, aki szintén nyelvtanárként dolgozott. Már gimnáziumi tanulmányai során minden erejét arra fordította, hogy olyan könnyen megtanulható nyelvet alkosson, amely segítségével megkönnyítheti a szülővárosában élő többnyelvű lakosság érintkezését. 1878-ra el is készült a Lingwe Universale, amelyet diáktársaival együtt sikeresen próbált ki. Apja azonban ellene volt Ludwig „gyermeteg játékainak”, s az „agyrémnek” titulált kéziratot elégette. Legidősebb fiát ugyanúgy orvosnak szánta, mint a többi hármat. Zamenhof tehát kénytelen volt medicinát tanulni. A moszkvai és a varsói egyetemi évek után azonban négy hónap alatt bebizonyosodott, hogy nem alkalmas erre a pályára. A vér, a seb, a betegek szenvedése és haláltusája megviselte egyébként is gyenge szervezetét. Inkább a „nyugalmasabb” szemészi pályát választotta. Közben nem feledkezett meg élete nagy céljáról, a nemzetközi nyelvről serh. Az elégetett kézirat szövegét megőrizte a fejében, s az eltelt hat-nyolc év alatt tovább tökéletesítette. Feleségében és apósában igazi segítőtársra talált. Az ő anyagi támogatásukkal 1887. július 14-én megjelentette a Lingvo Internacia (nemzetközi nyelv) című munkáját. A négy nyelvű könyvet elküldte az ismertebb kiadóknak, szerkesztőségeknek, nyelvészeknek, tudósoknak. Nem akarta felfedni a nevét (egy orvos miért foglalkozik nyelvészettel?!), ezért Doktoro Esperanto álnéven írta alá a nyelvtervezetet. Néhány hét múlva a sok támogató és bátorító levél között már több olyanra is bukkant, amelyet eszperantóul írtak. Újabb tankönyveket, szótárakat, fordításokat jelentet meg, külföldi újságokban hirdet. És ... 1889 végén a család egyetlen kopek nélkül marad! Kénytelen vidéken munkát vállalni, de az adósságokat csak apósa anyagi támogatásával sikerül csökkentenie, majd kiegyenlítenie. Naponta 30— 40 beteget fogad, de a szegényektől a szokásos tiszteletdíjnak csak egyharmadát- egynegyedét kéri. Ekkor már nagyon elégedett a sorsával: poémákat ír, klasszikusokat fordít, levelez, irányítja a mozgalmat — és el tudja tartani a családját! Kitartó munkájának eredményeként és az első nyolc eszperantó világkongresszus hatására a nemzetközi nyelv egyre jobban elterjedt. És az eszme is: a semleges eszperantó segítségével, egymással szót értve, a különböző vallású népek nagy megelégedéssel fedezik fel, hogy közös az érdekük, mindannyian egy nagy családhoz tartoznak. Zamenhof és az eszme számára különösen nagy csapás volt az első világháború kitörése. A szíve már régen nem volt egészséges, és 1917. április 14-én megszűnt dobogni. A nemzetközi nyelv problémájával ennyire behatóan még soha senki nem foglalkozott. így azt is jól látta, hogy egyetlen ember nem alkothat nyelvet, annak csupán kezdeményezője lehet. Már első könyvében így ír: „A nemzetközi nyelv, mint minden nemzeti nyelv, mindenki tulajdona. A szerző lemond minden személyes jogáról.” Az eszperantó azóta is vonzó: szókincse nemzetközi nyelvtana egészen egyszerű, kivételek nélküli, hangzása a spanyol és az olasz zeneiségére emlékeztet. A közvetlen emberi kapcsolat, a közös nyelv használatának felemelő élménye, a barátságot, testvériséget, békevá - gyat hirdető eszmeisége, az internacionalizmus személyes közelsége csábítja az eszperantistákat a nyelvtan- folyamokra, a nemzetközi építőtáborokba, találkozókra; fesztiválokra, szavalóversenyekre, szakmai tapasztalat- cserékre. ök már tudják, mennyire igaza volt Lev Tolsztojnak: „Az eszperantó elsajátítása olyan csekély áldozatot kíván, és oly nagy eredménnyel biztat, hogy a próbálkozástól senkinek sem szabad visszariadnia”. Dr. Saiga Attila Harmincéves a Gyöngyösi Játékszín Ezen a héten jubileumi rendezvényekre kerül sor Gyöngyösön, a Mátra Művelődési Központban. Pénteken délután 5 órakor a kamarateremben, A harmincéves színjátszó munka ka- rakitúrában és dokumentációban címmel nyílik kiállítás. Délután 6 órakor ünnepi megemlékezést tartanak a három évtized tevékenységéről, amelyen többek között jutalmazzák a szervezésben és a színjátszó mun kában kiemelkedőket. December 15-én, szómba ton este 6 órakor a Mátra Művelődési Központ szín háztermében tartják meg a jubileumi gálaestet. A műsorban népszerű színművek részletei, vásári komédiák, kabaré jelenetek, operett és daljáték részletek szerepel - nek, neves művészek fellépésével.
