Népújság, 1984. december (35. évfolyam, 282-306. szám)

1984-12-11 / 290. szám

I — —■^ Egy hét... Ktrivő Üj sorozat a televízióban Több szerep' körben Megvallom: az egy óra öt percesnek hirdetett program címe — ez valószínűleg szak­mai ártalom — inkább ta­szított, mint vonzott. Feladó: Südi Bertalan, Já­noshalma. Hát ez nem éppen szellemi bravúr: Jobb ötlet híján. íme a legkézenfek­vőbb, a legegyszerűbb meg­oldás: a tényszerű, a narra­tív közlés. Ekképp morfondíroztam magamban, mégsem kapcsol­tam át a kettes adóra, pe­dig ott a méltán népszerű Mrozek: Emigránsok című drámáját vetíteték. méghoz­zá felvételről. A csakazértis kitartást II- kei Csaba rokonszenves sze­mélyisége magyarázta. A felkészült, az egyértelműen tehetséges — sajnos, az új­ságírásban is sok a civil a pályán — zsurnaliszta töb­bek között azzal hívta fel magára á figyelmet, hogy a valóság mindennél értéke­sebb ízeivel újította meg a Reflektor szerkesztőség mű­sorait. s megnyerő nyíltság­gal. tiszteletre méltó közéle­ti bátorsággal pellengérezte ki hétköznapjaink bántó visszásságait. Nem feled­kezve meg arról, hogy min­den esetben — erre is rit­kán adódik példa — névre postázza a jogos bírálatot. így aztán érthetően kí­váncsi voltam arra. hogy mire képes hármas — szer­kesztői, riporteri, rendezi! — szerepkörben, hogyan bol­dogul egy látszatra érdek­telennek tűnő témával. Megérte hű maradni az egyes csatornához, mert kol­legánk bizonyította nemcsak (Tudósítónktól) A visontai Gagarin Hő­erőmű Vállalat szocialista brigádjainak nagyszerű le­hetőséget nyújtott a „Mun­ka és művelődés” program keretében szervezett „Film és televízió" akciósorozat. Az ez évi rendezvények mintegy ötszáz dolgozónak adtak kedvező alkalmat színes művelődési progra­mokon való részvételre, melyek a brigádok kultu­rális vállalásainak teljesí­téséhez is nagyban hozzá­járultak. A mozgalomba benevezők egyébként elő­adásokat hallgattak meg a témával kapcsolatban, kö­dicséretes rátermettségét, elismerésre méltó tömörítő, arányérzékét, stiláris maga- biztosságát. hanem azt is nyomatékoltan jelezte, hogy tovább halad a maga által megfontoltan kijelölt úton. Felvillantotta annak a saj­tólevelezőnek — az ilyesfaj­ta ember ma még fehér hollónak számít — a portré­ját, aki a napilapok hasáb­jain vitatkozik a kézzelfog­ható igazságért, aki úgy te­szi szóvá a bántó hiányos­ságokat, hogy nem futamo- dik meg. inkább vállalja az alkalmi mellőztetést. az oly­kor övön aluli támadásokat, mert hisz abban, hogy ren­dünk szép veretű, igaz el­mélete csak akkor válhat terebélyesedő gyakorlattá, ha minden „őrhelyen” tesz­nek érte, s nem elégszenek meg a hangzatos, de sem­mitmondó frázisokkal. Izgalmas, erővel töltő, op­timizmusra sarkalló „sztori" részesei lettünk, s az tuda­tosult bennünk, hogy csak mindannyiunk nemes ügyei - nek diadalmaskodásáért kell és lehet kompromisz- szumokat kötni, de semmi értelme — legalábbis hosz- szatob távon — céljainkat devalváló, minden áron való megalkuvásnak. Ilyen riportalanyokra, ha­sonló történetekre lenne szükség. Nemcsak Jánoshal­mán. hanem egyre több he­lyütt Akkor llkeit is sűrűb­ben látnánk ebben a sokré­tű szerepkörben. Pécsi István Juhász Előd butikja Immár hosszú hónapok óta, időről-időre jelentkezik zönség—alkotó találkozókon vehettek részt, filmgyári látogatásokat szerveztek számukra. Voltak helyi film­vetítések, még filmforgató­könyvet is kellett írniuk. A „Film és televízió" ak­ciósorozat vállalati döntő­jére az elmúlt hét végén került sor a Gagarin Hő­erőműben. A versengésen 16, egyenként háromfős csapat vett részt, s mérte össze tudását hét forduló­ban. A feladatok között szerepelt sporttotó, ajánlott mozifilmekhez kapcsolódó információs játék, politikai keresztrejtvény. Voltak vil­lámkérdések is. A brigá­doknak ezenkívül számot vasárnap délelőtt a képer­nyőn Juhász Előd műsora, a Zenebutik. S milyen öröm, hogy időről-időre egyre szín­vonalasabb ez az adás! Nemcsak azért fogadhatják szívesen a nézők, mert ez az időszak általában a gyereke­ké — eltökélt műsorszer­kesztési koncepció folytán, —. e műsor a felnőtteket is vonzza. Üdvözölhetjük ami­att is. hogy egyenes, élő adásban ismerkedhetünk meg a zenei újdonságokkal, ré­giségekkel, különlegességek­kel. Juhász Előd a képernyőn valóban „zeneközeibe” hoz­za a hallgatókat, nézőket. Olyan, mint egy kitűnő zsonglőr. Műsorvezető, szer­kesztő, show-man, ha kell szinkrontolmács egy sze­mélyben. Ügy ötvözi a köny- nyű műfajt a komolyzenével, hogy ki-ki kedvet kapjon ahhoz is. ami iránt kevésbé érdeklődött. Tárházában helyet kapnak a hazai elő­adók, művek és a külföldi­ek egyaránt. Apró Attila rendezőt is dicséri, hogy mindig a leg­frissebbet, a legújabbat is megkapja a néző. Magas színvonalú kivitelezés. az igényességre való törekvés jellemzi e műsort. így volt ez az elmúlt hét végén is, amikor újfent a Pesti Vigadóból jelentkez­tek a műsorvezető és vendé­gei. A Sass Szilviával való beszélgetés ugyan kissé „leíró síkú” volt. de a ri­porternek láthatóan nem is volt célja, hogy e néhány percben „mélyebbre ásson”. Viszont a rövid filmbeját­szások. mint mindig, ezút­tal is pergővé, érdekessé tették a műsort. (mikes) kellett adniuk képzőművé­szeti alkotásokról, tv-fil- mek, színházi előadások is­meretéből. Az összesített eredmé­nyek alapján a sikeres versengéssorozatot a Gaga­rin Hőerőmű Vállalat Űr­hajós szocialista brigádja — Herneczky László, Leb- lancz Zsolt, Kajzinger Jó­zsef — nyerte meg. Máso­dik lett a Madame Curie, harmadik pedig az Eötvös Loránd szocialista brigád. A helyezettek a vállalati autó­busz díjmentes használatát kapták, melyet különböző kulturális programok szer­vezésekor vehetnek igénybe. Korcsog Béla Töredék címmel új 17 részes sorozat vetítése kez­dődik a Magyar Televízió­ban december 16-án. Olasz Ferenc művészet- és kul- túrtörténeti kisfilmsorozata egy sajátos művészi terület, a népi vallásosság tárgyi emlékeit veszi számba és mutatja be. A sorozat egyes részei e sajátos alkotások forma­kincsét, a vidéken élő em­berek művészetének látás­módját tárják fel: az utak mentén, falvak szélén ma is látható kőből vagy fá­ból faragott szobrok, pléh- krisztusok, üvegképek, val­lásos témájú vásári grafi­kák jellegzetességeit, a kü­lönbőz» stílusjegyek keve­redését. Várják a jelentkezőket Közművelődési egyesület Hatvanban A hatvani Ady Endre Könyvtár, a városi művelő­dési központ, a TIT és a Hazafias Népfront városi szervezete egy közművelődé­si egyesület létrehozását ha­tározta el, amelynek tagjai önfenntartó módon, demok­ratikus döntés alapján szer­vezik meg művelődésüket és szórakozásukat. A városi egyesület létrejöttében szá­mítanak a helyi társadalom önszervező erejére. A könyv­tárban és más közművelődé­si intézményekben az igé­nyek alapján rendszeresen helyet kívánnak adni az egyesületi esteknek, összejö­veteleknek. Filmankétokat. vitákat, kamarahangverse­nyeket szerveznek majd. Tervezik a videoklub létre­hozását is. Emellett színházi látogatások is helyet kapnak a programban. Az érdeklő­dőknek jogi, egészségügyi, pszichológiai tanácsadást nyújtanak. További célúk a várospolitika szolgálata, va­lamint rendszeres tájékozta­tás a településfejlesztésről. Az egyesület tevékenységét szeretnék kiterjeszteni a munkahelyi kollektívákra, a szocialista brigádokra. Az alapszabály szerint belép­hetnek az egyéneken kívül intézmények, munkahelyi kö­zösségek is. Az egyesületnek tagja lehet minden tizenötö­dik életévét betöltött ma­gyar állampolgár. Az érdek­lődők a hatvani Ady Endre Városi Könyvtárban jelent­kezhetnek. „MUNKA ÉS MŰVELŐDÉS” Döntő a Gagarin Hőerőműben JANUSZ OSEKA: Szolgáltatás — Elnézést kérek, itt van a szabóság, ahol a lakosság részére dolgoznak? — Igenis, kérem. Mivel szolgálhatok? — Csak egy apróságról van szó. Látja, tele van mindkét kezem, és nagyon melegem van. Kigombolná a ruhámat a nyakamnál? — Nem tehetem, nagyon sajnálom. Nem vállalunk kigombolást ügyfeleink ré­szére. — Még egyszer elnézését I kérem, de nem kívánom in­gyen. Ebben a zsebemben van a pénz, szíveskedjék ki­ll venni. — Nem lehet, kérem tisz- I lelettel. Nem veszünk ki ■ pénzt ügyfeleink zsebéből. — Minden bizonnyal, de ^ talán megtehetné csak úgy, ' szívességből. Olyan mele­gem van, s mire hazaérek... Adok önnek öt zlotyt a ki- gombolásért. — Nem fogadhatom el. — Adok önnek tiz zlotyt. — Semmilyen összegei sem vehetek át. Kigombolás nincs az árjegyzékben. — Akkor gombolja ki ké­rem, ingyen! — Sajnálom. Szabóságunk nem nyújt ingyenes szolgál­tatásokat. — Akkor kigombolná csak úgy, maszek alapon. — Megbocsásson, de mun­kaidő alatt nem végezhetek maszek munkát. — Na de olyan melegem van!... Valósággal megfö­vök! Na és lefejtési-felvar­rást vállalnak? — Természetesen. — Express határidőre is? — Nagyszerű! Akkor, ké­rem fejtse le ezt a gombot a nyakamnál, és varrja a másik oldalra, oda. ahol a lyuk van! Ez lehet a meg­oldás! — Igen, ezt meg lehet csi­nálni. — Akkor kérem szépen, vágja már le, de azonnal, mert valósággal megfövök! — Tessék parancsolni. Ne ve? — Hogy? — Az ügyfél neve? — Na de kérem! Az ollót fogja, ne a ceruzát! Minek ide a név? — Föl kell vennünk a megrendelést. — Meddig tart? Nem ka­pok levegőt. Addig végem van. — Biztosíthatom, hogy csak néhány pillanatról van szó. Nálunk tökéletesen meg van szervezve a munka, bü­rokrácia nélkül. Neve? — Dydkieuticz. — Utóneve? — Stefan! Most bizonyára a szüleim neve jön, a szüle­tési idő meg a nyakbőség?! — Semmi egyéb, csak a lakcím. — Marszalkowska 88/a. 5. ajtó. — Egy gomb lefejtése, egy gomb felvarrása expressz határidővel. Ez minden. Lát­ja. hogy nem tartott soká­ig. ■. — Valóban, elnézést. Vág­ja már le... jaj... már nem bírom tovább. — Hová gondol? Nem te­hetem. Én csak felveszem a munkát. A műhely nem itt van... (Fordította: Adamecz Kálmán) Hans Richter A Budapesti MÁV Szimfonikusok Egerben Igazi csemegére számít­hatnak a közeljövőben a komoly zene rajongói. De­cember 17-én, hétfőn este 7 órakor a Gárdonyi Géza Színházban a Budapesti MÁV Szimfonikusok hang­versenyét hallgathatják meg. Vezényel Hans Rich­ter. A német karmester 1950-ben született Neun- burgban. A müncheni kon­zervatóriumban, majd Ber­linben, Karajan mellett ta­nult. 1980-ban dijat nyert a budapesti televíziós kar­mesterversenyen és meg­kapta a közönségdíjat is. Ugyanebben az évben München városa zenei tá­mogatásban részesítette, je­lenleg a svájci Biel/Bienne operaházának első karnagya. Műsoron Beethoven, Mo­zart és Haydn művei sze­repelnek. Hegedűn közre­működik Gyarmati Andrea. Gyarmati Andrea SZENZÁCIÓ NÉLKÜL Senki sem sértődött meg Annak idején vihart ka­vart m^ra már senki sem hajlandó ingerülten vitatkoz­ni mindarról, amit Raffai Sarolta megírt az Egyszál magam című regényében, illetve színművében. Ezt mu­tatták be Gyöngyösön. a Mátra Művelődési Központ­ban a Népszínház művészei. Az előadást kifejezetten a pedagógusoknak szervezték és meg is hívták őket egy kis beszélgetésre, vitára. Vita nem volt. Beszélge­tés is alig-alig. Amiről né- hányan szóltak, az inkább azt firtatta, mennyire hihe­tők az esemény egyes ré­szei. A szerzőnek kellett volna ott ülnie a közönség­gel szemben, nem a rende­zőnek. Az érdeklődés ugyan­is nem annyira az előadás, mint inkább a mű iránt nyilvánult meg. Ha ennek az eszmecserének van hang­súlya, az abban csúcsosodott ki, hogy a jelen volt peda­gógusok közül senki sem kapta fel a fejét, senki sem akarta megkövezni a szer­zőt. Inkább azt bizonygat­ták, hogy amit Raffai meg írt, annak jó része mára sem vesztett érvényéből. Ma is vannak ..zabolát­lan” igazgatók de vannak „célratörő" pedagógusok is. Meg kellene mondani, szól­ni kellene, állt össze a szen­tencia. Mire felcsattant egy hang: „Te meg mered mon­dani az igazgatónőik?" Ál­talános derültség robbant ki. Valahogy ezt a momentu­mot éreztem a legfontosabb jelzésnek. Ezzel válaszoltak leginkább Raffai színművé­re. ki nem mondott kérdé­sére. Létezik .ilyen”? Vagy csak létezett? A téma ugyan egy szűk réteg mindennapjait öleli fel a színműben, de sokkal nagyobb ívet fog át a társa­dalmi létből. Közéletünk jel­lemző, vagy jellemzőnek vélt jelenségeit veszi sorba, és ennek révén jut el a megoldásig. Eljut? Nem jut el. A gyilkosság ugyan le­het drámai csúcs, de társa­dalmi megoldásnak alig fog-, ható fel. Az Egyszál magam olyan alkotás, aminek igazáról, mondanivalójának eredeti­ségéről ma már senki sem vitatkozik. Ma már nem okoz „szenzációt”. Azóta sók­kal „többet” is kimerünk mondani jelenünk visszássá­gaiból és ellentmondásaiból. Mégsem porosodott el a darab. A Népszínház társulata tehát fontos küldetést tel­jesít a színrevitellel. Szak­mailag is olyan színvonalon végzi a teendőit, amely most már állandósul megszokot­tá válik. Most már önma­gukhoz mérhetik önmagu­kat. Mesterségbeli tudásuk emeli lelkesedésük megjele­nítését. Tudnak poentíroz- ni is. hangsúlyokat kialakí­tani, ritmust váltani. tud­nak a „közönséggel bánni”, ami nem kis dolog. Ha lehet valamire fel­hívni a figyelmüket: az a szép beszéd követelménye. Nekik munkaeszközük is az anyanyelv. Szép munkát pe­dig csak élesre fent eszköz­zel lehet produkálni. (g. molnár)

Next

/
Oldalképek
Tartalom