Népújság, 1984. december (35. évfolyam, 282-306. szám)

1984-12-09 / 289. szám

2. NÉPÚJSÁG, 1984. december 9., vasárnap „Csőbe bűzzék őket” Az WSA az év végéig le­állította a Közös Piac or­szágaiból származó acélcsö­vek behozatalát. Jövőre nem egészen 6 százalékra szű­kíti a „tízek" részesedését az amerikai acélpiacon, amelynek eddig majd’ 15 százalékát tették ki a nyu­gat-európai szállítások. Brüsszelben, a Közös Piac székhelyén persze, felhábo­rodottan tiltakoztak ez el­len. A világviszonylatban is válsággal küzdő acélipar legnagyobb reménysége ed­dig épp az volt, hogy Wa­shingtonból egyre jöttek az ottani gazdasági fellendülés­ről szóló nyilatkozatok. En­nek alapján remélték a nyugat-európai acélipar talp- raállását, az óceánon túlról jövő megrendelések megsza­porodását is. És most tessék: pont a fordítottja történik! A cső — emlékezhetünk rá — most másodszor vitatéma a tőkés Európa és Amerika között. A szovjet földgáz- vezetékhez szükséges csövek szállítását is meg akarta til­tani évekkel ezelőtt Wa­shington. Végül nem sike­rült neki. A szovjet meg­rendeléseknek is hála, némi lélegzethez jutott akkor a kifulladt nyugat-európai acélipar. Most aztán a Reagan-kor- mányzat döntéséről azt mondják: „csőbe húzzák őket”! P. J. A HÉTEN TÖRTÉNT HÉTFŐ: Budapesten megkezdődött a Varsói Szer­ződés tagállamai honvédelmi miniszteri bizott­ságának tanácskozása, Berlinben ugyanekkor a külügyminiszteri bizottság kezdte meg mun­káját. — Kompromisszum Stockholmban a semleges és el nem kötelezett országok javas­lata alapján a munkacsoportok megalakításá­ról — Véres összecsapások Sri Lankában KEDD: A közös piaci csúcsértekezlet Dublinban végül is megegyezést hozott a borvitában, megnyílt az út a spanyol és portugál csatla­kozás előtt — Konsztantyin Csernyenko a szovjet—amerikai viszony normalizálásának le­hetőségéről beszélt Armand Hammer amerikai üzletember előtt — Tutu püspök a washingtoni képviselőházban felszólalva bírálta a Reagan- kormányzatot a Dél-Afrikának nyújtott poli­tikai és gazdasági támogatás miatt SZERiDA: 90 kommunista és munkáspárt képvise­lőinek prágai tanácskozása a Béke és Szocia­lizmus munkájának értékeléséről — A NATO hadügyminiszterei brüsszeli tanácskozásukon az eurórakéták telepítésének folytatásáról döntöttek — Véget ért Budapesten a jövő évi európai kulturális fórumot előkészítő szakértői értekezlet CSÜTÖRTÖK: Francia—izraeli csúcstalálkozó Pá­rizsban — Paul Nilaze lett az amerikai külügy­miniszter fegyverzetkorlátozási tanácsadója — Nyugatnémet politikusok eszmecseréi Berlin­ben — Genscher a lengyel határok sérthetet­lenségéről nyilatkozott PÉNTEK: Budapesten tárgyalt az iráni külügy­miniszter — Claude Cheysson helyett Roland Dumas lett az új francia külügyminiszter. Cheysson a Közös Piac bizottságának lesz a tagja — Thatcher asszony Londonban Wein­berger amerikai hadügyminiszterrel találkozott SZOMBAT: Reagan sajtóértekezleten derűlátó módon nyilatkozott leszerelési kérdésekről — Mitterrand afrikai körútra indult, amelynek első állomása Zaire — Chilében hírzárlatot rendeltek el a népi ellenállás^ újabb megnyil­vánulásaival kapcsolatban Indiában mérgező metil- izocianid ömlött ki az Uni­ted Carbide amerikai vál­lalat bhopali telepének föld alatti tartályaiból. A gáz­mérgezés következtében több mint 2000-en meghaltak, so­kan megvakultak Szigorú biztonsági intézkedések közepette rendezték meg az ír fővárosban, Dublinban a közös piaci kormány-, illet­ve államfők csúcsértekezletét. A képen: rendőrök igazoltat­ták az érkező járműveket (Telefotó — AP — MTI — KS) Berlinben ülésezett a Varsói Szerződés tagállamai külügy­miniszteri bizottsága. A képen: a dr. Várkonyi Péter kül­ügyminiszter (jobbról a második), vezette magyar küldött­ség az ülésen. Középen Roska István külügyminiszter­helyettes (Telefotó — ADN — MTI — KS) J. A Varsói Szerződés tagállamai honvédelmi miniszteri bi­zottságának 17. ülésére érkezett delegációk koszorút helyez­tek el Budapesten, a Hősök terén és a gellérthegyi Felsza­badulási Emlékmű talapzatán. A képen: koszorúzás a Hősök terén a Magyar Hősök Emlékművénél (Fotó — MTI — Petrovics László felvétele — KS) SÉRÜLTEK A GYERMEKEINK Erőszak — játékból és a valóságban „KARAGYORGYEVICS-DOSSZIÉ" Kit illet Sándor király vagyona? Két ötévesforma kislány játszik. De valahogy más­ként, mint ahogy azt meg­szoktuk: „Te vagy a katona, rúgd be az ajtót!" — kiált­ja pajtásának az egyik, és képzeletbeli fegyverét a kép­zeletbeli komód alá rejti. A másik, szőke fürtjeit hátra­csapja, erélyes mozdulattal belöki a játékajtót. Társa csípőre tett kézzel bizalmat­lan tekintettel, eltorzult arccal üvölti: hozzám ne nyúlj! A helyszín az észak-íror­szági Duncairn Gardens egyik játszótere. Ezen a vi­déken nem számít ritkaság­nak a vad fiús játékokat játszó kislányok látványa, szinte az a különös, ha csi­nosan felöltöztetett babáikat sétáltatják, vagy teáztatják. Ezeknek az észak-írországi gyermekeknek a mindenna­pok valósága a házkutatás, a fegyvert kereső rendőr, katona... És ez még a sze- lídebb játékok közé tartozik — az életben és a játszóté­ren egyaránt. Protestánsok és katoliku­sok, angolok és írek tizen­ötödik éve tartó véres szem­benállása aggasztóan meg­változtatta az észak-írorszá­gi gyerekek játszási szoká­sait. Ezt még azok a pszicho­lógusok is kénytelenek elis­merni. akik néhány évvel ez­Az Egyesült Államoknak egy volt filmsztár az elnö­ke. Indiát egy egykori piló­ta irányítja. Szenegálnak egy világhírű költő volt az ál­lamfője, miért ne lehetne hát egy futballcsillag is el­nök? Edson Arantes do Nasci- miento, vagy ahogy a világ ismeri. „Pelé, a király” in­dulni kíván az 1992-es el­nökválasztásokon. Először két hónappal ezelőtt beszélt nagyratörő álmairól újság­íróknak. Kevesen vették ko­molyan kijelentéseit. Pelé, aki színészként és sikeres üzletemberként tevékeny­előtt a leghatározottabban vallották: a politikai bajok nincsenek rossz hatással a gyerekekre. Most másként beszélnek. „Persze, hogy sé­rültek a gyermekeink. Az ab­normálist valóságként fog­ják fel, beletörődnek, pon­tosabban észre sem veszik. Hogyan is lehetne másként, amikor az erőszak nap mint nap betör otthonaikba” — mondja egy óvónő. — „Min­dennapos látvány az építő­kockából „bombát” készítő gyerek — úgy kell megtaní­tanunk a legtöbbjét. hogy házat is lehet építeni belő­le”. Valóban, hogyan is lehet­ne másként, amikor ezek a gyerekek már hároméves ko­rukban tudják, hogy ha a katolikus szomszédságukban valaki angolos kiejtéssel be­szél — az ellenség. Babahá­zaikban játékbörtönöket, vagy siralomházakat rendez­nek be, s meg vannak győ­ződve arról, hogy a felnőt­tek halálát csakis bomba, vagy golyó okozhatja. Ha veszekednek és a felnőttek rájuk szólnak, megvonják a vállukat, s annyit monda­nak: csak tüntetünk. És, ha történetesen a papa a Pél­dakép, akkor — a kislányok is — így beszélnek: megyek, iszom egy sört és lelövöm a tanárt. kedik mostanában, sportkar­rierje idején nem igen tö­rődött a politikával, s ha mégis tette, ez többnyire balul ütött ki. Személyét lejárató meg­gondolatlan szereplései ar­ra késztették a futballki- rályt. hogy jó ideig tartóz­kodjon a politikai fejlemé­nyek kommentálásától. Nyilván akkor tudatosult benne az is. hogy ha a po­litikában is gólt akar rúgni, tanulnia kell. A labdarúgó- pályák egykori csillaga most nemzetközi jogot hallgat New Yorkban,, az államigaz­gatás is érdekli, s beíratko­■ •• •• I I •• # Lövöldözés az éjszakában II géprablás fejleményei Szombaton reggelig nem engedtek ki újabb utasokat a teheráni repülőtéren vesz­teglő kuvaiti utasszállító gépből, s egyelőre nem is­meretes a péntek esti lövöl­dözés háttere sem. Reggeli jelentések szerint, az Airbus pilótafülkéjének és utasteré­nek ablakai szilánkokra tör­tek az esti lövöldözésben. Mint korábban jelentettük, a géprablók pénteken, rá­diónyilatkozatuk közzététele után, szabadon engedtek újabb nyolc utast (hat pa­kisztánit és két iránit), s közölték: ha a kuvaiti ható­ságok nem engednek köve­teléseiknek, kivégeznek to­vábbi egy amerikai és három kuvaiti utast. Ezután lövöl­dözés zaja hallatszott a gép­ről. Időközben jelentkezett a a titokzatos Iszlám Dzsihád nevű szervezet, amelynek tagjai hajtották végre ta­valy decemberben a kuvai­ti francia és amerikai in­tézmények elleni merénylet­sorozatot. A merénylet ti­zenhét bebörtönzött résztve­vőjének szabadon bocsátását akarják kikényszeríteni a leszállásra kényszerített ku­vaiti gépen tartózkodó ter­roristák. zott a brazíliai katonai fő­iskolára, abba az intéz­ménybe, amelyet a katonai kormányzás húsz éve alatt több neves brazil politikus is látogatott. „Nem tartom irreálisnak azt a tervemet, hogy állam­fő legyek. Sőt, biztos vagyok abban, hogy én leszek Bra­zília első feketebörű elnöke” — mondja Pelé, egyelőre csak szűk baráti körben. Po­litikai nézeteiről alig mond valamit. „Szocialistának” vallja magát, nyilatkozatai­ból azonban nemigen derül ki. hogy mit ért ezen. Jugoszlávia együttműkö­dést ajánlott fel Svájcnak az ötven éve merénylet ál­dozatául esett Sándor jugo­szláv király svájci bankok­ban tartott értékpapírjai és pénzeszközei azonosítása és öröklése ügyében. A jugoszláv sajtó emlé­keztet arra a svájci törvény­re. amely szerint a titkos páncélszekrényeket tulaj­donosuk halála után ötven évvel abban az esetben ki­nyitják, ha az egykori tu­lajdonos nem hagyott vég­A „21 arcú szörny” im­már kilencedik hónapja ga­rázdálkodik Japánban, s egyelőre semmi jele annak, hogy bármi is meg tudná ál­lítani. Nöha decemberre fegyverszünetet hirdetett, s így átmenetileg nem fenye­geti veszély az édességfo­gyasztókat, tovább zsarol és fenyegetőzik, s .bolondját já­ratja a japán rendőrséggel, amelynek tekintélye amúgy is alapos csorbát szenvedett. Közben fő áldozata, a Mo- rinaga édességgyár az utol­sókat rúgja, s a kormány hathatós támogatására — no meg az alkalmazottak megértésére — van szükség ahhoz, hogy az elkövetkező hetekben ne lehelje ki a lel­két. A fő kárvallottak azon­ban a gyerekek, akik felte­hetőleg még hosszú ideg hiába nyúzzák édesanyjukat azzal, hogy „vegyél nekem „móri naga-csokoládét”. A „21 arcú szörny” álnév alatt rejtőző bűnbanda elő­ször márciusban hallatott magáról. Ismeretlen tettesek egy márciusi napon elra­bolták az északi Glico édes­séggyár elnökét, s szabadon bocsátása fejében — a fent említett néven jelentkezve — körülbelül négymillió dol­lárnak megfelelő összegű váltságdíjat, s a pénzen fe­lül nagy mennyiségű ara­rendeletet. Alekszandar Karagyorgyevics esetében is ez történt. A svájci kül­ügyminisztérium képviselő­je kijelentette, hogy az ügy tanulmányozásának jelen­legi szakaszában még nem tudni, milyen számlákról van szó és hogy léteznek-e egyáltalán ilyen titkos bank­betétek. A „Karagyorgyevics. dossziéról" a svájci sajtóban is egyelőre csupán találga­tások és feltételezések ol­vashatók. nyat követeltek. Máig is rej­télyes módon a Glico elnö­ke néhány nap múlva ki­szabadult fogságából, anél­kül, hogy a gyár — mint állítja — egyetlen árva jent is fizetett volna. Viszont a „szörny” kezdte mutatni többi arcát is, s tovább kö­vetelődzőit, mondván, hogy amennyiben a Glico nem fi­zet, mérgezni fogja termé­keit. Fenyegetését ugyan nem váltotta be, de a gyár­nak így is hatalmas veszte­séget okozott. Mindez júni­us végéig tartott, amikor is a „szörny” szabályosan elköszönt ugyan, ám kilátás­ba helyezte, hogy hamaro­san ismét jelentkezik. Nem telt bele három hó­nap sem, valóban ismét színre lépett, mégpedig úgy, hogy eddigi legszörnyűsége­sebb arcát mutatta. Ezúttal a Morinaga-t, Japán legna­gyobb édességgyárát pécéz- te ki magának, s ciánnal kezdte mérgezni a különbö­ző Morinaga-termékeket. Kilenc hónapja tart a „szörnyűséges" sztori, amely­hez hasonlót még nem élt meg Japán. Először fordult elő, hogy egy tömeggyilkos­ságtól sem visszariadó bűn­banda hadat üzent a tár­sadalomnak, amely — bár nagy erőket mozgósít — te­hetetlen vele szemben. Az inflálódás következménye Az egyfontos bankjegy halála A brit kincstár halálra ítélte a „zöldhasút”, más szóval az egyfontos bankje­gyet. Ez év utolsó napján nyomják .belőle a legutolsó példányt — ezek aztán, for­galomba levő testvéreikkel egyetemben, még egy teljes éven át szolgálhatnak fizető­eszközként. tovább egy nap­pal sem. 1986. január 1-én Nagy-^Britanniában a legki­sebb címletű bankóért már senki nem kap semmit, hasz. nálhatja arra. amire éppen akarja. Cudarabb a sorsa a fél- pennys érmének. Ennek már csak hetei vannak hát­ra az életből: 1985 január 1-én már arra sem lesz jó. amire a papír egy év múl­va. A félpennyst senki sem siratja, a bankjegyet vi­szont igen. Hiába mondja róla a kormány, hogy bü­dös, koszos, mindenki csak gyűri a zsebébe, a pénztár­cában elsimítani már nem szokás — az átlagember sze­reti. Viszont az ötpennysnél kisebb egyfontos érmét, amely vagy két éve van for­galomban — bár nem pisz­kos, nem büdös, gyűrni sem lehet, simítani sem — mindenki utálja. És történetesen a parla­mentben is úgy esett, hogy pártállásra való tekintet nélkül, kormánypárt és el­lenzék nekiesett a pénzügy- miniszternek: vonja vissza a zöldhasú tilalmát. Amikor — szokása szerint — a mi­niszter hajthatatlan maradt, következett a miniszterelnök ostroma. Azonban ennek sem volt foganatja, már csak azért sem. mert mo­dorban van valami rokon­ság Nigel Lawson és Mar­garet Thatcher között. A petíciók elbuktak. Az inflálódott egyfontos bank­jegyet. — amely átváltási ár­folyama dacára itt körülbe­lül annyit ér, mint otthon egy tízes és a megbecsülés­re sem nagyobb — egy év múlva valóban az enyészet­nek adják át és a ronda érmék egyeduralkodók lesz­nek az egyfontos piacon. EDDIG „BALUL” POLITIZÁLT Pelé - az elnök? KILENC HÓNAP A „21 arcú szörny” szörnyűségei

Next

/
Oldalképek
Tartalom