Népújság, 1984. december (35. évfolyam, 282-306. szám)
1984-12-08 / 288. szám
NÉPÚJSÁG, 1984. december 8., szombat 13 Az aerobikbemutatót az iskolások csak kezdték — a családok folytatták tovább Mini kosárlabda, maxi igyekezettel Körömrágó izgalmak az osztályok váltóversenyén Ünnep — tornateremben Eger felszabadulásának 40. évfordulója alkalmából vették birtokba az egri 12. számú Általános Iskola tanulói az intézet tornatermét, amely a szintén most befejezett aszfaltos sportudvarral együtt megoldja az iskolások, de a csebokszári-lakó- telepi tömegsport létesítménygondjait. Hosszadalmas ceremónia helyett a legcélszerűbb megoldást választották az iskolában: háromórás családi sportnapot rendeztek — itt készültek Kő- hidi Imre felvételei. Hét végi sportműsor Szombat Asztalitenisz: Egri ÁFÉSZ VM —Kecskemét NB Il-es női mérkőzés. Eger. Gárdonyi gimnázium, 13 óra. Kézilabda: Üttörő teremkupa, I. forduló. Gyöngyös. 4-es sz. Alt. Isk , 8.30 óra. Kosárlabda: NB Il-es mérkőzések, férfiak: Egri TANÉP— Miskolci Postás, Eger. körcsarnok1. 16 óra. E. Tanárképző— Vaskúti Bácska, Eger. Leányka u.. 15.30 óra. Nők: E. Tanárképző-Bajai Tanítóképző, Eger. Leányka u., 14 óra. ESE—M. Postás. Eger, Pozsonyi u.. 16 óra. Röplabda: HKVSC—Tatabányai Volán N BII-es női mérkőzés, Hatvan, Farkas u. 10 óra. Labdarúgás: Eger SE—SZEOL AK NB-s ifjúsági és serdülő mérkőzés, Eger, 13, illetve 11.30 óra. Vasárnap Kosárlabda: NB Il-es mérkőzések, férfiak: E. TANÉP—Vas- kuti Bácska, Eger. körcsarnok, 11 óra. Nők: Eger SE—Bajai Tanítóképző, Eger. Pozsonyi u. 10 óra. Vasárnap: ismétlés A nagy sikerre való tekintettel december 9-én, vasárnap délután 5 órakor az egri körcsarnokban megismétlik a város felszabadulásának 40. évfordulója tiszteletére rendezett tornaünnepélyt. LABDARÚGÁS ’84 A Füzesabonynak esélye maradt Mint ismert, november utolsó vasárnapján befejeződött az őszi pontvadászat a területi labdarúgó-bajnokság Mátra-csoportjában. A legtöbb csapatnál már pihenőre tértek a játékosok. A szakvezetők ezekben a napokban értékelik csapatuk őszi szereplését és elkészítik a tavaszi idény edzésprogramját. Értékelő sorozatunkat az újonc Füzesabonyi SC-vel kezdjük. Jól rajtolt Heves megye bajnokcsapata a területi mezőnyben: az első négy mérkőzése közül egyet megnyert, háromszor pedig döntetlenül mérkőzött. Ezt követően nem várt súlyos vereség következett Romhány- ban. Ez annyira sokkolta az újonc gárdát, hogy a soron következő három mérkőzését is elveszítette. Már sokan megkongatták azt a bizonyos vészharangot... Ez nagyon bántotta az abonyi labdarúgókat. Izzott bennük a bizonyítási vágy. A kilencedik fordulóban a Kőbányai úton szenzációs győzelmet arattak Jónásék a bajnokaspiráns Ganz-MÁVAG ellen. Ezután egy balszerencsés (St. Síküveggyártól) és egy megérdemelt vereség (Gyöngyöstől) következett. A füzesabonyi szurkolóknak 12 hetet kellett várniuk arra, hogy csapatuk megszerezze első hazai győzelmét. A következő két értékes idegenbeli döntetlen utána meg volt az esély arra, hogy a Füzesabony a középmezőnyben várhassa a tavaszi folytatást. Az utolsó fordulóban azonban, „megbukott” a piros-kék együttes: hazai pályán vereséget szenti, hogy 11 ponttal a kiesőzónában zárták az őszi idényt. — Az abonyiak hány pontra számítottak? — tettük fel az első kérdést Káló Mihály edzőnek. — Az idény végére 14—15 pont megszerzését terveztük. — Ezt nem sikerült teljesíteni. Mi ennek az oka? — Többet is mondhatnék. Mindenekelőtt az, hogy átigazolásaink, az erősítések nem úgy sikerültek, mint ahogy azt terveztük. Ráadásul a bajnokságot nyert csapatból többen is távoztak. Gulyás, Káló, Hudák és Veres bevonult katonának. Ugyancsak erre a sorsra jutott az első számú kapusnak leigazolt Fodor Tibor is. Szabó visszavonult, Antal pedig megvált az egyesülettől. Mudriczki, Nagy L. és Kiss sokáig sérüléssel bajlódott. Menet közben visz- szaigazoltuk Tóth Ottó kapuvédőt. Az új szerzemények közül csak Barta játszott minden mérkőzésen. Balázs és Patvaros ritkán szerepelt. Mindezek ellenére „hoztuk” volna a tervezet pontokat, ha a hazai mérkőzéseken jobb eredményeket érünk el. idegenben jóval ponterőseb- bek voltunk! — Egyénileg kiket tud dicsérni, illetve elmarasztalni? — Teljes mértékben elégedett vagyok Mudriczki játékával, aki nagyszerűen helytállt új szerepkörben, a védelem tengelyében. Barta azt nyújtotta, amit előzőleg vártunk tőle. Többnyire pontrúgásokból szerezte a gólokat, s a „rázós” mérkő- vedett a sereghajtó MVSC- től, ez egyben azt is jelen- zéseken besegített a védelemnek is. A jók között említem még Takács és Mártha nevét is. A vártnál mérsékeltebb teljesítményt nyújtott Torbavecz, a múlt baj. noki év legjobb labdarúgója, valamint Jónás. Kiss József és Bari. — Képesnek tartja-e csapatát a bentmaradás kiharcolására? Véleménye szerint ehhez hány pontra lenne szükség? — Kezdeném ott, hogy a tavaszi idény előtt minden eddiginél alaposabb felkészülést tartunk. Két-három labdarúgóval szeretnénk erősíteni. Ebben az ügyben a tárgyalások folyamatban vannak. A kérdésre egyértelműen igennel válaszolok. Bizakodom. A tavaszi sorsolásunk kedvező. Többet leszünk pályaválasztók, mint utazók. A bentmaradásért küzdő vetélytársak közül hozzánk jön a Bélapátfalva, a Romhány, a Recsk, a Borsodi Építők Volán és az Ede- lény. Szeretnénk remélni, hogy a hazai pálya végre előnyt jelent majd csapatunknak, s ez pontokban is megmutatkozik. Ehhez kérjük szurkolóink segítségét. Ha már kiesőhelyen is állunk. a lényeg az, hogy nem szakadtunk le a középmezőnytől. Tavasszal 16 pont megszerzését tervezem. Ennek elérésére elegendő lenne a hazai mérkőzések megnyerése is. Nagyon vigyázni kell majd, mert ahány pontot vesztünk otthon, legalább annyit kell idegenben szerezni. Biztos vagyok benne, hogy 27 ponttal bent lehet maradni, s mi ezt nagyon szeretnénk. Szigetváry József HALÓBAN A LABDA (111/2.) Nemcsak edzőválság A kispad körüli átmeneti megoldásnak nem mindenki örült... A játékosok két táborra szakadtak (Fotó: Szántó György) A labdarúgó- és a vízilabda-mérkőzések után a röplabdára kiváncsiak a legtöbben Egerben. Ez a sorrend — a körcsarnokbeli nyilvánosság — még mindig „dobogós" rang. s ezt a női játékosok is tudják. A népszerűséget annak kockázatával együtt szereti az együttes, mert igazán félnivalója nincs: a siker az övék, a vereség mindig az edzőé. Az NB I-es Eger SE őszi 15. helye, a jelenlegi kieső pozíció mögött az rejtik, hogy a közös szekeret nemhogy két irányba, de inkább háromfelé húzták. A belső bajokra a 7. fordulóban a kispad körüli változás utalt. Akkor nem kaptunk rá magyarázatot, most készségesen tárták fel az illetékesek. Sőt ennél lényegesen többet. Hiányos—' feltételek Az egyesület és szakosztályvezetés az első NB I-es évből jól vonta le következtetéseit. Feladatként a játékosállomány megerősítését, a szakmai munka színvonalának emelését határozták meg. Ez azonban csupán elképzelés maradt, Szölgyémi Ferenc ügyvezető elnök: — Tény, átigazolni senkit sem sikerült. Kiszemeltünk ugyan egy meghatározónak tűnő ütőjátékost, ám nem jött el Mezőkövesdről. Erősítésként vehető számba, az után pótlás sorból előlépett Molnár. Ami a kezdeti szakmai ténykedést illeti, a korábbiakkal ellentétben például jó híreket kaptunk az alapozásról. Szak- már és Seregi későbbi saját teljesítményén és persze az együttesén is meglátszott azonban, hogy nekik in-, dokoltan ki kellett hagyniuk ezt a felkészülési szakaszt. Az edzővel szemben a bajnokság alatt már okkal merültek fel kifogások. Vagyis a mérce alatt maradt. Miben és meddig bízott Bodnár János? ■— A ,,B” csoport mezőnye zömében ugyanolyan volt. vagy még gyengébb, mint legutóbb. A pozitív kivételt a TFSE jelentette — így az edző. — Hittem, hogy képesek leszünk a Legjobb három közé beékelődni. A játékosok lelkesedése azonban csak egy ideig volt fenntartható, s az is minimális szinten. Egyébként a szerencse is elpártolt tőlünk, ha 3—2-es meccseink fordítva alakulnak, most ott állunk, amire számítottam. A háttérből mondja Lu- da Miklós szakosztályelnök: — Mi a szakmai munkába nem akartunk beavatkozni, habár láttuk, hogy korántsem optimális az edző és a játékosok közötti kapcsolat, mi több a lányok között is feszültségek keletkeztek. Többször kellett volna meccsekre elkísérni a csapatot, lejárni az edzésekre, hogy a felmerült nehézségeket folyamatosan próbáljuk megoldani. Gyakorlatailag két ember — Villangó Pál szakosztályvezető volt a másik — látta el társadalmi tisztségét. Csoda, hogy nem lehetett NB I-es szintű a menedzselés? Korábban a szakosztályvezetés megerősítésére történtek megújuló kísérletek. Lám, az időszerűségét nem veszítette el. Kritikus közönség A hazai találkozók alkalmával a lelátó hangulata is változékonynak bizonyult. Erről megoszlanak a vélemények. Szakmár Margit csapat- kapitány: — Sokszor köszönettel tartozunk közönségünknek, de akkor rendszerint megy is a játék. Legalább ennyiszer előfordult viszont, hogy sértő bekiabálásokra figyelhettünk fel. Én például már nem szeretek idehaza színre lépni, Gonda Márton törzs szurkoló : — Ügy vélem, szerencsés módon az egri nézők, legalábbis röplabdában előbb buzdítják a csapatot, mintsem megvárnák, hogy a játék lelkesítse őket. Kendőzetlenül meg kell azonban vallanom, hogy ősszel az edző magatartása fordította időnként az együttes ellen a szurkolókat. Volt eset, hogy sérült játékost szerepeltetett, az egészségest be sem tette, a cserék indokolatlansága a kapkodás látszatát keltette, az előző meccs legjobbját a soron következőn végig a kiapadón ültette... A törzsközönségből éh magam, de a körülöttem ülők is hangol adtak nemtetszésüknek. Ennek ellenére mi változatlan optimizmussal tekintettünk minden egyes összecsapás elé. Szölgyémy Ferenc: — Időmként valóban nevetséges volt, hogy a második nyitások rendre a vonalon túlra szálltak, vagy a hálóban kötöttek ki. Olykor a gutaütés kerülgetett, amikor a mieink, bár az ellenfél nem sáncolt, ütés helyett a „maszatolást” választották. Mindez akkor igazán kirívó, ha a vetély- társ pedig valósággal bombázza a térfelünket, összegezve, véleményem szerint a mi szurkolóink nem jobbak, de nem is rosszabbak másokénál. Megtorpedózott kísérlet A válsághelyzet miatt a szezon köaepén egy „kísérlet” indult útjára. A lépés kényszerűségéről, eredményéről az ügyvezető, elnök adott számot. — A Székesfehérvár és a TFSE ellen egymás után elvesztett találkozókon kifejezett edző ellenes hangulatot tapasztaltunk a körcsarnokban. Az áldatlan állapot feloldására, az érintettek bevonásával úgy döntöttünk, hogy átmeneti megoldásként mást ültetünk o kispadra. Bodnár János, ha távolabbról nézi a pályán történteket, a csapatnak objektívebben tud segíteni. A röplabdásoknál a fizikai felkészítésben segédkező Galambos Sándor nagy gyöz- ködésre elvállalta a beugrást. Utólag azonban el kell ismernem, a módszer nem vált be. A csapat ezt az elképzelést nem fogadta el, megtorpedózta. Milyen erők munkálkodtak a kereten belül? — Két ellenpólus van — válaszol Szölgyémy Ferenc. — Szakmár és Arany. Az érintett csapatkapitány tiltakozik: — Én nem így fogalmaznék! Budavári Sándor KÉZILABDA Mátra Kupa Gyöngyösön Két napon át a kézilabda híveivel népesült be a Gyöngyösi 214. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet korszerű tornaterme. A Zalka HSE kézilabda-szakosztályának szervezésében — kapcsolódva a jubileumi sportrendezvényekhez — meghívásos villámtornára került sor a Mátra alján, amelyen öt csapat vett részt. Az együttesek mindkét nap körmérkőzést játszottak. Eredmények (szom bat): Gyöngyösi Főiskola—GYSE: 21—23, Dunakeszi Vasutas SC—GYSE: 18—27, Salgótarjáni Építők—Zalka HSE: 26—25, Dunakeszi VSC— Zalka HSE: 19—23. Gyöngyösi Főiskola—Salgótarjáni Építők; 15—23. A vasárnapi mérkőzések eredményei: Zalka HSE—GYSE: 30—22, Salgótarjáni Építők —GYSE: 24—23, Gyöngyösi Főiskola—Dunakeszi VSC: 17—31 Zalka HSE—Gyöngyösi Főiskola: 28—11, Dunakeszi VSC—Salgótarjáni Építők: 18—20. Az összesített eredmények alapján a Mátra Kupát a Salgótarjáni Építők Együttese (8 p.) nyerte meg veretlenül. Másodikok lettek a szervezők, a Zalka HSE kézilabdásai (6 p.), a harmadik helyen a Dunakeszi VSC csapata (4 p.) végzett. A torna legeredményesebb játékosa címet Lombek Imre (Dunakeszi) kapta. 42 góllal. A legjobb kapus a salgótarjáni Kiss János lett. A legtechnikásabb játékosnak járó elismerést Bardóczi Gábor (GYSE) vehette át. A gyöngyösi sportolónak ez volt a búcsújátéka. A villámtorna sport- szerűségi díját a helyi főiskola kézilabda csapata nyerte meg. A díjakat és a velejáró jubileumi emlékplakettet Csontos József ny. alezredes, a Zalka HSE elnökhelyettese adta át. (korcsog)
