Népújság, 1984. december (35. évfolyam, 282-306. szám)

1984-12-08 / 288. szám

NÉPÚJSÁG, 1984. december 8., szombat 13 Az aerobikbemutatót az iskolások csak kezdték — a csalá­dok folytatták tovább Mini kosárlabda, maxi igyekezettel Körömrágó izgalmak az osztályok váltó­versenyén Ünnep — tornateremben Eger felszabadulásának 40. évfordulója alkalmából vet­ték birtokba az egri 12. szá­mú Általános Iskola tanulói az intézet tornatermét, amely a szintén most befejezett aszfaltos sportudvarral együtt megoldja az iskolá­sok, de a csebokszári-lakó- telepi tömegsport létesít­ménygondjait. Hosszadalmas ceremónia helyett a legcél­szerűbb megoldást választot­ták az iskolában: három­órás családi sportnapot ren­deztek — itt készültek Kő- hidi Imre felvételei. Hét végi sportműsor Szombat Asztalitenisz: Egri ÁFÉSZ VM —Kecskemét NB Il-es női mér­kőzés. Eger. Gárdonyi gimná­zium, 13 óra. Kézilabda: Üttörő teremkupa, I. forduló. Gyöngyös. 4-es sz. Alt. Isk , 8.30 óra. Kosárlabda: NB Il-es mérkő­zések, férfiak: Egri TANÉP— Miskolci Postás, Eger. körcsar­nok1. 16 óra. E. Tanárképző— Vaskúti Bácska, Eger. Leány­ka u.. 15.30 óra. Nők: E. Tanár­képző-Bajai Tanítóképző, Eger. Leányka u., 14 óra. ESE—M. Postás. Eger, Pozsonyi u.. 16 óra. Röplabda: HKVSC—Tatabányai Volán N BII-es női mérkőzés, Hatvan, Farkas u. 10 óra. Labdarúgás: Eger SE—SZEOL AK NB-s ifjúsági és serdülő mérkőzés, Eger, 13, illetve 11.30 óra. Vasárnap Kosárlabda: NB Il-es mérkő­zések, férfiak: E. TANÉP—Vas- kuti Bácska, Eger. körcsarnok, 11 óra. Nők: Eger SE—Bajai Tanítóképző, Eger. Pozsonyi u. 10 óra. Vasárnap: ismétlés A nagy sikerre való te­kintettel december 9-én, va­sárnap délután 5 órakor az egri körcsarnokban megis­métlik a város felszabadulá­sának 40. évfordulója tiszte­letére rendezett tornaünne­pélyt. LABDARÚGÁS ’84 A Füzesabonynak esélye maradt Mint ismert, november utolsó vasárnapján befeje­ződött az őszi pontvadászat a területi labdarúgó-baj­nokság Mátra-csoportjában. A legtöbb csapatnál már pihenőre tértek a játékosok. A szakvezetők ezekben a napokban értékelik csa­patuk őszi szereplését és elkészítik a tavaszi idény edzésprogramját. Értékelő sorozatunkat az újonc Fü­zesabonyi SC-vel kezdjük. Jól rajtolt Heves megye bajnokcsapata a területi me­zőnyben: az első négy mér­kőzése közül egyet meg­nyert, háromszor pedig dön­tetlenül mérkőzött. Ezt kö­vetően nem várt súlyos ve­reség következett Romhány- ban. Ez annyira sokkolta az újonc gárdát, hogy a soron következő három mérkőzését is elveszítette. Már sokan megkongatták azt a bizonyos vészharangot... Ez nagyon bántotta az abonyi labdarú­gókat. Izzott bennük a bi­zonyítási vágy. A kilencedik fordulóban a Kőbányai úton szenzációs győzelmet arattak Jónásék a bajnokaspiráns Ganz-MÁVAG ellen. Ezután egy balszerencsés (St. Sík­üveggyártól) és egy megér­demelt vereség (Gyöngyöstől) következett. A füzesabonyi szurkolóknak 12 hetet kellett várniuk arra, hogy csapatuk megszerezze első hazai győ­zelmét. A következő két ér­tékes idegenbeli döntetlen utána meg volt az esély ar­ra, hogy a Füzesabony a középmezőnyben várhassa a tavaszi folytatást. Az utolsó fordulóban azonban, „megbu­kott” a piros-kék együttes: hazai pályán vereséget szen­ti, hogy 11 ponttal a kieső­zónában zárták az őszi idényt. — Az abonyiak hány pont­ra számítottak? — tettük fel az első kérdést Káló Mihály edzőnek. — Az idény végére 14—15 pont megszerzését terveztük. — Ezt nem sikerült telje­síteni. Mi ennek az oka? — Többet is mondhatnék. Mindenekelőtt az, hogy át­igazolásaink, az erősítések nem úgy sikerültek, mint ahogy azt terveztük. Ráadá­sul a bajnokságot nyert csa­patból többen is távoztak. Gulyás, Káló, Hudák és Ve­res bevonult katonának. Ugyancsak erre a sorsra ju­tott az első számú kapus­nak leigazolt Fodor Tibor is. Szabó visszavonult, Antal pedig megvált az egyesület­től. Mudriczki, Nagy L. és Kiss sokáig sérüléssel baj­lódott. Menet közben visz- szaigazoltuk Tóth Ottó ka­puvédőt. Az új szerzemények közül csak Barta játszott minden mérkőzésen. Balázs és Patvaros ritkán szerepelt. Mindezek ellenére „hoztuk” volna a tervezet pontokat, ha a hazai mérkőzéseken jobb eredményeket érünk el. idegenben jóval ponterőseb- bek voltunk! — Egyénileg kiket tud di­csérni, illetve elmarasztalni? — Teljes mértékben elé­gedett vagyok Mudriczki já­tékával, aki nagyszerűen helytállt új szerepkörben, a védelem tengelyében. Barta azt nyújtotta, amit előzőleg vártunk tőle. Többnyire pontrúgásokból szerezte a gólokat, s a „rázós” mérkő- vedett a sereghajtó MVSC- től, ez egyben azt is jelen- zéseken besegített a véde­lemnek is. A jók között em­lítem még Takács és Mártha nevét is. A vártnál mérsé­keltebb teljesítményt nyúj­tott Torbavecz, a múlt baj. noki év legjobb labdarú­gója, valamint Jónás. Kiss József és Bari. — Képesnek tartja-e csa­patát a bentmaradás kihar­colására? Véleménye szerint ehhez hány pontra lenne szükség? — Kezdeném ott, hogy a tavaszi idény előtt minden eddiginél alaposabb felkészü­lést tartunk. Két-három lab­darúgóval szeretnénk erősí­teni. Ebben az ügyben a tár­gyalások folyamatban van­nak. A kérdésre egyértel­műen igennel válaszolok. Bizakodom. A tavaszi sorso­lásunk kedvező. Többet le­szünk pályaválasztók, mint utazók. A bentmaradásért küzdő vetélytársak közül hozzánk jön a Bélapátfalva, a Romhány, a Recsk, a Bor­sodi Építők Volán és az Ede- lény. Szeretnénk remélni, hogy a hazai pálya végre előnyt jelent majd csapa­tunknak, s ez pontokban is megmutatkozik. Ehhez kér­jük szurkolóink segítségét. Ha már kiesőhelyen is ál­lunk. a lényeg az, hogy nem szakadtunk le a középme­zőnytől. Tavasszal 16 pont megszerzését tervezem. En­nek elérésére elegendő len­ne a hazai mérkőzések meg­nyerése is. Nagyon vigyáz­ni kell majd, mert ahány pontot vesztünk otthon, leg­alább annyit kell idegenben szerezni. Biztos vagyok ben­ne, hogy 27 ponttal bent le­het maradni, s mi ezt na­gyon szeretnénk. Szigetváry József HALÓBAN A LABDA (111/2.) Nemcsak edzőválság A kispad körüli átmeneti megoldásnak nem mindenki örült... A játékosok két táborra szakadtak (Fotó: Szántó György) A labdarúgó- és a ví­zilabda-mérkőzések után a röplabdára ki­váncsiak a legtöbben Egerben. Ez a sorrend — a körcsarnokbeli nyilvánosság — még mindig „dobogós" rang. s ezt a női játékosok is tudják. A népszerű­séget annak kockázatával együtt szereti az együt­tes, mert igazán félni­valója nincs: a siker az övék, a vereség min­dig az edzőé. Az NB I-es Eger SE őszi 15. helye, a jelen­legi kieső pozíció mö­gött az rejtik, hogy a közös szekeret nem­hogy két irányba, de inkább háromfelé húz­ták. A belső bajokra a 7. fordu­lóban a kispad körüli válto­zás utalt. Akkor nem kap­tunk rá magyarázatot, most készségesen tárták fel az il­letékesek. Sőt ennél lényege­sen többet. Hiányos—' feltételek Az egyesület és szakosz­tályvezetés az első NB I-es évből jól vonta le követ­keztetéseit. Feladatként a játékosállomány megerősí­tését, a szakmai munka színvonalának emelését ha­tározták meg. Ez azonban csupán elképzelés maradt, Szölgyémi Ferenc ügy­vezető elnök: — Tény, átigazolni sen­kit sem sikerült. Kiszemel­tünk ugyan egy meghatáro­zónak tűnő ütőjátékost, ám nem jött el Mezőkövesdről. Erősítésként vehető számba, az után pótlás sorból előlé­pett Molnár. Ami a kezde­ti szakmai ténykedést ille­ti, a korábbiakkal ellentét­ben például jó híreket kap­tunk az alapozásról. Szak- már és Seregi későbbi sa­ját teljesítményén és per­sze az együttesén is meglát­szott azonban, hogy nekik in-, dokoltan ki kellett hagyniuk ezt a felkészülési szakaszt. Az edzővel szemben a baj­nokság alatt már okkal me­rültek fel kifogások. Vagyis a mérce alatt ma­radt. Miben és meddig bízott Bodnár János? ■— A ,,B” csoport mező­nye zömében ugyanolyan volt. vagy még gyengébb, mint legutóbb. A pozitív ki­vételt a TFSE jelentette — így az edző. — Hittem, hogy képesek leszünk a Legjobb három közé beékelődni. A játékosok lelkesedése azon­ban csak egy ideig volt fenn­tartható, s az is minimális szinten. Egyébként a szeren­cse is elpártolt tőlünk, ha 3—2-es meccseink fordítva alakulnak, most ott állunk, amire számítottam. A háttérből mondja Lu- da Miklós szakosztályelnök: — Mi a szakmai munká­ba nem akartunk beavat­kozni, habár láttuk, hogy korántsem optimális az ed­ző és a játékosok közötti kapcsolat, mi több a lányok között is feszültségek kelet­keztek. Többször kellett vol­na meccsekre elkísérni a csapatot, lejárni az edzé­sekre, hogy a felmerült ne­hézségeket folyamatosan próbáljuk megoldani. Gyakorlatailag két ember — Villangó Pál szakosztályve­zető volt a másik — látta el társadalmi tisztségét. Cso­da, hogy nem lehetett NB I-es szintű a menedzselés? Korábban a szakosztályve­zetés megerősítésére történ­tek megújuló kísérletek. Lám, az időszerűségét nem veszítette el. Kritikus közönség A hazai találkozók alkal­mával a lelátó hangulata is változékonynak bizonyult. Erről megoszlanak a véle­mények. Szakmár Margit csapat- kapitány: — Sokszor köszönettel tar­tozunk közönségünknek, de akkor rendszerint megy is a játék. Legalább ennyiszer előfordult viszont, hogy sértő bekiabálásokra figyel­hettünk fel. Én például már nem szeretek idehaza szín­re lépni, Gonda Márton törzs szur­koló : — Ügy vélem, szerencsés módon az egri nézők, leg­alábbis röplabdában előbb buzdítják a csapatot, mint­sem megvárnák, hogy a já­ték lelkesítse őket. Kendő­zetlenül meg kell azonban vallanom, hogy ősszel az edző magatartása fordította időnként az együttes ellen a szurkolókat. Volt eset, hogy sérült játékost szere­peltetett, az egészségest be sem tette, a cserék indoko­latlansága a kapkodás lát­szatát keltette, az előző meccs legjobbját a soron következőn végig a kiapa­dón ültette... A törzskö­zönségből éh magam, de a körülöttem ülők is hangol adtak nemtetszésüknek. En­nek ellenére mi változatlan optimizmussal tekintettünk minden egyes összecsapás elé. Szölgyémy Ferenc: — Időmként valóban ne­vetséges volt, hogy a má­sodik nyitások rendre a vo­nalon túlra szálltak, vagy a hálóban kötöttek ki. Oly­kor a gutaütés kerülgetett, amikor a mieink, bár az el­lenfél nem sáncolt, ütés helyett a „maszatolást” vá­lasztották. Mindez akkor igazán kirívó, ha a vetély- társ pedig valósággal bom­bázza a térfelünket, össze­gezve, véleményem szerint a mi szurkolóink nem job­bak, de nem is rosszabbak másokénál. Megtorpedózott kísérlet A válsághelyzet miatt a szezon köaepén egy „kísér­let” indult útjára. A lépés kényszerűségéről, eredmé­nyéről az ügyvezető, elnök adott számot. — A Székesfehérvár és a TFSE ellen egymás után elvesztett találkozókon ki­fejezett edző ellenes hangu­latot tapasztaltunk a kör­csarnokban. Az áldatlan ál­lapot feloldására, az érin­tettek bevonásával úgy dön­töttünk, hogy átmeneti meg­oldásként mást ültetünk o kispadra. Bodnár János, ha távolabbról nézi a pályán történteket, a csapatnak ob­jektívebben tud segíteni. A röplabdásoknál a fizikai fel­készítésben segédkező Ga­lambos Sándor nagy gyöz- ködésre elvállalta a beug­rást. Utólag azonban el kell ismernem, a módszer nem vált be. A csapat ezt az elképze­lést nem fogadta el, meg­torpedózta. Milyen erők munkálkod­tak a kereten belül? — Két ellenpólus van — válaszol Szölgyémy Ferenc. — Szakmár és Arany. Az érintett csapatkapitány tiltakozik: — Én nem így fogalmaz­nék! Budavári Sándor KÉZILABDA Mátra Kupa Gyöngyösön Két napon át a kézilabda híveivel népesült be a Gyöngyösi 214. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet korszerű tornaterme. A Zalka HSE kézilabda-szak­osztályának szervezésében — kapcsolódva a jubileumi sportrendezvényekhez — meghívásos villámtornára került sor a Mátra alján, amelyen öt csapat vett részt. Az együttesek mindkét nap körmérkőzést játszottak. Eredmények (szom bat): Gyöngyösi Főiskola—GYSE: 21—23, Dunakeszi Vasutas SC—GYSE: 18—27, Salgó­tarjáni Építők—Zalka HSE: 26—25, Dunakeszi VSC— Zalka HSE: 19—23. Gyön­gyösi Főiskola—Salgótarjá­ni Építők; 15—23. A vasár­napi mérkőzések eredmé­nyei: Zalka HSE—GYSE: 30—22, Salgótarjáni Építők —GYSE: 24—23, Gyöngyösi Főiskola—Dunakeszi VSC: 17—31 Zalka HSE—Gyön­gyösi Főiskola: 28—11, Du­nakeszi VSC—Salgótarjáni Építők: 18—20. Az összesített eredmé­nyek alapján a Mátra Ku­pát a Salgótarjáni Építők Együttese (8 p.) nyerte meg veretlenül. Másodikok let­tek a szervezők, a Zalka HSE kézilabdásai (6 p.), a harmadik helyen a Dunake­szi VSC csapata (4 p.) vég­zett. A torna legeredménye­sebb játékosa címet Lom­bek Imre (Dunakeszi) kap­ta. 42 góllal. A legjobb ka­pus a salgótarjáni Kiss Já­nos lett. A legtechnikásabb játékosnak járó elismerést Bardóczi Gábor (GYSE) ve­hette át. A gyöngyösi spor­tolónak ez volt a búcsújá­téka. A villámtorna sport- szerűségi díját a helyi fő­iskola kézilabda csapata nyerte meg. A díjakat és a velejáró jubileumi emlékplakettet Csontos József ny. alezredes, a Zalka HSE elnökhelyette­se adta át. (korcsog)

Next

/
Oldalképek
Tartalom