Népújság, 1984. december (35. évfolyam, 282-306. szám)
1984-12-05 / 285. szám
NÉPÚJSÁG, 1984. december 5., szerda xfiemm KLUBBAN Az egri színházról Kárpáti Aurél Születésének 100. évfordulóján Kárpáti Aurél portréja Az egri színházi életről volt szó a Népújság klub e heti összejövetelén. ahol mintegy harmincán kérdezősködtek a meghívott vendégektől. Az érdeklődők többek között arra is választ kaptak, hogy egy ideig miért lesz. úgynevezett befogadó színház az itteni. Mint Kertésztié Angyal Mária, a megyei művelődési osztály csoportvezetője elmondta. ennek elsősorban az volt az oka, hogy az önálló társulat kialakításához szükséges 30—40 színészlakást nem tudták előteremteni a város vezetői. 1987-re azonban erre mód nyílik. Addig viszont az új vezetők kísérletezhetnek, meghívhatnak különböző színházakat egy-egy előadásra, s megtudhatják, hogy milyen darabokat fogadnak szívesen az itt élők. Majd három év múlva önállósodik az intézmény. Szikora Jánostól, a Gárdonyi Géza Színház megA Megyei Művelődési Központ Kamarakórusa hétfőn este. a házasságkötő teremben Bárdos és Kodály alkotásaiból összeállított műsorral lépett közönség elé. Ezt az estét azért is várták nagy érdeklődéssel a kóruséneklés egri hívei, mert e kamarakórus az utóbbi időben mintha nagyabb szünetet tartott volna. Nem kereste a nyilvánosságot. Másrészt az utóbbi két évben. műsoraiban mintha csak a korábban megszerzett jól begyakorolt anyagára támaszkodott volna. Annál kellemesebben érte a hallgatóságot a meglepetés: átgondolt, lélektanilag is értően felépített darabokat adtaik elő s főleg olyanokat. amelyeket ritkán lehet hallani, s amelyeket ez a kórus és a hazai pódium még nem koptatott el. Tar Lőrincnek volt elképzelése és szándéka visszamenni bízott művészeti igazgatójától megtudtuk, hogy a felújított épületben az első előadást február 2-án tartják. A József Attila Színház e napon, kétszer mutatja be a Régi nyár című művet. Törőcsik Mari főszereplésével. Ezt követően, még ebben az évadban a Katona József Színház az Emigránsokkal és a Stílusgyakorlatokkal, a Vidám Színpad pedig a Bubussal. az Örült nők ketrecével és egy eszt- rádműsorral lép pódiumra. Március végén egy ősbemutatót is tartanak itt. a Katona József Színház művészei Z sámbéki Gábor rendezésében. Pirandello Az ember, az állat és az erény című. Magyarországon eddig még nem játszott darabját adják elő. A bábjátékos tagozat — helyiséggondok miatt — továbbra is az úttörőházban tartja bemutatóit. Demeter Zsuzsa művészeti vezető azt is elmondta, hogy a tervek szerint két év múlva önálló Bárdos Lajos régebbi kórusdarabjaihoz, a húszasharmincas években írt nagyszabású alkotásához is. Ebből a válogatásból is kitetszik: milyen sokszínű az a dallam- és érzelemvilág, amely a pátriárka kort megélő kiváló Bárdos Lajos „felfogott magába": az Ádám Jenő gyűjtötte Nóg- rád megyei népdal éppúgy hozzátartozik koloritjához. mint a csallóközi népdal, vagy a norvég dallam. Két művet emelnénk ki: a Kölcsey versére írott kompozíciót. az A Földhez-1 és a Libera-t. Itt a Kölcsey- vers szóhasználata és az a mélység, amit zenében hozzátesz Bárdos. megrendítő mélységig mutat. Kodály egyetlen műve, a Laudes organi. Az orgona dicsérete szerepelt ezen a műsoron. Túl az 1964-es Ódán és a Magyar misén, 1966-ban, utolsó műveként született meg ez a nagyszaépü letet kapnak a belvárosban. s azután oda költöznek. Természetesen nemcsak a megyeszékhelyen, hanem vidéken, sőt Borsod és Nógrád megyében is közönség elé lépnek a közeljövőben. s Az Agria játékok jövőjéről Jónás Zoltán, a Játékszín vezetője nyilatkozott: az elkövetkezőkben ők is a színházhoz tartoznak, s igyekeznek a jó hagyományokat megőrizni. A jövő évben szabadtéren a finn Toumarila A vonat című drámája kerül majd színre. Rendezője a pori színház művészeti vezetője lesz. A most következő két és fél évben jó néhány önálló bemutatóra is sor kerül Egerben. Szikora János — mint utalt rá — az általa rendezett darabokhoz elsősorban azokat a színészeket szeretné megnyerni, akikre az 1987-es önállóvá válás után számíthat. bású mű. Nem véletlenül jut eszünkbe Bach a mű elhangzása közben, hiszen a fenség útjait igazán ő taposta ki a zenészek számára. Kodály is nyomába ered. de mennyi egyéni ízzel. zamattal! Tar Lőrinc együttese nagyot lépett előre ezzel a műsorral. Az eddig is kitűnő szoprán, alt mellé felzárkózott létszámban, hang- színben. érettségben a két férfialakzat is. Nyújtva- alapozva ezzel a fejlődés és érlelődés merészebb elképzeléseit is. Hajdók Judit Bach dór toccata és fúgáját játszotta, jó dinamikával, derűvel és lendülettel. A Laudes organi himnikus megrendülését főképp a mű befejező részében érzékeltette bensőségesen. Nagy zenei élményt adott ez az este az egri közönségnek. Farkas András Nem szabad elfelejteni. Az ő halhatatlansága a kivételeseké. Költőnek, írónak, színésznek, festőnek és más képírónak könnyű az Olimposzra jutni. De egy kritikusnak. .. Persze, ő is költőként kezdte. 1884. december 5-én született Cegléden, az esztergomi tanítóképzőt végezte el. Pestre ke.rült, és verseket, novellákat írt az Űj Időkbe, a Hétbe, és minden korabeli napilapba. Versei Az én örökségem címmel 1909-ben, majd Kaláris címmel 1921 - ben jelentek meg. Több no- velláskötete, több regénye található a könyvtárakban, és ezek éppúgy sikert arattak, mint a Nemzeti Színházban bemutatott Kőműves Kelemen című drámája, amelyet Vajda Lászlóval közösen írt. 1919-ben ő indította meg Halasi Andorral a Kritika című folyóiratot. Hanem maradandóságát a szellem világában mégis kritikáinak, elsősorban színműbírálatainak köszönheti. Gyulai Pál, ki maga se vetette meg a színházi kritikát, azt írja a műfajról: „Olyan mű. melynek terjedelme meg van szabva, mint a zsemlyének." Péterfy Jenő meg arról panaszkodott: „Valami rabszolgai van a szegény kritikus cselekvésében, ítéletét fel kell tálalnia a közönségnek amúgy melegében.” És maga Kárpáti Aurél is gyakran panaszkodott: „a kurta beszámolóra kimért hely”- re, és arra a szűkre szabott időre, az alig félóra lehetőségre, ami alatt el kellett készülnie a kritikának. Érzékelheti hát a mai olvasó, hogy a színházi kritikus halhatatlansága reménytelen. S mégis van egy ember, aki ennek köszönheti, hogy az utókor megemlékezik róla, és ez ő: Kárpáti Aurél. Mindent tudott a színházról. Akkor, amikor az teljes reménytelenségbe süppedt bele, ő európai távlatokat nyitott egy-egy elemzésében, egy-egy kemény hangú polémiájában. A minőség — ez kulcsszava volt. bár semmiféle vonatkozásban nem volt dogmatikus. 75. születésnapján így szólt munkájáról: „Mindig azt igyekeztem őszintén megírni, amit éreztem és gondoltam, amit igaznak hittem. Két fő szempont vezetett: az irodalmi-művészi színvonal és a térhez-időhöz kötött zárt drámai forma megbecsülése." Rengeteg lapba dolgozott. de két évtizedig elsősorban a Pesti Napló munkatársa volt. miközben a Nyugatnak is meghatározó kritikusa lett. Nagyon’ sok színészportrét alkotott, színházelméleti könyvei, cikk- gyűjteményei ma már a magyar színházművészettel foglalkozók nélkülözhetetlen forrásmüvei. Mint Hevesi Sándor, ő is a shakespeare-i életművet, a shakespeare-i dramaturgiát tekintette az abszolút mércének. Ahogy Illés Endre írja róla: „gyakran találkozhatik az olvasó Kárpáti Aurél írásaiban egy idézettel — Hamlet feledhetetlen tanácsával, amellyel a színészeket inti: ...... a s zínjáték föladata most és eleitől fogva az volt s az marad, hogy tükröt tartson mintegy a természetnek: hogy felmutassa az erőnek önábrázatát s a gúnynak önnön képét, s maga az idő, a század testének tulajdon alakját és lenyomatát." Illés Endre szerint a shakespeare-i igékkel Kárpáti bírálatainak vezérmotivumái fogalmazza: „a század testének tulajdon alakját” hajtja be az Írókon, a színházon, „és ugyanezekkel a történetírói követelményekkel lép fel önmagával szemben is.” Még feldolgozatlan, de lehet, hogy tulajdonképpen fel is dolgozhatatlan az a hatás, amit közel negyven éven át tett a magyar színházi életre. Egy biztos: ha nem is volt tévedhetetlen, félelmetes szellemi apparátussal szolgálta az őt jellemző magas színvonalat, amelyből soha nem volt hajlandó engedni. Ezzel olyan rangos példát nyújtott, amelyet a mai napig nem múltunk leiül. írásainak szinessége. kedves iróniája, bosszankodó szarkazmusa, tehát kivételes stiláris készsége mindig pontosan megértette az olvasóval a műről alkotott ítéletét. És ezt nem kevésbé pontosan követte az előadás megméretése. A kettő együtt nyújtotta azt a külön élményt, amitől a két világháború közötti időszak olvasói azonnal és rögtön minden Pesti Napló számban elsőnek „a kételkedő kritikus” írásait keresték. írt is ezzel a címmel egy önvallomást. így kezdődik: „Nézd — mondtam a bennem lakó ismeretlennek, aki minden igenre tud nemet. — Húsz esztendő után még a szerelmesek is elérnek az őszinteséghez. Miért ne valt- jam be hát, hogy majd két évtizede nem hiszek a kritikában. Szóval: mióta gyakorlom. Nemcsak abban a kritikában, amit más csinál. A magaméban sem. Fölöslegesnek, haszontalannak tartom.” Természetesen most az egyszer csak játszott a szavakkal. Ez az indítás csak arra volt jó neki, hogy ki jelölje a kritikus helyét a szellemi életben, hogy meg alkossa a maga kritikusi ars poeticáját. És ez az volt, hogy a kritikusnak nem elsősorban az a feladata, hogy a műalkotás és a közönség közé állva magyarázza a művet, hanem miután „minden igazi műalkotás az igaz. ság rejtélyét zárja magába”, a kritikusnak elsősorban az elfogulatlan, objektív igazság megállapítására kell ti) rekedni, vagyis a műben -lévő rejtély feltárására. Szalontay Mihály H. J. Bárdos és Kodály Az egri kamarakórus előadásában GERÖ JÁNOS Lélekvesz főn m/t. Az öregedés kegyetlen dolog. A testi gyengülésen túl a szellem elhalványulása is döbbenetes. Csupán azt az emléket tartja meg az agy néhány erre hivatott cellája, amit fontosnak ítél. A régi történetek azonban verekednek egymással, mind fontosabbnak tartja magát a másiknál. Jönnek, és újra meg újra felvillannak a jelenetek, beszélgetések, gondolatszikrák. amelyek nem hagyják nyugodni az embert. Mikor melyik erősebb. az kívánkozik ki az író tolla alói. így vagyok én most Indiával. Hiszem, legalábbis jelenleg. hogy jelentős állomás volt életemben S talán az volt. talán nem .. . Feltámadnak a képek, jönnek a párbeszédek, mint valami színes filmen. Döbbenten tapasztalom: ezeket mind megírtam már! Mégis. égy furcsa esemény még mindig gyötör. Ha leírom, bizonyára megkönnyebbülök. Pedig egy kis semmi, közönséges történet az egész. A ladik, ami nem kevés pénzért fuvaroz bennünket Bombay-ből Elefanta szigetére. nem nagyobb. mint egy kis átkelő hajó a Dunán. a Hapci vagy a „hét törpe” bármely tagja. Természetesen a tenger zajosabb és élénkebb. bármenynyire öbölben vagyunk is. A sirályok háromszor akkorák, mint otthon, s a hullámok a szélcsend ellenére kétméteresék. A sirályok rajonganak, a tenger csapásai kemény, mély hangú- ak. A habzó víz tizenöt méterre felszalad a parton, és morgó morajlással figyelmezteti az emberiséget: ne bízza el magát! Szívbemarkolóan szép látvány . . . Ügy tudom. Petőfi soha nem látta a tengert, mégis ő írta meg: „Habár felül a gálya. S alul a víznek árja. Azért a víz az úr”. Micsoda zseniális telitalálat, hiszen a víznek árján a népet értette ... csak a nagyok tudnak -ilyen hasonlatodat kitalálni. Jó kimondani ezt magamban, itt a nagy óceánon, akkor is. ha a margitszigeti átkelő hajóhoz hasonló alkalmatosságon szeljük csak a vizet. Húszán lehetünk a lélék- vesztőn. Európaiak hatan- heten. a többiek sötétebb bőrűek. Mi elég szabadon beszélünk magyarul. (azaz a magyart megcsúnyító zsargonban), ezért embernek kell lenni a talpán, aki meg akarja érteni a mi. egyetlen világnyelvhez sem hasonlítható beszédünket. amit ráadásul elferdítünk. Azért ferdítjük el, mert titokban van bennünk egy félelem hátha, mégis értő fülekre talál beszédünk. Ezért a pénz: dohány, a rendőr: ki- ber, a beszéd: hadova — de minek folytassam? Újságírók vagyunk. újságokat képviselünk, ezt a fajta beszédet ismerni kell. Így többszörös a védettségünk Ha magnóra vennék véletlen a kurzusunkat. aligha fejti meg a legmodernebb számítógép is. A tenger egyébként gyönyörű. Végtelen, amint azt írni szokták. Állandóan hullámzik, és kék is, legalábbis a közelben, távolabb zöld. azután szürkés, és valahol a látóhatár alján ráborul az ég. színtelenül, mintha vége se lenne. Óceán. Elefanta szigetére megyünk tehát, amiről nem sokat tudunk. Elefanta (Harapura). a hindu kultúra fontos műemléke. Barlangszobrai 200—700 között készültek. Siva isten minden funkciójában látható itt. a jó és a rossz megtes«SpK|).„ tesitőjekénl. az eső. a tűz. a termékenység, az alvilág istenségének a képében, és még ki tudná felsorolni, hány formában?! Az írásos ismertetők szerint Elefánténak a portugálok keresztelték el a szigetet, akik egy hatalmas elefántszoborral találták szemben magukat, amikor partra szálltak. A barlangszobrok nagy része nincs épségben, de nem az idő ette meg. A portugál katonák rajtuk gyakorolták a céllövészetet. Különösen az orrok, fülek, női mellek ielövését kedvelték. S van még valami: a barlangok mélyén édesvízi tavak, amelyek Bombay vízszükségletének nagy részét ellátják. Érdekes világ, különös vi lág . (Folytatjuk).
