Népújság, 1984. december (35. évfolyam, 282-306. szám)

1984-12-31 / 306. szám

Világszerte megrendülést keltett az Indira Gandhi ellen ok­tóber utolsó napján végrehajtott merénylet. (Az indiai miniszterelnök-asszonyt saját, szikh származású testőrei öl­ték meg.) A meggyilkolt politikus funkcióit (ia, Radzsiv Gandhi vette át. (Képünkön: a hivatali esküt teszi le Zail Szingh államfő (balra) előtt) (Fotó: — AP — MTI — KS) Egyre súlyosabb helyzet uralkodik az Afrika éhségzónájá­nak tekinthető Szahel-övezetben. Milliók szenvednek a szárazságtól, az élelmiszerhiánytól, százezreket fenyeget az éhhalál, zsúfolásig megteltek a menekülttáborok, s keveset képesek javítani a helyzeten a különböző segélyakciók Stockholm szívében a Kultúrpalota tetején 35 or­szág zászlaja lobog, min­denki számára jelezve, hogy nemzetközi tanácskozás szín­helye a svéd főváros. Még­pedig nem is akármilyen ta­nácskozásé. Az esztendő ele­je óta 33 európai ország, va­lamint az Egyesült Államok és Kanada képviselői foly­tatnak eszmecserét itt a bi­zalom- és biztonságerősítés, a leszerelés kérdéseiről. Földrészünkről — Európáról. A város képe egyébként ugyanolyan ilyenkor, mint bárhol másutt: karácsonyi fényruhában fogadja az oda­látogató idegent. De mert Stockholm 1984-ben jelkép­pé nőtt az európai közvéle­ményszemében. sajátos va­rázsa van ennek a fényára­datnak. Hatására tompulnak a kétségek és új erőre kap­nak a remények kontinen­sünk jövőjét illetően. S per­sze, gyorsan követik egy­mást a kérdések. Milyen munkát végzett ez a konfe­rencia eddig? Közeledtek-e egymáshoz az álláspontok ? Van-e esély érdemi megál­lapodásokra, és ha igen, mikor? A diplomaták készsége­sen válaszoltak, bár mind­járt óvtak a túlzott várako­zásoktól. A Stockholmban zajló tárgyalási folyamat nem független a nemzetközi helyzettől, és az itt elért ap- róbb-nagyobb eredmények is visszahatnak arra. Wlod- ziimierz Konarski, a lengyel delegáció vezetője nagyon találóan láthatatlan eredmé­nyekről beszélt. S rögtön szólt azokról a korlátokról, amelyek miatt a látható eredmények még váratnak magukra. Amikor 1984 ja­nuárjában ez a tanácskozás összeült, hosszú idő óta nem tapasztalt feszültség terhelte a kelet—nyugati viszonyt, ezen belül a két nagyhata­lom, a Szovjetunió és az Egyesült Államok kapcsola­tait. Ráadásul a konferencia a nyugat-európai rakétatele­pítés árnyékában zajlik kez­dettől fogva. Ilyen körülmé­nyek között az idei, az első esztendő a bizalomépítés szempontjából egyáltalán A látvány zavarbaejtő és megkapó. Sokat látott-ta­pasztalt diplomaták ácsorogtak megilletődötten a Kul- turhuset hatalmas előcsarnokában Stockholmban, hogy lássák a fény királynőjét. Évszázados és kedves ha­gyomány Svédországban a Luca-napi ünnepség. „Majd meglátja, ilyenkor a svédek egészen megváltoznak, kinyílnak jó értelemben — mindenki és minden szá­mára” — mondta a stockholmi konferencia svéd sajtó­főnöke. S a szép szőke, kékszemű svéd Lucia valóban elbűvölte a diplomatákat. nem kedvezett az itteni ta­nácskozásnak. Ám az a tény. hogy a Helsinkiben megkez­dett folyamat részeként a konferencia összehívásáról megállapodás született ta­valy ősszel a madridi euró­pai utótalálkozón, már ön­magában óriási eredmény. „Az a cél vezérel bennün­ket, hogy a politikai enyhü­lést kiterjesszük katonai tér­re” — hangoztatta dr. Gün­ter Bühring. az NDK kül­döttségének vezetője. „A szo­cialista országok ezen mun­kálkodnak itt Stockholmban is. Éppen a jelenlegi igen bo­nyolult és feszült nemzetkö­zi helyzet miatt mindenek­előtt átfogó politikai megál­lapodásokra törekszünk.” Mit is javasolt a Szovjet­unió és a többi szocialista ország. így hazánk a kon­ferencián? Indítványozták: a tanácskozáson résztvevő atomhatalmak vállaljanak kötelezettséget arra, hogy el­sőként nem vetnek be nuk­leáris fegyvert. Javasolták továbbá, hogy a részt vevő államok szerződésben mond­janak le a katonai erő alkal­mazásáról; hogy tiltsák ki földrészünkről a vegyi fegy­vereket; hogy létesítsenek atomfegyvermentes övezete­ket a Balkánon, Európa észa­ki részén, valamint a Var­sói Szerződés és a NATO kö­zötti érintkezési vonalak mindkét oldalán; hogy ne növeljék, inkább csökkent­sék a katonai kiadásokat. Oleg Grinyevszkij, a szovjet delegáció vezetője az idei utolsó plenáris ülés után újságírók sokasága előtt újólag leszögezte: a szo­cialista országok a konstruk­tív, konkrét tárgyalások, a lényeges megállapodások re­ményében jöttek a svéd fő­városba. Amennyiben az Egyesült Államok és a többi NATO-ország is arra törek­szik, hogy valamennyi fél jogegyenlősége és biztonsági érdekei tiszteletben tartásá­val keresse a megállapodás útjait, akkor a konferencia hozzájárulhat a bizalom erő­sítéséhez. A kérdésre, hogy mikorra várható megállapo­dás Stockholmban. így vá­laszolt: „Bízom benne, hogy lesz megállapodás, de hogy mikor, azt nem tudom.” Hosszú ideig az árnyékol­ta be a konferencia munká­ját, hogy az Egyesült Álla­mok és a többi NATO-tag- állam hallani sem akart a szocialista országok javasla­tainak megtárgyalásáról. Ki­zárólag a maguk által elő­térbe állított katonai^techni- kai intézkedésekről kíván­tak tanácskozni. A szocialis­ta országok nem zárkóznak el ezektől az intézkedések­től. de kölcsönös alapon ga­ranciákat igényelnek, egyol­dalú lépésekre, engedmé­nyekre nem hajlandók. Beszélgető partnereim kö­zül szinte mindenkit megkér­tem arról, hogy miként íté­lik meg a konferencia jövő­jét. Dr. Lynn Hansen, az Egyesült Államok delegáció­jának helyettes vezetője ma­gát optimista-realistának mondta e tekintetben. Meg­ítélése szerint lehetséges va­lamiféle megállapodás a ka­tonai erő alkalmazásáról való lemondásról, a katonai-tech­nikai intézkedésekről. „Az azonban lehetetlen, hogy a nukleáris fegyverek elsőkén- ti alkalmazásáról lemond­junk” — hangsúlyozta több­ször is. „Ez az esztendő a javaslatok éve volt, az ér­demi munka 1985-ben kez­dődik Stockholmban” — mondta dr. Klaus Citron, az NSZK küldöttségének vezető­je. „A két munkabizottság felállításával sor kerülhet a javaslatok konkrét áttekin­tésére. a közös pontok fel­kutatására, amelyek azután megállapodásokhoz vezet­hetnek. Addig azonban még sok jóakaratra és türelemre van szükség, s persze, jó külső légkörre. A januári szovjet—amerikai külügymi­niszteri találkozó után ta­lán már könnyebb lesz mind­erről beszélni.” Nehéz, de távolról sem meddő tárgyalások folynak tehát Stockholmban. „Har­mincöt ország biztonsági ér­dekeit közös nevezőre hozni nem akármilyen feladat” — magyarázta Aleksander Bo- zovic. a jugoszláv küldöttség vezetője. „S ilyen sokan, ennyiféle országból először tanácskozunk katonai kérdé­sekről.” Ebben a bonyolult tárgyalási folyamatban az el nem kötelezett és semleges államok arra törekszenek, hogy a híd szerepét töltsék be. A házigazda Svédor­szág delegációjának vezetője. Curt Lidgard elmondta, hogy a nemzetközi feszültség el­lenére itt eddig mindvégig jó volt a légkör. A küldött­ségek aprólékosan megvizs­gálták, értelmezték a madri­di mandátumot, előterjesztet­ték javaslataikat és kialakí­tották a munkastruktúrát. Mindenki számára, aki nagy várakozással és egyre türel­metlenebbül figyel a svéd fő­városra. ez természetesen ke­vésnek tűnik. „Ebben az esztendőben se­hol sem folytak ilyen inten­zív megbeszélések Kelet és Nyugat között, mint itt Stockholmban” — kezdte beszélgetésünket Szigeti Ká­roly, a magyar küldöttség vezetője. „Én ezt az eddig le­zajlott tanácskozás egyik legnagyobb eredményének tartom. A másik nagy ered­mény, hogy a szocialista or­szágok meg tudták védeni javaslataikat, elérték, hogy érdemi tárgyalások kezdőd­jenek róluk. Végül a harma­dik eredmény a két munka- csoport létrehozásához kö­tődik. Velük egy dinamiku­sabb szakaszba lépett a konferencia. A két munka- csoportban heves, de jószel­lemű vita alakult ki. a téli szünet előtt két hét alatt több mint száz küldött szó­lalt fel. összefoglalva: én optimista vagyok a jövőt il­letően. mégpedig azért, mert ennek a konferenciának a fenntartásában ma már mindegyik fél érdekelt.” Kocsi Margit ...már Európában is? Hegyes Zoltán — NSZK — nevének né­met rövidí­tése banán­ból kirakva (Foto: AP —MTI—KS) Dzsoja no kané és hacumode Az év leghangulatosabb hónapja Japánban l/i ne emlékezne arra. hogy mintegy húsz évvel ezelőtt a közép-ame­rikai földszoros hat kicsi ál­lamát ezzel a gyűjtőnévvel emlegettük: banánköztársa­ságok. Guatemala. Hondu­ras. Nicaragua, Salvador, Costa Rica és Panama azért kapta ezt az elnevezést, mert itt találhatók a világ összeállította: Pilisy Elemér legnagyobb banánültetvé­nyéi. de más közös vonásaik alapján is könnyű őket egy kalap alá venni. Nemcsak a földszoros több tucat vul­kánja volt itt állandóan ki­törésre készen, a társadalmi feszültségeket is többnyire forradalmakkal vagy pucs- csokkal vezették le. A ha­ladó kísérletek általában ugyanarra a sorsra jutottak: megölte őket az amerikai politika, eszközül használva fel az United Fruit Com- panyt. t térséget egyértelmű­en uraló banántermesztő trösztöt. Az itt megtermelt banán eladási árából aizután bőven futotta egy-egy vé­reskezű tábornok finanszí­rozására, a diktatórikus rendszerek fenntartására. Ügy tűnik, manapság Európa egyik gazdasági nagyhatalma alakul át „banánköztársasággá”: a Né­met Szövetségi Köztársaság, amely német nevének rövi­dítését e képen (BRD) — banánból kirakva láthatjuk. A nyugati szövetségi hatal­mak védőszárnya alatt a háború után megszervezett állam egészen mostanáig büszke volt demokratikus intézményrendszerére, s arra, hogy a pártpolitikai csatározások is a demokrá­cia évezredes játékszabályai alapján történnek. Aztán a bonni parlament honatyái egyre-másra kapták az idé­zéseket a szövetségi gyűlés vizsgálóbizottságától, amely egyetlen kérdést tett fel nekik: van-e közük azokhoz a milliókhoz, amelyeket pártjuk kapott — kifejézet- ten megvesztegetésként — a Flick-konszemtől? Ki így, ki úgy védekezett. Két sokat próbált politikus feje hullott eddig a porba. S egyáltalán nem biztos, hogy a szabad- demokrata Otto Lambsdorff volt gazdasági csúcsminisz­tert és Rainer Barzel ke­reszténydemokrata parla­menti frakcióvezetőt nem követik mások. Egykor Közép-Amerikában az United Fruit Co. milliói csinálták a politikát. Ma­napság az NSZK-ban a Flick-konszern milliói teszik ugyanezt a monopóliumok érdekében. ... Van hát banánköztár­saság Európában is? A japán felnőttek igazán az óév búcsúztatására és az új esztendő köszöntésére készülnek egész december­ben. Minden hivatalban) minden nagy- és kisüzem­ben az évvégi számadást végzik, mindenhol tiszta •lappal szeretnék kezdeni az új esztendőt. Ennek része az ajándékozás — a hála kinyilvánítása mindazok előtt, akik kölcsönösen hoz­zájárulnak egymás üzleti sikeréhez. De megajándé­kozzák egymást a családta­gok, a barátok is. December az év leghangulatosahb hó­napja Japánban. Rengeteg az óévet búcsúztató össze­jövetel, amelyeken ezúttal a nők, a feleségek is részt vesznek. Az esztendő utolsó napjának közeledtével meg­szaporodnak a különböző vallási szertartások. Decem­ber 30-án fenyőfaággal dí­szítik fel a japán házak be­járatát — ezzel köszöntik az újév istenét, aki a sintoiz- mus szerint — meg a budd­histáknál is — az endőből érkezik. December 31'-én este megtelnek a buddhista templomok és a sintoista szentélyek. A buddhista templomokban kezdetét ve­szi a dzsoja no kané, azaz a 108 harangütés — a 108 emberi kísértés elűzése Pontban éjfélkor, amikor elhangzik az utolsó harang- szó, mindenki megtisztul a gonosztól, s megkezdődik a hacumode, az újévi első imádság a szerencséért, az egészségért, és a sikerekért. Az újév első néhány nap­ja ünnep. A japánok akkor pihenik ki a decemberi ro­hanás fáradalmait. Mindez azon rendkívül kevés alkal­mak egyike, amikor együtt: a van a család. S azután minden kezdődik élőiről. KÉPEKBEN Stockholmi üzenet

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom