Népújság, 1984. december (35. évfolyam, 282-306. szám)

1984-12-31 / 306. szám

6.

NÉPÚJSÁG, 1984. december 31., hétfő

EGY FELMÉRÉS TANULSÁGAI

Gyermekek és könyvek Füzesabonyban

Mit tehetnek a fiatal iparművészek?

Az általános iskolák egyik fontos feladata — a tan- terv és utasítás szerint —. hogy a gyermekekből könyvtárlátogatót neveljenek. Azanban úgy tűnik, sok helyen nem tudják megvalósítani ezt a célt. hiszen ezekben a közművelődési intézményekben nemhogy nőne, de csökken a tagok száma. Blahó Istvánná, a füzesabonyi nagyközségi könyvtár gyermekrészlegének vezetője is felfedezte ezt a nem éppen kedvező jelenséget, s úgy döntött, hogy kideríti annak okát.

— Szociológiai felmérést készítettem közel két éve — tájékoztat. — S mivel az alsósok rendszeres látogatók, elsősorban a felső tagozatosoktól érdeklődtem kérdőíveken, hogy mi az oka a bibliotéka elhanyagolásának. Amikor értékeltem ezeket, rájöttem, hogy az előzetes feltételezéseim nem mindig bizonyultak helyénvalónak. Az bebizonyosodott ugyan, hogy az ötnapos tanítási hét bevezetésével csak

látszólag

növekedett

meg a tanulók szabad ideje, ugyanis szerintük a tanítási napokon rendkívül zsúfolt a programjuk. A péntek délutánt, a szombatot, sőt egyesek a vasárnapot jelölték meg olyan napként, amikor nyugodtan eltölthetnek néhány órát a könyvek társaságában. Az az elképzelésem viszont, hogy egyesek azért nem térnek be ide, mert napközisek, s az iskoMár hagyomány az, hogy a Hatvani Galéria az esztendő utolsó napjaiban karácsonyi ajándékkosárral kedveskedik mindazoknak, akik a Zagyva-parti városban, illetve környékén kedvelik a képzőművészetet, s rendszeres látogatói a tárlatoknak, illetve a pódiumműsoroknak.

Az idén is ez történt, s akárcsak máskor, közönségben, érdeklődőkben most sem volt hiány. Több mint hatszáz jegy kelt el, azaz megtelt a városi sportcsarnok nézőtere. Nem kis eredmény ez, mert a színpad és a környezet mindennek nevezhető csak éppen vendégcsalogatónak nem.

Ez azonban egyáltalán nem zavarta az embereket. Ök kizárólag igényes művészekla reggeltől estig leköti őket, nem bizonyult igaznak. A felső tagozatosok nagy része már otthon tanul, tehát őket másféle módszerrel kell elcsalogatni. mint az iskolából. Sok mindenre fény derült még ebből a felmérésből, így például arra is, hogy a diákok zömmel jó anyagi körülmények között élnek. Legtöbbjüknek legalább 50 saját könyve, lemezjátszója, magnója van. Azt is megtudhattam, hogy a hét végeken a szülők ragaszkodnak ahhoz. hogy együtt legyen

a család,

a kicsinyek kéznél legyenek a bevásárlásnál és egyéb ház körüli munkánál.

További érdekességekkel szolgál a kérdőívek összesítése: a jeles tanulók ritkábban fordulnak meg itt, mint a jók, vagy a közepes bizo- nyítványúak. Ugyanis a legjobbakat várják a szakkörök, tanulmányi versenyek, s általában őket választják a különböző funkciókra is. Az is meglepő, hogy a hátrányos helyzetűek a gyermekkönyvtárba szívesebben betérnek, mint az iskolaiba. A magyarázat: itt ritkábban csúfolják őket. ha képes kiadványokat lapozgatnak.

— Azt gondoltam, hogy a tíz-tizennégy év közötti korosztály kedvencei az úgynevezett pöttyös, illetve csíkos könyvek, valamint a kalandregények — folytatja. — Csalatkoznom kellett.. . A fantasztikus műveket kedvelik a leginkább. Mindenki. kivétel nélkül. A gondot az jelenti számunkra, hogy

re és színvonalas produkciókra számítottak, s ebből a szempontból nem is csalódtak, hiszen a meghívottak nem először jártak itt. ezért tudták, hogy minőséget remélnek tőlük, olyan számokat, amelyek mentesek a bántó jellegű hakniízektől.

Zömük korábban is bemutatkozott ezen a terepen, így aztán mindannyian vették a lapot, s a tőlük telhető legrangosabbat nyújtották.

Ez akkor is igaz, ha a méltán népszerű rádióriporter — Szilágyi János — vonakodott a konferanszié szerepkörétől, s csak korrekt műsorközlésre vállalkozott. Ennek a feladatnak viszont lelkiismeretesen eleget tett.

ezeket elsősorban a felnőtt könyvtárak vásárolhatják. De a „jelzéseket” megszívleltük, s figyelemmel kísérjük az ilyen jellegű alkotásokat. Fontos tanulságokkal szolgált a kérdőív azért is, mert azokból az is kitűnt, hogy ezek a fiatalok mit nem olvasnak.

— Megdöbbentett, hogy verseket, életrajzokat, valamint történelmi írásokat milyen kevesen vesznek kezükbe. E téren sok még a tennivaló, s a pedagógusokkal együtt arra törekszünk, hogy ezekhez is kedvet csináljunk. Persze most már könnyebb helyzetben vagyunk, hiszen „kinyomoztuk” az igényeket, s igyekszünk azokoz alkalmazkodni. Felfigyeltünk ar,ra, hogy a könyvtárhasználati órák és az itt tartott tanórák után jó néhányan

visszajöttek

beiratkozni.

így ezeket az eseményeket rendszeressé tettük. Két kiscsoportos foglalkozást is tartunk szombatonként: a Trojan Marian Jozef által életre hívott kisgrafikai klubnak és a bélyeggyűjtő szakkörnek is nagy a sikere. Jelentősen gyarapodott látogatóink száma, így most már arra is törekszünk, hogy irányítsuk az olvasmányok kiválasztásában, a rendszeresen betérőket. Szerencsére bő a kínálat, hiszen a közelmúltban nagyon sok színvonalas mű jelent meg a kiadók jóvoltából. A második és harmadik kiadású munkák mellett szép számmal akad vadonatúj is. FontoNéhányan — így Szabó Gyula, Mikó István, Esztergályos Cecília, Inke László — a jók közül is kimagaslottak egy „fejhosszal”. Nekik és a komoly műfajok reprezentánsainak köszönhető, hogy nemcsak szórakoztunk, feledtük bosszúságainkat, búnkat, bajunkat, hanem maradandó, bennünk tovább munkáló élményekkel is gazdagodtunk.

A névtelen „dirigensként'' is bizonyító Moldvay Győzőnek érdeme az, hogy sikerült ötvözni a különböző hangoltságú betéteket,

vagyis arányérzékünk sem berzenkedett.

Mindennél magvasabb tanulság viszont az, hogy sehol sem létezik felszámolhatatlan érdektelenség, legfeljebb cselekvésre képte(Fotó: Kőhidi Imre)

sak is ezek, hiszen szeretik a kisdiákok. Persze, azért a nekik szánt fantasztikus kötetekből, vadászkalandokból, kaladregényekből elég szegényes a kínálat. Erre érdemes lenne felhívni a mai írók figyelmét. Már csak azért is, mert ezekkel lehet igazán becsalogatni a látogatókat. Ha ideszoktak, elkezdődhet az olvasóvá nevelés.

Blahó Istvánná vizsgálatának tapasztalatait egy tanulmányban összegezte,

amellyel megyei első díjat nyert a hagyományos, pedagógusok és közművelődési szakemberek számára meghirdetett Nevelési-oktatási intézmények és környezetük elnevezésű országos pályázaton. A Szocialista kultúráért címmel nemrégiben kitüntetett könyvtáros munkájának persze nemcsak ez adja az értékét. Az is, felismerte: hogyan lehetne megnyerni az olvasás ügyének a bibliotékákat addig hanyagoló diákokat. Mert ezeknek a gyerekeknek nagy részéből nemsokára középiskolások, majd egyetemisták lesznek. Bizonyára sokan végeznek ezt követően kutató munkát is. Ahhoz viszont a könyvtárban, a katalógusok között tájékozódni kell tudni. Ezt viszont nem lehet, csak rendszeres látogatással elérni.

len. panaszkodásban kimerülő népművelők ködösítik semmittevésüket.

Az est rendezői — nem először és nem utoljára — igazolták, hogy a rátermettség, a gonddal kialakított kapcsolatrendszer, az ötletesség úrrá lesz a legag- gasztóbb nehézségeken is.

Ezen a településen, s a szomszédos községekben ugyanis az elmúlt, lassan másfél évtized során szép számú közönség toborzódott, nevelődött, olyan réteg — szellemi és kétkezi dolgozók egyaránt ott ültek a nézőtéren —, amelyre mindig lehet és kell számítani.

Bár másutt is követnék ezt a bevált, ezt a mindenütt hatásos gyakorlatot. ..

Pécsi István

A Fiatal Iparművészek Stúdiója nagyszabású kiállításon mutatkozott be az Ernst Múzeumban. A százötven kiállító (a csaknem háromszáz tagot számláló Stúdiókból) a kiállításon elsősorban a tehetségéről ad számot.

A tehetséghez tartozik az is, hogy felmérjék maguk körül a terepet. Ezt teszi Szönyei György Vázlat egy korszakhoz című foto- grafikai sorozatában. A három nagyméretű, sok kis részfelvételt tartalmazó kép kerítéseket, falakat, hidegpadlókat mutat be. A padlók szabálytalan vagy szabályos kövei bizonyára nagy jóakarattal készültek, ugyanakkor ékesen bizonyítják a tájékoztatás nélküli, értékorientálást nélkülöző szépségigényt. A

kerítések a sugarasan kiképzett kovácsoltvas minta változatai. Igen. ebben a környezetben kell alkotniuk, ezt az igényt képviseli a nagyközönség jelentős része.

Mit tehet a Don Quijote- ként hadakozó iparművészgárda? Keresi a kiutat, s megpróbál nem polgárpukkasztó modernséggel, hanem nagyon megfontolt lépésekkel előrehaladni. Ahogyan az a gárda teszi amely a KRUMPLIS FÁNI elnevezésű üzlethálózat arculatának megtervezését készítette el. Helyet kapott ebben először is egy kedves leányfej, amely megjelenik az önkiszolgáló portálján és csomagolásoknál egyaránt, az embléma másikuknál csak a csinos betű; ezt kerítik, körítik pöty- työs rajzzal. A kiszolgálók ruhája, a bútorok, a függönyök, abroszok és szalvéták összehangolt formaviág- gal, fehér-barna és vidám narancssárga színben, remek alaphangot ütnek meg. Farkas Eszter. Dános Judit, Kakasy Éva, Böjti András munkájáról azonban nem derül ki. hogy pályázat volt-e. Megbízás? öntevékeny ötlet? Mert Krumplis Fánival még az utcán nem találkoztam. Megjegyzem, szívesen találkoznék vele. olyan jóízű, friss jellege van. ez az összehangolt tárgyi világ máris eredményes propaganda!

Krumplis Fáni jellemző az egész kiállításra. Nem tudom meg, hogy a fiatal művész ipari sorozatban gyártott, kézműves módszerrel kisiparosnál megvalósított, vagy épp otthon, tervezőasztalnál prototípusként, makettként, egyetlen darabként létrehozott munkáját látom-e. És bár a fiatal művészek egyharmada gyári formatervező, gyanítom, hogy az utóbbi dolgokról van szó. Pedig milyen jó lenne járni azokban a puha. láthatóan puha bőrcipőkben, csizmákban és sarukban, amelyeket Süveges Etelka, Benkő Katalin. Bodor Ágnes terveztek! A csizma úgy van kiképezve, mintha csak éppen esetlegesen rátekeredne a lábra, közben megfigyelhető, hogy kissé rejtve kényelmes sarka is van. Ügy divatos, hogy laposságával nem teszi tönkre a lábat. Nemes egyszerűsége, jó szabása, 'konfekcionálása teszi alkalmassá Székely Éva drappfehér japánujjas ruháit. Balaton Marianna a feketefehér geometriai mintát teszi minden bonyolultságtól mentes szabásvonallal különösen dekoratív öltözékké. Ugyanez az erénye Sáska Ildikó bőrruháinak: fekete, sárga, és szürke, textil és bőr egészíti ki egymást divatos viseletté.

A mai lakásban, legyen az vidéki ház vagy városi panel, egyaránt jó hangulatot teremtene Gyimüthy György fából és vesszőből font széke és ágya. Kiss Katalin szürke-drapp bútorszövete, vagy Sigmond Géza lámpái —, hogy csak néhányat emeljünk ki az okos kínálatból.

A tehetséges fiatal iparművész mit tehet? Ezen a kiállításon felajánlja munkáit „népgazdasági hasznosításra”. Jó lenne, ha végre a kivitelező, az ipar sem nézné ezt tehetetlenül, hanem vállalkozna megvalósi- tásukra. a tervező által megálmodott formában és minőségben. Mindannyian gazdagodnánk, tehetősebbek lennénk általuk.

Torday Aliz

Homa János

Közönségszervezésből — jeles

Karácsonyi ajándékkosár Hatvanban

Oláh Sándor, Csavarga Rózsa és Böjti András bútorai

(Hauer Lajos felvétele — KS)

B. MAKUHIN:

Késésben

Anyu egész nap készülődött a szilveszterestére. Vendégeket vártunk. Anyu csak takarított, takarított. estefelé pedig azt mondta:

— Na végre! Ügy néz ki, minden kész. Már a süteményt kell megsütni, aztán rendbeszedhetem magam.

Meggyúrta a tésztát, aztán kezdte rend beszedni magát. Ekkor kopogtak. Anyu odaszaladt az ajtóhoz, és odasúgta nekem:

— Kérdezd meg, ki az.

Megkérdeztem. Harsány

hangon válaszolt egy bácsi: — Én.

— Teremtőm: — fohászkodott csendesen anyu. Már itt vannak.

Aztán megintcsak odasúgta nekem:

— Mondd, hogy anyu elment a boltba. Sétáljanak egy kicsit, rögtön jönni fog.

— Tessék egy kicsit sétálni. Anyu rögtön megy a boltba — szóltam ki az ajtón.

Anyu ott állt mellettem és némán nyomogatta a kezében a tésztát. A bácsi odakint hallgatott egy darabig, aztán nyilván fázni kezdett és megszólalt:

— Nyissanak ajtót! Én vagyok az, Vaszilij Szergeje- vics. vendégségbe jöttem — kéredzkedett be a lakásba.

Anyu meg ezt suttogta:

— Uramisten! Egészen ösz- szekentem magam.

— Anyu összekente magát — szóltam ki az ajtón.

— Tessék? — Vaszilij Szergejevics nem hallotta jól, és újból kopogni kezdett: — Mi történt anyáddal?

— Semmi! — kiáltottam.

Az ajtó mögött ekkor Vaszilij Szergejevics egy nénivel kezdett beszélgetni.

— Szerafima Ivanovna is itt van! — sóhajtozott anyu,, amint felismerte a hangját. — szörnyű... Végem van. Holnap mindenki megtudja a hivatalban, hogy nem nyitottunk rögtön ajtót. Mit fognak rólunk gondolni?

Berohant a fürdőszobába ■és bezárkózott. Szerafima Ivanovna ezalatt tovább társalgóit Vaszilij Szergeje- viccsel, majd óvatosan megkocogtatta az ajtót.

— Ki az? — kérdeztem.

— Kisfiam, szólj anyukádnak.

— Bezárkózott a fürdőszobába.

— Nyisd ki gyorsan... Talán rosszul van...

Anyu kinyitotta a fürdőszobát, tágra nyílt szemmel rámmeredt és azt suttogta:

— Ki ne nyisd!

És újra bezárkózott. Az ebédlőben egy darab tészta

hevert a padlón. Biztosan elejtette, és most azt keresi a fürdőszobában. Szerafima Ivanovna és Vaszilij Szergejevics most már hol felváltva, hol együttes erővel dörömbölt az ajtón.

— Nyisd ki! — kiabálták.

Odamentem a fürdőszobához és beszóltam:

— Anyu, ne keresd a tésztát, itt van. Inkább ,nyiss ajtót a vendégeknek, mert betörik.

Hirteienül kivágódott a a fürdőszoba ajtaja, anyu kiugrott és beleugrott a tésztába. Aztán be vihar zott a hálószobába. Odakint már nem dörömböltek, hanem csendesen beszélgettek valamiről. Ekkor meghallottam apu hangját:

— Kisfiam! Igorka! Én vagyok az- Apu.

Ebben a pillanatban a hálószobából kilibbent anyu, a szája ki volt rúzsozva. és kitárta az ajtót.

— Tessék, tessék! Fáradjanak beljebb!... Már alig győztem várni magúkat Bent voltam az ebédlőben, s nem hallottam, hogy megjöttek. — Aztán hozzám fordult: — Tudhatnád. Igor, ha kopognak, rögtön ajtót kell nyitni.

Azt akartam mondani, hogy éppen ő nem engedte, de ekkor Vaszilij Szergejevics rálépett a tésztára, és elterült a padlón.

Anyu haragosan rámszólt:

— Ejnye, Igor. vidd innen a gyurmádat — és ujjával a szétlapított tésztára mutatott. — Látod, milyen bajt csináltál!

Oroszból fordította: Zahemszky László