Népújság, 1984. december (35. évfolyam, 282-306. szám)

1984-12-28 / 303. szám

4* NÉPÚJSÁG, 1984. december 28., péntek Csákányi számvetése Részlet a Játsszunk bábszínházát című produkcióból Hatvani Galéria-naptár Bér Rudolf festményei — Randevú Béres Ferenccel — „Pulykák” Schütz Mával — Markosék1 a pódiumon — Spanyolországi előzetes Kis országunk tehetséges emberek tömegével büszkél­kedhet. Így van ez színé­szeink népes táborában is. Különösképp vonzanak az idősebb alkotók, akik kin­csek káprázatos tárházát gyűjtötték össze az elmúlt évtizedek során, akik túlju­tottak az egyéni érvényesü­lés buktatóin, akiket nem kísért már a hiúság ördö­ge, akik tanulságos számve­téssel, bölcs gondolatokkal ajándékozzák meg nem­csak Thália rajongóit, ha­nem mindazokat, akik fo­gékonyak a magvas intel­mekre. Karácsony másnapjának estéjén Csákányi Lászlóval találkozhattunk a képer­nyőn. azzal a művésszel, akit méltán tartunk a könnyű műfaj egyik legeredetibb ki­válóságának. Bemutatására Kolozsi Bé­la riporter vállalkozott. Nem volt egyszerű dolga, hiszen a szerény ötverv percből minimális idő jutott a ne­ves személyiség arcélének felvillantására, törekvései­nek érzékeltetésére. A pró­bálkozás mégis sikerrel járt; egy rendkívül szimpatikus, túlzottan is önkritikus jellem rajzolódott ki előttünk. Rögvest megnyerte tetszé­sünket, afclkor is, ha önér­tékelésével egyáltalán nem értettünk egyet. Becsültük azért, hogy nem titkolta va­lóra soha nem vált szerep­álmait, azt, hogy — többek között — Hamletet szerette volna megjeleníteni. Átérez- tük csalódásait, csak azt nem fogadtuk el. hogy kis­emberként mozgott a nagy­ságok körében. Kétségkívül nem lehe­tett amorózó — alkat, de je­lenséggé, utánozhatatlanul eredeti figurájává formá­lódott a hazai színházi élet­nek. olyanná, aki sokszínű­ségével babonaz meg min­denkit. akinek elismerjük sajátos humorát, tündökle­tes, másra egyáltalán nem jellemző eszköztárát, aki ott­honosan mozog az operett, a musical, a kabaré, a san­zonok, a táncdalok birodal­mában. Ezen mit sem változtat az, hogy egy kissé beskatulyá- zottnak vélte magát, ugyan­is ösztönösen védekezett a beszűkülés ellen.-Nem kapott túl tág teret? Akkor a rendelkezésre álló tenyérnyi porondon bizonyí­totta be. hogy csodákat va­rázsol a telkekbe. Nem vehette magára Ham­let vagy Lear király jelme­zét? Sebaj. Vigasztalja an­nak tudata, hogy sokakon igen furcsán mutattak, s jócskán akadtak olyanok, akik az effajta köntösben töredékét sem produkálták az általa nyújtott szintnek. Az ő diadala maradan­dóbb. ö Csákányiként vált fogalommá. Mindannyiunk számára... Pécsi István Akik még nem látták, ja­nuár 13-ig tekinthetik meg a Hatvani Galéria termei­ben a Magyar tájak című VI. országos tájfesteszeti bi- ennálét. amelyen hetvenhét művész szerepel hazánk kü­lönböző tájairól egy-egy ér­tékes alkotással. Ezt köve­tően január 18-án. pénteken este fél 6 órai kezdettel nyí­lik újabb tárlat az intézmény falai között. Bér Rudolf Munkácsy-díjas festőmű­vész gyűjteményes tárla­tát nyitja meg Szalay Ká­roly író, és az ünnepi aktu­son közreműködik majd a Vörösmarty Művelődési Központ népdalköre is Var- gáné Szilágyi Erzsébet ve­zetésével. Ugyancsak január 18-án. pénteken, de este 7 órai kez­dettel. és a cukorgyári mű­velődési ház nagytermében rendezik meg a galéria ba­rátainak hagyományos pót­szilveszter estjét, amelyet Béres Ferenc Liszt-díjas énekművész vidám, dalos műsorával kötnek össze. A népszerű énekes kísérője Hegedűs Valér zongora- művész tesz. Január 21-én, hétfőn foly­tatódik a képzőművészeti Az 1984-es népgazdasági terv a nehezebb gazdálko­dási viszonyok ellenére is — fokozott figyelmet fordí­tott az oktatás, valamint a kulturális területek fejlesz­tésére : a művelődési tárca beruházásai mérséklődtek ugyan, de ennek ellenére több jelentős fejlesztés fe­jeződött be az idén. A kulturális nagy beru­házások közül ez évben ért véget az Operaház- rekonst­rukciója. A műemlék épület teljes külső és belső felújí­tása a jól szervezett munka eredményeként eredeti ha­táridőre, a jóváhagyott költ­ségeken belül készült el. Jó ütemben halad a budavári palota helyreállítása: nem­régiben megkezdődött az Országos Széchényi Könyv­tár új otthonának elfogla­lása, és befejezéshez köze­szabadegyetem előadásai­nak sora. Délután 4 órakor a szakmunkásképző intézet kollégiumában, 6 órakor pe­dig a Kossuth téri leánykol­légiumban tart diavetítéses előadást a szolnoki művész­telep alapító mestereiről és munkásságuk folytatóiról dr. Losonci Miklós műtör­ténész. A második előadá­son kívülálló érdeklődőket is szívesen látnak. A népszerű galériabusz út­ja január 26-án, szombaton Budapestre visz. A délután 2 órakor induló járat uta­sai előbb a Nemzeti Galériá­ba látogatnak, ahol megné­zik „az évszázad leleteként” aposztrofált kiállítást. Tor­nyai János ötven esztendő múltán előbukkant fest-, ményanyagának válogatá­sát. ezt követően pedig a Radnóti Színpad előadását tekintik meg. Itt Kürti And­rás Pulykák című szatirikus vígjátéka kerül színre, még­pedig remek szereposztásban. A játék jelentősebb figuráit Schütz fia. Dőry Virág, Csí­kos Gábor, Keres Emil, Her- czeg Csilla alakítják. Január 31-én, csütörtökön tesz a galériapódium új lednek az ásatásokkal és a várfalkiegészítésekkel kap­csolatos munkák is. A nagy­beruházások között ugyan­csak befejeződött a Népmű­vészeti és Közművelődési Információs Központ építé­se is Budapesten, a III, ke­rület Harrer Pál utca 2. szám alatt. A vidéki színházak közül folytatódtak az idén a veszprémi, a pécsi és a sze­gedi színház rekonstrukciós munkálatai, s ugyancsak 1984-ben fejeződött be az egri Gárdonyi Géza Színház­felújítása, valamint a nyír­egyházi színház rekonstruk­ciójának második lépése­ként a szolgáltató épület át­adása. Elkészültek az új Nemzeti Színház építési­engedélyezési tervei: a ta­vaszi alapkőletétel után, várhatóan a jövő év első esztendei első estje, amelyet két előadásban, este 6 és 8 órakor rendeznek az emele­ti kiállítóteremben. Ekkor az ..Akar velünk mulatni?” című vidám műsor kereté­ben Markos György, Nádas György, Verebes István. Li­liom Károly. a Mikroszkóp Színpad és a Rádiókabaré népszerű művészei tesznek az intézmény vendégei. Végül a galéria júniusi, tizenhat napos spanyolor­szági útjára hívjuk fel a figyelmet, amelyre január 15-ig lehet jelentkezni az in­tézmény pénztáránál, ahol minden érdeklődő részletes felvilágosítást kap. Elöljáró­ban csak annyit: az utazás résztvevői megtekintik töb­bek között a madridi Prado Múzeumot, Cordobában a világhírű Mezquita-mecse- tet, Granadában a csodála­tos szépségű Alhambrát, Barcelonában a Picasso Múzeumot és egy folklór műsort, Toledóban magis­merkednek El Greco párat­lan értékű festői hagyaté­kával. befejezésként pedig öt napot üdülnek Lloret de Marban, a spanyol tenger­part festői fürdőhelyén. felében megindul a mintegy hárommilliárd forintra ter­vezett kivitelezés is. Jó néhány országos mú­zeumban folytatódott az idén a megkezdett felújítás: az átfogó rekonstrukciós prog­ram kidolgozása előtt töb­bek között a Szépművészeti, a Nemzeti, a Néprajzi Mú­zeumban és a Műcsarnokban végezték el a legsürgetőbb javításokat, s szereltek fel modern biztonsági berende­zéseket. A Központi Beruházások és tanácsi fejlesztések révén az oktatásügyben is jelen­tős eredmények születtek. Az idén több mint ötezer­rel nőtt az óvodai helyek, ezerrel az általános iskolai tantermek száma, 60 új osz­tályteremmel, 125 iskolai tanműhellyel bővült a szak­munkásképzés bázisa is. KAMERAKOZELBEN: Búrt Lancaster Ki hinné, már elmúlt het­venéves! Talán mert az utóbbi időben készült film­jeit nem láttuk, talán mert van valami nem öregedő a lényében — tény, nehéz el­hinni magas korát. Pedig Burton Stephen Lancaster 1913. november 2-án szüle­tett. Pályáját artistaként kezd­te. Barátjával, Nick Cra- vattal a harmincas években „Lang és Cravat”-ként járta az országot, lépett fel cirku­szi sátrakban és zenés szó­rakozóhelyeken. Első filmszerepét Robert Siodmak irányításával ját­szotta Hemingway-elbeszé- léséből készült A gyilkos­ban, 1946-ban. Sorra kapta a szerepajánlatokat, főleg kaland- és cirkuszfilmek­ben. de nem akart bennra­gadni ebben a skatulyában. Valószínűleg ez ösztönözte, hogy olyan filmeket készít­hessen, amelyek neki tetsze­nek. Ettől kezdve tehát gyártott, játszott és rende­zett is. ö volt a producere 1955-ben a Martynak, amely Oscar-díjat és cannesi Arany Pálmát kapott. Franciaor­szágban forgatta 1963-ban A conat című antifasiszta alkotást, eljátszotta a fa­siszta Ernst Janningot Stan­ley Kramer ítélet Nürnberg- ben című világsikerében. Volt Az Esőcsináló, artista A trapézban, Salina gróf A párducban, 1960-ban Os­car-díjat kapott az Elmer Gantry címszerepéért. Lancaster kevés politizáló filmet készített, de közis­mert demokrata beállított­sága, támogatta Robert Ken- nedyt és Martin Luther King mozgalmát. 1978-ban narrátora volt Az ismeretlen háború című televíziós do­kumentumfilm-sorozatnak — nálunk is sugározták —, amely szovjet—amerikai kö­zös produkcióban készült, Roman Karmen rendezésé­ben. Január 6-án, este 20 óra 05 perckor mutatja be a te­levíziónk 1-es programja a Tűz és íj című amerikai filmet, Burt Lancaster fő­szereplésével. A történet a 12. században játszódik, Lombardiában. A német császár helytartója zsarnokos­kodik, a falvak népe pedig az erdőkből támad a várúr elten ... (erdős) Kulturális, oktatási beruházások A kisvendéglő kerthe­lyiségében beszéltük meg a találkozót Kozma Janival, a földimmel. Hat óra előtt tíz perccel már ott voltam. Meglepetésem­re Jani is. És nem egyedül. Egy őszeshajú férfi ült mel­lette, s mindketten élénken gesztikuláltak, beszéltek. Vagy talán vitatkoztak. Meg­álltam, körbenéztem, sza­bad asztalt kerestem. Ám Jani észrevett, integetett, hogy menjek oda. — Szervusz pajtás, engedd meg, hogy bemutassam Pap elvtársat. Kezet fogtam a napbarní­tott arcú férfival, elmo­tyogtam a nevemet, aztán szabadkozva Janihoz for­dultam. — Nem akarok zavarni, hiszen én úgyis korábban jöttem. Leülök valame­lyik szabad asztalhoz. A férfi felállt. — Szó sincs róla. Én már megyek is. A vitát majd folytatjuk. — Minden jót, főnök — mondta Jani mosolyogva. — Ki volt ez a fickó? — Az építésvezetőm. — De jó viszonyban vagy a fejesekkel. — így is mondhatod. De ennek az ára egy zsák ce­ment volt. Hunyorogva pislogtam rá. Ugratsz, komám, de sebaj, veszem a lapot, gondoltam. — Elég olcsón jutottál hozzá — jegyeztem meg iro­nikusan. — Biztosan állami cement volt, amit a hátadon vittél a villájához. Kozma Jani legyintett. — Hülyeségeket beszélsz. — Lehet, de még a neve­det sem tudja, úgy búcsú­zott el tőled: Cementes. — Ez az, látod, ez a ba­rátságunk kapcsa. Figyelj csak ide: a Leányka utcai építkezésen dolgoztunk ak­koriban. Segédmunkás vol­tam. Egy zsák cementet vit­tem éppen a C-épülethez, amikor a B-ből dühösen ki­rohant. És nekem meg sze­rencsétlenségemre éppen akkor csúszott le a vállam- ról a zsák, csattant egy el­dobott féltéglán, a zsák ki­szakadt, a cement kiömlött. Mérgemben még bele is rúgtam, úgyhogy alig ma­radt valami a zsákban. Az építésvezető megállt, kime­resztette a szemét, úgy néz­te egy pillanatig a zsák ce­mentet, aztán felüvőltött, és káromkodott, mint egy stráf- kocsis. Nekem is a fejembe szállt a vér, még egyet rúgtam a zsákba, és azt mondtam: vetem így nem beszélhet senki, érti, a kárt megfizetem, vonja te a fize­tésemből, és már itt sem vagyok. Erre ő, hogy én még ki merem nyitni a szá­mat?! Na, ezt a napot élete végéig megemlegeti. Ez a zsák cement egy vagyonba fog magának kerülni — ki­áltotta, aztán elrohant a felvonulási épületben be­rendezett irodája felé. Egy pillanatra elhallga­tott Jani, s mivel épp jött a pincér, sört rendeltünk, ami egy szempillantás múl­va már ott is volt az asz­talunkon. — Ez aztán a gyors ki­szolgálás. — Ismernek, ide járunk a brigáddal minden névnapot, születésnapot megtartani. Tizenkilencen vagyunk, egy­szóval elég gyakran. — És aztán mi történt az építésvezetővel? — kanya­rodtam vissza a félbeszakadt történethez. — Mi történt volna? összeszedtem a cókmóko- mat, bementem az irodába, hogy kikérjem a munka­könyvemet, no meg, hogy vonják te a zsák cement árát, és adják ide a gu­bát. Nagy mellem volt, tudtam, hogy egy óra múl­va a másik vállalatnál már fel is vesznek, és tehet, hogy többet is fognak fizetni. Meglepetésemre beküldtek az építésvezetőhöz, hogy állapítsa meg a kárt, és ad­ja írásba. Mit tehettem, be­mentem hozzá. Egy papír­halmazban lapozgatott. fel sem nézett, csak úgy oda­szólt: tessék, mit óhajt? Nem válaszoltam. Vártam, hogy felemelje a buksi fe­jét. Biztosan meglepte a hallgatásom, mert hamaro­san fel is kapta. Farkas­szemet nézett vetem. Á, maga a Cementes. Mit óhajt? Mit lehet erre vá­laszolni? Kilépek, adja írásba a kárt, hogy levon­hassák a keresetemből. Ér­tem, mondta nagyokat bó­logatva. Azonnal. Addig üljön te. Leültem. Felemel­te a telefonkagylót, tárcsá­zott, de a tekintetét egy pillanatra sem vette le ró­lam. No, szóval, behívta a titkárnőjét, diktálni kez­dett. Kármegállapítás. Té­rítésköteles, levonandó egy összegben. A kilépni szán­dékozó, hogy is hívják? — fordult felém. Mondom ne­ki. És folytatta: Kozma János segédmunkás a mai napon a B-épület előtt egy zsák cementet szándékosan szétrugdosott. Kötetes meg­téríteni a cement árát, a cement szállítási költségét, az átadás előtt álló épület­be a szakiparosok cipőin, bakancsain behordott ce­ment eltávolítását a pad­lókról, a folyosókról, az újra lakkozás költségét, az eső által földbe vert és meg­kötött cement eltávolításá­nak költségét, mindez együtt­véve körülbelül tíz ember négy-ötórás munkáját je­lenti. Ezt ne írja. Az óra­bér-kiszámításnál az átlag­bért vegyék figyelembe. Hörpintettünk a sörből. — Azt hittem, nem jól hallok. Percekig egy szót sem bírtam kinyögni. Ha ezt nekem meg kell fizet­nem, ez a zsák cement a világ legdrágább cementje tesz, gondoltam. Nehezem­re esett, de megszólaltam: építésvezető úr, hát az a ce­ment még ott fekszik... Sza­vamba vágott: Még egy fél óra múlva húszán taposnak bele, aztán meg eleredhet az eső, beveri a földbe, meg­köt. Érti? Megköt az is, amit behordtak a lakások­ba, meg az is, ami kint ma­rad, amit el kell majd tá­volítani, légkalapáccsal. Tud­ja, milyen nagy kár ez? Mennyi felesleges munkát szerzett nekem. Ezt meg kell fizetni. Vagy úgy gon­dolja, hogy fizessem meg én, meg azok, akik itt ma­radnak dolgozni? Igen? Nem, dehogy. Csak arra gondoltam, hogy az a ce­ment még ott van, és össze­szedhetném, eltakaríthat­nám. Akkor tessék, men­jen, tárta szét a karját. Ki­tántorogtam. összelapátol­tam a cementet, eltüntet­tem még a nyomát is, és.. . és hogy is mondjam, visz- szamentem dolgozni. Egy hét múlva futottam össze vele ismét. Mi az, maga. Cementes Kozma, nem lé­pett ki? Nem. Miért? — kérdezte. Azért építésvezető úr, mert nem volt igazam így van, mondta mosolyog­va. de megnyugtatom, hogy nekem sem, amikor úgy kiabáltam. Dehát, én is csak ember vagyok, lendítette levegőbe a karját. Hanem tudja mit, munka után jöj­jön be hozzám. Bementem. Egy órát vártam rá. Vég­re kijött. Azt mondta: me­hetünk. A kocsijával ho­zott ide. Beültünk. Söröz­ni. Helyesebben, én sört ittam, ő meg valami üdí­tőt. Röviden, cimborám, meg­kért, hogy alakítsak egy brigádot. Megalakítottam Azóta is együtt vagyunk, pedig ennek már egy évti­zede. Vele meg, mármint az építésvezetővel, néha- néha lejövünk ide sörözni, no meg vitatkozni. Ennyi a történet. Ezért hívnak engem Cementesnek. Te is, ha telefonon hagysz üzene­tet, mondd csak nyugodtan, hogy a Cementes Kozmának adják át! Nem haragszom érte. Egy hét...

Next

/
Oldalképek
Tartalom