Népújság, 1984. december (35. évfolyam, 282-306. szám)
1984-12-24 / 302. szám
NÉPÚJSÁG, 1984. december 24., hétlő Téli napsütésben, prémszüret idején a rókatelep és nem alaptalanul: egyetlen gyors, pontos injekció véget vet a hat hónapig tartó jólétnek Prémszüret! Izgalmak, különlegességeket sejtető kifejezés ez. — de igaz: a télnek jelen napjaiban Egerszóláton, a Ho Si Minh Mgtsz-ben prémszüret folyik, lényegében igazi Üzemi keretek között idén először. Abhoz viszont, hogy megértsük, miről van szó tulajdonképpen, rövid visszapillantást kell vetnünk a termelőszövetkezet két esztendővel ezelőtti helyzetére, illetve a közben történtekre. Dér József elnök és Kálmán Mihály főkönyvelő szívesen vállalkoznak erre. — Azt bizonyára sokan tudják a Népújság olvasói közül is — hiszen a lap többször foglalkozott már vele —, hogy Heves megye legnagyobb „libatermelő” gazdasága vagyunk. A törzs- állományunk kereken 30 ezres, és évente csaknem egymillió tojást keltetünk, az itt előállított pecsenyelibák száma pedig 200 ezer. Ez a néhány szám nemcsak az eredményeinket, de a gondjainkat is jelzi... Erről röviden csak annyit, hogy ez a seregnyi, gyönyörű libahad a legnagyobb gondoskodás, az optimális nevelési feltételek mellett is ^kitermeli” saját selejt- készletét, ami átlagosan 7 százalékos elhullásból, valamint 2—3 százalékban nevelésre, tartásra alkalmatlan libából áll. Ami pedig a millió tojást illeti, a nagyon jó 75 százalékos kelési arány ellenére, igen sok keltetésre alkalmatlan is marad. Az így kialakult selejt- állomány elégetése. illetve elásása okozott nagy gondot még két esztendővel ezelőtt is a termelőszövetkezet vezetőinek, illetve a telep dolgozóinak. Arról már nem is beszélve, hogy a hullott libák égetéséhez rengeteg gázolajat használtak, a befulladt tojások „temetése” pedig rengeteg időt vett igénybe. Aztán egyszer, a Nimród vadászújság olvasgatása közben érdekes cikkre találtak. .. Arról számolt be a vadászlap. hogy az ország egyik termelőszövetkezetében, ahol a szólátihoz hasonlóan nagyüzemi libatenyészettel foglalkoznak, rókákat hoztak a libák nyakára, méghozzá értékes prémű rókákat, és az elhullásból keletkező húst, a keltetésre alkalmatlan tojásokat ezekkel etetik meg. — Nosza, nyomban Sződ- re utaztunk — az ott működő tsz-ről volt szó ugyanis —. és megérdeklődtük a részleteket. Nagyon szívélyesen fogadtak bennünket, elmagyarázták a pozitív és negatív tapasztalatokat egyaránt. Ezekből mi sokat tanultunk, és a sződiekkel azóta is jó partnerek, nem pedig rossz értelemben vett versenytársak vagyunk... Bizonyára csúcsnak számít: a gondolattól a kivitelezés kezdetéig mindössze két hét telt el! Szinte azonnal hozzáláttak a leendő rókafarm előkészítéséhez, kialakításához. majd kezdetként Norvégiából származó fehér és lengyel kékrókákat hozattak, összesen 250-et. Ez jelentette az első állományt, amelynek tenyésztésére öt évre szóló tervet készítettek. És itt legyen a szó a főkönyvelőé, aki örömmel újságolja: — Az első két évben nem számoltunk nyereséggel, mert a fejlesztés volt az elsődleges cél. Most aztán kellemesen csalódtunk, mert már az első teljes év — a mostani — jó eredményt hozott, 1,5 millió forint nyereséget. Igaz, árbevételként ez csak jövőre realizálódik, de ez mit sem von le az értékéből. Belőlem bizonyára gyönyörű prém lesz, de most vészt érzek.. ■ Nos. ha nem is számítottak ilyen gyors sikerre, látni kell, hogy nem alaptalan ez. Az évi 40 tonna hús el' égetéséhez — ennyi a selejt —, rengeteg és drága gázolajat kellett elégetni, ezt. plusz a vele járó munkát eleve megtakarították, ami pedig a prémeket illeti, azok csodálatosan szépek, mind belföldön. mind külföldön sokan keresik. A közben szintén szépen „beüzemelt” görényprém-értékesítéssel együtt a teljes érték összege 30 ezer dollár körül van. ami akkor is jó pénznek számít. ha a valuta az államé lesz, a tesz-nek pedig a forint marad. „. Eme kis előzetes tájékoztató után abban a ritka élményben lehet részünk, hogy bepillanthatunk a megye első prémszüretének kulissza- titkaiba. A telepen — amely- tavaly ősztől már 640-es állománnyal rendelkezik, szebbnél szebb rókákat láthatunk a ketrecekben. Török Lajos, a kitűnő szakember hírében álló telepvezető jogos büszkeséggel mutogatja védenceit, a szebbnél szebb prémek egyelőre még eredeti bemutatóit. Azután egy-kettőre kitör a „rókavész”, és ezek a kedves pofájú, pompás kis állatok bizony — alighogy elérték a hat hónapot — kénytelenek átvándorolni az örök vadászmezőkre: egyetlen Itt pedig a végtermék: szárítófán a prém. A húsolókúp a következő állomás, itt Molnár Petrucz Andrásné búcsúzóul még megsimo- András tisztítja meg késével a prém belső gatja ........ felületét ( Fotó: Kőhidi Imre) gyors injekciószúrással történik az egész, gyorsan, fájdalommentesen. Egyelőre naponta ötvenről kerül le a szép prém, s számuk rövidesen eléri a 300-at. s még év vége előtt ugyanez a sors vár itt 600 görényre is. Ha pedig már itt tartunk, megkérdezzük a telepi dolgozókat: — Hány prémből lesz egy szép bunda? — Egy bunda, az 7—8 róka — hangzik a válasz —, vagy pedig negyven görény bőrére, pontosabban: prémjére megy. Nekünk viszont egyre megy — jegyezzük meg. immár egymás közt. hazafelé — mert ezek a bundák bizony bármily szépek, nem a mi zsebünkhöz készülnek. .. B. Kun Tibor Itt még kicsi a róka is, de már a prém a lényeg. Salamon András 15 éven át hivatásos vadász volt, érti a dolgát LIBA FOGTA RÓKA — RÓKA FOGTA LIBA Préntsziire t Fehér és kékrókák farmján, Egerszóláton PRO AGRIA A faültető... ö nem mondta, de beszélgetésünk után mégis határozottan tudom, nagyobb elismerést kaphat még ugyan, de számára szívmelengetőbbet aligha. Pro Agria Egerért. .. Vagyis azért a városért, tettekért, amelynek nemcsak tősgyökeres lakója, de patriótája is. — Egyszerű dolog ez — kezdte Kárpáti László, miután féltőn megmutatta a plakettet. — Annak idején, még a 70-es években, úgy gondoltam, érdemes csatlakoznom a népfront indította akcióhoz, érdemes a szabad időmet arra áldoznom, hogy csinosabb legyen a környékünk. Fásításra hívtak föl bennünket, oly sok egrivel együtt. Emlékszem, eleinte Pro Agria az egri városi tanács elnökétől csak néhányan fogtunk ásót, (Fotó: Perl Márton) de aztán egyre több szomszéd csatlakozott hozzánk a Tátrai utcából, s végeredményként megnyertük a városszépítő versenyt. Egy napi társadalmi munka. Vonogathatná most a vállát az olvasó, de többről van szó. A Finomszerelvény- gyár hajdani lakatosa, mai MEO-sa, ugyanis ekkor érzett rá arra, milyen öröm lehet önzetlenül cselekedni a közösségért. Nem csoda, hogy lakótársaival később lelkesen vett részt a járdaépítésben is, majd még később a brigáddal mindazdkban a munkákban, amelyek „csak úgy jöttek”. — Először gyárunk lakótelepének óvodájánál segédkeztünk. Aztán hol ennek. hol annak a kollegának a fia, lánya került valamelyik gyermekintézménybe, — hát mentünk szép szóra oda is máshova is. Készítettünk játékokat, festettünk kerítést, pucoltunk csatornát, ástunk árkot. be~ tónoztunk szalonnasütőt..,. Fölsorolni is nehéz lenne. hány helyen. Jártunk a gyermekvárostól kezdve az MHSZ-pályáig. szerte a megyeszékhely azon közösségeinél, ahol szükség volt néhány gyors kezű és ügyes önkéntesre. „összetartó brigád a a „Zrínyi Ilona” — magyarázza. És kéri, semmiképp ne feledkezzem meg Kassai István nevéről, aki korábban vezetőjük volt, no meg Szilágyi Gyuri bácsiról, akivel még a fákat ültette. — Közös a dicsőség! — hárítja el szerényen magáról a tisztességet. És mindjárt eszébe jut, hogy az évek során a sok-sok társadalmi munkát csak úgy tudta vállalni, hogy közben a feleségére maradt az otthon gondja. — Három gyerekünk van1. A legidősebb nemrég a szakácsszakma ifjú mestereként szabadult — mondja apai örömmel. — A kicsi viszont reggeltől estig csak focizna. .. Együtt járunk a meccsekre vele. S hogy mire jut még ideje? Azon töpreng, nem sokra, mert igen nagy a felelősség a gyárban. De később mégis kiderül, hogy a napi feladatokon kívül újításokra is van ereje. Az elismerések tanúságaként nem kevés sikerrel morfondírozik azon. mit. hogyan lehetne gazdaságosabbá tenni. Most is hosszan, szenvedélyesen beszél munkájáról. arról, milyen fontos, hogy egy selejtanalitikus ne csak a hibás termékeket gyűjtse össze, de még idejében jelezzen a „melósok~ nak”: Fiúk, állj! Itt meg itt kell a kompresszoron javítaná. — Én nem tudom rendesen kifejezni, de majd maga megfogalmazza... Szóval, nekem öröm, hogy időben megelőzhetem a kárt. hogy közösen hozunk létre valami jót. És ez körülbelül ugyanazzal a fajta megelégedettséggel jár, mint amikor végigsétálok az egyik-másik egri hóstyán. aztán odaszólok a fiamnak: Nézd a cserjéket! Még mi ültettük. Nézd. milyen szép! (németi)
