Népújság, 1984. december (35. évfolyam, 282-306. szám)
1984-12-24 / 302. szám
AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Békés jövendőt A karácsonynak semmi más ünneppel össze nem hasonlítható különleges varázsa van. Frissen vágott fenyőfa illata tölti be a levegőt, szikráznak a csil- lagszórók, villan a gyertyák lángja és meghitten ünnepli a család a szeretet, a béke ünnepét. Béke van. Jóleső érzés ezt tudni, érezni. Még akkor is. ha feszültségekkel teli a nagyvilág, még akkor is, ha a világ egy-két országában időnként fegyverek dörögnek. De Európa történetében szinte egyedülálló, hogy lassan négy évtizede béke van. Különösen lényeges ez századunkban. amikor két pusztító világháború indult ki e földrészről. A harmadik világégés talán már a Föld és az emberiség végét is jelentené. Jóleső érzés azt tudni, hogy a földrész és a világ történetében ez a ^példátlan hosszúságú béke garanciája a szocialista országok. — közöttünk hazánk — következetes külpolitikája, melynek középpontjában az enyhülés, a béke megőrzése, a problémák tárgyalásos alapon való rendezése áll. Az emberiség története a háborúk története — állította egy filozófus korábban. S bár marxista elveket vallva, mi ezt az állítást tudománytalannak tartjuk és nem fogadjuk el. mégis megállaipítihatjuk, hogy a Szovjetunió létrejötte előtti időszakra vonatkoztatva tartalmaz igazságot. Hiszen az emberiség történetének különböző korszakaiban az uralkodó osztályok gyakran fegyverekkel szereztek érvényt érdekeiknek. S nem sajnálták emberek százezreinek, millióinak életét a „szent” célokért: a területi terjeszkedésért, a föld kincseinek megszerzéséért, a haszonért. És eközben mindig a hazára hivatkoztak a legcinlkusabb módon. Az emberek hatalmas többsége akkor sem akart háborút. Hiszen dolgozni, élni. építeni, alkotni mindig csak békében lehetett és lehet. És az emberektől távol áll az értelmetlen pusztítás, a megteremtett, létrehozott értékek vandál megsemmisítése. A háború szerencsére ma már a múit — mondhatja bárki. Csakhogy a békéért ma is komoly áldozatokat kell hoznunk. A hosszantartó béke egyáltalán nem a véletlen művé, hanem a szocialista országok szívós külpolitikájának eredménye. És ebben benne van az állampolgárok mindegyikének áldozat- vállalása, törekvése is. Áldozatvállalás? Igen. Hiszen a béke biztosítása, védelme hallatlanul nagy összegeket kíván. Élhetnénk jobban is. juthatna másra is. ha nem kellene ennyit áldoznunk — a békéért. A nyugati világ szélsőségesen reakciós körei ma sem riadnának vissza a háborútól, ha megbillenne az erő- egyensúly, ha csökkenne a szocialista országok védelmi képessége. Nem ringathatjuk magunkat ma sem illúziókban, az imperializmus „kelléktárába” ma is beletartozik az érdekek akár fegyveres úton való érvényesítése is. Hiszen nem véletlenül találnak ki újabb és újabb érveket a háború mellett, bizonyítani akarván, hogy vannak „humánus” hadviselési lehetőségek. Bizonyítani akarván, hogy lehetséges korlátozott hadviselés, hogy lehetséges 'háború, csak egy földrészen is. Mindez persze fantazmagória, hiszen melyik nagyhatalom kezdene háborút korszerűtlen fegyverekkel, amikor korszerű is rendelkezésére áll. S melyik ne próbálná a leghatásosabban védeni magát egy esetleges támadással szemben? Vagy mennyire „humánus” a neutronfegyver, amely ugyan nem pusztítja el a házakat, „csupáncsak” az embereket. A szocialista országok számára nyilvánvaló, hogy a háborúval nem lehet játszani, a legkorszerűbb fegyvereket nem lehet „ártatlanul” kipróbálni. A Szovjetunió — de semelyik szocialista ország — nem csinál titkot abból, hogy nincs szándéka soha háborút kirobbantani. de akármelyik hatalom támadása esetén a leghatékonyabban védekezik. S éppen ezért szükséges a védelmi képesség fejlesztése mindaddig, amíg a nyugati hatalmak nem tárgyalnak komolyan a fegyverek csökkentéséről. Ami az emberiség általános érdeke lenne. Az emberiség általános érdeke lenne, hiszen ma például a neutronbomba egy kilójára jutó költség háromszorosa egy kiló arany árának. El lehet képzelni csupán e példa kapcsán is. hogy mennyibe kerülnek a modern fegyverek. És. hogy az árukból mi mindent lehetne megvalósítani. A béke megőrzése azonban bármennyibe is kerül, alapfelétel ahhoz, hogy országainkban nyugodtan és eredményesen építhessük a szocializmust. Nem könnyű munka ez. Hiszen csak országunk példája is bizonyítja, hogy az eredmények nem születnek maguktól, meg kell dolgoznunk mindenért. Viszont az is tény, hogy az erőfeszítéseknek meg is vannak az eredményei. Éppen az elmúlt évek helyes törekvései eredményeként alakult kedvezőbben a népgazdaság helyzete az idén, mint korábban. A tervezettől jobban növekedett a nemzeti jövedelem. az ipari termelés, ami a gyorsabb ütemű fejlődési is lehetővé teszi. Természetesen akkor, ha tartalékainkat még jobban kihasználjuk, ha még céltudatosabban, még ésszerűbben dolgozunk. Pártunk kongresszusi irányelvei egyértelműen tartalmazzák, hogy a következő időszakban lehetőség nyílik az életszínvonal érezhetőbb emelésére is akkor, ha sikerül fejlődésünket felgyorsítani. Nyilvánvaló, hogy a keresetek növelésének, a szociális juttatások bővítésének a lehetősége attól függ, hogy a nemzeti jövedelem mennyivel növekedik. Mindenesetre: megnyugtató érzés, hogy gazdáikodé- j sunk túljutott a holtponton, s az idén ez már érzékelhe- I tővé is vált. Mindez, természetesen nem azt jelenti, hogy már mi. állampolgárok is rögtön megérezzük. A gazdaság eredményei nem azonnal, hanem csupán hosszabb távon jelentkeznek az egyéni szférában. De az is biztató. g hogy viszonylag nem hosszú időn belül van lehetőségünk a továbblépésre. Hiszen a mai világunkban még az életszínvonal megőrzése is komoly munkát igényel. g nem pedig az előbbrelépés. Biztató, hogy mint az irány- 1 elvek is leszögezik: lehetőségeink megvannak, vagy megteremthetők a gyorsabb fejlődéshez. Mindez azt jelenti: az országnak ereje is van ahhoz, hogy céljait valóra váltsa. Szívós, kitartó munkával, nagy fegyelmezettséggel, a tevékenység minőségi tényezőinek kidomborításával. A karácsony a család ünnepe. De nem csupán a kis. hanem a nagyobb közösségé is. S, hogy mi kerül most és a jövőben a karácsonyfa alá, abban benne van minden ember munkája, de a közösségé is. A karácsony a béke ünnepe is. Ilyenkor — mint az új esztendő küszöbén —. megfogadjuk, hogy igyekszünk türelmesebbek, emberségesebbek lenni a családtagjainkkal, de másokkal is. És örülünk, hogy békességben, békében ünnepelhetünk. A karácsony a hovatartozás ünnepe is. Az országtól távol dolgozó, távolélő honpolgáraink karácsonyfát állítván nem csupán családtagjaikra, de az országra is emlékeznek ilyenkor. ps jó is az. ha tudjuk, hogy hová tartozunk. Hiszen csak közösen biztosíthatjuk mindenkinek a békés jelent és a még békésebb jövendőt. Kaposi Levente Végig o főutcán — Teljesen kiszámíthatatlanul — Sorban állás az ajándékokért — Még fenyőfa is akadt — Csak a beigli A vasárnap — aranyat ígért Az egri főutcán végesteien végig ... Az ajándékba szántak közük a kötöttáruk vonzottak sok vevőt Mintha az idei karú- esőnyelő mozgalmasabb lett volna, mint amilyenek az előzőek voltak. Az előkészületek során a kereskedelem kitett magáért, mondhatjuk nyugodt lélekkel. Az üzletekben az aranyvasárnapi kínálat lehetőséget nyújtott a válogatásra. Egerben, a főutcán az ünnepi vásár hangulata uralkodott. A könyvesbolt és az illatszerüzlet előtt sorokba rendeződtek a vásárolni szándékozók, mert akkora volt benn a tumultus. Az Éva és a Juventus boltokban főként az engedményes áruk iránt mutatkozott érdeklődés. A Do- musban az ágyneműket adták a szokásosnál kedvezőbb áron — itt is sokan válogattak. A Mágnesben a földszinten a motorkerékpárok iránt volt főként érdeklődés. Tizenévesek állták körül a gépeket. Az emeleten a legtöbb kosárban háztartási eszközök „vándoroltak” a pénztárakhoz. Edények, vasalók, de elektromos kisgépek is vevőre találtak. A rádiók közül a zsebméretű- ek voltak a kelendőek. Az egyik fiatalember pedig egy mosógépet cipelt ki a bejáraton. A belvárosi ABC és a környéke egy pillanatra sem csendesedett le. Az áfész pavilonjaiból áramlottak ki a vevők — itt még földimogyorót is el lehetett csípni. Az iparművészek ajándéknak való dísztárgyai körül állandó volt a kíváncsiskodók karéja. Fenyőfából már ugyancsak megcsappant a kereslet. De még mindig akadt válogató a tűlevelűek között, kinek a magasabb, kinek az alacsonyabb kellett. A fák mellett az alkalmi narancsárus nem győzte mérlegre tenni a déligyümölcsös zacskókat. Találkoztunk Télapóval is: fekete póni ló vontatta a mesébe illő méretű kocsiját. Rajta a tábla: Skála-Duett. A Márka presszó előtt előrecsomagolt cukrászkészítményeket kínáltak. Már csak egy diós beigli maradt a délelőtti derekán. Szemben, az édességboltban egymás hegyén-hátán zsúfolódtak össze azok, akik a karácsonyfa alá innen vitték az ajándékot. Az egri ÁFÉSZ mezőgazdasági boltjában is nézelődtek a polcok között az emberek. Az eladó szerint teljesen kiszámíthatatlanul jöttek és mentek. Időnként pedig teljesen el is apadt a vásárolni szándékozók tábora. Ez a tegnapi, „szombattá degradált” vasárnap mindenkinek aranyat ígért. Kinek-kinek csengőbbet és fényesebbet vagy kevésbé csillogót. A kereskedelmen semmi nem múlott... Csúcsforgalom az egri Centrumban (Fotó: Perl Márton)
