Népújság, 1984. december (35. évfolyam, 282-306. szám)

1984-12-24 / 302. szám

AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Békés jövendőt A karácsonynak semmi más ünneppel össze nem hasonlítható különleges varázsa van. Frissen vá­gott fenyőfa illata tölti be a levegőt, szikráznak a csil- lagszórók, villan a gyertyák lángja és meghitten ünnep­li a család a szeretet, a béke ünnepét. Béke van. Jóleső érzés ezt tudni, érezni. Még akkor is. ha feszültségekkel teli a nagyvilág, még akkor is, ha a világ egy-két országában időnként fegyverek dörögnek. De Európa történetében szinte egyedülálló, hogy las­san négy évtizede béke van. Különösen lényeges ez szá­zadunkban. amikor két pusztító világháború indult ki e földrészről. A harmadik világégés talán már a Föld és az emberiség végét is jelentené. Jóleső érzés azt tudni, hogy a földrész és a világ tör­ténetében ez a ^példátlan hosszúságú béke garanciája a szocialista országok. — közöttünk hazánk — következe­tes külpolitikája, melynek középpontjában az enyhülés, a béke megőrzése, a problémák tárgyalásos alapon való rendezése áll. Az emberiség története a háborúk története — ál­lította egy filozófus korábban. S bár marxista elveket vallva, mi ezt az állítást tudománytalannak tartjuk és nem fogadjuk el. mégis megállaipítihatjuk, hogy a Szov­jetunió létrejötte előtti időszakra vonatkoztatva tartal­maz igazságot. Hiszen az emberiség történetének külön­böző korszakaiban az uralkodó osztályok gyakran fegy­verekkel szereztek érvényt érdekeiknek. S nem sajnál­ták emberek százezreinek, millióinak életét a „szent” célokért: a területi terjeszkedésért, a föld kincseinek megszerzéséért, a haszonért. És eközben mindig a hazá­ra hivatkoztak a legcinlkusabb módon. Az emberek hatalmas többsége akkor sem akart há­borút. Hiszen dolgozni, élni. építeni, alkotni mindig csak békében lehetett és lehet. És az emberektől távol áll az értelmetlen pusztítás, a megteremtett, létrehozott érté­kek vandál megsemmisítése. A háború szerencsére ma már a múit — mondhatja bárki. Csakhogy a békéért ma is komoly áldozatokat kell hoznunk. A hosszantartó béke egyáltalán nem a véletlen művé, hanem a szocia­lista országok szívós külpolitikájának eredménye. És eb­ben benne van az állampolgárok mindegyikének áldozat- vállalása, törekvése is. Áldozatvállalás? Igen. Hiszen a béke biztosítása, vé­delme hallatlanul nagy összegeket kíván. Élhetnénk jobban is. juthatna másra is. ha nem kellene ennyit áldoznunk — a békéért. A nyugati világ szélsőségesen reakciós körei ma sem riadnának vissza a háborútól, ha megbillenne az erő- egyensúly, ha csökkenne a szocialista országok védelmi képessége. Nem ringathatjuk magunkat ma sem illúziók­ban, az imperializmus „kelléktárába” ma is beletartozik az érdekek akár fegyveres úton való érvényesítése is. Hiszen nem véletlenül találnak ki újabb és újabb érve­ket a háború mellett, bizonyítani akarván, hogy vannak „humánus” hadviselési lehetőségek. Bizonyítani akar­ván, hogy lehetséges korlátozott hadviselés, hogy lehet­séges 'háború, csak egy földrészen is. Mindez persze fantazmagória, hiszen melyik nagyhata­lom kezdene háborút korszerűtlen fegyverekkel, amikor korszerű is rendelkezésére áll. S melyik ne próbálná a leghatásosabban védeni magát egy esetleges támadással szemben? Vagy mennyire „humánus” a neutronfegyver, amely ugyan nem pusztítja el a házakat, „csupáncsak” az embereket. A szocialista országok számára nyilvánvaló, hogy a há­borúval nem lehet játszani, a legkorszerűbb fegyvere­ket nem lehet „ártatlanul” kipróbálni. A Szovjet­unió — de semelyik szocialista ország — nem csinál tit­kot abból, hogy nincs szándéka soha háborút kirobban­tani. de akármelyik hatalom támadása esetén a legha­tékonyabban védekezik. S éppen ezért szükséges a védel­mi képesség fejlesztése mindaddig, amíg a nyugati ha­talmak nem tárgyalnak komolyan a fegyverek csökken­téséről. Ami az emberiség általános érdeke lenne. Az emberiség általános érdeke lenne, hiszen ma például a neutronbomba egy kilójára jutó költség háromszorosa egy kiló arany árának. El lehet képzelni csupán e példa kapcsán is. hogy mennyibe kerülnek a modern fegyve­rek. És. hogy az árukból mi mindent lehetne megvaló­sítani. A béke megőrzése azonban bármennyibe is kerül, alapfelétel ahhoz, hogy országainkban nyugodtan és ered­ményesen építhessük a szocializmust. Nem könnyű mun­ka ez. Hiszen csak országunk példája is bizonyítja, hogy az eredmények nem születnek maguktól, meg kell dol­goznunk mindenért. Viszont az is tény, hogy az erőfe­szítéseknek meg is vannak az eredményei. Éppen az el­múlt évek helyes törekvései eredményeként alakult ked­vezőbben a népgazdaság helyzete az idén, mint koráb­ban. A tervezettől jobban növekedett a nemzeti jövede­lem. az ipari termelés, ami a gyorsabb ütemű fejlődési is lehetővé teszi. Természetesen akkor, ha tartalékain­kat még jobban kihasználjuk, ha még céltudatosabban, még ésszerűbben dolgozunk. Pártunk kongresszusi irány­elvei egyértelműen tartalmazzák, hogy a következő idő­szakban lehetőség nyílik az életszínvonal érezhetőbb emelésére is akkor, ha sikerül fejlődésünket felgyorsíta­ni. Nyilvánvaló, hogy a keresetek növelésének, a szociá­lis juttatások bővítésének a lehetősége attól függ, hogy a nemzeti jövedelem mennyivel növekedik. Mindenesetre: megnyugtató érzés, hogy gazdáikodé- j sunk túljutott a holtponton, s az idén ez már érzékelhe- I tővé is vált. Mindez, természetesen nem azt jelenti, hogy már mi. állampolgárok is rögtön megérezzük. A gazda­ság eredményei nem azonnal, hanem csupán hosszabb távon jelentkeznek az egyéni szférában. De az is biztató. g hogy viszonylag nem hosszú időn belül van lehetősé­günk a továbblépésre. Hiszen a mai világunkban még az életszínvonal megőrzése is komoly munkát igényel. g nem pedig az előbbrelépés. Biztató, hogy mint az irány- 1 elvek is leszögezik: lehetőségeink megvannak, vagy meg­teremthetők a gyorsabb fejlődéshez. Mindez azt jelenti: az országnak ereje is van ahhoz, hogy céljait valóra vált­sa. Szívós, kitartó munkával, nagy fegyelmezettséggel, a tevékenység minőségi tényezőinek kidomborításával. A karácsony a család ünnepe. De nem csupán a kis. hanem a nagyobb közösségé is. S, hogy mi kerül most és a jövőben a karácsonyfa alá, abban benne van min­den ember munkája, de a közösségé is. A karácsony a béke ünnepe is. Ilyenkor — mint az új esztendő küszö­bén —. megfogadjuk, hogy igyekszünk türelmesebbek, emberségesebbek lenni a családtagjainkkal, de mások­kal is. És örülünk, hogy békességben, békében ünnepel­hetünk. A karácsony a hovatartozás ünnepe is. Az or­szágtól távol dolgozó, távolélő honpolgáraink karácsony­fát állítván nem csupán családtagjaikra, de az ország­ra is emlékeznek ilyenkor. ps jó is az. ha tudjuk, hogy hová tartozunk. Hiszen csak közösen biztosíthatjuk mindenkinek a békés jelent és a még békésebb jövendőt. Kaposi Levente Végig o főutcán — Teljesen kiszámítha­tatlanul — Sorban állás az ajándékokért — Még fenyőfa is akadt — Csak a beigli A vasárnap — aranyat ígért Az egri főutcán végesteien végig ... Az ajándékba szántak közük a kötöttáruk vonzottak sok vevőt Mintha az idei karú- esőnyelő mozgalmasabb lett volna, mint amilyenek az előzőek voltak. Az előkészü­letek során a kereskedelem kitett magáért, mondhat­juk nyugodt lélekkel. Az üzletekben az aranyvasár­napi kínálat lehetőséget nyújtott a válogatásra. Egerben, a főutcán az ünnepi vásár hangulata uralkodott. A könyvesbolt és az illatszerüzlet előtt so­rokba rendeződtek a vásá­rolni szándékozók, mert akkora volt benn a tumul­tus. Az Éva és a Juventus boltokban főként az en­gedményes áruk iránt mu­tatkozott érdeklődés. A Do- musban az ágyneműket ad­ták a szokásosnál kedve­zőbb áron — itt is sokan válogattak. A Mágnesben a földszin­ten a motorkerékpárok iránt volt főként érdeklődés. Tizenévesek állták körül a gépeket. Az emeleten a legtöbb kosárban háztartá­si eszközök „vándoroltak” a pénztárakhoz. Edények, va­salók, de elektromos kisgé­pek is vevőre találtak. A rádiók közül a zsebméretű- ek voltak a kelendőek. Az egyik fiatalember pedig egy mosógépet cipelt ki a bejá­raton. A belvárosi ABC és a kör­nyéke egy pillanatra sem csendesedett le. Az áfész pavilonjaiból áramlottak ki a vevők — itt még földimo­gyorót is el lehetett csípni. Az iparművészek ajándék­nak való dísztárgyai körül állandó volt a kíváncsisko­dók karéja. Fenyőfából már ugyan­csak megcsappant a keres­let. De még mindig akadt válogató a tűlevelűek kö­zött, kinek a magasabb, ki­nek az alacsonyabb kellett. A fák mellett az alkalmi narancsárus nem győzte mérlegre tenni a déligyü­mölcsös zacskókat. Talál­koztunk Télapóval is: fe­kete póni ló vontatta a me­sébe illő méretű kocsiját. Rajta a tábla: Skála-Duett. A Márka presszó előtt előrecsomagolt cukrászké­szítményeket kínáltak. Már csak egy diós beigli maradt a délelőtti derekán. Szemben, az édességboltban egymás hegyén-hátán zsúfolódtak össze azok, akik a kará­csonyfa alá innen vitték az ajándékot. Az egri ÁFÉSZ mező­gazdasági boltjában is né­zelődtek a polcok között az emberek. Az eladó szerint teljesen kiszámíthatatlanul jöttek és mentek. Időnként pedig teljesen el is apadt a vásárolni szándékozók tá­bora. Ez a tegnapi, „szombat­tá degradált” vasárnap mindenkinek aranyat ígért. Kinek-kinek csen­gőbbet és fényesebbet vagy kevésbé csillogót. A ke­reskedelmen semmi nem múlott... Csúcsforgalom az egri Centrumban (Fotó: Perl Márton)

Next

/
Oldalképek
Tartalom