Népújság, 1984. december (35. évfolyam, 282-306. szám)

1984-12-21 / 299. szám

NÉPÚJSÁG, 1984. december 21., péntek

3.

Felelősséggel a szocialista fejlőiésért

Nagy várakozás, figyelem és növekvő érdeklődés előzte meg az MSZMP Központi Bizottságának a párt XIII. kongresszusára szóló Irányelvei megjelenését.

A kongresszusi felkészülés alapokmánya azóta is a beszélgetések, véleménynyilvánítások középpontjában áll. A párt nyíltan és őszintén az ország nyilvánossága elé tárta jelenlegi, helyzetünket, a hogyan továbbra adandó válaszait, hazánk fejlődésének kongresszusi szinten eldöntendő fő irányait, a kongresszus tartalmi munkájának legfőbb kérdéseit.

A Központi Bizottság az egész lakosság véleményét, a hazánkért felelősséget érzők alkotó hozzájárulását kéri a part politikájáról, az elégtünk álló öt év fő célkitűzéseiről. Az Irányelvek tehát nem határozatok tára, nem lezárt és befejezett döntések összessége. Javaslat jellegű dokumentum, alapokmány, amelynek egyes megállapításaihoz lehet és szükséges is megalapozott; konstruktív, felelősségteljes javaslatokat, indítványokat tenni. Például: mi hiányzik belőle, melyek azok a témakörök, amelyekkel kongresszusi szinten kell foglalkozni stb. válaszolni.

Az Irányelvek jellegéből és alapvető funkciójából következik, hogy a fő figyelmet a hogyan továbbra fordítja, terjedelmének döntő többségét a járható út számbavétele teszi ki. Ebből fakadóan a helyzetelemzésről csak igen röviden szól.

Programjavaslat jellegű dokumentum, amely azonban a vágyainkat nem prog- ramosíthatja. Világosan jelzi, hogy a szocializmus még nem volt képes megoldani a kor nagy kérdéseit, s ez az objektív helyzetéből fakadó lehetőségeit csökkentette. Ugyanakkor megtalálható az Irányelvekben a folytonosság és a megújulás, a rugalmasabb reagálóképesség kialakítása, a dinamikus előrehaladás bázisainak keresése úgy, hogy a párt a jövőben is a politika fő vonalának töretlen folytatásán dolgozik.

Éppen ezért érdemes rámutatni, melyek azok az elemek, amelyek a politika állandó részét képezik:

— a marxizmus—leniniz- mus általános érvényű tanításának hazánk viszonyaira való alkotó alkalmazása;

— a munkásosztály, a nép érdekeinek, a szocializmus, a társadalmi haladás, a világbéke ügyének elkötelezett, önzetlen szolgálata;

— a munkáshatalom erősítése, a szocialista demokrácia fejlesztése;

— a társadalmi tulajdon állandó fejlesztése, a szocialista termelési viszonyok erősítése;

— a munkásosztály, a párt vezető szerepének növekvő érvényesítése;

— a munkás—paraszt szövetség erősítése, a szocialista nemzeti egység elmélyítése;

— a népgazdaság tervszerű, összehangolt fejlesztése, a termelés hatékonyságának növelése;

— az életkörülmények, az életszínvonal javítása;

— a szocialista kultúra fejlesztése, a nép műveltségének fokozása;

— a marxizmus—leniniz- mus hegemóniájának szélesítése, a szocialista közgondolkodás, a közösségi tudat erősítése;

— a Szovjetunióval, a testvéri szocialista országokkal az internacionalista kapcsolatok mélyítése, a békés egymás mellett élés erősítése.

Az Irányelvekben tehát a párt politikájának fő elemeit és ezeknek a valósággal történt szembesítéséttől merített, tapasztalatokkal gazdagított továbbfejlesztését találjuk.

Ilyen értelemben az Irányelvekben nincs látványos, szenzációt kiváltó törekvés megfogalmazva. A fő politikai irányvonal következetes folytatásáról van szó, egy feszültebb, új és régi ellentmondásokkal terhel- tebb, összességében a szocializmus építésének nehezebb feltételei közepette.

Ebben a helyzetben — éppen úgy, mint az elmúlt csaknem három évtizedben — a párt nem befelé fordul, nem csupán saját dolgaira koncentrál, hanem szövetségre hív a nemzet haladásáért, az alkotásra képes, a jobbító szándékot felmutató, az előrevivő folyamatokat támogatni kész minden erőt.

A több mint negyedszázad alatt megtett út megteremtette a kölcsönös bizalom elvi és gyakorlati alapjait a párt és mindazok között. akik a társadalomban megérett feladatok megoldásával fejleszteni akarják ezt a hazát.

Az eszmecsere, a párbeszéd folytatása közben, az irányelvek vitái során érdemes rámutatni azokra az értékekre, amelyeket a 40 éve felszabadult magyar nép elért, amelyeket az új társadalom már létrehozott. Fontos dolog ezeknek az értékeknek a megvédésében, továbbfejlesztéséljen az Irányelvek célkitűzéseivel és a személyes törekvésekkel egybevágó helyi feladatokat világosan megfogalmaznunk és ezek megvalósításával a nehézségek idején is az országot előrevinnünk.

Nem csak arról kell beszélni, hogy a szocialista társadalomtól mit várunk, mit ígér, mit adhat, hanem el kell gondolkodnunk azon is, hogy az egyén, a család, a kollektíva mit tud adni ennék a hazának, ennek a szocialista társadalomnak.

Az Irányelvek vitái jó lehetőséget biztosítanak arra is, hogy a közéleti felelősséget erősítve az emberekkel jobban megértessük, hogy a szocializmus nemcsak akkor a miénk, amikor sikereket, látványos eredményeket, dinamikus fejlődést ér el, hanem akkor is a miénk, ha nehézségek, feszültségek terhelik.

Az Irányelvek tükrében megméretik egyén é6 kollektíva felelősségvállalása, helytállása és áldozatkészsége a szocializmus jelene és jövője iránt. Ügyeljünk azonban arra, hogy az őszinte beszéd, a gondok kendőzetlen feltárása ne váljék önmarcangolássá. De ezzel együtt igényeljük a jó szándékú, előrevivő kritikát, mert tudjuk, ha az a hanyagságot, a gyenge minőséget, a szervezetlenséget, a tehetetlenséget, a bürokráciát éri, akkor azzal a jobb, színvonalasabb munka útját egyengeti. Elért eredményeink, anyagi és szellemi erőink ismeretében mondjuk, hogy képesek vagyunk az Irányelvek szellemében a nagyobb és jobb teljesítményekre, a gazdasági életben csakúgy, mint a szocializmus építésének valamennyi területén. Ez erőt, bátorságot, önbizalmat és egészséges optimizmust ad ahhoz, hogy a bonyolultabb, nehezebb körülmények között országosan és helyileg is az Irányelvek szellemében szocialista irányba előrehaladjunk. De tudjuk azt is. sokat és színvonalasan kell dolgoznunk azért, hogy az elkövetkezendő években az Irányelvekben megfogalmazottak és a valóság, a tömegek gyakorlati tapasztalatai, élményei és az eléjük állított elképzelések tovább közeledjenek egymáshoz.

Ezért olyan célkitűzések megvalósításán fáradozunk, amelyek láthatóbbá és méltányosabbá teszik az egyének és kollektívák végzett munkáját, a teljesítményt és annak minőségét. Optimisták vagyunk, de nincsenek illúzióink a jövőt illetően, hiszen a szocializmus nem csodaszer. Állandó mozgásban, fejlődésben lévő modem szervezet mechanizmusa.

Nem működhet hatékonyabban, mint az objektív és szubjektív lehetőségei engedik. A szorgalom és a tehetség kibontakozásának lehetőségét biztosítja. És nem az egyenlősdit. Szeretnénk elérni, hogy az anyagiak az egyéneket, a kollektívákat olyan mértékben illessék meg, amilyen mértékben hozzájárulnak a társadalom fejlődéséhez.

A kongresszusra való felkészülési munka nemcsak a párt ügye. Az Irányelvekben megfogalmazottakra irányuló eszmecserében várjuk minden jó szándékú, tenni akaró állampolgár véleményét, alkotó javaslatát, tettekben megnyilvánuló segítségét. Alapszervezeteink figyelik, gyűjtik, értékelik az elhangzott javaslatokat, véleményeket, hogy eljuttathassák azokat a felsőbb pártszervekhez és a kongresszushoz. Közös és nagy felelősséget jelentő ügyről van szó.

Dr. Vasas Joachim

oz MSZMP megyei bizottságának osztályvezetője

Teljesítették a terveket — Akadozik a nyersanyagellátás — Együttműködés tőkés cégekkel

Év vége

a szövetkezeteknél

Közeledik az esztendő véle. A gazdálkodó egységek- >en e napokban folyik a izokásog hajrá. Megyénk há- ■om szövetkezetét kerestük él, és arról érdeklődtünk, íogyan zárják az 1984-es ivet. milyen örömeik, gond- aik voltak, mit terveznek 985-re.

Szabó Béláné, az Egri Hadipari Szövetkezet főköny- >elöje:

— A tervet sikerült telje- lítenünk, hiszen a 82 millió fOO ezres értéket már elér- ük. Nyereségünk azonban lem alakult úgy, ahogyan ízt eredetileg szerettük vol- ía, félmillió forinttal maadtunk el. Ennek egyik lka volt az ütemtelen anyagszállítás.

— A női és bébi konfek- áóruhák mellett gyártunk kárpitozott bútorokat gyer- nekheverőket. puffokat is. rovábbra is hasznos együtt- nűködést folytatunk a nyu- {atnémet E. B. Meyer-céglel, amelynek bérmunkában lolgozunk. és a készáru egy •észét az NSZK-ban értékesítjük.

— Kedvezőtlenül érintett Tünket az új gazdasági sza- jályozók bevezetése, mind- ;zek mellett azonban bízunk abban, hogy jövőre is megvalósítjuk majd célkitűzéseinket.

★

Olasz Lászlóné főkönyvelő — Mátra vidéki Építőét Szakipari Szövetkezet, Gyöngyös:

— 1984 végére elérjük a 335 milliós bevételt. ami mintegy 10 millióval több a vártnál. Eredményes időszakot tudhatunk tehát magunk mögött: megépítettük — többek között — a kékestetői ABC-áruházat, Gyöngyösön a 64 lakásos lakóházat, és elkezdtük a munkálatokat egy garzon- ház építéséhez is.

— Nehézséget okozott a szállítások bizonytalansága, és az. hogy például a tetőfedő cserép és a kisméretű tégla állandó hiánycikknek számított.

— Szövetkezetünk termelő tevékenységet is folytat. Asztalos részlegünk továbbra is gyártja a különböző iskola- és irodai bútorokat. Az utóbbi 12 hónapban itt 80 milliós értéket állítottunk elő. A villanyszerelő üzem a hagyományos profil mellett könnyűszerkezetes polcrendszereket állít elő. Mindezt pedig a svéd

Az Egri

Cipőipari

KTSZ-ben

Papp

Gyuláné

technológus

ellenőri

Bibliotesjänst vállalattal való kooperációban. A skandináv partner alkatrészt szállít, a további munkákat már Gyöngyösön végzik el. Ez a gyártmányunk kiválóan alkalmas gyógyszertárak berendezésére, és ez került az Országos Széchenyi Könyvtárba is. Nagy népszerűségnek örvend és továbbra is keresett a krómvázas, füstüveges asztalunk is.

— Jövőre előreláthatólag 30 milliós szerződést kötünk a Magyar Tudományos Akadémiával ilyen bútorok szállítására.

Majoros Sándor, az Egri Cipőipari Szövetkezet főkönyvelője:

— Nálunk a legjelentősebb változás az. hogy — hosszú idő óta először — csak belföldre szállítunk. A bőr árának növekedése miatt le kellett mondani ko(Fotó: Szántó György)

rábbi kötelezettségeinket, ugyanis ilyen körülmények között már nem lett volna gazdaságos az üzlet.

— A 95 milliós tervből 93 milliót már teljesítettünk, a nyereségrészesedés pedig 10—12 millps lesz.

— Üj, korszerű gépek, berendezések beállításával lehetőségünk nyílt az úgynevezett kaliforniai — más néven tépőzáras — cipők készítésére és ezt a tevékenységünket jövőre is folytatni szeretnénk.

— A legnagyobb gondot az import nyersanyagok árának megnövekedése okozta, ezt az idén nagyon megérezték. Az exportkiesést úgy próbáljuk enyhíteni, hogy belföldre gyártunk minőségi — exkluzív — cipőket. Így lesz ez 1985-ben is, az év első felében 15—18 ezer pár ilyen „importpótló" lábbelivel jelentkezünk a piacokon.

VIRSLI, MALAC, FÜSTÖLT CSÜLÖK

A húsipar kínálata

Talán szokatlan, de igaz; a Heves megyei Allatfor- galmi- és Húsipari Vállalat versenyt szervezett a kiskereskedelmi partnereinek. Arra ösztönözte őket. hogy minél több árut értékesítsenek. Ennek fejében pedig nem csupán egy „elismerő vállveregetés” várt rájuk, hanem ezer forintokkal mért jutalom is.

Eljutottunk oda, hogy ma már nem a vevő keresi az eladó kedvét, hanem éppen fordítva van mindez. Ügy mondják: „kínálati pozícióban” van a húsipar. Üsse kő a faramuci kifejezést, a lényeg az, hogy annyi a rövidkaraj és a párizsi, amennyi csak kell. Illetve... !

Aki bánja, aki nem

A tizenöt kereskedelmi cég képviselői Gyöngyösön találkoztak a húsipariak vezetőivel. Ott és akkor két fontos dolgot igyekeztek megbeszélni. Az egyik; az a verseny, amelyet a húsipar hirdetett meg és aminek az eredményét adták közre, a másik pedig: újabb termékekkel álltak elő a gyártók és azoknak igyekeztek piacot szerezni.

Az első témában dr. Kozma Miklós, az áruforgalmi osztály vezetője nyújtott tájékoztatást. Kiderült, hogy ma már nem kell senkinek sem „könyörögnie”, ha tőkehúst akar kapni vagy netán különböző felvágottakat. Valahogy úgy alakult a helyzet, hogy a „keret” nem szűkíti le az igényeket.

Lesz elegendő virsli is. malachús is. de füstölt köröm és csülök is az ünnepekre. A virsli jó részét nem is „ehetetlen” műanyagba töltik — ígérték.

Azt is megtudtam, hogy a boltok egy tekintélyes hányada nemcsak a kőtelező választékot nem tartja, hanem a „kifogyhatatlannak” minősített hentesáruk is hiányoznak időnként. Mi sem egyszerűbb; szidjuk a kereskedőket. Igen, ezt kellene tennünk a „mulasztások” miatt, ha...!

Ha a szállítás körül is minden rendben lenne. De itt emeltek szót az ellen a gyakorlat ellen is. hogy a vágóhídról szombaton dél körül érkezik meg a szállítmány. Tessék ezt eladni zárás előtt. Mert hétfőn már jöhet a KÖJÁL és ahogy az egyik kereskedő mondta: Kiszórja az árut, mivel a szavatossági ideje lejárt.

A verseny azonban verseny. Most a tíz-, illetve hatezer forintos jutalmat a Panoráma vendéglátó vállalat. illetve a tarnamérai áfész vehette át. Az egyik a kereten kívüli árukból a tervét 270 százalékra, a másik 131 százalékra teljesítette.

Miután a versenyre nem nevezett be, a hatvani és az egri áfész kénytelen volt beérni azzal, hogy megdicsérték őket, de a tízezer forintot. .. azt csak „leshették”.

Véleményt is mondtak

Nem kis büszkéik edéssel adta közre a termelési főmérnök, Bodor László azt a tényt, hogy új gépekhez jutottak. amelyek segítségével a készítmények körét is bővíthetik, de a termékek gyártásának a módját is változtathatják. Ennek eredménye pedig az új ízek kialakulása mellett a választék kiszélesítése is.

Az elméletet mindjárt „átültették” a gyakorlatba is. Megkóstoltatták a májas disznósajtot és a fűszeres májpástétomot. A sikert a gyorsan kopaszodó tálcák jelezték.

Kértek véleményt is az új termékekről. Azt firtatták, kinek mi tetszik bennük, mi nem. Kellene-« esetleg több só, vagy fokhagyma bele? Darabosabb legyen-e az alapanyag, vagy apróbbra vágják?

Mindent a kedves vevőért: csupán ezt a szépen hangzó jelszót nem mondták ki.

Pedig erről volt szó!

Nehogy véletlenül az a látszat alakuljon ki, mintha a húsipariak valamiféle önzetlen szentek lennének, akik a vevők vállán akarnak a mennybe menni. Maradjunk a puszta tényéknél: mindez üzlet ám a javából. Mert rai történt az utóbbi időkben? Visszaesett a kereslet a sertéshús és a hentesáruk iránt. Ami megmaradt, az is olcsóbb árú húsféleségekre korlátozódott. A .baromfit meg ugyancsak keresik.

Most már a kistelepülések húsellátását is emlegetik. De ezekben az apró falvakban nincs, aki a félsertést felbontsa szakszerűen. Az áfé- szek pedig egyre több pénzt használnak fel arra, hogy a kis községekben is lehessen húst árusítani. Jó megoldásnak látszik, ha előre feldara. bolt húsrészeket visznek ezekre a helyszínekre. De elképzelhető, hogy kimért, előre csomagolt leveshús vagy tarja kínálja magát a hűtőpulton.

Különben is az a törekvése a húsiparnak, hogy a hentesáruk egy részét olyan csomagolással lássa el, amelynek révén az „eltarthatósági” és a „minóségmegőrző idő” is a mostaniaknak a több. szőrösére bővül.

Ha a kötbér...

Már szinte csodálni valóan nagy egyetértés uralkodott el ezen a tanácskozáson Mintha mindenkit egy „szent cél” vezetett volna — mindent megtenni a vevőért.

Valójában ez így is volt.

Olyannyira, hogy még abban is egyetértettek a gyártó és a forgalmazó cégek, hogy nincs szükségük apró kis kötbér-ügyekben elrabolni, uk egymás idejét. Mert ha az áfész elkezdi a kötbérezést. akkor a húsipariak is benyújtják a maguk kis számláját, ahogy ez fordítva is igaz.

A megoldás? Mindenek- előtt a kötbérezésre okot adó körülmények megszüntetése. Ha mégis előfordulna, akkor a „filléres tételeket" ne vegyék figyelembe. Igen? Igen.

A végén ugyan a résztvevők nem borultak egymás nyakába, de azt belátták, hogy egyre inkább keresniük kell a vevő „kegyeit”, mert ő fizet

Ilyen egyszerű ez.

G. Molnár Ferene