Népújság, 1984. december (35. évfolyam, 282-306. szám)
1984-12-20 / 298. szám
NÉPÚJSÁG, 1984. december 20., csütörtök S. SZOVJETUNIÓ Formatervezők, restaurátorok lesznek Művészi tárgyak készülnek A kerámia leendő mesterei (Fotók: SZP — APN — KS) A Moszkvai Iparművészeti Főiskolára minden évben 250 hallgatót vesznek fel, de a pályázók száma tízszer akkora. A felvételi vizsga azonban szigorú — itt nemcsak általános műveltség, a Szovjetunióban kötelező tíz- osztályos iskola szintjének megfelelő ismeretanyag szükséges, de a tehetség is. Az iskola jövőre 160 éves lesz. Alapítója: Szergej Sztyo. ganov gróf. Az iskolából több mint másfél évszázad óta kerülnek mesterek az ipariba, akik jól ismerik a szépség titkait. Jelenleg pedig olyan, kiváló képzettségű, hivatásos szakembereket képeznek, akik a monumentális-díszítő festészetben és a szobrászatban, a kerámia- és az üvegtechnikában, az ipari grafikában és a csomagolásban, a művészi fém. és fatárgyak készítésében tevékenykednek, ipari berendezések, közlekedési eszközök és kulturcikk formatervezői, enteriőr-bútor. és bútorszövet-tervezők. — Ki juthat be a főiskolára? — Először legalább tíz otthoni rajzát kell megmutatnia — válaszolt Anatolij Sev- csenko az iskola rektonhe- lyettese. — A bizottság pedig eldönti, hogy van-e értelme, hogy letegye a felvételi vizsgákat. Hozzánk elsősorban már képzett emberek kerülnek. Az új hallgatók fele művészeti középiskolát végzett. De közülük sem jut be mindenki. Nekünk garancia kell arra, hogyha az illető öt évig tanul a nappali tagozaton vagy hatig az estin, akkor kiváló szakember lesz belőle. Igazi művész. Olyan tagozat is van ná- ‘ lünk, ahol a tanulmányi idő csupán két év. Itt iparművész-mestereket képzünk. Aki ezt elvégzi, az vésnök, ötvös, műbútorasztalos, bútor- vagy freskó-restauráló mester lesz. — A restaurátor manapság, amennyire én tudom, a leginkább hiánycikknek számító szakma? — Így igaz. Éppen ezért kezdtük meg nemrég a felsőfokú végzettségű festményrestaurátorok képzését. Ma nagy szükség van az olyan szakemberekre, akik a kémia, a rontgentechnika. a művészettörténet területén egyaránt jártasak. Ehhez hozzá kell tenni még a régi mesterek titkainak ismeretét és az alapos gyakorlatot. A szovjet főiskolákon átlagosan tizenegy hallgatóra jut egy tanár. Nálunk pedig minden 10—11 főnyi csoportnak két oktatója van. Egyes vállalatok, kolhozok, szovho- zok, szerződéseket köthetnek főiskolánkkal valamilyen munka elvégzésére, például egy klubhelyiség belső tervezésére. Ezt a hallgatók végzik, a mesterek irányításával. Ez külön keresetet jelent. Az idén például a diplomamunkáknak 70 százalékát ajánlottuk kivitelezésre, az egyedi művészi munkákat pedig átadjuk a megrendelőknek. A hallgatók számára kötelező, hogy részt vegyenek a művészeti szemléken. Nálunk minden félévben valamennyi hallgató plakátokat rajzol. És minden alkalommal kiállítást rendezünk. A legjobb műveket nemzetközi versenyekre küldjük. A Plakát Kiadó gyakran jelenteti meg hallgatóink munkáját. Az 1980. évi moszkvai olimpián képzőművészettel összefüggő, legfontosabb kivi. telezési munkálatok nagy részét a mi hallgatóink és végzett növendékeink végezték. Az olimpiai játékok jelvé. nyét például Vjacseszlav Spak, a mi tanítványunk tervezte. Főiskolánk tekintélye igen nagy. Gyakran előfordul, hogy egy-egy fiatal kétszer, háromszor, sőt ötezör is megpróbál bejutni hozzánk. — Külföldi hallgatók is tanulnak önöknél? — Igen. Minden évben 10— 20 fiatalt veszünk fel. Jelenleg összesen mintegy 50 külföldi tanul nálunk. Főként lengyelek, magyarok, bolgárok és svédek. Nyikolaj Nyejcs BULGÁRIA Új szövetkezeti törvény A bolgár szövetkezeti mozgalom évről évre mind nagyobb eredményeket mutat fel, s jelentős mértékben elősegíti a bolgár népgazdaság megerősödését. A bolgár néptől nem idegen a szövetkezés eszméje. Az első bolgár szövetkezet Veliko Tirnovóban alakult meg 1892-ben. A századfordulón a ruszei járás parasztsága tette meg az első kísérletet a közös gazdálkodásra, 1910. végén pedig már 981 szövetkezet működött az országban. Az ország felszabadulása után 1,6 millió volt a szövetkezeti tagok száma. Jelenleg 2,5 millió szövetkezeti tagot tartanak számon Bulgáriában. A szövetkezeti gazdaságokban és üzemekben állítják elő a kenyér, a lisztes áru és a gyümölcslevek mennyiségének felét, s ők bonyolítják le a kiskereskedelmi áruforgalom egyharmadát. A szövetkezetekben évente 1400 millió leva értékű árut termelnek, 20 ezer üzletet és 10 ezer szolgáltató egységet üzemeltetnek, s mindemellett 40 országgal tartanak fenn kereskedelmi kapcsolatot. A szövetkezeti mozgalom további fejlődését segíti elő az 1983 végén elfogadott új szövetkezeti törvény. Az egyre gyarapodó szövetkezetek száma, a vezetésükben és szervezetükben itt-ott fellelhető gondok, a szigorodó gazdasági körülmények szükségessé tették, hogy az 1953- ban megalkotott bolgár szövetkezeti törvényt megújítsák. Ennek fő célja, hogy a szövetkezeti gazdaságok tevékenységét, vezetését az ország gazdasági, társadalmi és kulturális fejlődésének megfelelően alakítsa ki, szinkronban azokkal a változásokkal, amelyek ma a korszerűség és a haladás irányában hatnak. Éppen ezért a szövetkezeteknél erősítik az önelszámoló gazdálkodást, s garanciát teremtenek a szövetkezeti demokrácia kiszélesítésére. A törvény meghatározza a szövetkezeti szervezetek státusát, az alapítás feltételeit, az alapító tagok szükséges számát, a szövetkezeti tagok jogait és kötelességeit. amelyekkel korábban csak a szövetkezeti szabályzat foglalkozott. Oj eljárást vezetnek be a jogok és tulajdonosi érdekek védelmére is. A jövőben az ezzel kapcsolatos vitákat a járásbíróságok előtt .rendezik. A törvény tehát minden tekintetben a szövetkezeti demokrácia és az önigazgatás szélesítését szolgálja. NDK „Marzahn — Berlin fővárosa” Tréfásan, bár nem kevés büszkeséggel nevezik így lakóhelyüket Marzahn lokál- patriótái. Az NDK fővárosának, Berlinnek ezt a kerületét, amelynek helyén korábban falusi jellegű kis települések voltak, a NSZEP 1971. évi VIII. kongresszusán elhatározott lakásépítési program szellemében kezdték el építeni. Akkor 30—35 ezer új lakást terveztek körülbelül 100 ezer lakó számára, de a lakótelep dinamikus fejlődése módosította az elképzeléseket: az első „bokrétaünnep”, 1977. szeptember 2. óta 46 ezer lakás épült fel, 115 ezer embernek adva új otthont. A marzahniak szeretik — helyesebben megszerették — kerületüket. Hiszen a főváros legkülönbözőbb részeiből ideköltöző családok kezdetben idegenkedtek új környezetüktől és kényszerű megoldásnak tekintették a „kitelepülést”. A félelmek az „alvó várostól”, a távolságtól a közlekedési nehézségektől hamarosan, alaptalannak bizonyultak. Amikor az első lakók birtokba vették új otthonukat, máris készen volt az első iskola, óvoda, bölcsödé, bevásárló- központ és orvosi rendelő is. Berlin 15 kilométerre fekvő központja vasúttal, gyorsvasúttal és villamossal gyorsan és kényelmesen elérhető. A vasútállomásokhoz célbuszok szállítják a munkába sietőket, akik közül ma már egyre többen vállalnak munkát a kerület üzemeiben vagy éppen Marzahn termelőszövetkezetében, amely zöldség- és virágtermesztéssel foglalkozik. Az új lakók beilleszkedését segítik az úgynevezett lakóközösségek. Amikor egy ház lakóinak 60 százaléka már beköltözött, a kerületi tanács lakógyűlést szervez, amelyen megalakulnak a társadalmi közösségek. Feladatuk többek között a telep társadalmi életének irányítása, társadalmi munkák szervezése, valamint a zöld területek rendben tartása. A lakótelepen nagy súlyt fektetnek arra, hogy a kertváros-jelleget megőrizzék. A 17 000 régi családi házat, valamint a modern betonépületeket előker- tek, parkok kötik össze. A távlati tervek szerint a városrésznek saját üdülőkörzete is lesz. A Marzahnt keresztülszelő Wuhle folyón duzzasztással mesterséges tavat fognak kialakítani, amelyet az itt lakók strand- dolásra, pihenésre használhatnak majd. Marzahn fiatal lakótelep. Lakóinak átlagos életkora 30 év alatt van. Sokan közülük elmondhatják tehát, hogy a városrésszel egyidő- ben váltak nagykorúvá. LENGYELORSZÁG Ahol az ember erősebb a kőnél A Collegium Maius udvara patakzó vízben úszott. A négy sarokban lévő műemlék-csatornákból hatalmas vízsugarak ömlöttek a szüntelen villámlás, mennydörgés és a szakadó eső nem mindennapi suhogása közepette. Az oszlopos folyosón álltunk, mint a megbabo- názottak. Fantasztikus látvány volt ez, és rárakódott azokra a képekre, amelyek egy pillanattal előbb vonultak el tekintetünk előtt. A Jagelló Egyetem megalapításának 620. évfordulója alkalmából lehetőségünk volt megtekinteni az egyetem legrégibb épületét. Azt a méltóságteljes és szép épületet. amelyet a XV. és XVI. században emeltek és különféle sorsot ért meg. E múlttól megbabonázot- tan alig tudtuk megérteni azt a tájékoztatást, hogy az udvarról felszedett kőlapok körülbelül harminc évesek. Mert ennyit bír ki a kő a jelenlegi klímában, a királyi város különféle vegyszerekkel mérgezett atmoszférájában. Tehát az udvart ismételten új kőlapokkal kell burkolni. Mondhatja majd valaki később, hogy itt az emberek tovább, bírják, mint a kő. Hát ez az egész probléma: az Ö-Krakkó konzerválása és felülvizsgálata. De erről majd később. A Collegium Maius épületében vagyunk, a híres aulában, ahová egyedül csak az egyetem által adományozott tiszteletbeli doktori cím átadása ünnepségének résztvevői. az egyetem szenátusának tagjai léphetnek be. És néha turistacsoportok. Ülünk a padokban és a Jagelló Egyetem Múzeuma igazgatójának, dr. Stanislaw Wattos professzornak előadását hallgatjuk erről a rendkívüli — egyetlen ilyen a világon — múzeális kollekcióról Az egyetemi múzeumok a könyvtárakban összegyűjtött emléktárgyakból alakultak. így történt ez Krakkóban is. 1869-ig az egyetemi emléktárgyakat a Jagelló Könyvtár őrizte, később létrehozták az úgynevezett archeológiái kabinetet. Olyan helyet, ahol ösz- szegyűjtöttek mindent: dokumentumokat, képeket, oktatási segédeszközöket, különféle kiállítási tárgyakat. Megalakult a „művészeti kabinet” is — azoknak a tárgyaknak a gyűjteménye, amelyeket a diákok didaktikus célból kézbe kaptak. — Ma a múzeumunk — folytatta Waltos professzor — egyedül álló a világon. Betölti a legmagasabb reprezentációs funkcióit. Itt, ebben az aulában kapták meg a világ leghíresebb tudósai, valamint a pápa. az ENSZ főtitkára a tiszteletbeli doktori címet. Ez az aula ösz- szekötője az akadémiai élet évszázados hagyományának. Itt zajlanak ma le a Jagelló Egyetem szenátusának tanácskozásai. Eredetisége abban rejlik, hogy megmutatja. hogyan haladt a tudomány párban a művészettel. A kiállítást úgy rendezték el, hogy megmutassák az emberi gondolat fejlődését. A múzeum gyűjteményében — nem számítva a numizmatikai gyűjteményt — több mint 16 ezer műemléktárgy található. Wilanów után itt van a legnagyobb lengyel portrégyűjtemény, például Karol Estreicher híres képmása, amely a Julius Slowacki Színház páholyában ábrázolja a Menyegző premierjén. A képet Wyczó- kowski festette, ugyanúgy, mint a szilárd gázt csépi o- lyósító készüléke mellett ábrázolt Karol Olszewski képmását. A lengyel tudósok tíz és száz portréját később megtekintjük. A grafikai gyűjtemény háromezret száímlál. Itt található a legrégibb krakkói nyomdában használt fametsző-kocka. Vannak például 1534-ből valók, amelyekkel nyomták az első Lengyelországban kiadott Luther Bibliát. A múzeumban kétezer tudományos műszer között értékes mikroszkóp-gyűjtemény. Itt van — ez eléggé ismért — jagellói glóbus, a legrégibb a világon, amelyen megtaláljuk az Amerika szót. De kevesen tudják. hogy e tetők alatt gyűjtötték össze a napórákat, az asztronómiai műszereket. Nem kis büszkeséggel mondja a professzor: Van itt XVIII. századbeli lépésmérő és... skrupul (a drachma -harmadrésze), a legkisebb súly. melyet a régi időkben ismertek, használtak. Később megtekintettük e rendkívüli múzeum belsejét. A múzeumnak, mint sok más lengyel múzeumnak, sajnos, számos gondja van: mindenekelőtt kevés a hely. nem tudják a gyűjteményeket megfelelően raktározni, hiányzik a hely, ahol az egyes tárgyakat javítják, ápolják, gondozzák. Nehéz a felbecsülhetetlen tudományos és történelmi értékek megfelelő biztosítása, mert a műemléképületet ma is használják a mindennapi életben és állandó anyagi gondokkal küszködnek. Bár a stílusos rács mögött elhelyezett páncélszekrények védik az egyetemi kincstárt, ám ezenkívül még sok száz felbecsülhetetlen értékű műtárgy rejtezik a falak között. A restauráló műhely alig 20 négyzetméter és öt restaurátor dolgozik benne. A többieknek a kiállítótermekben van a munkahelyük. A legrosszabb az, amiről a bevezetőben írtam. ha nem lesznek változások a természeti környezet védelmében. akkor a műemlék- épületek állapota rohamosan romlani fog, szétmorzsolódnak a kövek, de a gótikus és a reneszánsz falak is megfeketednek. Több száz évig álltak — de lehetséges, hogy nem bírnak ki még néhány tíz esztendőt. Éppen ez a probléma vezetett bennünket Krakkóba. A műemlékek védelmének és felülvizsgálatának ügye állandóan a közvélemény érdeklődésének tárgya, és nemcsak hazánkban, hanem az egész világon. Tény, hogy az UNESCO 1978-ban a város műemlék együttesét feL vette a világ kulturális örökségének első listájára. Figyelembe kell venni, hogy az óváros területén, a környékén lévő legértékesebb XIX. századi épületekkel, több mint hatezer műemléképület van. amelyek közül négyezer a restaurátorok védelme alatt A műemlékfelügyelőségen lehet találni olyan tájékoztató anyagot amely részletesen beszámol arról, hogy a műemlékek építészeti listáján 4 ezer épület vár felújításra, közülük 1300 teljes felújításra — az alapoktól a tetőkig. íme ezek a problémák, amelyekkel a várps már harminc esztendeje foglalkozik. Lényeges momentum volt, amikor 1982. április 7-én a Krakkó városi nemzeti tanács elfogadta a stratégiai menetrendet. Krakkó elnök- helyettese, Barbara Guzik asszony. néhány pontban összegezte a tennivalót. Mindenekelőtt elhatározták, hogy a rekonstrukciónak együtt kell haladni a környezetvédelemmel. Meg kell teremteni a megfelelő feltételeket, hogy a rekonstrukció után használni lehessen a műemléképületeket. Sikerült megteremtenünk, hogy a műemlékek felújítása és konzerválása fő irányát egybehangoljuk a város társadalmi- gazdasági tervével. Krakkóban a felújítási folyamat szüntelen, másképpen nem is lehetséges. Nincs tehát alapja az ilyen kérdésnek: Mikor fejezik be végre Krakkó felújítását? A műemlékeknek állandó felügyelet. védelem és konzerválás alatt kell lenniük. A legközelebbi tíz 'esztendőben Krakkó műemlékvédelmére. felújítására évente egymilliárdot költünk. Ez az összeg a nehéz időszakban elég jelentős, és azt jelenti, hogy az állam felelősséget érez nemzeti kulturális örökségünk megőrzéséért. Henryk Pawlak ROMÁNIA A bukaresti tavak hasznosítása Bukarest olyan „tófüzérrel” rendelkezik, amilyennel kevés nagyváros büszkélkedhet. A legszebbek közé tartozik a Herástraú-, a Tei-, a BaneaSa-, a Mo- gosoaia- és a Snagov-tó. A rendszeresen karbantartott tavak újabban nemcsak a fővárosiak pihenését szolgálják. A városgazdák a vizek kínálta hidroener- getikai lehetőségek hasznosítására is gondoltak. A He- rástraún már üzemel is egy törpe vízierőmű, a Tei- tavon pedig most próbálják ki az újabbikat. A Bufteá- tavon épülő erőmű elkészülte után évente 500 ezer kilowattóra áramot fog szolgáltatni. A közeljövőben a román fővárost körülölelő tófüzér tovább növekszik. Dobroi- esti mellett egy 88 hektáros mesterséges tó kialakításán dolgoznak, újabb kellemes szabadidő-központot teremtve a bukarestiek részére.
