Népújság, 1984. december (35. évfolyam, 282-306. szám)
1984-12-19 / 297. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XXXV. évfolyam, 297. szám 1984. december 19., szerda Ara: MO FORINT AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA TERVEK ÉS TÉNYEK Módosított forintok Aki fát ültet... ... az bízik a jövőben — tartja a mondás. Aki költségvetést készít, az nemcsak bízik, hanem megteremti az alapját a közeli vagy a távolabbi jövőnek. Az utókornak, amelyről — legyen az műn. kás vagy közgazdász — kötelessége gondoskodni. Legfőképp akkor, ha az ember nemcsak az otthoni költségvetést tekinti át egy esztendőre előre, hanem a közös pénzzel gazdálkodik. Mint tanácstag, mint vezető, mint ország- gyűlési képviselő, illetve, mint pénzügyminiszter. S hogy ezek a gondolatok az eszembe jutottak, arra utalnak: egy évvel ezelőtt egy hasonló tartalmú „csomagot” tett az országgyűlés a Parlament díszes fenyőfája alá. Amikor kibontottuk —, s a benne lévő keretekkel gazdálkodtunk az idén —, egyértelmű volt, hogy egyre és egyre jobbat, többet szeretnénk adni az országnak, valamennyi lakójának. Kérdés: mi kerül most a kupolacsarnok fenyőfája alá? A ma kezdődő téli ülésszak ad választ erre, hiszen a képviselőknek felelősségteljes döntésre kell vállalkozniuk. A T. Háznak olyan költségvetésről kell döntenie, amely lehetővé teszi, hogy az utóbbi évek visszafogottabb fejlődésének periódusából élén- kebb időszakra válthassunk majd át, ha a további, következetes munkával megteremtjük ennek feltételeit. Amikor erről a fontos alapkövetelményről szó esett a megyei képviselők csoportülésén, körvonalazódott szűkebb hazánk tanácsainak költségvetése is: mintegy 2,9 milliánd forinttal gazdálkodhatnak. Megfontoltan és előrelátóan, hogy megvalósuljanak a közösen készített terveink, s hogy minden fillér oda kerüljön, ahol éppen szükség — legnagyobb szükség — lesz rá. Hogy bővüljön az egészségügyi ellátás, megépüljön újabb három középfokú tanintézet, s hogy a lehetőségekhez mérten: ne szenvedjünk hiányt az alapvető szociális juttatásokban. A falugyűlések, a lakossági tanácskozások tapasztalatai igazolják: igényeink vannak, s többnyire jogos és reális kívánságokkal állnak a közélet e fórumai elé az állampolgárok. Reális és valós elképzelésekkel, mert tudják, hogy csak addig nyújtózkodhatunk, ameddig a takarónk ér. Ha a lakosság — a gazdasági céljaink megvalósításában részt vevő dolgozók — százezrei itt a me- gyét>en tisztában vannak azzal, akkor képviselőink sem dönthetnek a véleményük tolmácsolása, bizakodó hangulatuk elemzése nélkül. A híradások szerint a leendő parlamenti fenyőfát már kivágták — bízva a jövőben —, s most már csak az van hátra, hogy — ha képletesen is — jobbnál jobb hírekkel, biztató pdöntésékkel díszítsék fel az ülésszakon részt vevő képviselők. Hiszen ekkor egy újalbb fát ültetnek el a gondtalanabb, békésebb jövő reményében ... Szilvás István __________________ I A tanácsok minden évben pontosan megtervezik a bevételeiket és a kiadásaikat. A mindennapi gyakorlat azonban általában rácáfol az elméletre, és rendre kiderül, hogy amire számítottak, azt a munkát nem végzik el vagy a befizetések módosulnak. Ilyenkor, év végén viszont mérleget kell készíteni és már a módosított forintokkal illik gazdálkodni. Ez történik Gyöngyösön is, ahol a tanács testületének joga a változtatások végrehajtása. Tízmillióval több Az iidén úgy alakult, hogy a befizetések nem érik el a tervezett mennyiséget. De ezt a megállapítást sem szabad általánosítani. Igaz, hogy a földhasználati díjból ötmillióval futott be kevesebb az eredeti összegnél. Nőtt viszont a közhasznú fejlesztési feladatok céljára befizetett forintok mennyisége, mintegy másfél millióval. Valamivel emelkedett az állami támogatás mértéke, de ez sem döntő arányú. Tulajdonképpen a várt társadalmi munka által jóváírható forinttétel növekedett jelentősebben, összeAz utóbbi másfél évtizedben hazánk településhálózata 24 új várossal gyarapodott. Az ott élő lakosság életkörülményei lényegesen javultak, s megteremtődtek a további fejlesztések előfeltételei is — állapították meg a Hazafias Népfront Országos Elnöksége területfejlesztési albizottságának keddi ülésén, amelyen a várossá nyilvánítás tapasztalatait összegezték. Beluszky Pál, az albizottság titkára rámutatott: a vitathatatlan eredmények mellett kedvezőtlen jelenségek is felszínre kerültek. Ez elsősorban abban nyilvánult meg. hogy a kisebb telepüsen mintegy 15 millióval. A végelszámolás pluszt eredményez: mindösszesen 10 milliót. Szinte változatlan A város fejlesztésére több mint 160 milliót irányoztak elő erre az évre. Az egyes feladatoknál a tény majdnem egybeesik a tervezett összeggel. Nincs lényeges módosítás a Pacsirta-lakótelepi 72 lakásnál, de bizonyos növekedés várható a garzonház esetében. Az úgynevezett célcsoportos beruházásra történő felhasználás azonban mit sem változik a végösz- szeg tekintetében. Ide sorolandó még az előbb említett lakótelep 22 lakást magába foglaló beruházási feladata is. Az egészségügyi ágazatban a kórház rekonstrukciójának idei 28 milliója változatlan marad. A kulturális ágazatban kiemelhető a mát- rafüredi Erdészeti Iskola, amelynél az eltérés, félmillió körül mozog az idei évre vonatkoztatva. Növekszik a visontai víznek a városi hálózatba való bekapcsolási tétele, nagyjából kétmillióval. Szinte szóra sem érdemes a szállítási lések — anyagi és egyéb lehetőségeiktől függetlenül is — arra törekedtek, hogy mielőbb megpályázhassák a városi rangot. A magasabb te- lepülésfokozati besorolás révén ugyanis olyan összegekhez juthattak, amelyekkel a korábbinál gyorsabban fejleszthették infrastruktúrájukat. Ennek viszont az lett a következménye, hogy o fejlesztési célra rendelkezésre álló keretek túlnyomó többségét, mintegy 90 százalékát a városok fejlesztésére fordították; igy visszavetették a kisebb településeken megkezdett, az ottani lakosság élet- körülményeit javító munkálatokat. Számítások szerint a és közlekedési munkákra szánt tétel módosítása. Bizonyos csökkenés mutatkozik a Kálvária-parti és a Pacsirta-lakótelepi üzletek kialakításának költségeiben. Ha mindent összeadunk, a legvégső szám 80 ezer forint különbséget jelez. Vessük ezt össze a több mint 220 milliós végösszeggel é6 akkor érzékelhetjük igazán az arányokat. Az okok szerint Az adatok azt tanúsítják, hogy a város felelős szervei alapos körültekintéssel végezték annak idején tervezői munkájukat. A módosítások is csak abból származnak, hogy bizonyos eltolódások következtek be az időpontban a feladatok végrehajtása során. így például a Gólya utcában kialakított 37 telek árának a befizetésére jórészt csak a következő évben kerül sor. Hasonló okból — az építő üzemek teljesítési lehetőségétől függően — kellett a kiadások egy részét módosítani. A tervek tehát reálisak voltak, azt azonban jól tudjuk, hogy az élet nem mindig alkalmazkodik a „papírformához”. városokban egy főre számítva hozzávetőlegesen négy- szer-ötször annyi pénz jutott az infrastruktúra bővítésére, mint egyebütt. A merev előírások akadályozták a helyi igények következetesebb figyelembe vételét is; összevontak például falut egy tőle 16 kilométerre fekvő várossal, csupán azért, hogy elérjék az alsó határnak tekintett 8 ezres lélekszámot. Jelenleg a szabályozás új rendjének kidolgozása van napirenden, azt szorgalmazva, hogy az eddiginél rugalmasabban vehessék figyelembe a valós helyi igényeket, s a tanácsok akkor is megvalósíthassák — a lakosság bevonásával kialakított — elképzeléseiket, ha nem folyamodnak a városi rangért. Arra van tehát szükség, hogy o települések szerepköre összhangba kerüljön jogállásukkal, s nem megforA volt Ferences-kolostor felújítása révén „megszületett” az új könyvtár (Fotó: Kőhidi Imre) A várossá nyilvánítás tapasztalatairól Lázár György és Havasi Ferenc fogadta Nyikolaj Talizint Nyikolaj Talizin szovjet miniszterelnök-helyettes vendéglátójával Marjai Józseffel a magyar—szovjet gazdasági megbeszélések után (Népújság telefotó — MTI — Kedden az Országházban Lázár György, a Miniszter- tanács elnöke fogadta Nyikolaj Talizint, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnök- helyettesét, a Magyar—Szovjet Gazdasági és Műszaki- Tudományos Együttműködési Kormányközi Bizottság szovjet tagozatának elnökét, aki a bizottság 32. ülésszaka alkalmából tartózkodik hazánkban. lanek Attila felvétele — KS) A nap folyamán a szovjet vezetőt ugyancsak fogadta Havasi Ferenc, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára. A baráti légkörű megbeszéléseken részt vett Marjai József miniszterelnök- helyettes, a bizottság magyar tagozatának elnöke. Jelen volt Vlagyimir Bazovsz- kij. a Szovjetunió magyar- országi nagykövete. Magyar—román belkereskedelmi megáHapodás Selmeci Lajosné és Iurea Constantin miniszterhelyettesék vezetésével Budapesten tartotta ülését a magyar—román belkereskedelmi állandó munkacsoport. Megállapították, hogy eredményesen fejlődnek a két ország közötti belkereskedelmi kapcsolatok, és évről évre dinamikusan fejlődik a magyar— román választék csere-forgalom. A tárgyalások végeztével kedden aláírták a jövő évi belkereskedelmi választékos határmenti árucsere megállapodást. Ennek értelmében 1985-ben a két ország kölcsönösen több mint 2 milliárd forint értékű árucikket cserél. Romániából pgyebek közt különféle háztartási cikkek, bútorok, játékok, és ruházati termékek kerülnek a magyar üzletekbe és ezekért a hazai belkereskedelem kozmetikai cikkekkel, írószerekkel, kuktaedényekkel és ruházati termékekkel fizet. A megállapodás aláíráséinál jelen volt Nicolae Veres, a Román Szocialista Köztársaság budapesti nagykövete. (MTI) Fock Jenő hazaérkezett Madridból Kedden hazaérkezett Madridból az MSZMP küldöttsége, amely Fock Jenőnek, a Központi Bizottság tagjának vezetésével részt vett a Spanyol Szocialista Munkáspárt 30. kongresszusán!. A küldöttség tagja volt Gecse Attila, az MSZMP KB munkatársa. Madridi tartózkodása során Fock Jenő megbeszélést folytatott Simon Sanchez Mon- teroval, a Spanyol Kommunista Párt végrehajtó bizottságának tagjával, a Központi Bizottság titkárával és találkozott a SKP több más vezetőjével. (MTI) dítva: a jogálláshoz keressék a szerepkört. Így a mennyiségi szempontokat — következetes végrehajtás esetén — a minőségi szempontok váltanák fel. A vitában felszólalók nyomatékosan rámutattak: a történelem során a települések mindig is önfejlődés révén jutottak, vagy nem jutottak hozzá hizonyos szerepkörökhöz. Ezt a törvény- szerűséget nem lehet, és nem szabad szem elől téveszteni a jövőben sem — magyarán: a helyi gazdasági önállóság függvénye legyen, hogy egyes településeken mire jut, illetve mire nem jut pénz. Arra is legyen joga a lakosságnak, hogy eldöntse: egyáltalán szándékában áll-e a városi fokozat megpályázása. Ezzel kapcsolatban utaltak arra, hogy a központi akarat érvényesülésének is megfelelő mozgásteret kell szavatolni, s a központi érdekek és a helyi önállóság összhangja, ennek megőrzése a legfontosabb politikai feladatok egyike. Szóltak arról is, hogy a városi rang az utóbbi időben, ha nem is devalválódott, de mindenképpen átértékelődött. A jog- és hatáskörök emiatt túlságosan elaprózódtak. A legfrissebb elképzelések szerint a közeljövőben 140-ről 240-re nő az ilyen fokozatba besorolt települések száma, ami felveti annak szükségességét, hogy alaposan mérlegeljék: miként teremthető meg az ésszerű mun kamegosztás feltétel rendszere. A 240 városi jogú település másik hátránya, hogy felduzzad az apparátus, mind többen dolgoznak majd az ügyvitelben, s ez ellentétes törekvéseinkkel. (MTI)
