Népújság, 1984. december (35. évfolyam, 282-306. szám)

1984-12-14 / 293. szám

NÉPÚJSÁG, 1984. december 14., péntek A kiállítás véget ért: srép álmokat, ötletek! Lakberendezés — mellékvágányon Kiállítási mintadarab 1926-ból (balra fent) A Képcsarnok Vállalat kí­nálatának egy darabja (jobbra fent) Végül ez kerül a lakásokba (Illusztráció: Fehér László) A bélyeggyűjtés ellentmondásai Egy szenvedély margójára A konyhaszekrény tete­jét üres üvegek díszítik. Martint. Campari, Club 99. A hűtőszekrényen matrica: „Nemcsak melegben, de csak hidegen — PEPSI”. A vécé­ajtón rózsaszín műanyag kis­fiúi, pisil. Benn hatalmas plakát: pucér nő termetes keblekkel. A nagyszoba tel­jes hosszában szekrénysor terpeszkedik. Több fajtája van. Lehet fényezett és matt. faragott, vagy sima. A tu­lajdonos kedve szerint dönt­heti el, hogy a ruhásszekrény a jobb vagy a bal szélre kerüljön. Szemben kihúz­ható kanapé, a karfán feke­te műbőr betoldás lehetsé­ges. Az apró dohányzóasz­tal színe eltér a szekrényé­től. Rajta csipketerítő, vagy népiesnek mondott futó. Á tévé ferde lábakon áll. A lábak színe más. mint a ké­szüléké, amely ugyancsak világosabb vagy sötétebb a szekrénynél. A csillár há­rom szára viszont aranyo­zott. A burák mintásak, akárcsak a falak. Színük ha- lovány: sárgászöldes, eset­leg kékes. — Mondja meg nekem, miként lehetne másképpen berendezni ezeket a szűkre szabott házgyári „kalitká­kat”?! Félretett pénzemből hogyan futná ízléses deko­rációra. szép poharakra! — támad rám szemlélődés köz­ben egy dühös tulajdonos. Amikor közlöm, hogy ese­tenként egy befőttesüveg szebb, mint a porcelánvá­za és egy utazókosár kitű­nő ágyneműtartó is, felsó- hajt: — Még ilyet! A bel- és külföldi kiállí­tótermekben gyakoriak az olcsón megvalósítható, hasz­nos és ízléses újítások. A bútorüzletben ilyet csak rit­kán látni. Az áruházakat ke­reskedők vezetik, akik nem az ízlésformálásért kapják a pénzüket, hanem a forga­lomból részesednek. Fehér László belsőépítész — a Heves megyei Tanácsi Tervező Vállalat munkatár­sa — a következő okokat látja a jelenségek mögött: — A viszonylagos jólétet élvező emberek az építészet­ben és a berendezésben a polgári élet szimbólumaira vágytak. Eredeti darabokra nem futotta a pénzükből, ezért megkezdődött a silány utánzatok nagyüzemi gyár­tása. Gondoljunk a „perzsa­mintás” szőnyeg, az egye­nes vonalú faragott bútor, vagy a festett porcelán, a giccses nippek sikerére. — A század eleji ízléstől napjainkra egyre távolod­Szemenyei elnyomta a ci­garettát és meggyújtotta a következőt. — Nos? Rendben? — kér­dezte Feritől és segédjétől, aki nagy lendülettel ült be mellé. — Aláírattam — nézett a semmibe a fiú. és egyked­vűen pöccintett le az ablak­üvegről egy porszemet, és bedobta a munkanaplót a kesztyűtartóba. — Strici! — gondolta Sze- menyei. — De várjál, kapsz te tőlem! Szótlanul ültek egymás mellett. A fiú nem értette, hogy a mester egy kukkot se szól. Szemenyei, az öreg balhés, a szóbulldózer. Ez a hír jár­ta róla. Mi a fene van ve­le? De megkérdezni nem merte. — Szemenyei-csoport? — Egén. Az vagyok — szólt a mester. — Nagykörút 125. Ráz a pinceajtó. De remélem, nem viccelsz? — mordult a mik­rofonba Szemenyei. — Oké, már itt se vagyunk. Szemenyei dühösen nyom­ta a gázt. Egy tacskót osz­tanak be mellé, akit nem lehet másra használni, csak létracígölésre. És az ilyen nak már. A rongyszőnyege­ket például újra vásárolják. Néhány éve ezt rangon alu­linak érezték volna. Megje­lentek az elemes bútorok is. amelyek lehetővé teszik a kibújást az újfajta „uni­formisból”. — Nagyon lassú ez a fej­lődés. A bútoripar meggyor­síthatta volna a folyamatot, de gyáva volt a kockázatra. A gyártók nem bíztak a vá­sárlók kreativitásában, és ezzel le is szoktatták őket a lakberendezési kísérlete­zésről. Könnyen ment. A világ csaknem valamennyi fejlett országában tanítanak környezetkultúrát. nálunk nem. Még csak irányt sem mutatott senki a ..hogyan to­vább” kérdésre. Szomorú, hogy csak a nyolcvanas évek közepén értesültek a Lakáskultúra olvasói arról, hogy érdemes galériát épí­teni a szobába, mert azzal plusz négyzetmétereket le­megfújja a borravalót. Egy büdös tízesért képes eladni a becsületét. Tudta, hogy ő vén róka ahhoz, hogy ház­mesterekkel bohóckodjon a munkanapló aláírásával. És ■különben is. Amíg ő büty­köli a villanyt, addig a Fe­ri elintézheti az adminiszt­rációt. De a lóvé, az közös! Nem tűnt volna fel neki a fiú sumákolása, ha nem tudná, hogy a Tüzér utca 28-ban a Rózsi mindig ad egy húszast. Ha dolgoznak, ha nem. Lehet az egy égő becsavarása vagy vezetékcse­re. Szemenyei hirtelen féke­zett. — Itt voltunk az előbb, mi van? — kérdezte a fiú. — Vissza keli mennem. Csak egy pillanat! — azzal kiugrott a kocsiból és be­rohant. hét nyerni. Ennél sokkal hasznosabb ötleteket megva­lósítottak már a Bauhaus mesterei a század első felé­ben, de külföldre sem kell menni jó példáért. A ma­gyar Kozma Lajos tervei még ma is túl modernnek hatnak. — Az iparművészek nem tehetnének többet az új formák elterjesztéséért? — Eddig alig voltak ipar­művészek. Több bútorgyá­runkban még ma is képzet­len technikusok a tervezők. Néhány lakberendezési áru ház foglalkoztat ugyan bel­sőépítészt. de ők nem csinál­hatnak „forradalmat”. Az eladótér szépítése a felada­tuk. a megrendeléseket a ke­reskedelmi dolgozók irányít­ják, az ipar pedig ahhoz igazítja a sorozatgyártást. Ezért vám hogy egy-egy szép darab csak a Képcsarnok Vállalat boltjaiban kapható. Kézműipari módszerekkel legyártanak két-háromszáz A fiú dermedten nézett utána, majd a húszast za­vartan begyűrte a mellény­zsebébe. — Lehet, hogy emiatt pi­pa? — tűnődött a srác, és révetegen figyelte, ahogy a „nagy Szemenyei” bekacsá- zik a házba. Rózsi, a nagy mellű, bő húsú házfelügyelő iszonya­tos dübörgéssel fogadta a villanyszerelőt — Mi van, Mucus? Mit hagytál itt1 — Naccságám! Adtál az előbb annak a kölyöknek egy húszast? — Na hallod, Palikám! Hát kérdés ez? Persze! — A Feri letagadta. Le­nyelte. — Az a cingár, a kocsi­ban? Micsoda tróger! — sá- pítozott az asszony és fel­bontott egy üveg sört, hogy darabot, és kész. Átütő si­kere az ára miatt nem le­het. olcsón viszont nem csinálhat karriert, mert nem kerül sorozatgyártásra. — Játsszuk azt, hogy ön fiatal házas. Sarzonlakásá- nak 5X^ méteres szobáját hogyan rendezné be? — Beállítanék egy kon­ténert, amelyről a legkülön­bözőbb elemek nyithatók le. FranciaágyaJ és szabad­idő-sarkot rakhatok belőle össze, asztallapot hajthatok le, magnó, rádió is helyet kapna benne, és az alkalom­tól függően változna a ki­terjedése. a jellege. — Hol lehet ilyet kapni? — Sehol. Az Ifjúsági ház társalgó­jában kérdezgettem tizen­éveseket: milyen lakást sze­retnének? Íme egy csokor a válaszokból: — Nagy konyhám lesz, ahol együtt lehet az egész család. — Hatalmas franciaágyat veszek. — Az egyik szobámban végig bárpult lesz. — Mindenhol kristály- csillár világít majd. — Az egyik falra sötét­zöld selyemtapétát ragasz­tok. a másikra hatalmas posztert... valami erdő- részlettel. Végül ami a legjellem­zőbb volt: — Legalább négy nagy szobám lesz! Sajnos egyetlen eredeti elképzelést sem hallottam. Ezek a gyerekek csupán nagy és fényűző lakásra várnak. A mai otthonok ötlettelen, nagyobb változatára. Nem láttak példát az íz­léses, egyszerű berendezés­re .. . a megrázkódtatást valame­lyest elviselhetővé tegye. — Elég nagy palimadár vagyok, de rühellem az ilyen ócska trükköt. Ide figyelj, bogárkám! Van egy kéré­sem! — Neked mindent, Pali­kám! — Itt van egy ötvenes. Hol­nap intézd úgy, hogy kijöj­jünk! Add a fiúnak! Meg akarom csípni ezt a tak- nyost! — tette a pénzt Sze­menyei az asztalira. — Tutira mehetsz, Pali­kám! Bennem megbízhatsz. Minden csavargónak ki kell tekerni a nyakát vagy a sze­mét kiszúrni! — mondta az utóbbit tétován az asszony, hiszen Vak Béla esetét az Árpád-házi királyoknál tu­datosan nem követhette a saját kis piti életében. így aztán a pénzt begyűrte a zsíros kötényzsebbe és a villanyszerelő mellét bök- dösve, megkérdezte: — Iszol egy kortyot? — Nem, kösz. Szoli. De te most is szebb vagy, mint hat bajadér. Csók az édes butádra! — és azzal vissza­rohant a kocsihoz. Kmett Károly egri ottho­nában, egy hatalmas szek­rényben csak bélyegeket tart. Sorra mutatja be eze­ket a parányi alkotásokat. Nagy lelkesedéssel beszél róluk. — Általános iskolás ko­romban kezdtem el a gyűj­tést — mondja. — Nagyon sok érdekességet, újdonságot tudtam meg általuk a vi­lágról. Sokat segítettek pél­dául a történelmi, irodalmi, biológiai ismereteim gyara­pításában. Immáron tizenegy éve ve­zet bélyeggyűjtő szakkört gyermekeknek. Most már második éve, hogy a helyi If­júsági Ház ad otthont mint­egy ötven tagot számláló csoportjának. —Néha felháborít, hogy a felnőttek egy része be­csapja a fiatalokat, jóval drágábban adnak túl egy- egy ilyen parányi kiadvá­nyon, mint illene. Ezzel per­sze elveszik a kedvüket et­től — panaszolja. Hétéves kislánya és közép- iskolás, fia is apja nyomdo­kaiba lépett: mindketten szép számú kollekcióval büszkélkedhetnek. — Jöjjenek el egyszer a szakkörömbe — mondja mo­solyogva. — ígérem, meg­szeretik a bélyegeket. Húszezer darabból áll Zöl­dé Imre gyűjteménye, aki „civilben” az egri áfész Ská­la Duett áruházának igaz­gatója. A díszes kis lapocs­kákat azonban nem albu­mokban, hanem speciális fü­zetekben őrzi. — Az albumok drágák, rá­adásul nagy helyet foglalnak el — világosít fel. —- Az is gondot jelent, hogy. a díszes kiadványok nagy méretűek, ráadásul egy-egy összeállítás hét darabból áll. Ezt soknak tartom. — Anyagilag valóban elő­nyös ez a hobbi? — Aki csupán a haszon miatt kezd el ezzel foglal­kozni, az abbahagyja, mert szenvedély nélkül ezt nem lehet csinálni. Kiss Ernőnek, a Magyar Bélyeggyűjtők Országos Szö­vetsége főtitkárának a ked­vencei a „festmények”. A Mozgó Képek címmel, új ismeretterjesztő havilap je­lenik meg a jövő év január­jától. A Lapkiadó Vállalat­nak e mozival, televízióval és videóval foglalkozó kiad­ványáról' Csala Károly, a lap felelős szerkesztője tá­jékoztatta az MTI munka­társát. A Mozgó Képek a Film­szem című lapot váltja fel, kiegészítve annak profilját a videózás témakörével. A 32 oldalas folyóirat figye­lemmel kíséri majd a havi mozi- és videofilm-kínála­tot. A televízióban sugárzott alkotások közül a hosszú nyomdai átfutás miatt csak a mozifilmeket követheti nyomon, legalábbis az első időszakban. A lap nem kri­Mintegy 1700 művet küld­tek be a jubileumi képző- művészeti pályázatra, ame­lyet a Művelődési Miniszté­rium és a Magyar Képző­művészek Szövetsége ha­zánk felszabadulásának 40. évfordulója alkalmából, az idén tavasszal hirdetett meg. A zsűri a napokban elbí­rálta a beérkezett munká­kat, s így lassan kirajzolód­nak a jubileumi tárlat kör­felszabadulás utáni eszten­dők anyagát igyekszik meg­szerezni. — A régebbi, úgynevezett klasszikus bélyegekhez első­sorban öröklés útján jut­hatna hozzá az ember — mondja. — Az 1945 előttie­ket csak drágán lehet meg­vásárolni. Ez is azt igazolja: a példányok értékhordozó funkciója tagadhatatlan. Eb­ből a hobbiból azonban nem nagyon lehet meggazdagod­ni, különösen akkor, ha az ember ragaszkodik egy-egy darabhoz. E „szenvedélynek’ elsősorban a kultúrára gya­korolt hatását hangsúlyoz­nám: mint mini grafika tá­gítja az ember látókörét, s alkalmas arra is, hogy egy- egy országgal, egy nemzet históriájával, tárgyi emlé­keivel, történelmi személyi, ségeivel megismertessen ben­nünket. — Egyesek arra panasz­kodtak hogy jóval több pél­dányban jelenik meg egy- egy bélyeg, mint ahányat igényelnének a gyűjtők. A kiadásban milyen szerepet játszik a szövetség vezetői­nek véleménye? — Hogy mi kerül forga­lomba, azt a Magyar Posta, a Filatéliai Vállalat és a MABÉOSZ dönti el. Mi azt szeretnénk, ha kisebb szám­ban jelennének meg, mert ez szabályozná a piaci vi­szonyokat. Ha kevesebb van valamiből, többet ér. Sokan a méretekkel sincsenek ki­békülve. Irányelv: legyenek kicsik. Ennek az igénynek azonban nehéz eleget tenni, mert a kereskedelmi elvek ezzel valamelyest ellentéte­sek. Nyilván több album el­fogy, ha nagyobb kiadvá­nyokkal töltik meg. Azt is szeretnénk, ha az elkövetke­ző időben sikerülne egy magyar karaktert kialakíta­nunk. Nem utolsó dolog a szépség sem. Jóllehet emiatt nincs szégyenkezni valónk, de ahhoz, hogy előbbre lép­jünk, több tervezőt kell fog­lalkoztatunk. Időben fel kell kérni őket, hogy a nyomdában se legyen ké­sés. Mert ez gondot jelent. Jelenleg is akad emiatt egy sor adósságunk, de bízom abban, hogy mindezek szil­veszterig eljutnak a gyűjtők­höz. Homa János tikai orgánum, hanem a művek ismertetésével és a hozzájuk kapcsolódó háttér­anyagokkal kívánja olvasóit tájékoztatni. Már nyomdában van az első szám, amely többek kö­zött olyan érdekes anyago­kat tartalmaz, mint Horváth Ádám fényképekkel illuszt­rált cikke a videoberende- zések kezeléséről, Veress Jó­zsef interjúja Eizensteinről. a világhírű orosz filmren­dezőről és a „Filmekkel a "Papírtigris« ellen” címmel, a torinói filmfesztiválon be­mutatott — diákmozgalmak­ról és az antifasiszta ellen­állásról szóló — alkotásokról írt beszámoló. A lap várha­tóan január elején kerül az olvasókhoz. vonalai. A jövő esztendőben március 23-án nyitják meg a kiállítást, ahal nemcsak az új művek kerülnek közön­ség elé, hanem reprezenta­tív válogatást is kínálnak az elmúlt 40 esztendő magyar képzőművészetéből. Külön­böző műfajokban — festé­szet, grafika, plasztika, ka­rikatúra és alkalmazott gra­fika — mutatkoznak be a közelmúlt és a kortárs ma­gyar művészet kiemelkedő alkotói. (Folytatjuk.) Szabó Péter II/l. SZŰCS MARIANN: Békétlenül r Uj filmes ismeretterjesztő lap indul Jubileumi képzőművészeti kiállítás

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom