Népújság, 1984. november (35. évfolyam, 257-281. szám)

1984-11-20 / 272. szám

NÉPÚJSÁG, 1984. november 20., kedd 5. A bélapátfalvi XIII. századi cisztercita templom. (MTI-foto — KS) Érdemes tudni a burgonyáról Hasai tájakon Bélkő Most, hogy a közelmúltban Szilvásváradon rendezték meg a fogathajtó-világbaj­nokságot, a hazai és a nem­zetközi érdeklődés közép­pontjába került az Egertől északra elterülő, szépséges bükki táj. Hazánknak ez a vidéke igazán megérde­melte a fokozott figyelmet, mert valóban olyan változa­tos, olyan gyönyörködtető, amelyhez foghatót keveset lehet találni határainkon be­lül. És nem csupán termé­szeti értékekben gazdag, ha­nem páratlanul érdekes történelmi emlékekben is. Az egyik ilyen históriai „monumentum” éppen Heves fővárosa és a kocsiverse­nyéről immár sok országban megismert Szilvásvárad kö­zötti út mentén idézi a messzi évszázadokat. A bél­apátfalvi cisztercita temp­lomról és a kolostorromról van szó. amely a most is folyamatosan bányászott Bélkő tövében testesíti meg a hajdani korok emberének építészeti tehetségét, igyeke­zetét. Aki elszánja magát. az odavezető utazásra. az előbb a bükki palóctelepülé­sek leghíresebbjébe, Bélapát­falvára érkezik meg. Hon­nan ez a terjedelmes tele­pülésnév? Nos, a Bél szócs­ka őrzi annak a Bél nem­zetségnek a nevét, amelynek egyik jeles tagja — állító­lag — megmentette a muhi csatából menekülő IV. Bé­lát a szomjhaléitól. Az uralkodó, mivel az a bizo­nyos Beél vitéz, noha maga is holtfáradt volt, vizet ho­zott neki, ráhagyományozta a hatalmas kőszikla körül elterülő jókora birtokot. Így történt-e mindez, nem tudni. Tény viszont, hogy a hegy máig a Bélkő nevet viseli, és az oklevelek is olyan faluneveket őriztek ímeg, mint Felbél. Középbél, Altoél. Az alkalmi szóíejtést im­már az apátfalva összetétel­lel kell folytatnunk. Amint 'megalapította a maga rend­jét a francia Clairvaux-i •Szent Bernét, az általa irá­nyított ciszterciták hamaro­san Magyarországon is meg­jelentek. Első kolostorukat 1142-ben Cikádon építették fel. majd sorban a többit: Zircen. Pilisen. Szentgott- hárdon. Az akkortájt ural­kodó ///. Béla királyunk — lévén ezek a papok igen gyakorlatias felfogásúak. a közügyekben és az építé­szetben egyaránt járatosak — hamar megszerette őket, és megtelepedésükhöz min­den segítséget megadott. így jutottak el //. Killit egri püspök — amúgy ő is Bél­ivadék — meghívására a Bükkbe. s ott is a Bélkő tövébe, ahol azt a máig ál­ló. egyszerűségében is le­nyűgöző apátsági templomot megépítették. Az épitészettörténészek szerint ez az egyház igen­igen hasonlít a francia föl­di Fontenay templomára. Ez is a késő román stílus je­gyeit viseli magán; három­hajós. keresztházas. Kapui bélletesek. belső díszítése pedig rendkívül egyszerű. A cisztercita rend tagjai ugyanis a puritánság jegyé­ben éltek és alkottak. Az ö templomaikból hiányzik minden hivalkodás. cifra dísz, elbeszélő jelenet. A figurális, cselekményt rög­zítő ábrázolások helyett a mértanias vagy a növényi motívumokat használták. A Bélkő tövében felépült templom mellé kolostorépü­let is került. Ebben egészen a XVI. századig éltek a ciszterci rend tagjai. Mégpe­dig folyvást nagy becsben, mert Zsigmond is. Mátyás király is újra megerősítette jogaikat. Menekülniük ak­kor kellett a szerzeteseknek, amikor Perényi Péter az 1530-as évektől ezen a heve­si tájon is elkezdte terjesz­teni a protestantizmust. Az odahagyott épületek pusztulni kezdtek. A kolos­tor szinte teljesen eltűnt — ma is csak falmaradványai jelzik, hol állt —, a temp­lom pedig beszakadt. Ha nem akad egy bizonyos Ba- ranyi István nevű remete, aki addig járt Erdódy Gá­bor püspökhöz audenciára. amíg az a fedelet ki nem javíttatta, bizony a három hajóból sem maradt volna valami sok. Ez az imént említett egyházi elöljáró azonban nemcsak a tetőt hozatta rendbe, hanem az egész templomot is. Igaz, részben már barokkos stí­lusban úgy, ahogyan az el­lenreformáció díszes divat­ja megkívánta. Műemlékvédelmünknek hála. a bélapátfalvi temp­lom ma ismét régj szépsé­gében áll. A legutóbbi hely­reállításkor ugyanis minden utólagos és hozzá nem illő díszét eltávolították, és most ismét a maga egysze­rűségében figyelhető meg a puritán cisztercita stílus. A barokkizáló időkből mind­össze a Szent Imre-oltárt és a szószéket hagyták a he­lyén. Ezek viszont a ma­guk nemében olyan szépek, hogy megérdemelték a fel­újítást és a megőrzést. E templomi építménynél még egy mai készítésű ki­állítóhely is van. Ebben a volt helybéli kőedénygyár mutatósabb termékeit állí­tották ki. Bármennyire meglepő, a napjainkra mindennapi en­nivalónkká lett, de árválto­zásai miatt beszédtémává is vált burgonya a XVI. század második felében, ami­kor Európába hozták, dísznö­vényként honosodott meg. Magyarországra az 1654-es évek körül hozták be, és ezt követően még sokáig mér­gező növénynek tartották, mert először a bogyótermé­sét próbálták fogyasztani a paprikához. paradicsomhoz hasonlóan, és ez fejfájást, gyomorgörcsöket okozott. Utóbb derült k)i, hogy bo­gyója és minden más zöld ré­sze az emerre és állatra mér­gező szolanin nevű alkaloi­dát tartalmaz. Ebből vi­szont a szárakban alig van és a földben fejlődő gumói még kevesebbet tartalmaz­nak. Ha valami okból mégis mérgezésveszélyt jelentő, 50—60 mg közötti mennyi­ségű szolanint tartalmaz a burgonyagumó, íze annyira leromlik, hogy szájba kerül­ve érezhetően keserű, a tor­kot reszeli. Olyan vélemény ■is ismert, amely szerint a burgonyában a normális mennyiségben lévő szolanin inkább hasznos, mint káros, mert serkenti a bélműkö­dést és javítja a burgonya izét, A kis méretű gumók­ban általában több a szola­nin, mint a nagyobbakban. De azzal is számolni kell, hogy fényiben (elárusító pul­ton, kirakatban) hosszabb idő elteltével a gumók szo- lanintartalma megnöveked­het. az eredeti mennyiség többszörösére iis. Legjobban a héj alatti gumórészben dú- sulhat fel, amely eközben zöldesre szineződhet. A burgonyát még ma sem fogyasztjuk olyan mennyi­ségben, mint ahogy azt so­kon gondolják. Nálunk az egy főre jutó burgonyafo­gyasztás alig éri el a 70 ki­logrammot évente. Nemcsak a lengyelek és a közismer­ten nagy burgonyafogyasztó németek, hanem még a fran­ciák is jóval több burgonyát esznek ennél. S ők teszik he­lyesen! Nemhiába szokták monda­ni, hogy a burgonya a má­sodik kenyér. A tápértékük között fennálló különbség szinte szóra sem érdemes, ha az összehasonlítást szá­razanyagra vonatkoztatva végzik. Kevesen tudják, hogy a burgonya nem csupán szén­hidrátforrás. Sok ásváViyi anyagot is tartalmaz, ezek közül különösen a vas meny- nyisége jelentős, és a jód játszik fontos táplálkozás­élettani szerepet. Fehérjetar­talma — a fajta-sajátossá­goktól függően. mindössze 1—2 százalék között mozgó mennyisége ellenére is — nagy fontosságú. Tel jes érté­kű fehérje, s az emberi szer­vezet a felvett mennyiséget csaknem maradéktalanul hasznosítja. Harmadik legfőbb B, - és Bj-vitamiimforrásunk a bur­gonya. Az európai országok­ban a XVII. század elején a C-vitamin hiányából eredő skorbutnak, mint népbeteg­ségnek az eltűnése a burgo­nyának köszönhető. Ha csök­ken is a C-vitamin mennyi­sége a burgonyatárolás alatt (ami hosszú, fél év körüli tárolásnál közel a fele meny- nyiségének elvesztését is je­lentheti), azért a tartós tá­rolás legvégére is marad még belőle hasznosítható mennyiség. A megmaradó vitamin tényleges mennyisége vi­szont már jelentős mérték­ben az ételkészítés módjá­tól függ. A tisztított, meg­hámozott és különösen a fel is darabolt burgonya főzése jobban csökkenti a vitamin- tartalmat. mintha héjában főzik. A hő bomlasztja a C- vitamint, a B-vitaminokat viszont a főzővíz oldja ki. A vízben főzéshez képest a gőzben főzés körülbelül fe­le annyi vitaminveszteséggel járhat. Sütéskor a vitaminok mennyiségének harmada-fe- le is elbomolhat, a kímé­letes főzés és párolás során fele ennyi veszteségtől kell csak tartani. A zsírban sütéskor is va­lamivel több a vitaminvesz­teség. mint egyébként. Ilyen­kor a forró zsírba kerülő, és sülő burgonyaszeletek el- sötétedésóvel is számolni kell. Ez annál nagyobb fokú le­het. minél több cukrot tar­talmaz a burgonya, ugyanis a sötétbarna szín képződé­sét a burgonyacukor hőha­tásra bekövetkező karamelli- zá'ciójával magyarázzák. A tartósan hidegben tárolt burgonyából csak sötét, rossz minőségű sült burgonyaszele­tek várhatók — hacsak nem csökkentik a forró zsír hő­mérsékletét. A hideg tárolás közben ugyanis cukor hal­mozódik fel. A magasabb hőmérsékleten, 10 C-fokon, vagy ennél is melegebben tárolt burgonya jó minősé­gű sült burgonyaszeletekel adhat. Amikor a főtt burgonyát tartósan 4—6 órán át tárol­ják, vitamintartalma is majdnem a félére csökken. A főtt burgonya püré alak­ban való tárolásakor a leg­nagyobb a vitaminmennyi­ség. Ha, viszont a burgonya szétnyomásához nem hasz­nálnak fém edényt és nyo­móeszközt, majd a szétdör­zsölt anyagot azonnal fel- főzik, s az így elkészült pő­rét nyomban tálalják. az eredeti vitamintartalom csak­nem hiánytalanul megma­radhat. Ha a tisztított és felvágott burgonyát előzetesen sós víz­ben áztatják, majd ugyan­csak sós vízben főzik, job­ban megóvható a vitamin- tartalma, mintha tiszta víz­ben főznék. Egyébként ajánl­ják az erősebb sózást a hé­jában főzésnél is, ha tisz­tessége miatt szétfővésre hajlamos a burgonya. Ha pedig meghámozzák ezeket főzés előtt, egy kis ecet ke­rülhet a főzővizükbe a szét- fővés ellen. Forrpont fölé nem ajánlatos engedni a fö- zővíz hőfokát, mert különö­sen az úgynevezett lisztes fajtákat megfőzve már nem lehet karikákra vagy koc­kákra vágni. A főzhetőség összefügg a gumók korával is. de ez a tulajdonsága tárolás közben a súlycsökkenéssel együtt rohamosan romlik. Márpedig a jó főzhetőség is nélkülöz­hetetlen ahhoz, hogy a bur­gonya valóban egészséges, könnyen emészthető, ízletes és szívesen fogyasztott táp­lálékunk legyen. Nagy sze­repet játszik még ebben a jó főzési, illetve sütési idő­tartam. Ennek hossza a bur­gonyaféleségek többségénél 17—30 perc között változik. A különböző burgonyafajták esetében annyira eltérő le­het, hogy az esetleg kevert burgonyát is ajánlatos szét­válogatni. Még napjainkban is ta­pasztalható ragaszkodás a fehér hússzínhez és a piros­ló héjszínhez. Pedig ez a mai fajtáiknál már nem a jó minőség feltétele. Komis zár Lajos szövetség könyveit követi a Teremtés könyvétől a Pró­féták könyvéig — a Xflf. századtól a XIX. századi megjelenítésben. A XIV. század elejéről Ausztriából származó Biblia pauperum, s a XIX. század második feléből való — Gustav Dó­ié illusztrálta — monumen­tális Biblia-kiadvány jelzi a kiállítási műtárgyak idő­beni határait. Rendkívül izgalmas egy­más mellett látni különbö­ző korok művészeinek fel­fogásában, értelmezésében a Biblia egyes jeleneteit. Rembrandt: József és Puli- fárné — Rézkarc (1686—1669) riárkák, Dávijd, Tóbiás, Sám­son és Eszter története je­lentette. Ha vallási felfogá­sának jellegét nem is ismer­jük pontosan, bizonyos, hogy régi Bibliájával kivételesen bensőséges viszonyban élt, és a benne olvasott történe­teket a protestantizmus szellemében, szabadon és önállóan értelmezte. Ezeket a történeteket az élet való­ságos fényeiként élte át, s az emberi sorsok minden fajtája iránti rendkívüli megértésével, az emberi lé­lek érzékeny rezdüléseit is észrevevő kivételes megfi­gyelőképességével és művé­szi géniuszának páratlan ki. fejezőerejével ábrázolta mű­veiben. Az Ötestamentumot bemu­tató grafikai kiállítás 1985. március 15-ig tart nyitva. A későbbiekben tervezik a folytatást, a Biblia Üjtesta- mentumának grafikai fel­dolgozását js bemutatva. K. M. A Biblia világa Albrecht Dürer, Remb- rant, Raimondi és még vagy negyedszáz művész megjele­nítésében követhetjük Adám és Éva alakját. Itáliai, lombaild, német, cseh, holland, francia mes­terek művei sorakoznak a tárlókban, a falakon. Ki­emelkedik Dürer néhány lapja. 48 grafika Raffaello stanzáinak másolata, ame­lyeket Poussin irányításával készítettek. Igen gazdag és változatos a múzeum tulajdonában lé­vő Rembrandt-kollekció. A katalógus szerint a bibliai témájú történeti festmé­nyek a XVII. századi Hol­landiában, főként a század első felében igen népszerű­ek —, s az ezen a téren is messze a többi festő fölé Adám és Éva a paradi­csomban; a kiűzetés pilla­natában, az első emberpár bűnbeesése, Mózes, Jónás, Noé, Abrahám, Dávid törté­netei. Vallási és mitológiai fordulatok — iajzok, réz­metszetek, tollrajzok, réz. karcok, vízfestmények, fa­metszetek, min ia túrák vi­lághírű művészek é6 isme­retlen mesterek kézjegyével, a Szépművészeti Múzeum kultúrtörténeti jelentőségű grafikai kiállításán. A múzeum rendkívül gaz­dag grafikai gyűjteményéből 250 lapot láthat ezúttal a közönség a Biblia Otesta- mentumának illusztrációi közül. (A bemutatott lapok fele most szerepel első íz­ben kiállításon.) Az Ószövet­ség — a Biblia első része — a zsidó vallás isteni erede­tűnek tartott és a keresz­ténység által is szentnek el­ismert 45 könyvét tartal­mazza. Huszonegy történeti könyv foglalja össze, miti­kus, legendás elemekkel ele­gyítve a zsidó nép történe­tét, az őstörténettől kezdve az i. e. 2. százaidig: Mózes öt könyvétől (A Teremtés, a Kivonulás könyve, a Pa­pi könyv, a Népszámlálás és a Törvény megismétlése könyve) a Makkabeusok két könyvéig. A hét tanító cél­zatú írás tartalmazza az ún. bölcsességkönyveket: Jób könyvét, a (tévesen) Sala­Lombard művest: Dávid király — Miniatúra XV. század elsó fele magasodó Rembrandt bibli­kus tárgyú művészete sem­miképpen sem tekinthető korától elszigetelt, hanem éppenséggel mélyen a ha­gyományokban gyökerező jelenségnek. Rembrandt ótestamentu- mi témájú festményeit, raj­zait, rézkarcait nem kom­pozicionális megoldásainak különlegessége, nem az áb­rázolt jelenetek rendkívüli­sége vagy a feldolgozott té­mák valamiféle szokatlan sokfélesége különbözteti meg kortársaiétól, hiszen kép­szerkesztéseiben igen gyak­ran használt fel korábbi, XV—XVI. századi vagy ko­rabeli (többnyire grafikai) mintaképeket, az ábrázolt jelenetek forrását pedig számára mindössze a Bib­lia néhány könyve, a pát­monnak tulajdonított négy ■művet: a Példabeszédek, és a Bölcsesség könyvét, a Pré­dikátor-könyvet és az ugyan­csak ide számított Énekek énekét, s végül Jézus, Sirák fia könyvét, közébük ékel­ve az (ugyancsak téve6) ha­gyomány szerint Dávidtól származó Zsoltárok köny­vét. Az Ótesiamentum szö­vegét a 17 prófétai könyv zárja. Az ötestamentum törté­netei a középkor művészeit éppúgy megihlették, mint a későbbi korok festőit, a re­neszánsz. a barokk alkotóit vagy a XIX. század képző­művészeit. A kiállítás az Ö­Marrantorio Raimondi (1480—152?) Adám és Éva — Rézmetszet

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom