Népújság, 1984. november (35. évfolyam, 257-281. szám)

1984-11-24 / 276. szám

NÉPÚJSÁG. 1984. november 24., szombat 3 A MINISZTERTANÁCS TÁRGYALTA Koncepció az elektronika elterjesztésére A Minisztertanács megerő­sítette az elektronika tár­sadalmi-gazdasági alkalma­zásának elterjesztését szol­gáló központi fejlesztési és -szervezési program koncep­cióját. Az Országos Műsza­ki Fejlesztési Bizottság, il­letve az Ipari Minisztérium, a Központi Statisztikai Hi­vatal, a Magyar Tudományos Akadémia és a Magyar Posta által kidolgozott kon­cepció alapján a hetedik öt­éves terv időszakától kez­dődően átfogó központi gaz­daságfejlesztési prog­ram keretében teremtik meg az elektronizáció gyorsítá­sának feltételeit. Az iparilag fejlett orszá­gok társadalmi és gazdasági fejlődésének egyik meghatá­rozó tényezője az elektroni­ka széles körű alkalmazása. Az elektronikus elven mű­ködő távközlés, automatizá­lás, számítástechnika, mé­réstechnika stb. színvonala határozza meg, hogy az in­formáció milyen mértékben hasznosul és válik termelő­erővé. A világ számos orszá­gában készültek már kor­mányzati és kormányközi programok az elektronizálás ütemének gyorsítására. Ha­zánkban a kormány a szá­mítástechnikai központi fej­lesztési program és az elekt­ronikai alkatrészek központi fejlesztési programja elfoga­dásával már az elmúlt évek­ben is erőfeszítéseket tett e folyamat gyorsítására. Az elfogadott koncepció értelmében a Miniszterta­nács most részletes intéz­kedési program kidolgozását írta elő az elektronizálás társadalmi méretekben tör­ténő hatékony befogadásá­nak biztosítására, megte­remtve az oktatás, a tovább­képzés és a szükséges át­képzés feltételeit. A kormány elrendelte olyan preferen­ciarendszer kidolgozását, amely növeli a vállalatok érdekeltségét a legkorsze­rűbb elektronikus megoldá­sok alkalmazásában, és in­tézkedéseket irányzott elő az elektronikus rendszerek és eszközök hazai források­ból, illetve importból tör­ténő beszerzésére. A prog­ram a gazdaságirányítási rendszer és a gazdasági sza­bályozási rendszer korszerű­sítésére kidolgozott intézke­désekkel összhangban, a vál­lalati önállóságra alapozva valósul meg. Emellett a kor­mány intézkedést hozott ága­zatközi részprogramok ki- dogozására a koncepció meg­valósításához szükséges inf­rastruktúra javítására, első­sorban a távközlési hálózat fejlesztésére, valamint a költségvetési keretből mű­ködő számítástechnikai in­formációs rendszerek szol­gáltatásainak bővítésére, az oktatás és a tudományos kutatás feltételeinek javítá­sára. A koncepció külön súlyt helyez az élenjáró elektronikus technológiák — többek között a berendezés­orientált áramkörökön ala­puló megoldások, a helyi számítógép-hálózatok, a szá­mítógépes tervező- és fejlesz­tőrendszerek, az úgynevezett intelligens robotok stb. — gyors ütemű elterjesztésére. A koncepció értelmében az elektronizálási program sok­oldalúan elősegíti a hazai elektronikai berendezéseket gyártó ipar és az ehhez kap­csolódó szogáltatások fejlesz­tését, az elektronikai ipar­ban megtestesülő szellemi munkahányad növelését, az ipar versenyképességének a javítását. A Minisztertanács állásfoglalása értelmében a programmal párhuzamosan ki kell dolgozni az elektro­nikai alkatrészipar központi fejlesztési programja 1986 utáni folytatásának lehetsé­ges változatait. Az elektronizálási program a gazdaság valamennyi te­rületét és a társadalom egy­re bővülő körét érinti; így a minisztériumok és orszá­gos hatáskörű szervek — együttműködve intézménye­ikkel és vállalataikkal — tárcaszintű elektronizálási részprogramokat dolgoznak ki. Ezek a részprogramok jelentősebb feladatokat is megfogalmaznak, ilyen pél­dául az elektronikus pénztár­gép-rendszerek és azok el­terjesztése az üzlethálóza­tokban, a készpénzforgalmi folyamatok számítógépes tá­mogatása, a közlekedésirá­nyítási rendszerek elterjesz­tése, az irodai munkák au­tomatizálása, a mérnöki te­vékenység elektronikus tá­mogatása, az egészségügyi szolgáltatások korszerűsítése stb. A program társadalmi hátterének erősítését szol­gálják a Magyar Kommunis­ta Ifjúsági Szövetség, a Mű­szaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége. a Tudományos Ismeretteri°sz- tő Társulat, a Magyar Ke­reskedelmi Kamara. vala­mint a tömegtájékoztatási szervek programjai és sok­rétű kezdeményezései. Íme, a Mecman-elemek csomagolásra készen az üzemben (Fotó: Perl Márton) ÚTTÖRŐ VÁLLALKOZÁS VOLT Több mint másfél évtizede, zavartalanul Az egri Finomszerelvénygyár állja a nemzetközi versenyt Ma már nemcsak ismerik, hanem szerte a világon elis­merik a magyar—svéd gazda­sági kapcsolatokba^ tő helyen szereplő egri Finomszerelvény­gyár és a Mecman-cég együtt­működését. Ez már több mint másfél évtizedre tekint vissza és a gazdasági világválság okozta nehézségek ellenére is zavartalanul fejlődött. A pneumatikus elemek hazai meghonosításában úttörő fel­adatot vállaló finomszerel- vénygyáriak ma is állják a nemzetközi versenyt. Kócza Imre vezérigazgató, aki éppen két évtizede áll a vállalat élén, „szellemi atyja” volt az együttműködés megvalósítá­sának. A közelmúltban Győr­ben rendezett nemzetközi pneumatikái és hidraulikai szemináriumon, ahol a világ húsz országából voltak részt­vevők — előadásának fő gon­dolata éppen az együttműkö­dés jelentősége volt. Az immár tizenhét éves múltra visszatekintő svéd kapcsolat történetére érde­mes visszatekinteni, hiszen meghatározó a gyár életében és hosszabb távon is ez ma­rad. — 196T-ig nem akadt Magyarországon pneumati­kus elemeket gyártó üzem — kezdi a beszélgetést a vezérigazgató. — Kevés volt azoknak a szakembereknek a száma, akik a pneumatikus automatizálást alkalmazták. Inkább a mechanikus, az elektromos, és a hidraulikus rendszerek voltak általáno­sak. 1965 után lépésváltás történt. Az akkori Kohó- és Gépipari Minisztérium, va­lamint az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság a pneumatikus automatizálás­ban való lemaradás felszá­molására tanulmányt készí­tett, amelyben licencvásár­lás lehetősége is szerepelt. 1966-ban Budapesten, a Ko­hó- és Gépipar Technika Házában a svéd Mec­man-cég is kiállítást tar­tott termékeiből. Erre felfigyeltünk és elhatá­roztuk, hogy gyárunkban a tevékenységi kör korszerűsí­tésére licencet vásárolunk, amelyhez az elemzések alap­ján éppen a Mecman volt a legmegfelelőbb. A kapcso­latteremtéshez segítségünk­re volt a Külkereskedelmi Minisztérium, valamint a Külkereskedelmi Bank is. Olyan műszaki, kereskedel­mi és termelési együttmű­ködést hoztunk létre, ame­lyet ma példaként emleget­nek a magyar ipar legújabb kori történetében, hiszen alapul szolgált a későbbi hasonlókhoz. Merész vállal­kozás volt ez akkoriban, de mindenképpen megérte. — Milyen előnyöket je­lentett a gyárnak az elmúlt több mint másfél évtized alatt? — A svéd Mecman-cég által kifejlesztett termé­kek világszerte az élen­járó színvonalat jelentik megbízhatóságukkal és hosz- szú élettartamukkal. Ezt tar­tottuk szem előtt és az együttműködés lehetővé tet­te, hogy a hazai pneumati­kus elemek gyártásában az egri Finomszerelvénygyár ma már meghatározó szere­pet tölt be. Az elmúlt ti­zenhét évben négy és fél milliárd forint értékű ter­méket hoztunk forgalomba belföldön. Ezzel hozzájárul­tunk az import helyettesíté­séhez, sőt az export foko­zásához is. Az automatikai elemek alkalmazásával ugyanis jelentősen csökkent­hető a nehéz fizikai munka a legkülönbözőbb területe­ken. így például az anyag- mozgatásnál, a raktározás­nál. a csomagolásnál. Nagy előnye az is, hogy a rész­egységek beépítésével a már meglevő gépek, berendezé­sek is automatizálhatok. Az erre fordított beruházások pedig rövid idő. egy-másfél év alatt megtérülnek. Az együttműködés sikerét jelzi az is, hogy miután licencet vásároltunk, rákényszerül­tünk arra, hogy megtanul­junk olyan termékeket gyártaná, amelyek világ­színvonalúak! Így megfele­lő szakgárda alakult ki a gyárban, amely felnőtt eh­hez a nagy feladathoz. Az el­múlt időszakban budapesti irodánk közreműködésével öt­ezer szakembert képeztünk ki, természetesen svéd partnereink segítségével. Az országban jelenleg tíz pneu­matikái klub működik, kö­zöttük egy Egerben is. ahol a résztvevők a legújabb megoldásokat ismerhetik meg. Kifejlesztettük az el­múlt évek során az Ikarus autóbuszok pneumatikus ajtónyitó berendezéseit. Ezekből és tartozékaiból évente 180—200 millió fprint értékűt gyártunk, hozzájá­rulva a Minisztertanács ál­tal korábban meghirdetett közúti járműprogram meg­valósításához. A Mecmannal való együttműködésünk olyan műszaki igényességet teremtett gyárunkban, amely lehetővé tette. hogy folya­matosan egyenletes, jó mi­nőségű termékeket készít­sünk. Megtanultuk, hogy mit jelent a pontosság, a határidőre való szállítás kö­telezettsége. A svédek kor­rekt partnerek, közösen dol­gozzuk ki az együttműkö­désben rejlő piaci lehető­ségeket és az árakról is tár­gyalunk. Megvan a kölcsö­nös előnyökön alapuló ér­dekeltség. amely alapja munkánknak. — Termékeiket mennyire keresik és igénylik a világ­piacon? — Gyártmányaink ver­senyképességét bizonyítja, hogy 1973-tól egyre növekvő mennyiségben exportálunk a KGST-országokba, különö­sen a Szovjetunióba, a Né­met Demokratikus Köztár­saságba és Csehszlovákiába. Ezek a szállítások döntően a két-, illetve többoldalú szakosodási megállapodások alapján történnek. Ezenkívül Svédországba és a Német Szövetségi Köztársaságba is viszünk termékeinkből. Ez utóbbi országba 1973 óta, miután akkor kötöttünk együttműködési szerződést a Leibfried-céggel, úgyneve­zett pneumatikus végrehajtó elemek gyártására. A svéd és az NSZK partnerekkel való kapcsolatra építve je­lenleg és folyamatosan to­vább bővítjük gyártmánya­ink választékát. A most in­dított beruházási progra­munkat 1985 végére megva­lósítjuk. Az Országos Mű­szaki Fejlesztési Bizottságtól kétszáz, a világbanki hitel­ből pedig 150 millió forintot kaptunk. A pénzt elsősor­ban a meglevő üzemrészek gépeinek korszerűsítésére használjuk fel. Ezzel sze­retnénk elérni, hogy Ma­gyarországon a komplett pneumatikus rendszerek elemválasztékának 80—85 százalékát a Finomszerel- vénygyárban készítsük. Az együttműködési kapcsolat eredményeként vállalatunk 1969 óta önálló külkereske­delmi joggal rendelkezik. Ennek nagy előnye, hogy közvetlenebbül érzékeljük a világpiaci helyzetben bekö­vetkező változásokat és ez­által is igyekszünk növelni az alkalmazkodó képessé­günket. — A Finomszerelvénygyár jövőjét tehát hosszabb távon is a pneumatikus elemek készítése határozza meg. Mit tesznek a továbblépés érde­kében? — A Mecmannal való együttműködés folyamato­san biztosítja a meglevő termékeink fejlesztését, az elavultak újakkal való fel­váltását. A már említett korszerűsítési törekvéseink jól illeszkednek az országos középtávú fejlesztési tervhez és különösen annak egy ré­széhez. amely a gépgyártás általános alkatrész- és rész­egység-készítésének fejlesz­tését segíti elő. Ezzel javít­juk a felszereltséget és le­hetőségünk nyílik új gyár­tási technológiák meghono­sítására, valamint az ehhez szükséges berendezések be­szerzésére is. Az 1984-es esztendő vállalatunknál jól sikerült, hiszen eddigi fel­méréseink szerint 20 száza­lékkal növeljük termelésün­ket és 26 százalékkal emel­kedett a tőkés exportunk is, amelyben meghatározó a pneumatikus elemek kivi­tele. Abban bízunk, hogy a megvalósításra kerülő fej­lesztések az egyre szélesebb körű igények kielégítését teszik majd lehetővé, meg­rendelőink megelégedésére. Mentusz Károly A BESZÁMOLÓ TAGGYŰLÉSEKRŐL JELENTJÜK A hozzászólások kapcsán Nem kisebb feladatot vé­geznek manapság a párt- alapszervezeték, mint az el­múlt öt esztendő munkájá­nak értékelő taggyűléseit szervezik, bonyolítják. Sí­rokban, a Mátra vidéki Fém­műveknél az összes- alap- szervezet egy időben ren­dezte mindezt. Mi a tubus­üzem kommunistáihoz lá­togattunk el. Többek között azért is ide, mert a vizsgált időszakban jelentős változás ment végbe az alapszervezet életében. A tubus- és az aerosolüzem kettéválásával a pártalapszervezet is majd­hogynem teljesen újjáala­kult. Erre a változásra 1981- bén került sor, de ezzel nem ért véget az átalakulás. Az idén ugyanis különböző átszervezések kapcsán töb­ben elsősorban lakatosok — kerültek a tubusüzem kol­lektívájához, s kapcsolódtak be itt a mozgalmi munkába. Érthető hát, hogy a be­számolóban és a hozzászólá­sokban nem kis hangsúlyt kapott mindez. Örömmel állapítható meg, hogy az „új” emberek életében a váltás nem jelentett külö­nösebben nagy törést. S hogy ez így voLt, az elsősor­ban annak köszönhető, hogy a már régebb óta ott dol­gozó párttagok minden se­gítséget, s támogatást meg­adtak a zökkenőmentes be­illeszkedéshez. Nem kisebb hangsúllyal került szóba a pártmegbíza­tások szerepe, s jelentősége az alapszervezet életében. Csupán néhányuknak nincs pártmegbízatása, de mint hallhattuk, ez is csak ideig­lenes. A helyi Vöröskereszt tit­kára beszámolt arról a mun­káról, amellyel embertársai­kon igyekeznek segíteni az alapszervezet tagjai. A szak- szervezeti bizalmi azt fej­tegette, hogy sokan úgy íté­lik meg munkáját, ami csak a pénzbeszedésre kor­látozódik. Ennek persze éle­sen ellentmond a vállalati testületi üléseken való, az üzemet, annak párttagságát képviselő részvétel. Ezek után pedig azt kérte, hogy mivel a szakszervezet is vá­lasztás előtt áll, mindezt se­gítsék az alapszervezet tag­jai. A pártcsoportbizalimiak annak a nehézségnek adtak hangot, hogy a jelenlévők valahányon három műszak­ban dolgoznak, s ilyen kö­rülmények között nem köny- nyű megfelélő időpontot ta­lálni az összejövetelre. En­nek ellenére véleményükből az is kicsengett, hogy a párt­csoportok igen eredményes munkát végeztek az elmúlt öt év során. Kifejtették, hogy nem kevés gondot okoz a pártoktatás megszervezé­se. Vannak ugyanis olyanok, aki két egyszerűen fal kell1 menteni a foglalkozások lá­togatása alól, mert ingázók­ról lévén szó, nem tudnák hazamenni. Ha munkaidő után bent maradnak a gyár­ban, nincs csatlakozásuk. sem vonat, sem autóbusz. Nagy tetszést aratott a he­lyi gazdasági vezető hozzá­szólása . A bérezési rend­szer további korszerűsítésé­ről beszélt. Elmondta, hogy a jövőben megvalósítják a teljesítmény utáni elosztást. Kinek-kinek a munkája sze­rint lesz vastagabb, vagy vékonyabb a borítékja. En­nek rendszerét kidolgozták, így megvalósítása reális kö­zelségbe került. A tartalmas munkának mi sem adhatta volna örömtelibb befejezését, mint szintén az ő bejelenté­se. Eszerint a tubusüzem dolgozói, kommunistái fel­készültek az 1985-ben vár­ható feladatokra, s az év hátralévő részében már en­nek szellemében végzik munká jukat... A MÉM Repülőgépes Növényvédelmi Szolgálatának nyíregy­házi bázisán megkezdték a repülőgépek és helikopterek szo­kásos téli karbantartását. Egy-egy gépre átlagosan 500 mun­kaórát (ordítanak a szakemberek, hogy a nélkülözhetetlen eszközök január végén, február elején már újra munkába állhassanak Karbantartás — földön Kis Szabó Ervin (MTI fotó: Oláh Tibor felv. — KS) Kócza Imre: pneumatikus termékeink világszínvonalúak...

Next

/
Oldalképek
Tartalom