Népújság, 1984. november (35. évfolyam, 257-281. szám)

1984-11-06 / 261. szám

NÉPÚJSÁG, 1984. november 6., kedd 3. Magyarország fényképeken Népfrontakció a 40. évforduló tiszteletére DOLGOZNI A LÉLEKÉRT IS ... A mindennapok békeharcosaként Visszhangra lelt a fel- szabadulás 40. évfordulója tiszteletére a Hazafias Nép­front által kezdeményezett onszágfényképezési akció. Első és rendkívül ígéretes jele, 'hogy a népfront, a KISZ KB, a Művelődési Minisztérium, a Népművelő, si Intézet, valamint a váci FORTE Gyár júniusban közreadott közös felhívása gyakorlatilag hazánk vala­mennyi településére eljutott. Már az első kézzel fogha­tó eredményekről is meg­érkeztek a hírek a HNF Országos Tanácsához. Mó- rahalmon, Csávolyon és Esztáron például már fény­képsorozatokon rögzítették a falu fontosabb útjainak, belterületének mai, jellegze. ,tes arculatát. Mintegy ma­radandó emlékül az utókor­nak: ilyen volt pátriánk a XX. század 80-as éveinek elején, a felszabadulás után négy évtizeddel. Püspökla­dány utcáin is elindultak az amatőr fotósok, a népfront társadalmi aktivistái. Szi­getbecsén a nemes vállal­kozáshoz fővédnökül meg­nyerni a világhírű fotómű­vészt, André Kertészt, aki e vidékről származik. Ál­landó kiállítást rendeztek be képeiből. A HNF országos elnöksé­ge mellett működő honis­mereti -munkabizottság — az akció szervezője — ez ideig nyolcezer tekercs fe­kete-fehér kisfilmet — eb­ből háromezer a FORTE adománya volt — juttatott el az ország legkülönbözőbb részeibe, az érdeklődőknek. Egyéneknek, közgyűjtemé­nyek munkatársainak, ta­nácsi dolgozóknak, munka­helyi közösségeknek, . vá­rosszépítő egyesületi, mű­velődési otthoni fotószakkör, tagoknak, vállalati szocia­lista brigádoknak, mind­azoknak, akik késznek mu­tatkoztak részt venni az ak­cióban. S ha ez kevés len­ne, további film is rendel­kezésre áll, bár . . . A „Magyarország fényké­peken, felszabadulásának 40. évében” akcióval — többek között — messzemenően egyetértett a Miniszterta­nács Tanácsi Hivatala is. olyannyira, hogy levélben kérte a megyei tanácsokat, támogassák azt. Érthető a júniusi felhí­vás kedvező visszhangja, a meglepően nagy érdeklődés. A magyar kultúrtörténet­ben ehhez hasonló, nagysza­bású, a társadalmi erőkre építő vállalkozásra még nem volt példa. A hazai tudo­mányosság hosszú idő óta éppúgy fájdalmasan észleli a múlt Magyarországa rend­szeres képi ábrázolásainak hiányait, mint a közéleti tevékenységnek mindazon ága, amely igényelné vala­milyen vonatkozásban a múltba visszanyúló ismere. teket. Igaz, az utóbbi száz évben hatalmas mennyiségű, legkülönbözőbb technikájú felvétel készült városainkról, falvainkról, ám ezek szét­szórtan létezve többnyire csak nehezen lelhetők fel. S amelyek meg is vannak, rendszerint a településnek csupán egy-egy híres épüle­tét, műemlékét, terét, vagy egybefoglaló városképét áb­rázolják. Végképp nem örö- kítődtek meg azonban a fal­vakban, a községekben azok a terek, utcák, amelyek -tán kevésbé festőiek, talán kü­lönösebb figyelmet sem érdemelnek, de mégis hoz­zátartoznak életünkhöz, amelyek a szülőfalut adják, s amelyek akkor válnak fáj­dalmasan kedvessé szá­munkra, ha már nincsenek. Ha olykor a felelőtlen terü­letrendezés, de inkább a törvényszerű fejlődés-fej­lesztés letörli a térképről. A mostani akció arra sár. kall, hogy készüljenek az ország minden településéről — kivéve, egyelőre a fel­adat nagysága miatt Buda­pestet és az 50 ezer főnél népesebb városokat — olyan fényképsorozatok, amelyek megőrzik a jövő számára a falvak, nagyközségek ma lát. ható arculatát. Nem csupán egy-egy reprezentatív épü­letei, létesítményt, hanem az adott emberi környezet le­hető legteljesebb képét, azt mindennapi falut, ahol lakói 1984—85-ben dolgoz­lak. tanultak, pihentek, szó­rakoztak, vásároltak, spor­toltak. Ezek a tudományo­san is hasznosítható ere­deti dokumentumok beke­rülnének a helyi gyűjtemé­nyekbe, helyük lenne a me­gyei levéltárakban. vagy más hasonló jellegű közin­tézményekben, s- a teljes, otszágos anyagot megőrzi majd az Üj Magyar Köz­ponti Levéltár. A „Magyarország fényké­peken, felszabadulásának 40. évében” akció még csak el­ső, biztató lépéseit tette meg, hogy akár mozgalom­má váljék, ám ha a folyta­tás is hasonló lesz a kezde­tekhez, érdemes lenne \a jö­vő év tavasza után is éb­ren tartani. A Hazafias Népfront Országos Tanácsá­nál a későbbiekre is van­nak elképzelések. Az össze­függő falufényképekhez jól illeszthetők lennének Pél­dául a központi közösségi funkciót betöltő épületekről készített egyedi képek. Meg lehetne, meg kellene örö­kíteni a műemlék vagy mű­emlék jellegű, városképi je. lentőségű épületeket, jelleg­zetes régi házakat; emlék­táblákról, szobrokról, ritka síremlékekről is ke.llene fel. vételt készíteni; általában mindenről, amit a helyi köz­vélemény megörökítendő- nek tart. S be lehetne a fo­tómasinával a-.kertekbe, az udvarokba, a szobákba, a műhelyekbe, a gyárbelsőkbe is menni, s ügyes és lelkes fotósnak, amatőrnek, vagy éppen a közösség érdekében cselekvőkész fényképész kisiparosnak is témát kínál, hat a templomtornyokból, magas házakról, várbástyák­ról lencsevégre kapható látkép . . Másik, következő lépés­ként valamilyen formában, módon a városok arculatát is meg kell örökíteni. A fő. városban, mint hírlik, a városszépítő egyesület már most, a 40. évforduló alkal­mából szeretne valamilyen méltó megoldást találni. D. G. Belépve a hatalmas intéz­mény kapuján, már a lép­csőházban, az előtérben, a folyosókon megfog a légkö­re. A rend. a tisztaság, a virágok, a nyugalom, a ba­rátságos berendezés mind azt .sugallja, nemcsak az itt lakóknak, de az itt dol- kozóknak is otthona e ház. Ha az utóbbiaknak csak a második is. Hogy ez mennyire így van, az rövidesen igazoló­dik, amikor beszélgetni kez­dek az egri Egyesített Cse­csemő és Egészségügyi Gyermekotthon igazgató főorvosával, dr. Ritecz Évá­val, akit ezúttal különleges alkalomból kerestem fel. Nemrégiben ugyanis az Or­szágos Béketanács tagjává választották. Az első kérdés természetesen) adódik: ho­gyan vezetett útja e meg­tisztelő funkcióig? — Nem is tudom, hon­nan kellene kezdenem. Ta­lán onnan, hogy miként let­tem orvos, gyermekgyógyász és pszichiáter, mert úgy ér­zem, hivatásom nagyon ösz- szefügg azzal, hogy tehes­sek valamit a békéért. . . Messziről került erre a vi­dékre. Dunaföldváron érett­ségizett egy kicsi, de igen „erős”, tanítványainak so­kat adni tudó gimnázium­ban. Egész kicsi korában úgy érezte, mindenképp gye­rekek közt szeretne élni, dolgozni. Tízévesen még ta­nító akart lenni. Középis­kolásként azonban megérle­lődött benne a gondolat, in­kább gyógyítani fog, talán azért, mert latint is tanul­tak, talán tanárai hatására, talán mert bátyja is erre a pályára lépett. Ma már nem tudná okát adni a váltás­nak. de nem is ez a lényeg, hanem az, hogy első jelent­kezésre felvették a Pécsi Orvostudományi Egyetemre. — Már tanulmányaim-so­rán is, de még inkább ké­sőbb, amikpr még gyógyí­tottam, nagyon kezdett érde­kelni, hogy mi zajlik le a kis páciensek szívében. Fi­gyelni kezdtem rá, hogy ne csak a testet, ám ha kell, a lelkűket is „kúráljam”. Jó ideig az egészségügyi szakis­kolában gyermekfejlődés- lélektant oktattam, majd miután megszereztem a má­sodik szakvizsgámat Szek- szárdon, a gyermek-ideggon­dozóban kezdtem dolgozni. — Szek'szárdtól elég távol esik Heves megye.. . — Nem volt könnyű elha­tározás, hogy ide jelentkez­tem, de nagyon vonzott a feladat. Ügy éreztem, ez az a terület, ahol a leginkább kamatoztathatom tudáso­mat az apróságok érdeké­ben. — Egy új város, égy új vidék a maga más szokás ú embereivel, új kollégák, új feladatok, s voltaképpen egy egészen új intézmény. hi­szen idekerülésének idején, 1979-ben egyesítettek ko­rábban két különálló rész­leget. .. — Nagyon nehéz volt megszokni, s bizony ke­mény volt az első másfél év. Először kerültem vezető be­osztásba, zavart például a sok adminisztrációs teendő. De a szakmán keresztül megtaláltam magam. A mun­kám során alakultak ki em­beri, baráti kapcsolataim, amelyek átsegítettek a döc- cenőkön. Éreztem az állandó segítőkész figyelmet, s ez erőt adott. Hogy milyen sokat, azt bi­zonyítják az eredmények. Az országban kevés számú otthonban dicsekedhetnek az­zal, amit az itteni kollektí­vának sikerült elérnie, el­nyerték a kiváló intézet cí­met. — Háromszáztíz gondo­zottunk van. százhatvan csecsemő, s kétszázötven idegrendszerileg károsodott gyermek. A legfontosabb cél­jaink közé tartozik — s ezt már említettem —. hogy harmonikus személyiségek­ké neveljük a hozzánk ke- rülteket. Nem kis feladat egészségük megőrzésén, il­letve viszonylagos karban­tartásán kívül a derűt, ott- hoiiias légkört is‘ biztosítani a családból kiszakadottak- nak. Ez egyébként jóval több embert érint a konk­rétan bentlakóknál. Hiszen például: betegeink esetében nagyon .fontos az is, hogy a szülők, az egészséges test­vérek jó körülmények kö­zött tudják-e szerettüket. Míg beszélgetünk, egy­re az jár az eszemben: ha­talmas lelkierő kell ehhez a tevékenységhez. És hatal­mas munkabírás is. Különö­sen úgy, hogy az igazgató­asszony számtalan társadal­mi megbízatást is vállal, s az önképzésre is szakít időt. Nemrég végezte el vörös diplomával a marxista- leninista egyetem filozófia szakosítóját. — Nap mint nap látom az eredményt, s ez hihetetlen segítséget ad a feltöltődés- hez. Fényképeket vesz elő az apróságokról, s meghatottan mesél arról, hogy milyen örömöt ad, amikor egy-egy kis csapat — nemrég még pólyában ordítozó csoport — elkezd tipegni, pötyögni, s vidám, értelmes kis közös­séggé válik a kezük alatt. — Amióta megtudtam, milyen megtiszteltetés ért. sokat gondolkodtam, hogyan is tehetnék majd még töb­bet a békéért. De a legelső — azt hiszem továbbra is —, hogy a mindennapokban helytálljak. — Egy személyes kérdés: marad ideje a magánéletre? — Nagy a családunk —- mosolyog. — És a távolsá­gok ellenére igen gyakran találkozunk. Most nagyon örülök, hogy ők is büszkék rám. .. Németi Zsuzsa A kisüzemi innovációs iroda sikeres vállalkozása Kolacskovszky Lajos: Az új rend bölcsőjénél IX/7. Ülésezik a Nemzeti Bizottság A városok közül Hatvan járt legrosszabbul, mindösz- sze 78 háza maradt épen. Hatvan az ország harmadik romvárosa. A gyárak, a bányák, a malmok részint a rongáló­dások, részint az üzem­anyag (szén, olaj, szíjak) hiánya miatt szünetelni kénytelenek. Egercsehiben mint láttuk, a kivonuló né­metek tönkretették a gene­rátorokat, a sodronykötélpá­lyát; az Eger—Gyöngyös vidéki Rt. távvezetékének és elosztóhálózatának 70 száza­lékát vesztette el; Recsken az ércbánya három-négy évig, Egerben a dohánygyár 1945. július 2-ig nem tud megindulni. A Hatvani Cu­kor- és Konzervgyár bomba­találat miatt állt le. A Sal­gótarjáni Kőszénbánya Rí­nak maconkai, a Mátravidé- ki Szénbányák Rt-nak ró- zsaszentmártoni, nagybáto- nyi és gyöngyösi telepei szenvedtek komolyabb kárt. A malmok közül legfeljebb a vízimalmok üzemképesek. Az elvonuló németség ki­váltképp hidakra pályázott. Két méternél nagyobb nyí­lású híd volt a megyében 323, ezek közül 108 rob­bantottak fel. A vaspályát mind a fő­vonalon, mind a mellékvo­nalakon úgy tönkretették, hogy a fővonalon a forga­lom csak január 17-én in­dulhatott meg. Putnok felé a vonat még 1945. szeptem­ber 30-án is csak Szilvásvá­radig közlekedik. Pedig a helyreállító közmunkák egy percig sem szüneteltek. A vízi közlekedési eszkö­zök mind tönkrementek, öt komp is elpusztult. Községeink civil veszte­séglistája a következő: Mar- kazon két ember halt meg. egy súlyosan megsebesült: Pásztón 41, Sírokon. Mátra- ballán, Nádújfalun egy-egy: Apcon 10, Erdőtelken öt. Felnémeten 12, Füzesabony­ban 53 egyén halt meg. Hasznoson tíz embert te­mettek el, 12 megsebesült: Aldebrőn nyolc. Taron há­rom egyén esett áldozatául a harcoknak, többen meg­sebesültek, Feldebrőről két súlyos és több kisebb sérü­lést jelentettek. Egercsehi­ben egy kislány haláláról tudunk. Az anyakönyvek Poroszlón. Nagyrédén, Taron, Üjlőrinc- falván teljesen, Hatvanban. Felnémeten, Erdőtelken, Ti- szaigalon nagyrészt elpusz­tultak; kisebb anyakönyvi kárt szenvedett 15 község. Vármegyénkben összesen 120 ezer anyakönyvi bejegyzés semmisült meg. „Mohács óta nem volt ilyen súlyos helyzetben az ország” — olvassuk a Ma­gyar Nemzeti Függetlenségi Frontba tömörült Kisgazda Párt, Magyar Kommunista Párt, a Szociáldemokrata Párt, a Nemzeti Paraszt­párt, az Egri Polgárok Pártja és az Egri Szabad Szakszervezetek közösep kiadott kiáltványában. — A vesztett háború , népünk egymillió halottjába és rok- kantjdba került. Budapest, Debrecen, Győr romokban hevernek. Az országot ki­fosztották a németek. Egy évszázad szorgos munkájá­nak gyümölcsét pusztította el a német háború. Mind­ennek ellenére a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front azt hirdeti: „Lesz magyar újjászületés!” És lett!... Néhány baloldali érzelmű lakos kezdeményezésére ke­véssel a felszabadulás után, kb. december hó közepén, már meg is alakult Eger­ben a Nemzeti Bizottság. Végre egy szerv, amelyik tudja mit akar! Rengeteg akadály mered eléje, csupa veszély' környékezi, de ő nagy bátran megy előre a maga útján, semmiben sem kételkedve, semmitől sem vissza nem riadva. Nem fon­toskodik, nem tétovázik. Vég­zéseket hoz és azokat mind­járt végre is hajtja. Egyéb iránt a Nemzeti Bizottság a városházán ülé­sezik. Mert középületeink közül ez az egy úszta meg legkönnyebben az árvizet. A tanács elnöke Milassyn Kor­nél, nyugalmazott ezredes, a Heves megyei Kisgazda Párt vezére. A tagok bal­oldali munkások, parasztok. A bizottság első teendője megválasztani a nemzetgyű­lési képviselőket. Egert (tu­lajdonképpen Heves megyét is) a debreceni nemzetgyű­lésben Csirmaz Dezső kép­viselte a munkásság, dr. Négyessy Árpád, volt vár­megyei másodfőjegyző vi­szont a baloldali polgárság részéről. Ez a nemzetgyűlés 1944. december 21-én a hí­res debreceni nagytemplom­ban ült össze tanácskozni: 1849-ben ugyanitt tanácsko­zott a magyar országgyűlés. Az ideiglenes nemzetgyűlés mindjárt elöljáróban a ma­gyar állami szuverenitás ki­zárólagos képviselőjének je­lentette ki magát. Elnök: dr. Zsedényi Béla egyetemi tanár, alelnök: dr. Juhász Nagy Sándor, volt igazság­ügyi miniszter és dr. Sántha Kálmán egyetemi tanár, jegyzők: Vörös József, sod­ronykészítő, és Vörös Vince földmíves. A minisztérium másnap alakult meg; első miniszterelnök: Dálnoki Mik­lós Béla. Az egri hivatalfőnökök, az egyetlen dr. Takács László polgármester kivételével a Vörös Hadsereg közeledésé­nek hírére mind elmenekül­tek. A bevonuló szovjet csa­patokat dr. Takács László fogadta. A közigazgatás bi­zony egész decemberben szélhüdött állapotban van. A törvényszék, a pénzügyi igazgatóság, a posta szintén, immár legfőbb ideje volt ezeket működésbe hozni. Ezért a Nemzeti Bizottság meg december 31-én meg­választja az új hivatalveze­tőket, (Folytatjuk) A két éve működő NOVI- KI kisüzemi innovációs iro­da — a KIOSZ és az Ál­lami Fejlesztési Bank által létrehozott egyesülés — máris több száz ötlet, ta­lálmány, műszaki fejlesztés megvalósításával. értékesí­tésével foglalkozik. Közülük néhány már eljutott a so­rozatgyártásig. Zentai Zsolt, az iroda fej­lesztési osztályának a ve­zetője az MTI munkatársá­nak elmondotta: az egyesü­lés 1982-ben viszonylag kis alaptőkével kezdte meg működését. A kisiparosok­nak és a kisüzemeknek ad­nak segítséget műszaki új­donságaik gyártásához. A műszaki fejlesztéshez biztos kivitelezői bázist hoztak létre a fejlett technikával és kellő szellemi felkészültség­gel rendelkező kisiparosok, kisüzemi bevonásával. Emel­lett mind több szövetkezet­tel és nagyvállalattal is együttműködnek. Az iroda által támogatott elgondolások közül több már eljutott a hasznosítá­sig. Így Szegeden. Nyír­egyházán és az egyik kőbá­nyai lakótelepen diszpécser­központot állítottak üzembe, mely számítógép segítségével folyamatosan ellenőrzi a lif­tek állapotát, üzemképessé­gét. A központ rádiókapcso­lat révén több száz felvo­nóberendezést kísérhet fi­gyelemmel. Meghibásodás esetén a diszpécser azonnal riasztja a szerelőket. Az Or­szágos Rehabilitációs Inté­zetben helyezik üzembe azt a konténeres orvosi gázellá­tó központot, amelyet szin­tén az iroda segítségével fejlesztettek ki, s készítet­tek el. A gyógyításhoz hasz­nált oxigén- és gázpalac­kokat, a szivattyúkat, lég­tartályokat a fejlesztők kon­ténerben helyezték el. A konténer az egészségügyi in­tézmények udvarán, építke­zés nélkül, gyorsan felállít­ható. A SIOTOUR kemping­jeiben csaknem kétszáz me­legvízadagoló automatái használtak a nyáron, gyár­tásukat szintén az iroda közreműködésével szervez­ték meg. Kisiparosok segítségével készítették el azt a segéd- berendezést, amellyel moz­gássérültek is vezethetnek gépkocsit. A berendezés a Trabant, a Wartburg. a Skoda és a Lada személy- gépkocsikba egyaránt fel­szerelhető. Már több százat gyártottak belőle. A közel­múltban kezdték meg a ■MÁV megrendelésére az új. nagy kopásállóságú sikló­csapágyakat, melyeket egy kisiparos készít, teflon és alulion bevonattal látják el, ezzel lényegesen megnöve­lik a termék használati ide­jét. Az iroda mind több ötlet megvalósításában, a gyártási feltételek javításában, s a technológia korszerűsítésé­ben vállalkozásszerűen, sa­ját tőkével is részt vesz. Együttműködik az OTP Vál­lalkozási Irodájával, ami le­hetővé teszi, hogy a jelen­tősebb tőkét igénylő fejlesz­téseket közösen vezessék. Ilyen esetekben az OTP Vál­lalkozási Irodája hitellel se­gíti elő a termelési feltéte­lek valóra váltását.

Next

/
Oldalképek
Tartalom