Népújság, 1984. november (35. évfolyam, 257-281. szám)
1984-11-03 / 259. szám
10. NÉPÚJSÁG, 1984. november 3., szombot Iszákosok kontinensévé válik Európa? JOBBOLDALI „ÉRZELEMHULLÁM” Algériai évforduló — francia szemmel Az NSZK 16 éven felüli lakosságának 97 százaléka rendszeres alkoholfogyasztó. A statisztikai átlag szerint minden tizenöt évnél idősebb nyugatnémet polgár évente 191,2 liter sört iszik meg. A halálos kimenetelű közlekedési balesetek okozóinak 40 százaléka alkoholos befolyásoltság alatt áll. Évente 90 ezerrel növekszik az alkoholfogyasztók száma s egyedül a sör hazájában, Bajorországban, 1982-ben 13 ezer embert kezeltek alkoholelvonó klinikákon — 6,5 százalékkal többet, mint az előző évben. A svédek a szigorú adó- intézkedések és az alkoholfogyasztást korlátozó rendelkezések miatt javarészt zugfőzdékben és külföldön szerzik be a szeszes italokat. Az elmúlt években 6,6 milliárd dollárnak megfelelő összeget költöttek alkoholra — annyit, amennyi az állami költség- vetés hiánya. Tavaly a Stockholm körzetében bekövetkezett minden tíz elhalálozásból egy az alkoholizmusra volt visszavezethető. öt alkoholista közül egy nő. Szomorú, de tény: Európában egyre többen nyúlnak a pohárhoz, hogy feledtessék a mindennapi stresszhatásokat, az unalmat, a magányt, a modern élet ridegségét. Iszákosok kontinensévé válik Európa? Az alkohol a fő oka annak, hogy szerte Európában zsúfolva vannak az idegklinikák. Dániában a tartós pszichiátriai kezelésre szoruló betegek negyven százalékának az alkohol volt a betegséget kiváltó tényező. A Nyugat-Skócia férfilakosságának tíz százalékánál tapasztalt szellemi fogyatékosságot az alkoholizmus okozza. Olasz szakemberek szerint az alkoholizmus már régesrég nem a szegénységgel, vagy a tudatlansággal függ össze, hanem a modern élet neurózisával, s mindenekelőtt a munka- nélküliek, a fiatalok és a háziasszonyok körében szedi áldozatait. Amikor 1954. november 1- én hajnali egy órakor Algéria öt körzetében egyszerre ötven francia célpontot támadtak meg az FLN, az algériai Nemzeti Felszaba- dítási Front — régóta titokban készülődő szabadság- j harcosai — a francia megszállók csendőrőrseiről,j laktanyáiból, fegyverraktáraiból, benzintárolóiból, rádióállomásairól és mező- gazdasági telepeiről felcsapó lángok hét és fél éves véres küzdelem kezdetét jelezték. A harc csak 1962- ben ért véget, az algériai függetlenség elnyerésével. Addig egymillió algériai áldozta életét a nyolcszázezresre duzzasztott francia gyarmati hadsereggel vívott felszabadító háborúban és a gyarmatosítók börtöneiben. A francia katonák közül harmincezren vesztették életüket. Pontosan 30 esztendővel az 1954-es események után Franciaország külügyminiszterét, Claude Cheyssont küldte Algírba a kerek évfordulón rendezett ünnepségekre. A francia jobbol- ,dal azonban, úgy látszik, nem felejt. Mai vezetői — köztük még Giscard d’Es- taing volt államfő is — „szégyenletesnek, sértőnek, zavarkeltönek, becsületsértőnek'’. sőt, egyenesen „bűnösnek'' nevezték, hogy a francia kormány magas szinten képviseltette magát az algériai évfordulón. így Algéria ismét vízválasztó lett a francia baloldal és a jobboldal között. Szerencsére már nem úgy, mint a hatvanas években. amikor a „francia Algéria" elvesztésébe beletörődni nem képes szélsőségesek terrorhulláma söpört végig az „anyaországon”. De a múltra való emlékezés, a „múlt bevallása" még mindig tét. E téren a francia szocialista párti kormányzat mindenképpen jobb osztályzatra pályázhatott, mint polgári jobboldali elődei, akik sokáig az elzárkózás politikáját folytatták a volt gyarmattal szemben, mintegy a „lássuk, mire mennek nélkülünk" — jelszavával. Kétségtelenül segítettek a körülmények is: Algériában nem sokkal az 1981-es, Mit- terrand-t hatalomra segítő elnökválasztás előtt ugyancsak váltás volt az elnöki székben. Az elhunyt Bumedien politikájához képest az új államfő, Sadli Bendzsedid programja nyitottabb — mármint a nyugat felé nyitottabb — külpolitikát és gazdaságpolitikát jelzett, miközben Algéria erősítette pozitív, haladó el nem kötelezettségi irányzatát is. Ügy tűnt, hogy Francia- ország beváltja az új politika keretében vele szemben támasztott algériai várakozásokat. 1981—82-ben számos újszerű megállapodást kötött egymással a két ország. Ezek közül az volt a legfontosabb, amelynek keretében Franciaország megfizette az Algéria által követelt árat az ország legjelentősebb exportcikkéért, a földgázért. Algéria akkor, a maga szabta magas ár miatt értékesítési -nehézségekkel küzdött a világpiacon. A megállapodást Párizsban - általában is a fejlődő országokkal fenntartott újfajta francia kapcsolatok, sőt. a fejlődő országoknak kedvező újszerű „észak—dél viszony" mintapéldájaként értékelték. Később azonban kitűnt, hogy az egyezmény mégis inkább Franciaországnak előnyös. A földgázbevétel egy részét ugyanis Algéria nem használhatta szabadon, a megállapodás értelmében Franciaországban kellett levásárolnia. Mostanra a francia gázvállalat már lényegében lealkudta a felárat, de addigra is Franciaországnak sikerült 12 milliárd frankról mintegy 600 millió frankra csökkentenie a korábbi energiaimport miatt Algériával szemben keletkezett mérleghiányát. Algéria nem egy, Franciaországra is alapozó beruházási terve — például az algíri metro — immár kétséges a szűkös pénzeszközök miatt. Algériai részről nagy reményeket fűztek a francia hatalomváltáshoz a nemzetközi politikában is. Elképzelhetőnek tartották, hogy a két ország különleges kapcsolatait felhasználva együtt olyan „súlypontot” képezhetnek a Földközi- tenger nyugati medencéjében, amely — algériai megfogalmazás szerint — „alternatívát nyújthat a nagyhatalmi versengéssel szemben”. Algéria haladó el nem kötelezett státuszából és a térség helyzetéből következően ez alapján az amerikai törekvések ellen irányult volna. Franciaország azonban nem bizonyult partnernek ehhez a tervhez sem. Ma már a -két országot ellentétek és — talán — félreértések állítják szembe egymással a földközi-tengeri térségben. Algírban arna gyanakodnak, hogy Párizsban • a politikai fontosság sorrendjében előkelőbb helyre teszik Marokkót, az Egyesült Államok szövetségesét, mint Algériát. E rossz hangulatot próbálta eloszlatni Mitterrand francia államfő az elmúlt hetekben, amikor marokkói utazása után gyorsan ellátogatott Algériába is. Erre szolgál Cheysson jelenléte is az algíri ünnepségeken. A látogatás kapcsán francia földön felcsapó jobboldali „érzelemhullám” azonban arra utal, hogy az algériai háború még mindig nem lezárt ügy a francia politika valamennyi ereje számára. Amíg pedig így van, a megbékélés nem lehet zavartalan. Mészáros György Miles Kington: A demokratákról, az elnökről és a „haladás országáról” Alább következik Ronald Reagan köszöntőjének teljes szövege, amit a republikánus párt dallasi kongresszusán mondott el. 0Honfitársaim — amerikaiak, illegális bevándorlók és a republikánus párt hívei! Mielőtt megkezdeném beszédemet, rövid nyilatkozatot szeretnék tenni. Mint bizonyára tudják, a demokrata pártot törvényen kívül helyeztem és öt perc múlva elkezdjük a bombázását. Ezért megpróbálok rövid lenni. Az elmúlt négy esztendő nemcsak háborúk nélküli periódus volt, hanem mindenen túl az önök elnöke most semmivel sem néz ki öregebbnek, mint amikor elfoglalta hivatalát. Azt hiszem, ilyesmi még nem fordult elő történelmünkben. Mi ennek az oka? Ami a külsőmet illeti — ez az én dolgom meg a tüköré, ami meg a háborúkat illeti, erre vonatkozólag felfedek egy titkot. Jól megtanultuk a vietnami és a falklandi leckét, és elhatároztuk, hogy többé nem teremtünk konfliktusokat, hanem csak beavatkozásokat hajtunk végre. De — jegyezzék meg — nem egyszerű beavatkozásokról van szó. Objektumaink a kisebb országok vagy azok, amelyek közel vannak határainkhoz és amelyekben angolul beszélnek. Mert hiszen jobb partra szállni Gre- nadában és győzni, mint megtámadni Vietnamot és vereséget szenvedni — hogy a kiadásokról már ne is beszéljek. A jólét kérdésével kapcsolatban meg kell említenem, hogy a Los Angeles-i olimpiai játékok sikere tanúsítja: csak Amerikában — és a világon sehol másutt! — lehet dicsőséget szerezni, még akkor is, ha önök abszolút ismeretlen koldusszegény négerek. (Utalás Lewisre, a 100 méteres síkfutás néger olimpiai bajnokára. — A ford.). Igazi paradicsom! Olyan hírek keltek szárnyra, hogy a Fehér Házban töltött időm alatt bizonyos financiális rendellenességek keletkeztek. Személyesen ellenőriztem ezeket a pletykákat, és az egyetlen tény, amit sikerült felfedeznem — egyetlen deficit, ami a legdurvább számítások szerint, ismétlem, a legdurvább számítások szerint is mindössze néhány száz milliárd dollárral egyenlő. Higgyék el, republikánus honfitársaim, mihelyt megtudom, hol ez a pénz, haladéktalanul visz- szajuttatom a helyére. Nemrégiben Kínában jártam. Az idő kitűnő volt, az ételek pedig finom ínyencségek, jóllehet különböztek a mi amerikai ételeinktől. Nézzék meg ezt a fényképet: ez itt én vagyok a Kínai Nagy Fal tövében, ez meg Nancy, itt pedig a főfő kínai főnök, akinek nem értettem a nevét. Igaz, meggyőzött engem, hogy ebben o hatalmas országban nem akad egyetlen demokrata választó sem. Igazi demokrácia! Örömmel közlöm önökkel, hogy az Egyesült Államok gazdasága ismét felemél- kedőben van. Miért van ez? A válasz világos. A legfőbb ok; a katonai programokra EGYIPTOM Nílus menti diplomácia Piramis árnyékában a halhatatlanságról meditáló beduin (Tóth Gizella reprodukciója) Hónapok óta lappangott diplomáciai körökben a pletyika. Aztán Egyiptom félhivatalos lapja az A1 Ah- ram (A piramisok) július végén rövid kis cikkecskében, de világgá kürtölte a szenzációnak számító hírt: a Nílus menti ország és a Szavjetunió háromévi „mo- solyszünet” után újra diplomáciai kapcsolatba lép egymással, s az új nagykövetek augusztusban elfoglalják állomáshelyüket. Természetesen az északafrikai ország nyugati partnerei nem kis megdöbbenéssel vették ezt tudomásul, s rögtön elkezdődtek a találgatások. Ám Osama El- Baz, Mubarak államfő politikai tanácsadója a nyug- talankodókat így nyugtatta meg: „Nem kell túlzott jelentőséget tulajdonítani a a diplomaták cseréjének. Bár az egyiptomiak kijelentették, hogy nem kívánnak olyan mértékű barátságot, mint amilyet a Szovjetunióval az 50-es, 60-as években Gamal Abden Nasszer kialakított, de a közel-keleti problémák megoldásában, enyhítésében mindenképpen számítanak a szovjetekre. Az Amerikai Egyesült Államokat elsősorban nem is a diplomáciai kapcsolatok újrafel- vétele izgatja. A Fehér Házbelieknek sokkal inkább az okoz gondot, hogy az egyiptomi hadseregben számos MÍG 21-es típusú repülőgép található. S az újbóli kapcsolatfelvétel utánpótlást biztosíthat ezekből. Csak arról feledkeznek meg, hogy a Szovjetunió nem hadifegyvereket és haditanácsadókat kíván „exportálni”, hanem kétoldalú diplomáciai, kereskedelmi és politikai, tudományos kapcsolatok elmélyítésére törekszik. Egyiptom egyébként minden diplomáciai furfangot megpróbál annak érdekében is, hogy visszaszerezze vezető szerepét a térségben. Ennek egyik új formája a „múzeumi diplomácia”: Talán az évezredek óba bölcs mosollyal szemlélődő kaján szfinxek adnak olyan ötletet, mint amilyenre Musztafa Abdel-Mua- di vállalkozott. Ö volt ugyanis az, aki javasolta, hogy Egyiptomot az elszigeteltségből kilendítené egy hatalmas, arab festők részvételével megrendezett biennálé. Mintegy 2500 dollárba került a Nílus közepén, a Zamalek szigeten felépített új galéria, ahol tizenkét arab ország száznyolcvankét festője állította ki képeit. A kritikák szerint ezek az alkotások nem voltak igazán mesterművek. De az a tény, hogy a Camp- David-i békekötés után eny- nyi arab ország művésze képviseltette magát, mindenképp jelentős sikernek számít, s az is, hogy politikai hovatartozás nélkül mutathatták be alkotásaikat Soós Tamás fordított óriási tőkebefektetéseink. Jelenleg több fegyvert gyártunk, mint valaha bármikor, a külföldre irányuló szállítások értéke pedig — mondjuk meg őszintén — örvendetes képet mutat. Természetesen ezen a szivárványszínű'képen vannak sötét foltok is. Egyikük az a fegyverkezés, amit még nem használtunk fel. Nem kell közgazdásznak lenni ahhoz, hogy megértsük: ha a rakéták össze vannak szerelve, de még nem használták fel őket rendeltetésüknek megfelelően, akkor az előállítási költségük nem igazolt, az ismételt rendelések pedig kizártak. Képzeljék el. hogy mindnyájan vásároltak sampont, de hajat nem mos senki. Eltelik egy kis idő és a vállalatok csődbe jutnak. Kapiskálják már? Ha Amerika gazdag és erős akar maradni, akkor a bombákat, rakétákat és az egyéb haditechnikát haladéktalanul fel kell használni valahol. Ezért is helyeztem törvényen kívül a demokratákat, és most már kilencven másodpercen belül megkezdem a bombázásukat. Higgyék el, én nem táplálok velük szemben semmiféle személyes ellenszenvet, kizárólag az amerikai gazdaság felvirágoztatása .érdekében teszem a z egészet. Ráadásul véletlenül azt is megtudtam, hogy a demokratáknak nincs saját nukleáris fegyverük. Most pedig, hölgyeim és uraim, emlékezzünk meg a demokrata pártról, melynek tagjai már szemlátomást nem léteznek. Húsz esztendeje Dallasban agyonlőttek egy demokrata elnököt. Most viszont az egész párt eltűnt a föld színéről. Ugyan ki kételkedne abban, hogy Amerika a haladás országa? Köszönöm figyelmüket." (Times — London) Zahemszky László fordítása MÁTRA FÜSZÉRT egri raktárháza felvesz szakképzett és szakképzetlen NŐI és FÉRFI DOLGOZÓKAT raktári munkára, valamint FÉRFI munkatársakat ÁRUKÍSÉRŐI beosztásba. FIZETÉS MEGEGYEZÉS SZERINT. Jelentkezés: Eger, Lenin út 198. A VILATI EGRI GYÁRA gyakorlattal rendelkező RENDSZERSZERVEZŐT keres felvételre SZM—4 kisszámítógéppel támogatott információs rendszer fejlesztésére és üzemeltetésére. Jelentkezés: a gyár személyzeti osztályán. MÁTRA FÜSZÉRT EGRI RAKTÁRHÁZA felvételt hirdet az alábbi munkakörök betöltésére. SZÁLLÍTÁS VEZETŐ Képesítési előírás: középfokú iskolai végzettség, felsőfokú szállítási szakvizsga, 5 éves szakmai gyakorlat ÁRUFORGALMI ELŐADÓ Képesítési előírás: középfökú iskolai végzettség, középfokú áruforgalmi szakvizsga, 5 éves szakmaii gyakorlat: Bérezés: 5/1983. M. E. sz. rendelet alapján. Jelentkezés írásban a MÁTRA FÜSZÉRT egri raktárháza igazgatójánál. 3300 EGER, Lenin út 198. Jelentkezési határidő: 1984. november 15.
