Népújság, 1984. november (35. évfolyam, 257-281. szám)
1984-11-03 / 259. szám
8. IRODALOM ÉS MŰVÉSZET NÉPÚJSÁG, 1984. noy.mb.r 3., .lombot Cságoly Klára rajzai Életének teljében, alkotói munkásságának virágában távozott el Cságoly Klára textfltervező iparművész. A magyar textilművészet 1968-as, kiindulópontként számon tartott kiállításán részt vett ő is; innen datálható művészi indulása. Eieinte csomózott szőnyegeket, majd a francia gobelint ógobelin technikával váltó faliképeket, kárpitokat készített. A gobelin szigorú, nem enged lazaságot: a szövés változtathatatlan. Éppen ezért Cságoly Klárának viszonylag kevés műve van. Annál gazdagabb azonban vázlatfüzetének tárháza. A természet struktúrájának rajzai, ritmusának megfigyelése, a formák gazdag mozgalmassága, a jelenségek rögzítései — textil falikép terveinek előzményei önmagukban is értékes grafikai lapok. T. A. Vágyódás az ősi egyszerűségre Anna Margit A csúcsra hosszú, küzdelmes úton jutott el Anna Margit. Korán kezdett el festeni, már gyermekségében. Képzeletét megragadta a Felvidék falvainak parasztvilága, a népviselet, a faragás, a fazekasság forma- és díszítménykincse, az erősen felfokozott színek, a tiszta formák. 1932—1936 között Vaszary János tanítványa volt, aki felismerte tehetségét. Férjével, a tragikus sorsú Ámos Imrével Szentendrén élt. Férje nemcsak megértő társa, de mestere is volt. Lényével, szellemével, képeivel, máig el nem múló hatást gyakorolt Anna Margit művészetére. A harmincas években a kiállításokon már felfigyeltek elmélyült festői látásmódjára, amely a posztimpresszionista kezdetek után szürrealisztikus irányba fordult. 1937-ben férjével együtt Párizsba utazott, ahol Cha- gall-nál, a szürrealizmus európai hírű nagymesterénél tett látogatása döntően befolyásolta művészetét. A művészeti irányváltoztatáshoz a közeledő fasizmus fenyegető rémképei is hozzájárultak. A rémület, a szorongó félelem látomások sorozatát indította el benne. Álarc — legtöbbször bábuk — mögé rejti azóta önmagát. 1940- ben festette az első bábut. Több évtizedes művészi fejlődése során a bábuk a kort kifejező pszichoportrékká súlyosodtak ecsetje nyomán. A negyvenes évek végének iszonyata felfúvódott alakzatok, földgömbök, tátongó, lyukas golyóbisok tolongásában fejeződött ki képein. A vészterhes idők elmúltával az Európai Iskola alapító tagja lett. Űjból fejekbe, maszkokba rejtőzve mondta el fájdalmát az ószláv ikonok hatásától is érintve. Kompozíciói ezekben az években kissé geometrikus felépítésűek, de mind nagyobb szerepet kapnak rajtuk a naiv művészetre emlékeztető raffinál- tan felhasznált népművészeti elemek. A formák abszt- raháltak, néhány lendületes ecsetvonással meghúzottak, játékos, groteszk iróniával, erős abszurd, szürrealista képzettársítással. Színviláguk egyszerre idézi a nyugat-európai „Vadak”-at és a népművészetet. Az élénk, meleg színfoltok tónusosán festettek. A gyermekrajzokra emlékeztető bábuk szeme, szája, ijedt, ügyetlen mozdulatai árnyalt lélektani asszociációkat keltenek. Az ötvenes években nem állíthatott ki: csak magának alkotott. Állandó témái is főleg a bábuk, de a madarak, angyalok, boszorkányok, ördögök is szerepelnek szürrealista és expresz- szionista beütésekkel. Most is soha el nem múló alapélményét, a magányt variálja sok változatban, bár a hatvanas években lelkének zaklatott állapota megnyugodott, a torz formák gro- teszkségét képein a megértő humor aranyló derűje oldotta fel. Űj művei áttett értelműek. Az éjszaka démonai már nem kísértik, a balsejtelem sem egyeduralkodó, rémálmai oldódtak látomásain, amelyek autonóm festői eszközökkel létrehozott társadalmi alapszituációk ma is, mint a Magány sorozat képei mutatják. Nemcsak megfesti rajtuk a népművészeti emlékeit, a mézeskalácsbábut, a népviseletbe öltözött menyecskét, a lovaskatonát, de bravúros technikai fogásokkal, egy ráragasztott csipkedarabkával, századfordulós almanachból kivágott női fejjel, vagy régi arcképpel, montázsos technikával elősegíti a múlt átélését. Művészete intellektuális, nagyvárosi művészet — romantikus elvágyódással a soha vissza nem hozható ősi, a népi egyszerűség felé. Brestyánszky Ilona Virágos kalap Kötéltáncos (MTI fotó: Keleti Éva felv. — KS) Krimibe illő módon találta meg 1967. június 12-én éjszaka a gyöngyösi Szent Bertalan templom padozatába ásva Katona István apát, kanonok a nehezen felbecsülhető kultúrtörténeti értékű aranytárgyakat. Előzetes bejelentés után ma már csoportok számára is látogatható kiállítássá rendezték a leleteket. Erről készültek mai kulturális mellékletünk képei — Kőhidi Imre makro- felvételei. XVI. Lajos stílusában készült ez a gyémántokkal dúsan díszített magyar ereklyetartó 1780-ból Aranyozott ezüst, ékkövekkel díszített pásztorbot, az 1700 körüli évekből Aranyozott ezüst k ben készült munkát ria kép, zafirkő és Az utolsó vacsora 3X5 centiméteres zománcképe díszíti azt a gyönyörű barokk monstanciát Kincsek Gyöngyösön ma Chivichivi letekeri a fonalat az orsóról és a papírsárkány felemelkedik az égbe, mint egy madár. — Adj neki zsinórt — mondom neki. Chivichivi tíz éves lehet, de olyan kicsi és vékony, hogy az ember hét évesnek hinné, mert otthon nem eszik rendesen. Arcán annyi a szeplő, mint a csillag az égen, és mezítelen lábai a port tapossák, mert cipője, amelyet anyám ajándékozott neki, már régen elkopott. Reggelente velem megy az iskola bejáratáig, és délutánonként megvár a kijáratnál. Olyan régóta szeretett volna Chivichivi egy papír- sárkányt, és most van neki, olyan szép, mint egy csalogány. Chivichivi még egy kicsit enged a zsinóron, és a sárkány emelkedik, a távolban egy ponton megáll és csillog a reggeli nap sugarai alatt. — Milyen szép! — mondja Chivi, miközben kis rántásokat ad a zsinórnak — milyen szép! — Hol szerezted? — kérdezem. — Mit? — A sárkányt. — A pálcákért tíz golyót és egy búgócsigát adtam, a zsinórért meg pénteken és szombaton a moziba takarítottam. Az alkalmazott tíz centavost adott érte. — Szép — mondom. ✓ — Tíz centavost adtam a zsinórért és még kettőt Balandrónak, hogy felszerelje. Maradt még tíz. — Adj neki zsinórt. Chivichivi megereszti egy kicsit a kötelet, felülről lefelé, balról jobbra húzza. A sárkány bólint, mint egy kis állat, leereszkedik, de rögtön fel is emelkedik. Chivi mosolyog, és húzza maga után a zsinórt. A sárkánytól elválik a hosz- szú zöld zsinór, mint egy farok. Az orsó, amely megszabadult a zsinórtól, a földön fekszik, és nekem úgy tűnik, mintha egy halott kígyó lenne. Néhány madár száll el, de a sárkány már sokkal magasabban van. Ott van a kék ég magasságában, majdnem a felhőkkel egyvonalban. magasan és dacolva. — A sárkány jobban repül, mint a madarak — mondja Chivi, és nevet. — A madaraknak tollai ■vannak, a sárkánynak pedig pálcái — mondom, és a fejemet rázom. Chivi visszatér hozzám és egy pillanatra abbahagyja a mosolygást. — Egy papírsárkány magasabbra tud repülni, mint egy repülőgép — mondja — Ki mondja ezt? — A vak Urbano mondta, hogy egy napon a papírsárkányok magasabbra fognak szállni, mint a repülőgépek, mert majd nem lesznek repülőgépek, és minden gyereknek lesz sárkánya. — A vak az vak, és mindig lesznek repülőgépek — mondom. — Én nem akarom felcserélni a sárkányomat egy repülőgépre — mondja, és minden szeplője mosolyog. — Butuska vagy — mondom és nevetek. Chivi nem válaszol. Tekintetével követi sárkányának minden mozdulatát. — A sárkány enyém, de a repülőgép nem — mondja végül, mintha csak önmagával beszélgetne. — Buta vagy, felcserélnél egy repülőgépet egy sárkánnyal. — A sárkány az enyém... A szél egy fekete felhőt hozott, egy hollófeketét, és a kék ég egy részét eltakarta. — A sárkány egészen a felhőkig tud repülni — mondja Chivi. — Igen. Nézz oda. Az égen, a baloldalunkon feltűnik egy sötét pont, amely lassan közeledik és egyre nagyobbodik. — Egy sárkány — mondom. — Egy sárkány. A másik sárkány, amelyet a szél hozott, amely balról jobbra fúj, gyorsan közeledik és a miénk mellé helyezkedik. Négyszögletes és kicsi, két fekete kereszttel, amit tintával rajzoltak a papírra, és egy hosszú, fekete farokkal, amelyen kis ezüstös pontok csillogtak.
