Népújság, 1984. november (35. évfolyam, 257-281. szám)
1984-11-25 / 277. szám
NÉPÚJSÁG, 1984. november 25., vasárnap f. LEVELEINK KÖZÖTT TALLÓZVA Tüskék Nem nagy dolgok ezek. Apróbb-nagyobb bosszúságok, tüskék, amelyeknek hegye kissé beletörika sebbe. De ha nem is okoznak nagyobb bajt, sokáig kínozzák az embert. önmagában egyik sem nagy ügy, vagy legalábbis nem tűnik annak, mégis szóvá kell tenni, mert rontják mindennapjaink hangulatát. ★ Vesz az ember egy fél kiló gerslit. Vagyis árpakását. A fiatalabbak talán nem is nagyon ismerik ezt az olcsó és tápláló ételnek valót. Olcsó, mert egy fél kiló pontosan 5 forint. Ám a pénztárnál kiderül, hogy nem ennyi. A celofán zacskóért, amibe csomagolták, — kereskedelmi nyelven „kiszerelték” — egy forint nyolcvan fillér jár. De hát miért kell egy kis nyugdíjasnak egy ötforintos tételért 6 forint nyolcvan fillért fizetnie? — kérdi joggal hatvani olvasónk, B. István. Valóban, miért? + Az a bizonyos villanyszámla. Azaz átalánydíj. Munkaerőhiány van az ÉMÁSZ- nál is, ismert (probléma, ki megy el alacsony bérért olyan munkára, ami ráadásul esti foglalkozás, s emeleteket, kilométereket kell járni, nem kevésszer hiába. Nem találja az ügyfelet, jön a cédula: ekkor és ekkor személyesen tessék befizetni a számlát, azaz az átalánydíjat. És ekkor következik a panasz. Az ügyfélnek legalábbis el kell kéredzkednie, hogy befizesse. Miért nem adnak csekket, tették már fel többen is a kérdést olvasóink, legutóbb T. István- né, Egerből. Egyszer már volt válasz: mert a fogyasztók nem fizetnek rendesen. Meglehetősen nagy a bizalmatlanság. De a csekken történő befizetést már szinte mindenütt alkalmazzák, egyszerűbbé téve a szolgáltatásért járó dijak rendezését. Miért ne lehetne ezt általánossá tenni az ÉMÁSZ- nál? Aki nem fizet, az ellen lehet rendszabályt életbe léptetni. Többek között kikapcsolni a villanyt. De végképp bizalmatlannak lenni néhány múlasztóért talán csakugyan nem egészen jó. El lehetne ezen is gondolkozni. + Halló! X. Y. vagyok. Jó napot kívánok! Csend ... — Érdeklődni szeretnék ... Csend ... Semmi biztatás, bemutatkozás, köszönés. Más változata ennek: kopogás, de mivel semmi válasz, beóvakodik az ember a hivatalba. Áll az asztal előtt, amely mögött mélyen irataiba temetkezve az ügyintéző. Torokköszörülések, aztán az ügyfél elszántan megkérdezni... Igaz, megkapja a választ. Jó választ. De ahogyan fogadták? Az minden, csak éppen nem jó.-ár Irigyek vagyunk — ez a kicsengése annak a levélnek, amelyet egercsehi öreg bányászok írtak szerkesztőségünknek. Arról van benne szó, hogy évek óta senki sem vett annyi fáradságot magának, hogy egy találkozót rendezzen a számukra. Ahogy másutt szokás. Vagy van nálunk is, csak rólunk elfeledkeztek? — kérdezik. S velük együtt mi is: miért?! — d. — Vendégünk volt Levente Péter Egerben az óvodák és a közművelődési intézmények között hagyományosan jó a kapcsolat, hogy csak a vármúzeumot, az úttörőházat, vagy a gyermekkönyvtárat említsem. Az egri Ifjúsági Ház meghívására nemrégen városunkba érkezett Levente Péter és Gryl- lus Vilmos, a népszerű zenész-énekes pár, akik ellátogattak az egri Széchenyi és a Kiss Lajos úti óvodába. Az itt eltöltött 60—-60 percben maradandó élményt nyújtottak a 3—6 éveseknek. Műsorukról videofelvétel is készült. A változatos, pergő játékfoglalkozás során kitűnő partnerkapcsolat alakult ki az előadók és az apróságok között. A költészet és a zene mellett mozgással fejezték ki gondolataikat. Az óvodai nevelést hivatásul választó szakemberek, pedagógusok munkájához is nagy segítséget, ötletet adott ez a rendezvény. Az esti órákban az egri Ifjúsági Ház nagytermében került sor arra a személyes találkozóra, amelyen óvónők, szülők, főiskolai hallgatók vettek részt. Közösen megnéztük a videofelvételt, s véleményt cseréltünk az ott látottakról. örülünk, hogy ilyen színvonalas, a gyerekek fantáziáját megmozgató program szemlélői lehettünk. A szerzőpáros produkciója jó példa volt arra, hogy hogyan lehet játszva tanítani és nevelni, valamint őszinte kapcsolatot kialakítani gyermekek és felnőttek között. Magyar Istvánné óvodai felügyelő Együtt ünnepeltek A község felszabadulásának 40. évfordulóját ünnepséggel is emlékezetessé tették Egerszalókon. Az eseményre meghívták azokat a kommunistákat is, akik időközben elkerültek a településről. A vendégeknek a helyiek kalauzolásával bemutatták a változó, szépülő falu mai arculatát, beszámoltak a termelőszövetkezet eredményeiről. A találkozót ebéd követte, majd a résztvevők megkoszorúzták a hősi emlékművet. Az est ünnepi nagygyűléssel ért véget, amelyre a pártházban került sor. Beszédet mondott Tanner József egyetemi tanár, egyike azoknak, aki most is kötődik Egerszalókhoz. A nagygyűlésen az egri városi pártbizottság képviseletében jelen volt Légrádi Lajosné. Sinkó István Egerszalók Amikor repülőtér volt Karácsondon Nagytakarítás... Hatvani pillanatkép a Kossuth térről (Fotó: Szabó Sándor) Hárommilliós munka a közművelődésért VISSZHANG Hogy teljesebb legyen a névsor Divatklub nem csak fiataloknak A tervek szerint havonta egy estére az idősebbek is vendégei az egri Ifjúsági Háznak. A divatktub foglalkozásaira várják a vendégeket, s nemcsak fiatalokat. Már az első találkozóra is sok érdeklődő érkezett. A klub célja az ízlésformálás, s a későbbiekben tervezik, hogy szót ejtenek a gyermeknevelésről, egészségügyi dolgokról, a lakáskultúráról is. A szervezők — Hopka Béláné klubvezetővel az élen, — azt remélik, hogy igazi klubéletet teremtenek majd. Az első összejövetelen meggyőződhettek a résztvevők, hogyan lehet divatos az ember a negyedik, ötödik X-en túl is. A Centrum Áruház alkalmi manekenjei Kovács Lászlóné igazgató kíséretében az üzletben kapható új őszi-téli ruhákat, kabátokat mutatták be, szemléltetve, hogy mindenki kiválaszthatja a korának és alkatának legmegfelelőbbet. Afféle piackutatás is ez a bemutató. A Technolux képviselője néhány, idősebbeknek is nagyon csinos frizurát mutatott be, ugyancsak alkalmi manekeneken. A Her- bária-bolt vezetője • is ajánlott gyógyteákat, növényeket arcápoló szereket, s mivel a jólápoltság és jólöltözöttség magában nem elegendő, a helyes életmódról, néhány egészségünket óvó módszerről a lajosvárosi gyógyszer- tár főgyógyszerésze. Sípos Jenő beszélt. Mindenki reméli, a résztvevők' éppúgy, mint a rendezők. hogy a kezdeményezés visszhangra talál, s a havonta egyszeri klubfoglalkozások betöltik majd szerepüket az ízlésnevelésben, a fiatalok és idősebbek vé- 1 em énycseré jében. Dobrovics Mária Eger Nem Gelka, ELKO Lapunk november 21-i számában „Szerepcsere” címmel jelent meg írásunk. Sajnos nem csak a „szerep” lett elcserélve, a név is. Egerben ugyanis a GELKA-nak nincs szervize. A panaszolt hely az ELKO nevű kisvállalat. A 3500 lakosú Karácsond Gyöngyöstől 10 kilométer távolságra fekszik. 1944. november 18-án szabadult fel. A Vörös Hadsereg parancsnoksága alkalmasnak találta a község határát ideiglenes repülőtér létesítéséhez, persze ez csak egy része volt a szovjet légierőnek és a ludasi, viszneki egységekhez tartozott. EzekkeL közösen hajtották végre légitámadásaikat. Negyven éve ennek. Az egyik szovjet repülő pilóta, Alekszej Kraszilov, a Szovjetunió hőse így emlékszik vissza Karácsondon eltöltött hónapjaira az egyik folyóiratban: — „Én Ivan Mogilcsakkal, a századparancsnokommal együtt Karácsondon laktam egy kis házban. A helyi lakosok jóindulatúak voltak velünk szemben. A hideg idők után jött az olvadás és a felszállópályát sár borította el. Reggeltől estig eltartott, amíg a repülőgépeket kihúztuk a sárból, de mindig sikerült felszátl- nunk. A helyi lakosok ebben is segítettek: kirakták a bombákat, a lőszeres ládákat, hogy könnyebben futhassunk ki a repülővel a felszállópályára...” Karácsondon helytörténet-gyűjtéssel is foglalkozóim, így megtudtam, hol is lakott Alekszej Kraszilov. Egy kis egyszerű parasztháznál volt elszállásolva, ez most is úgy .áll, mint 1944- ben. A lakók így emlékeznek vissza a repülősökre: „1944 december elejétől szállásoltak katonákat hozzánk. A beszéddel egy kis gond volt, de az ismerkedés könnyebben ment. Már az első perctől fiainknak éreztük őket. A házban két szoba volt, az egyiket átengedtük nekik, a másikban mi laktunk édesanyámmal, meséli Pongrácz Mária. Édesanyám már névről szólította a repülősöket: Iván, Alekszej, keljetek fel, itt az idő, menni kell repülni, és az órát mutatta nekik.” A repülősök a pár hónap után, mint barátok váltak el a karácsondiaktól. Osztozott velük a falu lakossága a bánatban is. Tizenkilenc szovjet katona vesztette itt életét, közöttük egy nő is, akit a helyi szokás szerint fehér menyasszonyi ruhában temettek el. A szovjet katonák öntöttek lelkierőt az elkeseredett, éhes, fázó lakosságba. Vigasztalták: „Tartsatok ki még egy kicsit, a háborúnak nemsokára vége lesz!, s ha véget ér, csodálatos, új élet kezdődik majd.” * Ahogy múlik az idő, úgy fakulnak bennünk a háborús rossz emlékek, a nélkülözés, a félelem. A városok és falvak újra felépültek, a gyerekek felnőttek. Így van ez a mi kis községünkben, Karácsondon is. Juhász István Karácsond Néhány hónapos szünet után került megnyitásra a hárommillió költséggel kívül-belül teljesen felújított adácsi művelődési ház. A felújítás során a művelődési ház központi fűtéssel vizes blokkal, álmennyezettel a villanyhálózat felújításával lett újjá varázsolt. A felújítás költségeihez a községi tanácson kívül a megyei tanács művelődési osztálya, a moziüzemi vállalat és a GYÖNGYSZÖV ÁFÉSZ is hozzájárult. Segítette a munkát a vámosgyörki Barátság Termelőszövetkezet szocialista brigádja anyag- és törmelékszállítással. de részt vettek a társadalmi munkában az óvodai dolgozók. a nevelőtestület a Triton Mindig nagy örömmel olvasom a Népújságban azokat az írásokat, melyek Eger város életéről, fejlődéséről, szépüléséről tudósítanak. Ügy tűnik, mind többen érzik sajátjuknak lakóhelyüket, egyre többen osztoznak a megújulás látványa felett érzett örömben, a féltő gondoskodásban. Országos mozgalom ez már, amelyben az e téren elért nagyszerű eredmények méltó elismerése nyomán illetékes fórumokon Eger várost a legelsők között emlegetik. Ezt bizonyítja a televízió városvédő sorozatának legutóbbi adása is, amely a városunkban folyó műemlék- védelmi tevékenységet követendő példának jelölte az ország állampolgárai előtt. Kétségtelen, hogy akik a tevékenységben közreműködnek, akik munkája nyomán megújulnak műemlékeink, újjászületnek a kerékvetők, kerti padok, világítótestek stb., méltó elismerést érdemelnek. Róluk, az általuk végzett munkáról ad hírt a Népújság egy közelmúltban megjelent, „Egy követendő példa nyomában” című írásában. Az Egri Városszépítő Egyesület célkitűzéseinek megvalósításán közreműködők felsorolása véletlenül mégiscsak hiányosan sikerült. Kimaradtak ebből az írásból a 212. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet tanműHáziipari Szövetkezet dolgozói. Oroszlánrészt vállaltak társadalmi munkában a KISZ és az ifjúsági klub tagjai. akik mintegy nyblcvanan ezerkétszáz órát dolgoztak. Ezek a fiatalok öt klubtermet tapétáztak. elvégezték a parkettcslszo- lást és -festést, ezenkívül különféle segéd- és szakmunkákat végeztek, amelynek értéke megközelíti a 60 ezer forintot. A művelődési házban látható egy hónapon át Nagy László népi fafaragó gyűjteményes kiállítása. A közművelődést szolgáló ház felújítása része a felszabadulás méltó megünneplésének. Medve János Adács helye tanulóiból alakult ifjúsági brigádok. akik munkájukkal jelentős mértékben hozzájárultak városszépítő munkánk eredményeihez. Nevezetesen, az Öntödei Vállalat Egri Vasöntödéjének felkérésére a kerti padok újraöntött vaslábain elvégezték a szükséges fúrásokat. 176 darab vaslábon csaknem hatezer furatot készítettek társadalmi munkában. De sorolhatnék még más hasonló tevékenységet is, amit a fiataljaink végeztek Mennyi ezen munkák értéke? Ha figyelembe vesszük annak a nevelőmunkának lehetséges hatékonyságát, amit ilyen módon elérhetünk, úgy gondolom, ezt számokban kifejezni lehetetlen. Lehetetlen. mert az ifjúság nevelése emberformálás és ez a mi feladatunk. Ment más szemmel, más érzéssel fogja nézni, becsülni és megóvni alkotásainkat az, aki saját munkájának sikerélményével is gazdagabb lehet általa. A mi fiaink ők, akiknek töretlen lelkesedéssel kell folytatniuk városszépítő, hazánkat szépítő munkánkat, ha majd mi kihullunk a sorból. Folytatni, a miénknél is szebb eredményeket elérni, hogy mindezt majd unokáink is megláthassák. Korózs László Eger FELHÍVÁS! A HAZAI FÉSÜSFONÓ ÉS SZÖVŐGYÁR KISTARCSAI GYÄRA (Kerepestarcsa, Szabadság u. 56. Pest megye) FELVESZ női munkaerőt betanított munkára fonodába, csomagolóba, fésülőbe. férfi munkaerőt szakmunkásokat (villanyszerelőket, kazánfűtőket, műszerészeket, lakatosokat, mázolót) BETANÍTOTT MUNKASOKAT kártolóba, mosóba, anyagmozgatókat. Nőknél a betanulási idő: 4—6 hét. A betanulási időre a havi kereset 2300,— Ft. Betanulás után a havi kereset — teljesítménytől függően 4000-től 5200 Ft-ig. Munkásszállással rendelkezünk. MUNKABÉREN FELÜL EGYÉB JUTTATÁSAINK IS VANNAK.
