Népújság, 1984. november (35. évfolyam, 257-281. szám)

1984-11-24 / 276. szám

NÉPÚJSÁG. 1984. november 24., szombat Sinowatz ma utazik Moszkvába Ffed Sinowatz osztrák kancellár Nyikolaj Tyihonov miniszterelnök meghívásá­ra, szombaton politikai és gazdasági vezetők népes cso­portja kíséretében, négyna­pos, Hivatalos látogatásra a Szovjetunióba utazik. A ta­valy hivatalba lépett új osztrák kormány a semle­ges ország külpolitikájának folyamatosságát hangsúlyoz­za, ennek egyik sarkalatos pontja az államszerződést aláírt négy nagyhatalomhoz, köztük a Szovjetunióhoz fű­ződő jó viszony. Rendhagyó­nak számít, hogy a kancel­lárt ezúttal elkíséri Leopold Gratz, a közelmúltban hi­vatalba lépett külügyminisz­ter, akivel tanácskozik majd szovjet kollégája, Andrej Gromiko. A politikai eszme­cserék mellett, amelyek so­rában az osztrák várakozá­sok szerint sor kerülhet Konsztantyin Csernyenko és Fred Sinowatz találkozójá­ra is, a gazdasági kérdések­nek tulajdonítanak különös jelentőséget. A rakétatelepítést ellenző társadalmi bizottság tagjai Hollan­diában bíróság elé kívánják idézni a kormányzatot, hogy így érjék el az atomfegyverek elhelyezésének és tárolásának tilalmát hazájukban. A képen aláírást gyűjtenek ebből a célból- (Népújság telefotó — AP — MTI — KS) Kádár János távirata Nicolae Ceausescuhoz Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első titkára táviratban üdvözölte Nicolae Ceausescut a Ro­mán Kommunista Párt fő­titkárává történt újraválasz­tása alkalmából. Mórjai József Kairóba utazott Marjai József, a Minisz­tertanács elnökhelyettese az egyiptomi kormány meghí- utazott. A miniszterelnök- vására pénteken Kairóba helyettes ott-tartózkodása so­rán megbeszéléseket folytat a kormány, valamint az egyiptomi gazdasági élet ve­zetőivel és részt vesz az Egyiptomi Magyar Gazda­sági Napok megnyitásán. Ülésezik a Palesztin Nemzeti Tanács A palesztin parlament, a Nemzeti Tanács, amely csü­törtökön látott munkához Ammanban, pénteken meg­hallgatta a vendégszónoko­kat és kidolgozta a konfe­rencia napirendjét. A vitá­ra bocsátott pontok között szerepel Kadduminak, a PFSZ külügyminiszterének politikai beszámolója, a szer­vezet pénzügyi helyzetének megvitatása, a jordániai uralkodó nemzetközi érte­kezlet összehívására vonat­kozó javaslata, a palesztin fegyveres erők helyzete a megszállt területeken és a palesztin stratégia megújítá­sa. ' Husszein király — mint ismeretes — a világszervezet 242-es számon nyilvántartott határozata aiapján tette meg a közel-keleti problémakörét vizsgáló nemzetközi konfe­rencia összehívására vonat­kozó indítványát. Az érte­kezlet bázisának azonban Jasszer Arafat, a PFSZ VB elnöke, a marokkói Fezben kimunkált béketervet jelölte meg. A két kiindulópont kö­zött jelentős a különbség, mivel az előbbi nem szól az összes megszállt terület visz- szaadásáról és a palesztin államalapítás jogáról, az utóbbi viszont csak ezeknek a feltételeknek a teljesítése esetén helyez kilátásba biz­tonságos határokat, Izrael határait is értelemszerűen szavatolva. Kaddumi beszámolója — az MTI kiküldött tudósító­jának értesülése szerint — a PFSZ jövő politikai irány­vonalát és nemzetközi kap­csolatrendszerét vázolja fel. Kitér a palesztin—jordán fö­deráció lehetőségére. Szíriá­ról szólva a referátum ne­heztelését fejezi ki, de han­goztatja, hogy a PFSZ kész ,,új korszakot” nyitni, ha más országok a belügyeibe nem avatkoznak be. Másfelől pe­dig leszögezi, hogy a pa­lesztin mozgalom sem kí­vánja befolyásolni a külön­böző arab országok belpoli­tikáját és életét. A pénteki arnmani újsá­gok arról tájékoztattak, hogy az eredetileg 384 tagból ál­ló gyűlés jelenlegi taglétszá­mát 374-ben határozták meg, mivel a képviselők közül a négy évvel ezelőtti ülésszak óta többen meghaltak. Az ammani ülésen a mandátum­vizsgáló bizottság 257 szava­zatot fogadott el érvényes­nek, ami nyolccal több a határozatképességhez szük­séges kétharmadnál. A szovjet—amerikai tárgyalások visszhangjáról Az NSZK-ban élénk vissz­hangot váltott ki Andrej Gromiko szovjet és George Shultz amerikai külügymi­niszter tervezett találkozó­jának a híre. Az első tele­víziós és rádiós kommentá­rok szerint a szovjet—ame­rikai kapcsolatok ezzel túl­jutottak az elmúlt évek mély­pontján. Lassú olvadás vár­ható — hangoztatták a nyu­gatnémet megfigyelők. A Német Keresztényde­mokrata Unió (CDU) nyilat­kozatban üdvözölte a két nagyhatalomnak azt a szán­dékát, hogy megvizsgálják a leszerelési tárgyalások téma­körét. Az amerikai elnök levél­ben tájékoztatta Wilfried Martens belga kormányfőt arról, hogy szovjet—amerikai megbeszélések kezdődnek a fegyverkorlátozási tárgyalá­sok felújítása tárgyában — közölte a belga kormány- szóvivő. Wilfried Martens a fejle­ményt úgy minősítette, mint amely „reményt keltő Nyu­gat- és Kelet-Európa min­den; országa számára a bi­zalom és együttműködés lég­köre megteremtése szem­pontjából”. A Gromiko—Shultz talál­kozó bejelentése némi fe­szültséget idézett elő a bel­ga kormányban a liberálisok és a kereszténydemokraták között. Jean Goi miniszter­elnök-helyettes, liberális pártvezető óvott attól, hogy a szovjet—amerikai külügy­miniszteri találkozó tényét „túlértékelve” a kormány elhalássza a márciustól kez­dődő belgiumi rakétatelepí­tést, Frank Swaelen flamand kereszténydemokrata párt­elnök elutasította Jean Goi „egyéni és elsietett” megnyi­tok kivonásához, de csak ak- latkozását. ~~( Külpolitikai kommentárunk Terrorra — terror BASZKFÖLDÖN ISMÉT ÁLTALÁNOS A NYUG­TALANSÁG. Ezúttal az váltotta ki a szélsőséges ki­lengésekkel kísért megmozdulásokat, hogy ismeretlen fegyveresek — betegei szeme láttára — bilbaói ren­delőjében meggyilkolták Santi Brouardót. A nagy tekintélyű gyermekgyógyász és politikus az ETA baszk szeparatista szervezethez közel álló Herri Ba­tasuna Párt egyik alapítója és hosszú éveken át el­nöke volt. Franco halála után tért vissza szülőföld­jére; 1970-től Franciaországban élt, ahol politikai né­zetei miatt menedékjogot élvezett. A gyilkosságot a GÁL, vagyis a nemrég nyilvá­nosságra lépett, antiterrorista felszabadító, csoport követte el. Tulajdonképpen csak keveset tudunk a GAL-ról: megalakulása a múlt évre tehető, s azóta mind Spanyolország baszkok lakta vidékein, mind pe­dig Dél-Franciaországban — ahol ugyancsak él baszk kisebbség — sok olyan embert gyilkoltak meg kom­mandóik, akik feltehetően az ETA radikális szár­nyához tartoznak. Madridban — nyilván válaszképp a bilbaói merényletre — két férfi 23 lövéssel élet­veszélyesen megsebesítette Luis Koson Perez nyugal­mazott tábornokot és gépkocsivezetőjét. Roson Perez az előző spanyol kormány belügyminiszterének test­vére. Spanyolországban körülbelül 600 ezer baszk nem­zetiségű él, Franciaországban a számuk 250 ezerre tehető. A baszkok eredetéről keveset tudunk, való­színű, hogy a félsziget őslakóinak leszármazottai. Franco diktatúrája idején Észak-Spanyolországban — Baszkföldön — elvesztették korábban élvezett ön- kormányzatukat. A polgárháborúban 30 ezeren har­coltak közülük a köztársaságiak oldalán, ezért bosz- szúból a diktátor csaknem tízezer baszk hazafit ki­végeztetett. Betiltotta a baszk nyelv használatát is, s kegyetlen terrorral sújtotta a három északi tar­tományt. Franco halála, a demokratikus kibontakozás után, az ötvenes években alakult ETA (Baszkföld és Sza­badság) nevű szervezet tovább hirdette a Spanyol- országtól való teljes elszakadást. Sajnos az ETA az elvakult, szélsőséges fanatikusok hatása alá került. Merényleteik, gyilkos akcióik a mai Spanyolország­ban már azoknak a malmára hajtják a vizet, akik a demokratikus szabadságjogok korlátozásának a hí­vei. Ugyanakkor — mint a bilbaói merénylet is bi­zonyítja — a baszk szeparatisták ellen egyre tevé­kenyebb a jobboldali ellenterror. A korábbi spanyol baszk zászlóalj, a Krisztus király Gerillái és az Apos­toli Hadsereg nevű csoportosulások nyomdokain jár a GÁL. Már eddig igen sok embert terítettek le Dél-Franciaországban és a baszk tartományokban. MI MÁST MONDHATNÁNK: a terror terrort szül, s ez — mint a történelemben már oly sűrűn bebizo­nyosodott — semmiféle megoldást nem hozhat. Akár­csak az ETA, a GÁL is hibás, téves utakon jár. Te­vékenysége rendkívül káros és kizárólag azoknak használ, akik a spanyol demokrácia esküdt ellen­Gyapay Dénes Mongólia: az utolsó újjászületés kezdete Angolai tárgyalási javaslat A Prensa Latina kubai hírügynökség csütörtökön nyilvánosságra hozta a luan- dai kormány tárgyalási ja­vaslatát Namíbia független­ségének megvalósítására, az angolai területeket megszál­ló dél-afrikai csapatok ki­vonására és Angola területi biztonságának garantálására. 1A javaslatot az a levél tar­talmazza, amelyet Eduardo dos Santos angolai államfő küldött Javier Perez de Cuellar ENSZ-főtitkárnak. Az ENSZ főtitkárának kül­dött levél szerint az ango­lai és a kubai külügyminisz­ter 1982 februárjában ki- adojtt közös nyilatkozata alapján „közvetlen és köz­vetett tárgyalásokat folytat­tunk az Egyesült Államok és Dél-Afrika képviselőivel” a rendezés érdekében. Az ame­rikai küldöttekkel szeptem­ber elején tartott lusakai ta­lálkozón az angolai kormány képviselői előterjesztették a luandai tárgyalási javaslatot azzal, hogy az amerikaiak juttassák el Dél-Afrikának. A javaslat a következő öt pontot tartalmazta: 1. Fe­jezzék be a dél-afrikai csa­patok kivonását Angola te­rületéről és az Angolai Né­pi Felszabadító Fegyveres Erők (FAPLA) vegye át az Angolai Népi Köztársaság határainak ellenőrzését; 2. Dél-Afrika ünnepélyesen je­lentse ki, hogy tiszteletben tartja és elősegíti az ENSZ Biztonsági Tanácsa Namíbia függetlenségéről hozott 435. számú határozatának végre­hajtását; 3. Dél-Afrika és a namíbiai felszabadítási mozgalom, a SWAPO, kös­sön tűzszünetet; 4. Az an­golai kormány közleményé­ben ismételten megerősíti azt az elhatározását, iiogy — a kubai kormánnyal egyetér­tésben — hozzákezd a ku­bai internacionalista csapa­kor, ha a 435-ös határozat végrehajtása megkezdődött; 5. Az ENSZ Biztonsági Ta­nácsának keretében és a testület kezességvállalásával, Angola, Dél-Afrika, Kuba és a SWAPO írjon alá szerző­dést, amely minden fél ré­széről meghatározná a na­míbiai függetlenség elérésé­hez, az Angola biztonságát, területi integritását és a tér­ség tartós békéjét biztosító garanciákhoz szükséges kompromisszumokat. A mongol nép legújabb kori történelmének fontos dátuma november 26. Hat­van esztendővel ezelőtt az először összehívott nagy népi hurál ezen a napon fogadta el Mongólia első forradalmi alkotmányát, és ezzel kikiáltotta a Mongol Népköztársaságot, a nép ke­zébe adva a legfőbb hatal­mat. A Mongol Népköztár­saság feladatát nemcsak ab­ban látta, hogy megsem­misítse a régi, feudális no­mád társadalom gazdasági és ideológiai maradványait, de hitet tett a fejlődés nem kapitalista útja mellett is. Az egyházat elválasztotta az államtól, s a vallást min­denkinek magánügyévé tet­te... Ez utóbbi lépés jelentősé­ge és bátorsága rendkívüli, hiszen Mongólia néhány évvel korábban még teok- ratikus állam volt. ahol az 1912-ben kánná is megvá­lasztott élőisten-főpap, Dzsavdzandamba hutuktu. A nyolcadik újjászületése ural­kodott, akit — a dalai és a pancsen lámák után — a harmadiknak tekintettek a lamaista buddhizmus hie­rarchiájában. Az ő szemé­lyével függ össze, hogy az államforma köztársasággá változtatását csak a népi forradalom győzelme után három évvel vállalták a mongol marxisták: 1924 má­jusában meghalt az 1635-től mindig reinkarnálódó Dzsavdzandamba hutuktu. A főpap — bár államfői jogai Szühebátor forradalma után csak formálisak vol­tak, — környezetével, a lá­mákból és feudális urakból köréje tömörült reakciós klikkel fékezni tudta a forradalmi folyamatot, s a népi hatalom rövid három éve alatt Szühebátor párt­jának két alapító tagját — Bodo minisztenelnököt és Dandzan hadseregfőpa­rancsnokot — is rá tudta venni az árulásra. Népbíró­sági ítélet alapján — több társukkal együtt — mindket­tőt kivégezték. A főpap halála után a pártvezetés és a kormány azonnal ünnepélyesen ki­nyilvánította : Dzsavdzan­damba hutuktu többé nem fog újjászületni. E hírnek a csaknem 100 ezres lámasereg (gyakorlati­lag a felnőtt férfiak 40 szá­zaléka) nem örült. S ellen­állásuk egyik megnyilvánu­lása volt, hogy szinte a hú­szas évek végéig hol itt, hol ott erősödött fel az ál­taluk terjesztett izgalmas újság: mégis eljön, hama­rosan Mongóliában lesz Dzsavdzandamba kilencedik újjászületése. Így fokozva a nyugtalanságot szítva, az ellenállást a vallásos töme­gekben. A hutuktu (szent) valóban nem született újjá kilenced­szer, helyette viszont újjá­született a mongol nép. E hosszú folyamat egyik első dátuma volt 1924. november 26. Azóta sok minden történt. A feudalizmus maradvá­nyainak felszámolása, majd a szocialista építés sikerei­nek arányában a mongol nép kihalása helyett — amit európai tudósok a természe­tes fogyás üteme alapján 100 éven belülre jósoltak — a lakosság erőteljes növe­kedésnek indult. A termé­szetes szaporulat még 1940- ben is csak 4,3 volt ezer lakosonként, ám húsz évvel később már 33,7, és azóta egyetlen évben sem esett 26 alá. S ez a jelenség itt — több más ázsiai országtól el­térően — egyértelműen po­zitív, hiszen még ma is egy egész négyzetkilométer jut minden lakosra. A százezres lámasereg eltűnt, csakúgy mint a 97 százalékos anal­fabétizmus. Nagyot ugrott az életszínvonal. Alighanem a legeredetibb mongol sa­játosságok egyike, hogy a a negyvenes évek elején harmincas évek végén felbá­torodott iparosodás részben az épp ez idő tájt szélnek eresztett lámaságból merítet­te a szükséges munkaerőt. Hogy megerősödjék a Lenin által emlegetett, s a mon­gol párt kommunistává „vál­toztatásához” szükséges munkásosztály. Mindenesetre: az 1921 évi népi forradalom 60. év­fordulójának esztendejében az időközben csaknem meg­háromszorozódott lakosság­nak több mint 41 százaléka tartozott a munkásosztály­hoz. a nemzeti jövedelem előállításában 30 százalékkal részesedett az ipar. A me­zőgazdaság részesedése a forradalom előtti 87,3 szá­zalékról 15,4-re csökkent, miközben az általa megter­melt érték megsokszorozó­dott. Nem kevésbé fontos, hogy a növénytermesztésnek a mezőgazdaságon belüli részaránya, amely még 1960- ban is mindössze 0,4 szá­zalék (!) volt, ma már eléri, olykor meghaladja a 20—25 százalékot. Ez annak a „történelmi ugrásnak” az egyik értéke, amelyet a mongol nép — a Szovjetunió és a szocialista országok segítségével — a feudalizmusból a szocializ­musba tett. ezer év elmara­dottságát pótolva be egyet- let emberöltő alatt. A má­sik érték a példa nemzet­közi ereje. A mongol ta­pasztalatkincs ismerete és hasznosítása nélkülözhetet­len a nem kapitalista fej­lődés útját választó fiatal ázsiai és afrikai országoknak. Nagy Károly

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom