Népújság, 1984. november (35. évfolyam, 257-281. szám)
1984-11-21 / 273. szám
NÉPÚJSÁG, 1984. november 21., szerda S. AZ AGITÁCIÓ ÚJ UTAKON Dolgozni o szavak fegyverével Jó humor és derűs világnézet. Vannak néhányan, akik e föntebbi ké.t jellemzőt összeegyeztethetetlennek tartják a komoly, felelősségteljes munkával. Pedig hányák példája cáfolja e félreértést. Ismerőseim közül elsőként talán Szántó Mártont tudnám említeni. Akinek persze feladatköréből is adódik közvetlen, barátságos stílusa, hisz a megyei KISZ-bi- zottság agitációs-propaganda titkáraként elengedhetetlen hogy akár pillanatok alatt bensőséges kapcsolatot alakítson ki mindazokkal, akiket meggyőzni, mozgósítani akar. valamilyen cél érdekében. A föntebbiekre persze konkrétan és közvetlenül nem túl gyakran kerülhet sor. Mert legfőbb teendője természetesen szervezni és irányítani az „egészet", azaz megyénk ifjúsági mozgalmában az eszmei, politikai nevelést. Leírva sem tűnik egyszerűnek, hát még a gyakorlatban. Szántó Márton pedig több mint öt esztende. je csinálja ebben a beosztásban. Amikor leültünk beszélgetni, óhatatlanul az adódott első kérdésnek: — Nehezebb-e ma, mint „tegnap"? — Csuda tudja ... Nézd, az mindig is nyilvánvaló volt. hogy a dolgok állandó változásban vannak, nem lehet egyszeri alkalommal valamilyen stabil munkaformát kialakítani és a különböző feltételek ellenére ahhoz ragaszkodni. De az is tény, hogy ezek a változások mostanában gyorsabbak. A korábbinál is nagyobb rugalmasságra van szükség az agitáció és a propaganda területén. — Mit jelent ez \a mindennapok nyelvén? — Előbb érnek a fiatalok és másképp gondolkoznak, mint akár csak pár évvel ezelőtt is. Nem csoda, hisz mások a problémák és más körülmények közt vetődnek föl. Csak egy példa: Néhány esztendeje még gmiatt dúlt a nemzedékek közti „harc”, hogy legyen-e farmer, sza- bad-e hosszú hajat viselni. kell-e nekünk a beatzene? Most a nemzedéki vita inkább a lakásfronton csúcsosodik ki .. . — Egyáltalán a gyerekek kritikusabb szemléletűek, és többet és másként kérdeznek! — Például mit?. — Tapasztalataink szerint jelenleg a középiskolásokat az iskolai élet demokráciája. a szélsőséges magatartásformák közötti választási lehetőség foglalkoztatja leginkább, a főiskolákon a szocializmus jövőjének mikéntjéről, az értelmiség új szerepéről, helyzetéről vitáznak, a gyárakban, a hivatalokban pedig a gazdasági élet ellentmondásairól. .. Nekünk igyekeznünk kell a legjobb tudásunknak megfelelően felelni a hozzánk fordulóknak. — így tehát iszerinted nem igaz, hogy a jelenlegi tinik, vagy húszon-, harmincévesek közömbösebbek elődeiknél. — Nem hinném. Viszont igaz, hogy a különböző rétegek igényei, gondjai, lehetőségei, elképzelései világosabban elkülönülnek egymástól. Nemigen lehet őkét ugyanazzal a jelszóval mozgósítani.. Másként és másként kell szólni hozzájuk. — Megvannak ierre megyénkben az ifjúsági szervezet lehetőségei, adottságai? — A tizedik kongresszus óta folyamatosan keressük az új utakat, a formában és a tartalomban egyaránt. Mind nagyobb hangsúlyt for, dítunk arra, hogy propagandistáink fölkészültebben közvetíthessék a párt politikáját a fiatalok számára. Ének érdekében igénybe vesszük a legmodernebb eszközöket is, a hagyományos tanfolyamok, békeklubok, kiadványok mellett a filmezést, a videotechnikát is... Hathatósabb kapcsolatok kialakítására törekszünk a különböző társadalmi és egyéb szervekkel az előbbre lépés érdekében. A sajtó erejére, azt hiszem, még mindig nem eléggé támaszkodunk... — Ha már személyesebb vizekre eveztünk.... Kíváncsi lennék, neked melyik a legkedvesebb területed? — Eredetileg tévé-rádió műszerész vagyok. Az MHSZ-ből ..ragadott" el a mozgalom, pontosabban ott döbbentem rá több évi „KlSZ-ezés" után, hogy számomra a legtöbbet jelenti, ha az emberekkel, a fiatalokkal közvetlenül foglalkozhatom. Nos, talán ebből a kezdésből fakad, hogy elsősorban mindig a dolgozó fiatalok problémái izgattak, s mostanában pedig közülük is a legnagyobb nehézségekkel küzdő rétegé, az értelmiségé. Talán jó is ez így, hisz az agitáció mindmáig legerősebb fegyvere a szó, s e fegyvert körükben bőven van mód csiszolni. N. Zs. Könyvtárhasználati vetélkedő (Tudósitónktól): A Heves megyei Gyermek- könyvtár Eger város általános iskolái részére olyan vetélkedőt hirdetett, a. íelynek célja, hogy a tanulók biztonságosan, gyorsan igazodjanak el az olvasnivalók között, s a legrövidebb úton jussanak a legszükségesebb információkhoz. A könyvtárhasználati versenyre nyolc intézet nevezett, s közülük az elődöntők során a 4-es, a 8-as. illetve 9-es csapatai bizonyultak a legjobbaknak. A megyei döntő november 29- én lesz, s az ünnepi gyer- mekkönyvhét egyik legjelentősebb rendezvényének ígérkezik. 8. I. EGYÜTT A SZABAD IDŐBEN — MINDENKI ÖRÖMÉRE, AVAGY: JÓ KIS KÖZÖSSÉGEKET A BETONDZSUNGELEKBE! Lakóklub a Mátra alján „Minden embernek ahhoz fűződik érdeke, hogy jobb legyen az a közösség, amelyben él. A városi lakótelepek. a községek lakóhelyi KISZ-élete bizony sok kívánnivalót hagy maga után. Az ifjúsági szövetség helyi szerveinek is sokat kell tenniük a jövőben azért, hogy ezek. a fiatalok különböző rétegeit átfogó csoportok igazi közösségekké váljanak. Nagy szerepük lehet ebben a KISZ-es tanácstagoknak, valamint az erre jogosultsággal bíró különféle szervek együttműködésének. Ez utóbbi hiányában ugyanis a jobbnál jobb ötletek is megrekednek az egyéni kezdeményezés szintjén.” A fenti gondolatokat 1981-ben. a KISZ X. kongresz- szusán mondotta el — elmaradt felszólalásának összegezéseként — Zajáné Nagy Judit, Gyöngyös küldötte. Valóban, az akkori fórum egyik fontos témája volt a szabad idő minél hasznosabb eltöltése, az egy helyen élők együttes programjainak öröme. S talán az sem véletlen, megyénkben épp a mátraalji városban formálódik az előbbiek szellemében fogant elképzelés. Nem éppen szívderítő, amikor a többemeletes épületekben lakók úgy mennek el a lépcsőházban, az utcán egymás mellett, mintha nem is egy helyre tartoznának. Különösen nem az, ha történetesen fiatalokról van szó! Teljes mértékben egyetértünk ebben Bozsik Istvánnal, a gyöngyösi Április 4. téri lakásszövetkezet ifjúsági > klubjának s KlSZ-aktíva- csoportjának vezetőjével. A munkában és az érvelésben is határozott, lendületes fiatalember mondókája hallatán persze az is nyilvánvaló. igazi eredményt elérni csak áldozatos, hosszú harc árán lehet. S csak olyan vállalkozó típusú ifjakkal, akikre István jelenleg is számít. — Az úttörőházbeli ifjúsági klub volt a kiindulás — meséli a kezdetről. — Húszan-huszonketten jártunk rendszeresen oda, pillantásokból, mozdulatokból is értettük egymást. Egy idő után azonban kinőttük a helyet. Ebben a helyzetben keresett meg a lakásszövetkezettől Molnár Károlyné. Mondta, van egy helyiségük, cserébe gondolkodhatnánk az ő köz- művelődési munkájukról... — lWa már hány fiatalt érint a csoport tevékenysége? — Hely szerint a Vörös Hadsereg és a Mérges út, az Orczy-kert és az autóbuszpályaudvar mögötti rész, valamint a 80-as lakótelep tartozik ide. Ezernégyszáz lakás, s 1460 a 14—35 év közöttiek száma. — Az első, élményt adó programok? — Már az indulásnál, 1982-ben jól sikerült a gyermeknap. Május utolsó vasárnapját egy évvel később a családok napjává tettük. Tényleg összehozzák az embereket az olyan játékos versenyek, mint a gombvarrás, a célbadobás vagy a boszor- kányváltó. apukáknak. Tehát nem más, mint ami a gyermekeknek már. a szülőknek még élmény! — A helyhiány és a pénz a hasonló kezdeményezések legfőbb gondja ... — Az elején a fő célunk pont egy közös helyiség kialakítása volt. Tárgyalóterem-félét kaptunk a szövetkezettől, a buszállomás mögötti pincerészen. Ezt rendezgettük, formálgattuk, s munkánkkal egy pályázaton 100 ezer forintot nyertünk. Ebből lett a mostani négy helyiség, júniusban vettük át őket. Bár még hiányos a berendezés, de mielőbb szeretnénk megvalósítani álmunkat: külön leválasztott részek legyenek a kiscsoportos foglalkozásokra, továbbá játékszobák. — S az anyagi háttér? — Ez bizony, mindig nagy gond. A szeptemberi mátrai fiatalok találkozója például 80 ezerbe került. Egy-két helyről össze tudunk hozni néhány forintot, de ez természetesen nem elég. Keresni kell tehát a különböző lehetőségeket. így például gondolkodunk kondíció- és sportterem létrehozásán. Ennek látogatóitól kérnénk nagyon olcsó belépőt. Nem elképzelhetetlen, hogy a már kész tanácskozótermet bérbe adjuk majd egy-egy rendezvényre, persze, a napi nyitás előtt. Tudtommal az országban ilyen még nincs, de szerintünk ésszerű kockázat belevágni. — Sikeres rendezvényetek volt a mátrai fiatalok találkozója, amelyről már szó volt. — Szeptember közepén tartottuk a háromnapos eseményt. A KISZ Központi Bizottsága és a MÉSZÖV támogatásával lehettünk a házigazdái. Sajnos kevés helyen — Pécsett, Zalaegerszegen, Ózdon, Szentesen — foglalkoznak a lakótelepi mozgalommal. Ekkor olyan közösségek képviselői jöttek el Gyöngyösre az ország különböző városaiból, akiknek a miénkhez hasonló az elképzelésük a lakótelepeken élők mozgatásáról, s arról, miként érhető el, hogy az egyforma érdeklődésűek együtt töltsék szabad idejük egy részét, valóban jól, kellemesen érezzék magukat. Szeretnénk, ha hagyománnyá válna a rendezvénysorozat, s kétévenként tarthatnánk nádunk. Emellett tárgyalunk á SZÖVOSZ illetékeseivel a lakóklubok országos találkozójának megrendezéséről is. — Melyek lennének a másutt is követendő terveitek? — A legfontosabb az önállóság! Mindennap nyitva tartanánk, délután öttől, este kilencig. Lenne gyermek-, és tiniklub, rendszeres társalgás a csecsemőgondozás- ról. a nevelésről. Szóba kerülhet a rádió- és televíziószerelők köre, vagy kötötan- folyam a gyesen levő kismamáknak. A hétfő például a zene napja lehetne, többek között a magnósoknak Ugyanakkor más módon is igyekeztünk nyitni: száz családnak juttattunk el kérdőívet, amelyben arról faggattuk őket, mi az, amit maguk szeretnének. szívesen csinálnának. December végén. január elején dolgozzuk fel a beérkezett válaszokat. Az anyagot elküldjük az Országos Közművelődési Tanács pályázatára is. Félreértés ne essék, nem akarunk mi senkinek, semmilyen intézménynek a ve- télytársai lepni, mindössze azt szeretnénk, ha jó kis közösségek kovácsolódnának össze a betondzsungelekben! Ami a követésre érdemességet illeti, rengeteg kapcsolatunk van az egész országban. Sajnos, néha eleget sem tudunk tenni a tapasztalat- cserére szóló meghívásoknak, mert egyszerűen nincs rá idő. — Mindehhez megszállott szervezőkre van szükség . .. — Akaratban, lelkesedésben nincS hiány! Valamivet több mint húszán kezdtük, most negyven-negyvenöten vagyunk szervezők. A társaság életkora 18 év körül mozog. Magamról csak any- nyit. 1972 óta dolgozom a klubmozgalomban, hét éve vagyok az itteninek a vezetője. Az első kedvező jelek is mutatkoznak: a szeptemberi találkozón többnyire magunknak főztünk. Öröm volt látni, ahogy jöttek segíteni a lakók. — Mennyi időt adsz a teljes kibontakozásra? — Másfél évet. Ha akkorra sem válnak be az elképzeléseink, utána már nagyon nehéz lenne újrakezdeni .. Persze, nem ártana, ha több segítséget kapnánk a megfelelő ifjúsági szervektől. Annyi is elég lenne, ha csak egyszer eljönnének hozzánk — megnézni minket . . . Szalay Zoltán összeállította: Németi Zsuzsa 40 ÉV TÜKRÉBEN 4. M űemlékvédelem Egerben Az ország legnagyobb felületű sétálóutcaegyüttese létesült a belváros rekonstrukciója nyomán összenyitott tömbbelsőkben, szűk utcácskákban Az ország egyik legszebb pravoszláv templomának ikonosztáza ismét a régi szépségében ragyog a Ráctemplom restaurálása után A barokk építészet gyöngyszemei, a belvárosi házak évtizedes munka nyomán ragyognak újra. Képünkön az egyik legszebb.-a Forst-ház (Fotó: Köliidi Imre)
