Népújság, 1984. november (35. évfolyam, 257-281. szám)
1984-11-17 / 270. szám
to. NÉPÚJSÁG, 1984. november 17., szombat Don Masino áriája I maffia árnyékában Kendőri őrizet alatt szállították Rio de Janei- rőból Olaszországba Buscetta őrzői között a római repülőtéren Gyöngyélet a rács mögött. Luciano Liggio, a corleonei ..keresztapa” tíz éve ül börtönben, de a cellából is irányítja „birodalmát” (balra; (Stern — KS) Munkáspártból néppárttá... Tommaso Buscetta maffiavezér karrierje az ötvenes években kezdődött. A 17 gyermekes palermói család legifjabb sarjaként cigarettát csempészett. Rajtakapták és börtönbe került. Útlevelét, az olasz törvények alapján, elvették. 1963-ban visszakapta, mert egy kereszténydemokrata parlamenti képviselő írt a palermói rendőrfőnöknek. Arra hivatkozva, hogy „a fiatalember számára fontos”, kérte az útlevél visszaadását. A Don Masinonak becézett Buscetta azonnal New Yorkba tette át székhelyét, ahol 1970-ben Pizzeriának álcázott főhadiszállásán — merő véletlenségből ugyan — ismét letartóztatták. Kiderült, hogy hamis papírjai egy régóta körözött személy nevére szóltak, 75 ezer dollár kaució ellenében szabadon bocsátották. Két év múlva új lakóhelyén. Brazíliában a rendőrség 25 millió dollár értékű heroint foglalt le nála. Kiszolgáltatták Olaszországnak. ahol egy korábbi ítélet alapján 14 évre bezárták. A palermói börtönben, ahol büntetését töltötte, 800 fogolytársával együtt pezsgővel ünnepelte leánya, Felicia házasságát. 1 A hatóságok hamarosan Turinba szállították. ahol egy megértő bíró „jó magaviselte miatt” szabadlábra helyezte. Buscetta ismét Brazíliába távozott, ahol három év alatt újra kiépítette mesés impériumát. Maffia-karrierje azonban hamarosan véget ért. Egykor leghatalmasabb „családját", benne saját hozzátartozóit a konkurrens-maffia úgyszólván egy szálig kiirtotta. Don Masino bosszúból elhatározta, hogy — a maffiában szokatlan módon — „énekelni” fog. Vallomását 700 oldalas jegyzőkönyvbe rögzítették. Rendőri őrizet alatt szállították Rióból Rómába, ahol börtön helyett egy erősen őrzött villában szállásolták eh Vallomása alapján eddig 130 gyilkosságra derült fény, 366 személy ellen adtak ki körözést, közülük 250 már lakat alatt van, 56 maffiatag — természetesen a legnagyobb halak — szökésben vannak. Ilyen eset még nem volt a maffia történetében. Ez idáig rendszerint csak jelentéktelen. úgynevezett „félharis- nyás” maffiózók köptek, akik keveset, vagy semmit sem tudtak. Kis csempészek, utcai kábítószerárusok kerültek ily módon a rendőrség kezére. Most a főnökök is kénytelenek beszélni... Az olasz közvélemény ujjong. „A maffia térdre kényszerült” írja a Corriera dela Sera. Az öröm azonban korainak, túlzottnak látszik. A kormány még mindig nem szánta el magát a maffia- elleni általános támadásra. A maffia főfészkében. Pa- lermóban például csak tíz bíró foglalkozik a „tiszteletreméltó társaság” ügyeivel. A főállamügyész a televízióban arról panaszkodott, hogy a nyilvántartást még mindig cédulázással oldják meg — komputerek helyett. 1982-ben Della Chiesa ca- rabinieri-tábornok, legyőzve a felső ellenállást, frontális támadást intézett a terrorizmus és támogatói ellen. Négy hónapi megfeszített munka után gyilkos golyó végzett vele. Buscetta szerint a tábornok „egyes politikusoknak útjában állt”. A meggyilkolt tábornok fia elmondta, hogy apja gyakran panaszkodott politikusok beavatkozásai miatt. Vezető kereszténydemokraták nevét említette. A legnagyobb maffia-főnökök legtöbbje még most is szabadlábon van. És a börtön sem képes megakadályozni, hogy a tíz éve fogságban ülő Luciano Liggio legendás maffia-vezér ma is a szervezet egyik legerősebb emberének számítson. Buscetta leleplezései kétségtelenül bizonyítják, hogy a maffia csak azért működőképes, mert neves politikusok a szövetségesei. Főleg a szicíliai kereszténydemokraták a pártfogóik, de szinte valamennyi pártban megtalálhatók a támogatók. Buscetta példaként Vito Cianciminot, Palermo volt polgármesterét hozta fel. Neve 15 éve szinte minden- maffiadossziéban szerepel, de semmit sem tudtak eddig rábizonyítani. Most először vonták be az útlevelét. Házkutatás során mindössze két közvetítési ügy bizonyítékait találták meg nála. Nagyarányú építkezési panamában is felmerült az expolgármester neve, de konkrét bizonyítékot itt sem lehetett produkálni. A legfrissebb jelentések szerint az olasz rendőrség november 3-án letartóztatta ugyan Cianciminót, ám kérdéses, hogy ettől változik-e valami. hiszen bár Ciancimino fél éve kilépett a kereszténydemokrata pártból, a párt egyes római vezetőinek jóvoltából mégis az ő emberei uralják Palermo politikáját. A kereszténydemokraták abszolút többséggel rendelkeznek a városi tanácsban, fél év óta mégsem tudnak polgármestert választani. Az ok, több mint félmilliárd dollár áll Palermo rendelkezésére, ennek fele az omladozó óváros felújítására, a városatyák nem tudnak megegyezni, hogy a „baráti cégek” közül ki kapja a zsíros üzletet. A nagy letartóztatási hullámot követően komfortos, egyszemélyes fogdájában Buscetta így nyilatkozott: „Akiket most elkaptatok, nem azok, akik valamit számítanak. Ezeket tovább, sokkal feljebb kell keresni!" Amíg a politikai viszonyok nem változnak, a maffia továbbra is él és működik Itáliában. A modern munkásmozgalom azért lépett színre, hogy megteremtse a kizsákmányolástól a megaláztatástól és a szükségtől mentes társadalmat, ' a szabadoknak és egyenlőknek azt a társadalmát. amelyben a jó élet többé nem rendi vagy osztály- kiváltság. Akinek van szeme. az láthatja, hogy ezt a célt még távolról sem sikerült elérni ...” — Willy Brandt, a Német Szociáldemokrata Párt elnöke vonta meg e szavakkal a 25 évvel ezelőtt elfogadott godesbergi program mérlegét az évforduló alkalmából megrendezett. e heti bonni emlékülésen. 1959. november 25-t írtak, amikor a Bad Godesberg-i Stsdthalléban az SPD kongresszusának 394 küldötte — mindössze 16 ellenszavazat mellett — elfogadta azt a programot, amely lehetővé tette és véglegesen szentesítette az SPD-nek munkáspártból „néppárttá” történő átalakulását. Történészi ihletésű értékeléseknél is több tanulsággal szolgált (különösen az SPD jövője szempontjából) Peter von Oertzen profesz- szor, ' az SPD országos elnökségének és programbizottságának tagja, amikor a mostani emlékülésen összefoglalta a godesbergi program által eredményezett változásokat. Oertzen szerint az SPD 1959-től véglegesen szakított a hagyományos forradalmi radikalizmus eszmevilágával, a marxizmussal; elvileg elismerte a termelőeszközök magántulajdonát, és a ,,demokratikus szocializmus, meghirdetésével lényegében egy demokratikus és szociálisan megszelídített kapitalizmus megvalósítását tűzte ki célul; vállalta a parlamenti demokráciát a nyu- gatnémety államot, amelyet reformok útján kíván megváltoztatni; lemondott a hagyományos antimilitariz- musról. vállalta a honvédelmet és a NATO-t; s elutasította az antiklerikalizmust. Mindez formailag tükröződött abban, hogy a párt nevét „munkás- és osztálypártból” „néppártra” változtatta és kiadta a jelszót: „nem akarunk mindent meg. változtatni, de sok mindent jobban akarunk csinálni”. A godesbergi program és az azt követő gyakorlati politika nyitást, utat jelentett a polgári középrétegek és rajtuk keresztül a kormányhatalom megszerzése felé. A szociáldemokrata párt 1966 és 1982 között volt kormányon, igaz sohasem egyedül. E 16 év elnagyolt mérlegét megvonva, két pozitívumot kell kiemelni. Először: a Willy Brandt nevéhez fűződő enyhülési politikával az SPD a gyakorlatban bizonyította be. hogy a békés egymás mellett élés igenlése nemcsak a szocialista országok részéről lehetséges. Másodszor: ez alatt a 16 esztendő alatt az NSZK-ban a szociális ellátás olyan rendszere épült ki, amely példa nélküli a tőkés országokban. Természetesen 1982 — a bonni kormánycsere — óta a tőkés körök megkísérlik. de azok teljes visz- szavétele már aligha képzelhető el. Amit nem sikerült megvalósítani. az a kizsákmányolás megszüntetése, s ezt maga Brandt fogalmazta meg. Döntően e negatívumok hatására, mintegy a godesbergi program tagadásaként, vált le azután fokozatosan az SPD-ről a baloldal egy jelentős része, amelynek fiatal tömegei a környezet- védő és fegyverkezésellenes zöldeknél kerestek új hazát. Az SPD befolyása ezzel mintegy 39—40 százalékra csökkent, s esélyei egyelőre csekélyek a kormányhatalom visszaszerzésére. A párt ezért a megváltozott körülményeket is figyelembe vevő, új programot dolgoz ki. Tervezete 1986-ra. elfogadása 1988-ra várható Ebben az SPD — minden bizonnyal — újra kísérletet tesz arra, hogy a baloldali munkás- és értelmiségi tömegek gyűjtőmedencéjévé váljék, anélkül, hogy eltaszítaná magától a polgári középrétegeket. Ám, ez a „történelmi kö-. téltánc” 1988-ban még nehezebben megvalósíthatónak tűnik mint 1959-ben. Follinus K. János Magyar—francia cigánytalálkozó Segély, kegyelemkenyér, avagy: Miből él egy sztrájkoló bányász! Érdekes rendezvény zajlott le az elmúlt napokban Strasbourgban: francia és magyar cigány-együttesek léptek fel az egyik előváros kultúrházának színpadán az „Appona”, a „vándorló népesség támogatására alakult elzászi egyesület" által rendezett többnapos műsor keretében. A nézőteret nemcsak a „vándorló népesség” tagjai, vagyis az Elzásziban élő cigányok töltötték meg, hanem Strasbourgnak és környékének lakói közül is sokan eljöttek. Magyarországról a Kályi Jág együttes hagyományos cigány-táncokat és dalokat adott elő, fellépett továbbá Boros Lajos zenekara és a B. D. S. Cellection együttes is. Franciaországban mintegy 250 ezer cigány él, de ez csak hozzávetőleges adat, — mondotta Marcel Davol, az Appona elnöke. A francia cigányok jelentős része még nem telepedett le, s azért is nehéz megállapítani a pontos számukat, mert Spanyolországból is érkeznek vándor cigányok. — őket nevezik gitánnak. Ez a vándorlás természetesen ma már nem szekereken folyik. hanem lakókocsikon vándorolnak egyik városból a másikba, néha egy-egy város határában hosszabb időre is megtelepednek, majd tovább költöznek. A vándorcigányok főleg fonott kosarak és egyéb maguk készítette háztartási eszközök valamint dísztárgyak eladásából élnek. Sokszor nehézségek merülnek fel a helyi hatóságokkal amelyek igénybe akarják venni a cigányok lakókocsijai által elfoglalt területet. A franciaországi cigányok egyrésze elutasítja a letelepülést s ragaszkodik a vándorló életmódhoz. Százötvenezer bányász sztrájkol nyolc hónapja Nagy-Britanniában. mégpedig anélkül, hogy bármelyikük is hozzájutna az ilyenkor szokásos „legális” jövedelmekhez. Ennek két oka van. Az egyik, hogy az Országos Bányász Szakszervezet (NUM) hagyomány szerint nem fizet sztrájk-segélyt. A másik, hogy a államnak módja volna ugyan folyósítani hetenként és személyenként 15 fontot „a foglalkoztatottság ideiglenes megszűnése” címén járó segély gyanánt, de nem teszi, mert a sztrájkot nem tekinti „hivatalosnak”. Ilyenformán magától adódik a kérdés: miből élnek a bányászcsaládok, honnan a „tőke” a kitartáshoz? A legkényelmesebb válasz az volna, -hogy a megtakarításokat élik fel — ez azonban ma már, nyolc hónap múltán, nem érvényes. A pénz elfogyott. Stabil jövedelmi forrást csak a korlátozott szociális juttatások nyújtanak, kevésbé állandót pedig a sztárjkőrködésért járó szakszervezeti pénzek. Azok. akik vállalják — rendszerint egész napra — a sztrájkőrláncokban való közreműködést (és sok esetben a csatát a rohamrendőrökkel) napi öt és fél fontot kapnak. Heti átlagban ez annyi, mint amennyit egy „gazdag” szakszervezet nyújthat — segélyként — sztrájkoló tagjainak. Ami a szociális juttatásokat illeti, ez alapvetően a családi pótlékra (gyerekek után) és a kiegészítő segélyre korlátozódik. A segélynek a az rendeltetése, hogy „szinten tartsa” a családi jövedelmeket, azaz megvédje a sokkszerű életszínvonalzuhanástól azokat, akik az állásukat elveszítik. Mindenütt a népjóléti minisztérium és a tanácsok illetékesek eldönteni, mennyit kaphat valaki. Általában, ha egy bányász, mondjuk heti 120 font keresettel állástalanná válik, munkanélküli segélyből és a plusz-juttatásokból kaphat mintegy 75 fontot, s ekkor lép be a pótlék, amely a legideálisabb esetben (meghatározott időrej- kiteheti a hiányzó 45-öt is. Ez nem jótékonykodás, hanem gazdasági szükség, hiszen egy működni kívánó gazdaság igényli a fizetőképes kereslet szinten tartását. A mostani sztrájk esetében azonban nincs — természetszerűleg — munka- nélküli segély, s kiesik az a bizonyos 15 font is, amit a bányászok akkor kaphatnának, ha a kormány „hivatalosnak” minősítené a munkabeszüntetést. A társadalombiztosítási segéllyel együtt egy átlagos bányászcsaládnál úgy lehet számítani, hogy a jövedelemszint heti 40—45 font körül van — amiből azonban 30- at elvihet a lakbér (plusz villany, gáz, telefon), illetve a lakásépítési kölcsön törlesztése. Ott. ahol a tanácsok nem vállalják át a lakbérnek legalább egy részét lakbérsegély formájában, vagy ahol a bankok nem adnak haladékot a lakásépítési kölcsön törlesztésre. a sztrájkoló bányászcsaládok helyzete súlyos. A szükségkonyhákra, élelmi- szercsomagokra — kisebb vagy nagyobb mértékben —, szinte mindenki rászorul. Elképzelhető tehát, milyen csáberőt jelent a szénhivatat 1500 fontos „karácsonyi prémiuma” mindazoknak, akik fontolgatják, hogy november 19-ig, a megjelölt határidőig ne vegyék-e fel ismét a munkát? Aczél Endre 1984. november 26-től, a Füzesabonyi ÁFÉSZ 10. sz. áruházában és könyv-, papír-, írószerboltjában 1984. november 26-tól. amíg a készlet tart' üzesabony 30—40%-os árengedménnyel kaphatók: — gyermek- és felnőttruházati cikkek, cipőáruk, — játékok, ajándéktárgyak, — könyvek, papíráruk, — hanglemezek, műsoros kazetták. Keresse fel ön is szövetkezetünk egységeit! Eger—Mátra vidéki Borgazdasági Kombinál különböző egri palackozó üzemeibe, göngyölegtelepér'- női dolgozókat keres felvételre, több műszakos munkára. Munkába állítanak vizsgával rendelkező targoncavezetőket, erőgépvezetőket, valamint pinceszakmunkásokat, takarítónőket. Az alkalmazás feltételeiről és a bérezésről tájékoztatást adnak a kombinát központjának munkaügyi osztályán. Eger, Széchenyi u. 3„ illetve a telephelyeken
