Népújság, 1984. október (35. évfolyam, 231-256. szám)

1984-10-12 / 240. szám

me. 4 . NÉPÚJSÁG, 1984. október 12., péntek Mitől szokatlan a Vígszín­ház két népszerű művésze, j aki pódiumműsorával a szó­rakoztatás igényével lépett színpadra? Mert igazán nem „furcsák” ők együtt, ha csak . azért nem —. mint ahogyan . Szombathy Gyula elejtette a nézőkkel való beszélgetése során —. hogy a művésznő magasabb a partnerénél!. No. de külsőségekből ki­indulni? Nem maga a mű­sor. a produkció a [fontos? Nem a tartalom? S hogy miért vetődtek föl mindezek a kérdések a két színész fellépése után? Her­nádi is. Szombathy is min­dent tudnak, amit a színipa­Tényleg furcsa ez a páros? Az Agria pódium rendezvényeinek sorá­ban szerdán, este láthatta a közönség az egri Helyőrségi Művelődési Otthonban Hernádi Judit és Szombathy Gyula önálló, zenés műsorát. Estjüknek a Furcsa páros címet adták, s hogy miért épp ezt. azon az előadás után is gondolkodhatott a néző. sze estjét. Sok újat tehát nem kaphatott a közönség. Ámbár az is igaz: a már ed­dig is sikert aratott dal. ma­gánszám meghozza a hatást. Hernádi Judit a „könnyű műfaj” számai mellett elő­adta Csehov Sirályából Nyi- na monológját. A Vígszín­ház rendezője és a színésznő szerepfelfogása már a szín­padon és a tévé képernyőjén is újat. meg nem szokottat adott. Egri fellépésén viszont a művésznő mintha „ráját­szott” volna a megformált szerepre. A nagylemezekről ismert dalok viszont meg­hozták a várt tapsot. Jól sikerült a Molnár Fe- renc-darabból előadott rész­let: olyan kedvvel komédiá- zott mindkét színész, hogy totális hatást értek el ___ S zombathy kupiéi hallatán viszont inkább arra gondol­hattunk: ki kellett, hogy töltsék az előadás idejét. (mikes) don tudni kell. Kitűnő tán­cosok. énekesek, s ha prózai művet adnak elő, éppúgy le­kötik a nézőtéren ülőket. A művésznő fanyar bájával, groteszk előadásmódjával arathat sikert, partnere pe­dig kétségtelenül charme-06. És természetesen mindketten rutinosak. Ám. ha valamennyi szak­mai fogás a kisujjában van a színésznek —. még kevés az igazi élmény megteremté- I séhez. A technika tartalmi töltés, háttér nélkül csak külsőség, csak burok marad. A két művész eddigi műso­raiból már ismert, bemuta­tott darabokból állította ősz­RAGASZKODIK HOZZA Két anyag — két világ Sok minden jellemzi Győrffy Péter képeit, ame­lyekből majdnem negyvenet láthatunk Gyöngyösön a Diósy Antal-teremben. Fele­fele arányban szerepel az olaj és az akvarell. De mi­csoda különbség van köztük. Talán ez a furcsa hangulati elkülönülés a legfontosabb vonása ennek a mostani tár­latnak. Akárha két festő len­ne: az egyik tele életvidám­sággal, jókedvvel, a csendes örömnek azzal a mindent átható és átfogó jóérzésével, amely a derű fényeit vetíti rá mindenre. A másik festő pedig szinte menekül a fény elől. a borongós időjárást keresi, hogy ennek révén, ennek félhasználásával vall­jon önnön lelkiállapotáról. Ez a kétféleség egy szemé­lyen belül: nem valamiféle alkati zsonglőrködés. Mond­hatom úgy is: ilyenek va­gyunk mindannyian, mert nekünk is vannak jó korsza­kaink és vannak békéden életszakaszaink. Érdekes körülmény az is, hogy amikor olajjal rögzít valamiféle tájat, városrészt, akkor a napfénytelen lelkiál­lapot az uralkodó. Az akva- rellek pedig ragyognak, csu­pa vidámság minden részle­tük. valamiféle örömújjon- gás. mintha fennhangon ki­áltaná az ecset tulajdonosa: Emberek, az élet szép! Nem tudom, de meg sem kísérlem megfejteni az okát annak, hogy Győrffynél az olaj — ború, az akvarell — derű. Ne legyek igazságta­lan. mert akad kivétel is. Ilyen a Fűzfasor. A lomb­juktól megfosztott fák szin­te fekete gallyai kiáltanak a hangsúlyos előtérbe panaszt az ég felé ezen a képen, de... a jobb oldali háttér­ben felragyognak a vidám­ság fényei is. mintha ráka­csintanának az érdeklődőre: Semmi ok a bánatra, van ennek az emberi létnek sok szépsége is. A Kőrisfák című olajké­pen a fénylőén kék égbolt emelkedik ki harsányan a kedvelt sötétzöld és pisz­kos-kék környezetből. Eze­ken a bánatos tónusokon még csak meg sem villan semmiféle fénycsík vagy pa­rányi pontocska sem. Az akvarellek egy egészen más világot adnak vissza. A Tanyaudvar friss színei ver­senyt kacagnak a Gödrök tanyával című képpel. Pél­dául. De mindez jellemző a többi műre is. Győrffy maga vallja sza­vakban: „Előadásmódom in­kább festői mint rajzos. A színezésben ragaszkodom a reális színviszonyokhoz, mert a táj eredeti hangulatát csak így lehet visszaadni.” Én teszem hozzá — annak a tájnak a hangulatát, ame­lyet ő választ ki magának: az önnön hangulatának a tükröztetésére. (g. molnár) Palotás Dezső: Mindennapi kenyerünket hagyd meg nekünk ma III/3. Ök természetesen féltek tőlem, az esetleges beépí­tettől — előfordul az ilyes­mi ebben a szakmában —, amíg buzgón, fáradhatatla­nul (s amit nem tudtak, mert leplezni igyekeztem: hajszoltan, szégyenkezve) ke­restem munkájuk értelmét, célját, tehát amíg hittem e munka céljában, értelmében — következésképpen önvé­delemből, feszülten, odaadó- an, kitartóan komolyan vet­ték tevékenységüket. S amikor ezt tették, egyre inkább el kellett ültetniük bennem a meggyőződést, hogy a már-már gyengeel­méjűséggel határos alkal­matlanságom miatt toporgok még mindig a bemagolt rész­letkérdéseknél, s nem tu­dom ezeket egy magasabb rendű, fölényes, mindenre magyarázatot nyújtó egység­be szervezni... és még na­gyobb erőbedobással próbál­tam megfejteni a titkot, amit ők megint csak foko­zott passzív ellenállással vi­szonoztak. Ebben a boszor­kánykörben forogtunk, mi hárman, és közben gyűlöl­tük egymást, veszettül.. Közben bámulatos opera­tivitással elrendezték sze­mélyes ügyeimet is. Távfű­tésű garzonlakást kaptam na­pok alatt, beköltözésem után egy héttel a telefont is be­szerelték, rendkívül előnyös részletfizetési szerződéssel jutottam bútorhoz ... Tisz­tában voltam vele, hány újonnan kihelyezett fiatal ká­der nyűglődik az enyémnél ezerszer rosszabb körülmé­nyek között, mégis nagyon szerencsétlennek éreztem magam. Értelmi képessé­geimről mindig igen jó vé­leményem volt, s most egy­szerre csonkig törték emi­nensöntudatomat. Ezt a hely­zetet nem lehetett sokáig bírni. Mégis én bírtam tovább. Előnyben voltam kettőjükkel szemben. Először is a Fő­nök rendelkezése folytán, szinte korlátlan idővel ren­delkeztem ahhoz, hogy a „titkot” megfejtsem; félig- meddig gyakornoki státusom megkímélt a lelepleződés ve­szélyétől, a szégyentől. Az­után meg: nekem volt ten­nivalóm, sőt olyan feladattal küszködtem, amely a lehető legszorosabban összefüggött személyes érdekeimmel, mi több, személyemmel: ráter­mettségemet kellett igazol­nom, elsősorban önmagam előtt. Ök viszont tömény tétlen­ségre, szörnyű unalomra vol­tak kárhoztatva: nem cso­da, hogy hamarabb fárad­tak el. Előbb egy-egy sóhaj­tó nyújtózkodás, tétován a mennyezet felé csúszó tekin­tet, egyre hosszabb ideig tar­tó elernyedések; mindezek hatására mocorogni kezdett bennem — nem, nem is a felismerés, inkább valami homályos reménynek nevez­ném. Amit már — talán — felismerésnek nevezhetnék, az akkor támadt fel ben­nem, amikor egy napon az előcsarnokból magammal hoztam egy nyaláb prospek­tust. Saját prospektusaink voltak, gyakornoki kötelessé­gem vagy jogom volt tanul­mányozni őket. Lapozgattam a füzeteket, ímmel-ámmal. Azok ketten Horti gimna­zisták Magyarórán az első osztályosok----­( Fotó: Szabó Sándor) Második hónapja. hogy középiskolai oktatás folyik Horton, a dinnyések falu­jában. A hatvani Bajza Gimnázium, valamint a Damjanich Szakmunkás­képző Intézet kihelyezett, levelező tagozatú osztályai­ról van szó, amelyeknek a foglalkozásain összesen hat­vanon vesznek részt, éspe­dig dicsérendő szorgalom­mal. Hogyan sikerült az oktatást beindítani? Mi ösz­tönözte a helyi vezetőket erre a vállalkozásra? — Pár esztendeje volt már egy sikeres kísérle­tünk, most azt igyekszünk felújítani, meggyökereztet­ni a községben — mondotta a téma kapcsán Kassa László tanácselnök. — Egyébként a középiskola iránti nagy érdeklődés, a tanulás kiibomló vágya késztetett arra bennünket, hogy tető alá hozzuk az ügyet. A helybéli művelő­dési ház pedig felkarolta, széles körű, szervező mun­kát indított az ügy érdeké­ben, és íme. most már hétről hétre, minden hétfői és pénteki kora estén fel­nőtt „diákok” nyüstölik az általános iskola padjait... Megyei segítség Beszélgettünk Nagygyőr Csabáné művelődésiház- igazgatóval is, aki úttörő munkát végzett a levelező tagozatú horti középiskolai oktatás megteremtésében. — Nem volt túlzottan nehéz dolgunk, hiszen a tu­dásszomj, az érdekeltek lelkesedése is vitte előre az ügyet. Az olyan munkáso­ké, kisiparosoké, tsz-dol- gozóké, akik különböző munkahelyeken keresik a kenyerüket, és szükségét érzik annak a tudástöbb­letnek, annak az érettségi bizonyítványnak, amelyet a két iskolatípus valamelyike nyújt. Ilyen törekvő példá­ul a MEZÖGÉP-től Tóján Béláné. Urbán Lászlómé, Máté Istvánná, Maku Fe- rencné, a gáztöltő állomás­ról Rizner István marós, vagy a kisiparosok közül Molnár István, Maku Fe­renc. Természetesen jelen­tős anyagi feltétele is van a vállalkozásnak, de ebben a helyi tanács mellett nagy segítségünkre volt a me­gyei művelődési központ. Sebestyén János igazgató és Szemín Béláné szakelőadó még abban is mellettünk álltak, hogy a tankönyve­ket időben beszerezhessük, szétosszuk a „növendékek" között. Hatvani szakirányítás Födelet tehát a helyi ál­talános iskola, anyagaikat a tanács és a megyei mű­velődési központ biztosí­tott. Honnan toborzódtak a tantestület tagjai? — Zömében saját általá­nos iskolánkból, ahol ele­gendő megfelelő képesítésű szaktanár dolgozik hosz- szabb-rövidebb ideje — kapjuk a választ, a ta­nácselnöktől. — Magyar irodalmat, nyelvtant pél­dául Bényei Tamás, törté­nelmet Piroska Csabáné, kémiát Méhészné Herman Éva, földrajzot, biológiát Kárász István ad elő, de van egy vendégtanárunk a hatvani Bajza Gimnázium­ból. mégpedig a matema­tikát, fizikát tanító Köles Ferenc. Közben meg kell jegyeznem, hogy mindkét városi tanintézet komoly figyelmet szentel ügyünk­nek. Voltaképpen reájuk hárul a módszertani irá­nyító munka. De Ambruzs Sándor, a szakmunkáskép­ző igazgatója, még attól sem vonakodott, hogy sza­bályos tanévnyitót tartson az indulás napján, az első tanórákat megelőző ünnepé­lyes percekben. Megéri az áldozatot Több horti levelező kö­zépiskolással is szót váltot­tunk látogatásunk alkalmá­val. és nem kis meglepetés­sel hallottuk, hogy az át­lagban 30—35 esztendős életkorú diákok soraiban több gyermekes család­anyák, házaspárok is akad­nak, mások Ecsédről járnak át tanórákra, és mielőbb érettségizni akar nem csak Czibolya Béla, a Kossuth Termelőszövetkezet gép­kocsivezetője, hanem And- riskó Péter rendőr, a köz­ség egyik körzeti megbí­zottja is. Természetesen nem könnyű egyeztetniük a családi otthon és a mun­kahely tennivalóit, de aho­gyan mondják: megéri az áldozatot. Hiszen több szakmai ismeret, magasabb humán műveltség birtoká­ban javulnak kereseti le­hetőségeik, illetve előre léphetnek mind beosztás, mind továbbtanulási lehető­ség tekintetében. Egyébként Nagygyőr Csabáné úgy is egyeztette az iskolai foglal­kozásokat, hogy senki ne essen ki a termelésből. A különböző munkahelyek ugyancsak felkarolták a horti középiskolai oktatás ügyét. Csak szimpátiából ? Azt hiszem, legalább any- nyira jól felfogott érdek­ből. Hiszen melyik üzem az Magyarországon, ahol közömbös a dolgozók fel- készültsége, szellemi szint­je... ! Moldvay Győző meg, elkezdtek felém néze­getni. Izzó, feneketlen gyű­lölet, sóvár irigység volt a tekintetükben. Ettől hirtelen jó kedvem kerekedett — de még nem voltam biztos a dolgomban. Mindenesetre közérzetem nagyot javult. Már meg mer­tem fogalmazni a feltétele­zést: azért nem értem, mert nincs is mit... Az a két em­ber teljesen fölösleges. De hát, hogyan lehet ez? Egyet­len kézenfekvő magyarázat kínálkozott: a munka feles­leges voltával csak azok van­nak tisztában, akik éppen végzik; ők viszont hallgat­nak, vagy mert ragaszkod­nak a kényelmes sine cu- rához, vagy mert — bár eb­ben benne van az előbbi ok is — végzettségük, képesíté­sük kizárólag erre a munká­ra vagy inkább foglalkozás­ra teszi alkalmassá, ponto­sabban alkalmazhatóvá őket. Márpedig ezt a végzettséget öt keserves év alatt szerez­ték meg. Ez majdnem ért­hető álláspont, gondoltam. (Később János kifejtette, hogy példának okáért, a na­gyon tiszteletre méltó nép­mesék jó része semmi egye­bet nem fejez ki, mint a nép ama évezredes meggyőződé­sét, miszerint dolgozni rossz és lustálkodni jó. A terülj asztalka, a kifogyhatatlan erszény, a bűvös olajos kor­só viszont mindig csak ké­véseké, sőt csupán egy em­beré. Hát akkor ő minek restellkedjen, mikor már ré- ges-rég, jó előre, ilyen elő­kelő fórum igazolta semmit­tevését?) A következő napokon egy­re több prospektust cipeltem magammal. Végül megkoc­káztattam a döntő lépést: a reklámlapok közül „ügyet­lenül” kiejtettem egy krimit. A könyv nagyot csattant a földön. Megvártam, míg mind a ketten jól megnézik, akkor kényelmesen felemel­tem, visszatelepedtem a he­lyemre és rájuk vigyorog­tam. Megtörtek. Elővették a kártyát. Én viszont végleg megnyu­godtam. Talán az állandó frusztráció megszűnte, a li­dércnyomás alóli felszaba­dulásom tette, hogy pillana­tig sem kérdőjeleztem meg eljárásuk jogosságát. Később ébredtek bennem kételyek, de ezeket János, mint pél­dául az iménti népmese-fi­lozófiával is, játszva elaltat­ta. Aznap, megtörésük nap­ján, csupán egy-két szót vál­tottunk. Nem tudtuk egy­könnyen túltenni magunkat a sok idegtépő kegyetlensé­gen, melyeket egymással szemben akaratlanul is el­követtünk. Viszont ugyancsak azon a napon — és ez is a közeledés jele — együtt in­dultunk fölvenni a fizeté­sünket. Befejeződött a gyakornoki időm, helyesebben szólva befe­jeztem, hiszem rám volt bíz­va, mikor avatom magam teljes értékű szakemberré. Most már váltásban dolgo­zom, már csak ketten üldö­gélünk a nagy műszerfalak előtt. Megtanultam kalábe- rezni. János nemrég nyugdíjba ment. Akkor délután nagy murit rendeztünk a tiszte­letére. Mint mindig, most is remek beköpésekkel szóra­koztatta a társaságot. Ilye­nekkel: „No, de hol van a tavalyi hűhó” (ez nekem szólt), meg: „A mi minden­napi kenyerünket hagyd meg nekünk ma...” Ügy hírlik, új testvért he­lyeztek ki hozzánk. Nem sze­retném, ha az én váltásom­ba kerülne a gyakornoki időre. Kezdem már megsze­retni azt a valamit, amit ezek a nagyszerű műszerfa­lak eltakarnak előlünk. Vége

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom