Népújság, 1984. október (35. évfolyam, 231-256. szám)

1984-10-09 / 237. szám

AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Ülést tart a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága Október 9-ére összehívták az MSZMP Központi Bi­zottságának ülését. A Politikai Bizottság javasolja a Központi Bi­zottságnak, hogy vitassa meg az időszerű nemzetkö­zi kérdésekről szóló tájékoztatót, az ifjúságpolitikai kérdésekkel foglalkozó állásfoglalás-tervezetet, vala­mint az országgyűlés és a tanácsok tevékenységéről, munkájuk továbbfejlesztéséről szóló jelentést. (MTI. Emeld fel a kezed... Az utca túloldalán épít­keznek. Az egyre magaso­dó, szépülő épület gazdája minden percet kihasznál, hogy még a tél előtt tető alatt legyenek. Érthető hát, nincs ideje a tereferé- re, így, amikor meglát, fel­emeli a kezét, s int egyet. Ebben a mozdulatban azonban benne van min­den: a régi ismeretség, a köszöntés, meg a mondan­dója. Tudom, azt mesélné — ha az ideje engedné —, hogy „látod, ennyire halad­tam, itt van minden, ami a két kezem munkája”. S én bólintok, érzem, hogy ezzel, s visszaköszönő kéz­emeléssel többet tettem ér­te, mintha most egy fél­órás fecsegésre késztetném. Ügyis találkozunk még, hi­szen elkészül egyszer az a ház is ... Régi barátom áll az út szélén, csak villanásnyira látom, mert sietnem kell az autóval. Persze, megis­mer, s vidáman int egyet. S ebben a kézmozdulatban is benne van csaknem húsz esztendő öröme, búja-baja, hiszen mindent tudunk egymásról. Igaz, elsodort egymás közeléből az élet, de ha tehetjük, nagyokat beszélgetünk. Ha sürget az idő, egy ilyen könnyed, röpke legyintéssel tudatjuk egymással: örülök, hogy lát­hattalak, hogy jó színben vagy, hogy remélhetőleg nincs komolyabb gondod, mert akkor nem így üd­vözölnél. Meglátszik ez abban a pillanatban, meg aztán érzi is az ember. Közben megfogadja, hogy legközelebb szakítunk egy kis időt a kézfogásra, a be­szélgetésre is, hiszen any- nyi, de annyi mindent el kellene már mondanunk egymásnak .. . Állok az útkereszteződés­ben, s várom, hogy mikor adhatok gázt a kocsinak. Az elsőbbség azoké, akik jobbról is, balról is érkez­nek. Egyszerre megáll az egyik Lada, vezetője kiha­jol az ablakon, s teljesen ismeretlenül — de rend­kívül udvariasan — int: „segítek neked, menj, ha­ladj gyorsan az utadon”. Emelem a kezem, köszö­nöm az előnyt, a tisztele­tet, az időt. És eszembe jut: mennyit is jelent ez a kis mozdulat, ez a gesztus, amely alkalmanként össze­hoz bennünket. Barátokat, ismerősöket és ismeretlene­ket egyaránt. Otthon, ahol csak egy széles utca vá­laszt el egymástól, vagy az ismeretlen tájon, ahol már az is jó dolog, ha gond nélkül eligazodik a forga­tagban az ember. Perleke­dés, idegeskedés, ingerült­ség nélkül. Mondom is az útitársam­nak, hogy erre a magatar­tásformára lenne szükség az élet minden területén. Hogy egy kézmozdulattal segítsük egymást, üdvözöl­jük ismerőseinket, tájékoz­tassuk embertársainkat. Nem lemondva természete­sen a jó, kiadós beszélge­tésekről, amikor lehetősé­günk adódik a gondtalan órákra. Ám, ha sietős va­lamennyiünk útja, akkor se maradjon el ez a ked­ves jelzés. Emeld fel a kezed — Kedves Olvasó —, mert mindenütt jó érzés: viszonozni... Szilvás István A Berze Nagy János gyüjtőpályázat „Akad még feltárnivaló a falvakb Kádár János amerikai közéleti személyiségeket fogadott Mint már szokás, minden esztendőben meghir­detik a Berze Nagy János nevével fémjelzett nép­rajzi, nyelvjárási és történeti gyűjtőpályázatot. A Heves megyei múzeumok igazgatósága a megyei tanáccsal, a HNF megyei bizottságával, a TIT He­ves megyei szervezetével és a KISZ megyei bizott­ságával együtt ösztönzi arra az amatőr kutatókat, hogy tárják föl megyénk hagyományait, történeti emlékeit. Az ez évi díjak átadására hétfőn délután került sor az egri vár képtárában. Előbb az Építők Heves megyei Kórusa az alkalom­hoz és helyhez illő rövid mű­sorral állt az érdeklődők elé, amelyben a többi között Pa­lest Tina, Kodály és Bárdos művei hangzottak el. Ezt követően dr. Bodó Sándor, a Heves megyei Múzeumi Szervezet igazgatója köszön, tötte a megjelenteket, s el­mondta, hogy idén eltértek a szokástól: máskor a mú­zeumi hónap megnyitásakor hirdetik ki a pályázat ered­ményét, idén azonban Gyön­gyösön került sor az egyhó­napos rendezvénysorozat nyi­tányára, mivel jeles évfordu­lót köszöntött a mátraalji város. Abban azonban meg­felelnek a szokásrendnek, hogy ebben az esztendőben is egy szakmai előadással várták a kiemelkedő dolgo­zatok íróit: dr. Bakó Ferenc kandidátus, a palóckutatás eredményeiről számol be, mintegy „továbbképzést” tartva a műkedvelő gyűjtők­nek. A kutató azzal kezdte mondandóját, hogy hangsú­lyozta: a hivatásos népraj­zosok és történészek nem tudnak meglenni társadalmi segítség nélkül, az együtt­működés szükséges. Van még mit gyűjteni, nem késtek le a feltárásról a most hozzá­kezdők sem, vannak még olyan kincsek, amelyek ér­demesek a megőrzésre. Végül dr. Bodó Sándor át­adta az elismeréseket. Ebben az esztendőben néprajzi és nyelvjárási kategóriában 17 pályázótól 15 pályamunka ér­kezett be. A jelentkezők egy része már rendszeresen je­lentkezik dolgozattal, de új szerzők is felbukkantak. A nyelvjárási témák közül a ragadványnevek feljegyzése és rendszerezése volt a leg­népszerűbb. Történeti kate­góriában 13-an küldtek be valamilyen munkát, amelyek többnyire íróik lakóhelyéhez kötődtek. A felnőttek által írt nép­rajzi-nyelvjárási dolgozatok közül legjobbnak bizonyult Mikóné Perge Mária Bala­ton ragadványnevei című munkája. Második díjat ka­pott Kovács Károly, Zagy­va Lajosné és Reisz László. Harmadik díjat érdemelt Gyevnár Éva, Juhász István és Gál Gyula. A fiatalok kö­zül ‘ legjobban Fejes Katalin dolgozta fel a bodonyi erdő­művelés hagyományait. Má­sodik díjat érdemelt Kincs Henriette, illetve harmadik díjat Harmati Judit és Szalai Hajnalka. A történeti pálya­munkák között az első di­jat nem adták ki, második helyezést érdemelt dr. Hor­váth Mihály, Svoób István, harmadik lett Demény La­jos, Maruzs János, Hacsa- vecz Béla és Őszi János. A fiatalok közül e kategóriá­ban nem érdemelt ki senki helyezést. Többen munkaju­talomban részesültek. Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára hétfőn, a KB szék­házában fogadta Armand Hammert, az amerikai Occi­dental Petroleum Corpora­tion igazgatótanácsának el­nökét és Otis Chandlert, a Los Angeles Times című újság kiadóját és tulajdo­nosát. A szívélyes légkörű találkozón véleményt cserél­tek a nemzetközi helyzet és a magyar—amerikai kap­csolatok néhány időszerű kérdéséről. A megbeszélésen jelen volt Marjai József, a Mi­nisztertanács elnökhelyette­se és Nicolas Salgo, az Amerikai Egyesült Államok budapesti nagykövete. Hétfőn Borbély Sándor, a munkásőrség országos pa­rancsnoka Heves megyébe látogatott. Ez alkalommal Farkas Sándor megyei mun- kásőr-paramcsnok beszá­molt szőkébb pátriánk acél­kék egyenruhásainak idei munkájáról, s arról, milyen színvonalon teljesítették a kapott feladatokat. A hiva­talos aktuson megjelent Barta Alajos, a megyei pártbizottság első titkára is. Borbély Sándor ezt kö­vető értékelésében megálla­pította, hogy megyénk munkásőrei készen állnak a feladatok végrehajtására, kezdeményezőek és fogéko­A nap folyamán Marjai József megbeszélést folyta­tott Armand Hammerrel Tárgyalásaik során áttekin­tették az Occidental Petro­leum amerikai nagyválla­lat és magyar partnereik gazdasági és kereskedelmi kapcsolatait, fejlesztésük to­vábbi lehetőségeit, megbe­szélést folytattak más, köl­csönös érdeklődésre számot tartó kérdésekről is. Armand Hammer és a kí­séretében levő személyisé­gek — akik magyarországi tartózkodásuk során talál­koztak Kapolyi László ipari miniszterrel és Bányász Rezső államtitkárral, a Tá­jékoztatási Hivatal elnöké­vel is — hétfőn elutaztak Budapestről. nyak az új módszerek, el­járások bevezetésére. Az egységekben maradéktala­nul érvényesül a párt po­litikája és az országos pa­rancsnokság követelte szel­lem. A beszámoló után a ven­dégek megtekintették a me­gyei parancsnokság társadal­mi összefogással épült új kiképző bázisát. Borbély Sándor, a délután folyamán látogatást tett a Finomsze- relvénygyáriban is, ahol meghallgatta Kócza Imre vezérigazgató tájékoztatá­sát a gyár életéről, s ké­pet kaphatott a kompresz- szorgyártás mikéntjéről is. (MTI) Borbély Sándor Heves megyében Munkásőreink felkészültek a feladatokra A Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szö­vetségének mátraszentimrei szervezete október első hét végéjén rendezi meg mindenkor a szlovák anya­nyelvűek nemzetiségi napját. A kis közösség rangos eseményére eljött Jakab Rébertné. a Magyarországi Szolvákok Demokratikus Szövetségének főtitkára is. A helyi klubkönyvtárban Szabad Lajos tanácselnök köszöntötte a helybéli és meghívott vendégeket, akiknek azután színes műsorral kedveskedtek a szent- imrei, nagytarcsai vanyarci és a Vidriczki együtte­sek. A kulturális esemény „attrakciója" a menet­tánc — felvonulás volt, amely kicsalogatta a lakókat és az üdülőket a falu utcájára. A jelenlévő csopor­tok számot adtak arról is, hogyan ápolják, viszik to­vább — jó úton — a szlovákok nemzetiségi kultúrá­jukat. Szól a dal, ropják a táncot, libben a fodros szoknya Nemzetiségi nap Mátraszentimrén Egy azok közül, akik tovább viszik a „stafétát.” (Fotó: Szabó Sándor) — Pontos az amatőr és hivatásos kutatók együttműködése — hangsúlyozta előadásában dr. Bakó Ferenc (Fotó: Szántó György)

Next

/
Oldalképek
Tartalom