Népújság, 1984. október (35. évfolyam, 231-256. szám)
1984-10-07 / 236. szám
NÉPÚJSÁG, 1984. október 7., vasárnap 3 Tájépítészet, tájvédelem A civilizáció, a városiasodás terjedésével a lakott és a művelt zöldterület egyre inkább elkülönül egymástól. Az ésszerűtlen városba özönlés, a sok sivár lakótelep építése mind kevesebb felüdülésre, kikapcsolódásra alkalmas kertet, parkot juttat a városlakóknak. Holott az igény az lenne, hogy a lakott és a zöld terület egészégesen kereszteződjék. A jó értelemben vett civilizáció megköveteli. hogy a városban ne csak dolgozni, hanem élni és pihenni is lelhessen. Világszerte hasonló a hely. zet. Gyorsan növekvő városok. csökkenő zöld területek. „A települések közvetlen környéke állandó változások, a művi és a természeti elemek közötti konfliktusok színtere — írja dr. Mőcsényi Mihály, a Magyarországi Tájrendezők és Kertépítészek Tagozatának elnöke. Világszerte egyre inkább nyilvánvalóvá válik, hogy a természeti elemeknek, azok ökológiai értelemben előnyös hatású rendszereinek a művi elemekkel harmonikus egységet kell képezniük. Dlyan ökoszisztéma együttest, amely a város peremén lakóknak szebb és jobb életkörülményeket, a település környékén üdülést keresőknek egészéges, sok élményt nyújtó környezetet biztosít. Az erdő és mezőgazdasági területek a település környékén ezért kettős szerepűek. A művi és a természeti elemek város- környéki összehangolása, a településszegély tágulásával járó problémák folyamatos, a biotikus szemléletű, esztétikai célokat, szolgáló megoldása, sokrétű tudást, jártasságot igénylő, nagy felelősséggel járó tájrendezői feladat.” A tájépítészek és tájrendezők törekvése, hogy korszerű biológiai és műszaki ismeretek, valamint esztétikai elvek alkalmazásával úgy alakítsák a tájat, az ember környezetét, hogy élettani hatása, termelőképessége, használati és vizuális értéke állandóan növekedjék. Vannak országok — Skandináviában, Ausztriában, Angliában —, ahol sikeresen őrzik, alakítják a tájat. Nálunk is vannak eredményei és sürgető hiányai a tájrendezésnek. A hazai tudományosság, az oktatás, a tervezés — nemzetközi viszonylatban is példás. Ezért is kapta meg Magyarország az IFLA (International Federation of Landscape Architects), a Tájegységek Nemzetközi Szövetsége XII. kongresszusának szervezési jogát. A kongresszust szeptember 26—29-ig Siófokon tartották. Vannak városaink, településeink — Pécs, Gyula, korábban Miskolc is —, amelyekben harmonikusan illeszkedik az ember alkotta és a természetes táj. A világ nagyvárosaihoz viszonyítva még Budapest is jól áll zöld terület dolgában. Vannak településeink, amelyekre büszkék vagyunk, ahol az épített és a természetes környezet egysége, védelme követésre méltó. Ezért is mutatták be a kongresszus résztvevőinek speciális tanulmányutak során Szentendre műemléki városközpontját, a Pilisi Parkerdőt, Esztergomot, Sopron, Sárospatak, Eger történelmi városközpontját, a szekszárdi, a tokaji borvidék rekonstrukcióját, a gemen- ci vadrezervátumot, Kőszeg barokk városrekonstrukcióját, Szombathely római-kori ásatásait, az őrség természeti szépségeit, a szigetközi Duna-árteret, a hortobágyi és a bugaci nemzeti parkot, Kecskemét városközpontját és környékének mozgó hamokdűnéit. Dunaújváros löszfalait. A kivételezett példák azonban nem takarhatják el az országunkat is jellemző tájromboló telepítéseket. A táj szépségeit, jellegzetességeit figyelmen kívül hagyó iparosítást, üzemek, úthálózat, távvezetékek építését. Fák, zöldövezetek pusztítását az építkezéseknél. Olyan lakótelepeink épültek, amelyek körül kevés, vagy egyáltalán nincs zöldterület, játszótér, pihenőhely, amely lakótelep csak alvásra és nem ott élésre való. Nálunk speciális helyzet alakult ki a fokozott vá- rosbaáramlással. Sűrűn lakott városaink közül is marnmut méretűvé nőtt Budapest, ahol az ország lakosságának 20 százaléka él. Szociális anomáliák sorát vonva maga után, hogy miközben városainkban sűrűsödik a népesség, s nincs elég lakóterület, a vidék elnéptelenedik. a falu lakatlan marad. Településkörnyezet, városkörnyék. Mi módon töltik be feladatukat a folyamatosan terjedő, terjeszkedő városok és mezőgazda- sági területek? Milyen előnyei, hátrányai, problémái vannak — ez volt az idei kongresszus témája. S célja, hogy a kongresszus résztvevőinek a témakörhöz tartozó jövőbeni munkájukhoz a különböző kontinensek szakemberei adják át tapasztalataikat. K. M. Csomagolás— külföldi rendelésre is Az év eddig eltelt részében csaknem 40 milliárd forint értékű exportra szánt árut csomagoltak be a VO- LÁNPACK Vállalat dolgozói — jelentősen hozzájárulva az exportszállítások eredményességéhez. A vállalatnak mintegy 60 állandó partnere van, melyek megbízásából főként szerszámgépeket, elektronikus berendezéseket, gyógyszereket, vegyi árukat. buszokat, s azok tartalék alkatrészeit, valamint kórházi berendezéseket csomagolnak be. A világ számos országába, így például az Egyesült Államokba, az NSZK-ba, Nigériába és Líbiába jutnak el a VOLÁNPACK által „utazóképessé tett” magyar-árucikkek. A vállalat törekszik a jó minőségű munkára, ám nehezíti helyzetét, hogy időnként fennakadások vannak a csomagolóeszközellátásban: előfordul, hogy nincs megfelelő faanyag a ládaépítéshez vagy egyenetlen vastagságú a fólia, ami az összehegesztésben okoz gondokat. A csomagolás minőségének javítására kétmillió forintnak megfelelő devizáért néhány ügyes gépet vásároltak az idén, például úgynevezett elektronikus konszignációs berendezést. valamint famegmunkáló gépet, amely a korábbinál jóval pontosabban és gyorsabban darabolja méretre a ládákhoz szükséges deszkákat. A VOLÄNPACK külföldi kapcsolatai kedvezően alakultak az elmúlt hónapokban: több megbízást kaptak NSZK-beli. illetve osztrák cégektől exportálandó termékeik (főként gépek) becsomagolására. Jelenleg például Ausztriában Linzben, az NSZK-ban pedig Nürnbergben és több más városban dolgoznak a magyar vállalat szakemberei. A SZÁMÍTÓGÉP VONZÁSÁBAN 4 4. A SZÜV-ben a legkorszerűbb adatbeviteli rendszert „telepítették”: a képernyői megjelenítőket, a display-ket Fiinomszerelvénygyár esetéBoltra várva Megyénkben az egyetlen olyan vállalkozás. amely főhivatásban foglalkozik a komputerek alkalmazásával, a SZÜV, a Számítástechnikai és Ügyvitelszervező Vállalat Heves megyei kirendeltsége. A Grónay utcai épület jó helyen van — ahogy hírlik, magas hatáskörök akarata kellett hozzá, hogy így legyen —. ám kilincsét még kevéssé koptatták a kliensek. Dénes György igazgató csöppet sem szkeptikus, noha azzal kezdi: — Létszámunk százhetven, árbevételi tervünk 1984-ben 24 millió. költségünk 36 millió forint. Eszerint nem nagy üzletnek látszik Egerben számítástechnikai szolgáltatással foglalkozni, hisz 12 milliós ráfizetést egy kisebb vállalkozás ki sem bír: ráadásul az egy (magasan képzett) személyre eső évi árbevétel. 180 ezer forint, a gépipar átlagának harmada körül van. Mii tartja életben mégis e vállalkozást? — A hit, a nemzetközi tapasztalat. Egyszerűen nem lehet „megúszni” a számítástechnikát. Ahogy ma csak a diplomás kezdő'fizetésének duplájáért lehet csak jelentkezőket kapni a nehéz fizikai tevékenységre. úgy lesz mind kevesebb a vállalkozó a gondolkodást nem igénylő szellemi robotmunkára i6, de ez csak az egyik ok. A másik, időben még talán előbb jelentkező kényszer a világpiacé. Akikkel szemben a mi vállalatainknak sikert kell, hangsúlyozom: kell elérniük, azok órára pontos adatokkal rendelkeznek raktárkészleteikről. egy esetleg vállalt munkát úgy tudnak termelési programjukba illeszteni, hogy az minimális veszteségeket okozzon nekik, azok teherautóikat úgy irányítják, hogy a kocsipark összesen a legkevesebbet mozogjon, fejlesztőik közvetlen műholdas összeköttetésben állva kérhetik le a világ legnagyobb szakcikk-nyilvántartójából az USA-ból az őket foglalkoztató probléma szakirodaimát. és így tovább. És ha e vállalatok, a mi egységeink velük versenyeznék, ott már az egyes munkás teljesítménye nem döntő: itt a gazdasági struktúrák versenyképességén áll vagy bukik a siker. És az eredmények elérésének leghatásosabb eszközei ma a számítógépek! — A gazdálkodással kapcsolatos gondolatmenetek a világon mindenütt hasonlóak. Regisztrálni kell. hogy mi történt a termelésben, a raktározásban, el kell számolni a dolgozó bérét. a termelés költségeit, a szállítás elvégzett munkáit — ezekre mindenütt hasonló számítógépi programok készülnek — természetesen mindig az épp szóban forgó cégre „igazítva”. Ez az első lépés: tudni, mi történt. Erre már vannak biztató jelek. A Vízmű Vállalat anyagforgalmát. utókalkulációját. az Eger—Mátra vidéki Borgazdasági Kombinát bér, szállítás. anyag, energiaelszámolását. készletnyilvántartását mi végezzük, az OTP átutalási betétszámláit, a Dohánygyár anyag-, a Gagarin Hőerőmű Vállalat állóeszköz- nyilvántartását itt kezeljük, de ügyfeleink között van a Hatvani Konzervgyár. a ZÖLDÉRT, a Volán. 4^es számú Vállalata, sőt még a megyei kórház gyógyszer- nyilvántartása is. — Akkor miért kevesli az ügyfeleket? — Húsz vállalat lenne csak szúkebb hazánkban. Nemcsak a megrendelő kevés; fehér holló a döntéselőkészítést kérő kliens is. Csak az első lépésnél, a megtörtént események követésénél tartanak; — Piackutatással foglalkoznak? — A mi rábeszélő készségünk ma kevés. Ebben a megyében ma nincs ember, aki pontosan tudná. hogy hol, hány, és milyen számítógép üzemel. Sötétben tapogatózunk. egyedül. A MTESZ-ben még csak alakulófélben van a Számítás- technikai Koordinációs Bizottság. amely a leghatásosabb propagandafórumnak ígérkezik. De minket. hiszek benne, nemigen lehet elkerülni. Akik ma a személyi kisszámítógéppel képzelik el adatfeldolgozási, döntéselőkészítő gondjaik megoldását. illúziót kergetnek. A komplex gazdálkodással kapcsolatos igény meghaladja ezek lehetőségeit, az idő pedig a kísérletezés alatt is telik... Mi nem a kísérletre. a számítógépes adatfeldolgozás próbáira vállalkozunk; mi munkát vállalunk! Határidőre, felelősséggel! És ha megtörténik — mint ahogy legjobb partnerünk, a ben egyszer már bekövetkezett —. hogy gépünk meghibásodott, mi akkor is tudunk mit termi. Az említett esetben Szekszárdon. az ottani SZÜV azonos gépén futott le a program, méghozzá időre. Ilyen gépi tartalék képzésére a mai világban egyetlen vállalattulajdonosnak sincs pénze! És a titok- védelem nálunk kidolgozott rendszere a világ komputer- alkalmazásban felettünk álló cégeivel js versenyképes. — Amit viszont a kísérletező kedvnél is nagyobb veszélynek érzek, az annak ellenkezője: a vállalkozókedv hiánya. A takarékosságnak csak a látszata az. ha úgy vélekedünk: amit nem adunk ki, megtakarítottuk. Ennek a pénznek a sokszorosa vész el ezáltal, ha nem gondolkodunk eleget a cselekvés előtt, mérlegelve a lehetőségek következményeit. A gazdasági mechanizmus reformjának alapja, és továbbfejlesztésének kulcsfigurája az önállósuló. gazdálkodó vállalat — piaci kapcsolataival, ésszerűsödő munkamódszereivel. És abban a környezetben, amely rájuk vár, a számítógép segítsége nélkül nem boldogulnak hosszú távon! Kőhidi Imre Egy tanácskozás kapcsán — Feltalálták a füstpatront — Gázkazánok Kisbérről — A KEVAK importot vált ki, s olcsóbb — Vizsgáznak a mesterszakmunkások Bővülő szolgáltatás, új módszerek a tüzeléstechnikában Mint arról lapunkban már beszámoltunk, a közelmúltban Egerben tartotta soros ülését az Országos Kéményseprő és Tüzeléstechnikai Társaság. Az 1971-ben alakult társaság összefogja az ország valamennyi kéményseprő és tüzeléstechnikai vállalatát, valamint azo. kát a partnercégeket is, amelyekkel mindennapos a munkakapcsolat. A kétnapos tanácskozáson e társaság négy szakbizottsága közül kettő — műszaki, fejlesztési, valamint a szociálpolitikai — tagjai találkoztak. A programok után a megyei vállalat igazgatójával, Marosvölgyi Györggyel beszélgettünk az ott elhangzottakról. — Várható-e fejlődés a nehezen korszerűsíthető hagyományos kéményseprő munkában? — Több éve keressük már ennek lehetőségét. Annak idején így jutottunk el az olajégetésen alapuló tisztításhoz. Ez a módszer ugyan eredményesnek bizonyult, azonban korszerűnek egyáltalán nem mondható. Nemrégiben azonban Kovács Attila a Fővárosi Kéményseprő és Tüzeléstechnikai Vállalat főmérnöke feltalálta a füst- patront. Ezzel a kémények tömörtelenségét teljesen ki lehet szűrni, megbízhatóan elhárítható a szénmonoxid- mérgezés. Heves megyében fokozatosan vezetjük be, az idén már használtuk, s 1985- ben csak ezzel fogunk dolgozni. — Volt-e olyan bejelentés, amely érinti a szolgáltatásaikat igénybe vevőket is? — A legfontosabb talán a gázkazánok kérdése. Gyöngyös, Hatvan és Heves térségében most valósítják meg a gázprogramot, s vagy befejező, vagy pedig a kezdeti szakasznál tartanak. Nagy gondot jelentett a háztartások gázkazánnal történő ellátása. Nem kis örömünkre a Kisbéri Állami Gazdaság kifejlesztett egy olyan típust, amelynek a szerviz- ellátására az országban a kéményseprő és tüzeléstechnikai vállalatokat kérte fel. Ügy tűnik, hogy ennek nem lesz különösebb akadálya, hiszen a gyártó fél számunkra is kedvező szerződést ajánl. Ha ezt aláírják, akkor még az idén a tervek szerint kétezret gyártanak, amelyből mi is többet megrendelünk, enyhítve ezzel a már említett megyei városok gondján. — A megvitatott szakmai témák közül melyik érinti leginkább a Heves megyei vállalatot? — Az Építési és Városfejlesztési Minisztérium lakás- és kommunális főosztályától a Heves megyei Kéményseprő és Tüzeléstechnikai Vállalat kapta azt a fejlesztési feladatot, amellyel komoly importkiváltás érhető el. Eddig ugyanis a kémények belső vakolására csak a nyugat-európai országokból származó anyag állt rendelkezésre. A munkába bevontuk a Borsod megyei Építő- anyagipari Vállalatot, s velük együtt két kísérleti ké- ményvakoló-anyagot fejlesztettünk ki. A KEVAK nevű kiválóan állta a próbát a gáztüzelés esetén, a vegyes és az olajtüzelésnél azonban még további ellenőrzésre van szükség. Mégis úgy tűnik, hogy a jövőben nem lesz szükség importra. Ez azért jelentős, mert nemcsak valutát takarítunk meg, hanem olcsóbban állítjuk elő. A kéményvakoló-anyagból pedig kétszáz tonnát használnak az országban évente, míg a megyei igény egy év alatt huszonöt tonna. — A nagy hőerőművekben -a karbantartás során nem kevés időt vesz igénybe a kémények kitakarítása, rendbe tétele. Csökkenhet-e ez a jövőben? — Vállalatunk a Gagarin Hőerőmű nagyjavítási munkáiban vesz részt. Már eddig is úgynevezett adalékolt tüzelést folytattunk a karbantartások előtti időszakban, ami azt jelenti, hogy az OFFERO Kémia Ipari Szövetkezet által gyártott vegyszert is bejuttattuk a kazánokba. Ezáltal kevesebb volt a lerakódás, könnyebbé válik a munka. Ez azonban nem volt elég hatékony. Most a kiskunhalasi Kiskun Tsz információink szerint ennél jobb adalékanyagot fedezett fel. Ha ez valóban így van, akkor a jövőben magymértékben csökkenthető a karbantartásra fordított idő. — Ezzel a fejlődő technikával, amelyről eddig is számot adott, lépést tartanak-e a szakemberek? — Egyre több képzési, továbbképzési forma valósul meg a szakmában. Erre két példát említenék. Mesterszakmunkásképzés csak a felszabadulás előtt létezett. Az 1983—84-es tanévben felújították ezt, s ötvenen szereztek bizonyítványt, köztük öten a megyénkből. A kéményseprés mellett, a tüzeléstechnikai szotgáta tások ismeretéből, s további szakmai, politikai tudásból is megmérettek a résztvevők. Bizony, akik túljutottak a vizsgákon nem kis erőpróba után mondhatják el magukról, hogy mesterszak- munkások. Az idén újabb csoport indult, amelyre ketten kerültek be. — A másik oktatási téma a művezetőképzés. Ilyen még soha nem volt. Az idéfi induló 330 órás tanfolyamot azonban fokozatosan minden középvezetőnek el kell végezni. A teljesség igénye nélkül vettük sorra Marosvölgyi Györggyel a kétnapos program során elhangzottakat. Ám azt sem szabad elhallgatni, hogy a Heves megyei Kéményseprő és Tüzelés- technikai Vállalatnak egyfajta elismerést. is jelentett, hogy ennek a szakmai találkozónak házigazdája lehetett. Feljogosították őket erre az eddigi eredmények, sikerek, szorgalmuk, s az sem véletlen, hogy az itt járt szakemberek egyöntetűen úgy nyilatkoztak, hogy máskor is szívesen visszajönnek. .. Kis Szabó Ervin
