Népújság, 1984. október (35. évfolyam, 231-256. szám)
1984-10-02 / 231. szám
NÉPÚJSÁG, 1984. október 2., kedd Veszélyes a vonatutazás Olaszországban A turistaszezonban Olaszország nagy erőfeszítéseket tesz, hogy a külföldi, elsősorban a nyugatnémet vendégek számára csábítóvá tegye a napos délen eltöltendő szabadságot. A gépkocsival érkezők olcsóbb benzinutalványt és az autópályákon kedvezményeket kapnak. Az olasz Alitalia légi- forgalmi társaság a nyári forgalom számára kibővítette vonalhálózatát, és nemzetközi utasközönségének tökéletes szolgáltatást kíván nyújtani. Kevesebb szó esik a vonatközlekedésről. Ennek valószínűleg az is oka, hogy az olasz vasutak jó idő óta kedvelt célpontjai a tolvajbandáknak, amelyek az olaszországi utazást elsősorban éjszaka veszélyes vállalkozássá teszik. Tavaly 5000 utas tett feljelentést, mert a vonaton meglopták. Ez napi átlagban 14 lopást jelent. Az áldozatok az esetek többségében alvó utasok. A vasút- igazgatóság a hálókocsik fülkéit még több zárral látta ugyan el, de a rablások száma tovább növekszik. Elsősorban a pályaudvarokon igen aktív a zsebtolvajok céhe is. Tipikusan olasz specialitás az úgynevezett „scippo”, a táskák vagy ruhadarabok villámgyors elragadása. A tolvaj rendszerint gyorsan eltűnik az embertömegben. A külföldi vendég természetesen nemcsak a pályaudvaron válhat a „scippo” áldozatává. Minthogy az olasz vasúti rendőrség csak 4600 főből áll, nem képes a 8000 vonaton naponta utazó 1 millió utast kielégítően megvédeni. Claudio Signorile olasz szállítási miniszter ezért nemrég azt javasolta, hogy a kalauzokat nevezzék ki segédrendőröknek, vagyis kapjanak rendőri funkciókat és ezért pótfizetést. A vasutasok azonban, akiknek semmi kedvük sincs a bűnözők ellen fellépni, határozottan elutasították a javaslatot. Az olasz vasutasok szakszervezete kijelentette: „Embereink amúgy is felelősségteljes foglalkozást folytatnak. Nem tudják és nem akarják még a seriffet is eljátszani.” A szállítási miniszternek az elutasítás következtében meg kellett elégednie azzal, hogy az ellenőrzést a főpályaudvarokon meg. szigorítja, és az utasoknak brosúrákban és plakátokon óvatosságot tanácsol. Barátaink, a baglyok Az emberi butaság ősidőktől rosszindulatúan, ellenségesen kezeli a baglyokat, pedig tulajdonképpen hasznos és szeretetre méltó madarak. A velük kapcsolatos sok téves nézet oka az ember előtt titokban folyó életük, lévén főként éjjeli madarakról szó. Különleges alakjuk, hangjuk, mozgásuk még csak fokozza irántuk a bizalmatlanságot. De nem minden nép ennyire elfogult velük szemben. Dél-Európá- ban közkedvelt madarak, sőt Görögországban az ókorban Athéné istennő szent madaraként tisztelték. Ezt úgy érdemelté ki, hogy együtt „lakott” az Akropoli- szon a görög istenekkel. Mivel a nappalt csendes pihenéssel töltötte, a nyugalmas, elmélyült elmélkedésnek, a bölcsességnek, a tudománynak a jelképévé vált. Hazánkban leggyakoribb a kuvik és a macskabagoly. Az előbbi egyike a legintelligensebb baglyoknak. Az utóbbi mintegy kétszerte akkora termetű, mint a kuvik, s könnyű felismerni arról, hogy szürke arcfátyola a csőr irányában mind világosabb, lábujjai csaknem a karmokig tollasak, s az egyedüli bagolyfaj, amelynek a szeme fekete. Jelenlétét leginkább a hangja árulja el. örvendetesen gyakori még hazánkban a fülesbagoly, melynek erdei és réti változata van. A réti fülesbagoly érdekes szokása, hogy a többi bagolytól eltérően fészket épít, s ezt elszántan védelmezi minden közelébe merészkedő ellen. A valódi baglyok mintegy 200 fajt számláló népes családjából megtalálható még nálunk a gyöngybagoly és az uhu is. (Ez utóbbinak elsősorban nagysága érdemel tiszteletet: testének hossza eléri a 75—80 cm-t.) Képünkön tudományos kutatás céljára befogott baglyokat — két macskabaglyot és egy fülesbaglyot — láthatunk, amint éppen röpte- tésre viszi őket gazdájuk egy személygépkocsiban. A hegyi templom HAZAI TÁJAKON A közelmúltban restaurált barokk lépcső Bánfalvi séták A soproniak kedvelt sétahelye Sopronbánfalva, vagy ahogyan újabban hivatalosan nevezik: Sopron-kertvá- ros. A falu, Bánfalva ősrégi lakhely a Soproni-hegység északi lejtőin. A régészásó hajdani kelte település, római villa maradványait fordította ki a Mária Magdolna templomnál. A középkorban Zaun vagy Zovány néven emlegették, 1291-től Sopron szabad királyi város birtoka. A bevándorlás folytán — mint az egész környék — lassan el- németesedik: a XV. században már Wandorf-nak hívják, majd e névből a magyar reformkor Bánfalvát csinál. Az Árpád-kor magyarországi építészetének egyik megbúvó gyöngye a kis bánfalvi Mária Magdolna templom. Kőfallal kerített kert közepén áll a fehér templom. A templomfalak mellett süppedt sírkövek, alig olvasható már a gót betűs írás rajtuk. A templom északi falán két freskótöredék a XV. századból: a Háromkirályok és Krisztus és apostolai. A kis templomhajó déli felén gótikus kőszószék áll, a másik oldalon kora gótikus keresztelőmedence. A szentély fölötti bordázott boltozaton 1472-es évszám. A szentély felőli részen még egy festménytöredék : pásztorbotot tartó püspök. A szakemberek XII. századinak tartják — egyidősnek a templommal. Az oltár mögött római villa fűtőberendezésének a maradványai. A kisméretű, faragott kőtorony a nyugati homlokzat közepén emelkedik, a csúcsán kőgomb, azon zászlós vaskereszt, a datá- lás: 1748. (A kőkerítés külső oldalán emléktábla, rajta az írás: „Itt gyilkolták meg a fasiszták Vándor Sándort, a munkáskórusok kiváló karmesterét.” Áz emléktábla mellett tujabokrok állnak őrséget.) A volt karmelita templom és kolostor már messziről magára vonja a látogató figyelmét. Magas dombon áll, ezért hegyi templomnak is nevezik. A pálos szerzeteseknek készült a XV. században. A pálosok, az egyetlen magyar alapítású szerzetes- rend, Boldog özséb alapította még a XIII. század második felében. A pálosok kolostora 1495- ben épült, azonban a Bécs elleni 1532-es hadjárat során a törökök feldúlták, s csak 1643-ban állították helyre, amikor is a pálosok visszatelepültek Bécsújhelyről. 1786- ban II. József a pálos rendet is feloszlatta. A kolostorból helyőrségi kórház lett, a templom pedig 1827-ig üresen állt, amikor a katolikusok megvásárolták és rendbehozták. A karmelita apácák 1892-ben költöztek a kolostorba. (A templomot is átalakították, falat húztak a szentély és a kórus közé a diadalív vonalában, hogy a templom közönsége előtt >s rejtve maradjanak.) A karmeliták 1950-ig birtokolták a kolostort, jelenleg szociális otthon. A templomot az Országos Műemléki Felügyelőség állította helyre. A faluból kőkorlátos barokk lépcső vezet a templomhoz, melyet a XVIII. század közepén 14 szoborral díszítettek. Egy kivételével megtalálták, restaurálták; 1980 óta ismét eredeti szépségében látható a lépcső. A szobrokat ismeretlen mesterek alkották fertőrákosi puha mészkőből. A templomok és a kolostor után kellemes sétát lehet tenni a gesztenyés erdőben és a Kárpáti-féle vízimalmot (ipari műemléket) lehet megtekinteni. B. J. Mi lesz veled, elefánt? öt éve nemzetközi szervezet alakult Svájcban a pusztulóban levő állatok megmentésére. A szervezet ebben az évben riasztó jelentést adott ki: ha nem hoznak sürgős intézkedést, akkor az elefántok még az évszázad vége előtt, de lehet, hogy már tíz éven belül kipusztulnak, éppúgy csak emlékük marad fenn, mint ősüknek, a mammut- nak. Jó egy emberöltővel ezelőtt a vadon élő elefántok száma Afrikában megközelítette a tízmilliót. Ma kevesebb, mint egymillió van csak és ezeknek is mindössze 15 százaléka él védett övezetben, nemzeti parkokban. Az 1973-as washingtoni konvenció kimondta az elefántok fokozott védelmének szükségességét, de csak az ázsiai elefántokat minősítette pusztulófélben levőknek, az afrikaiakat csak ritkulóknak. Igaz, Ázsiában mindössze 40 ezer elefántot tartanak számon, de ezeket felhívás nélkül is óvják, mert haszonállatok, munkára fogják őket. Az afrikaiak nem szelidíthetők, értékes agyaruk miatt viszont vadásznak rájuk. Amióta szó van az elefántvadászat korlátozásáról vagy esetleges eltiltásáról, az elefántcsont ára rohamosan megemelkedik. 1971- ben egy kiló nyers agyar ára 4—5 dollár volt, most 150 dollár körül van! A magas ár csak fokozta az orvvadászatot. A vadőrök, a vadrezervátumok felügyelői tehetetlenek a vadorzók igen jól szervezett és kitűnően felfegyverzett bandáival szemben. A jelentés leszögezi: csak úgy lehetne eredményt elérni, ha az elefántcsont és az abból készült tárgyak forgalmát is betiltánák. Néhány éve a fókakölykök tömeges pusztításának is csak úgy tudtak gátat vetni, hogy szőrméjük és a belőlük előállított cikkek kereskedelmét betiltották. Ki tudja mikor válnak az elefántcsontüzlet áldozatává a képen látható hófehér agyarak is... Metró mindenütt A működő metrókról közzétett statisztika szerint jelenleg a világ 64 városában vehetik igénybe az utasok ezt a kétségtelenül leggyorsabb városi közlekedési eszközt. A legöregebb metrónak az 1863-ban épült londonit, a tengerentúliak közül pedig az 1887-ben elkészült bostonit ismerik el. A leghosszabb hálózattal a New York-i metró (211 kilométer) üzemel. Európában a legtöbb metróállomással Párizs büszkélkedhet. Országok szerinti rangsorolás szerint a világ legnagyobb metróhálózata a Szovjetuniónak van. Moszkván kívül még hét városban — Leningrádban, Kijevben, Tbilisziben, Bakuban, Tas- kentben, Harkovban és Jerevánban — közlekedik a metró. Ez évben megnyílik az első metróvonal a Belorusz Köztársaság fővárosában, Minszkben, jövőre pedig felavatják a metrót Gorkij városban és a távoli No- voszibirszkben. Metró épül még Kujbisevben, Szverd- lovszkban és Dnyepropet- rovszkban is. Továbbá földalattit terveznek építeni Al- ma-Atában, Rigában. Csel- jabinszben, Rosztovban és Permben. Üzbegisztán fővárosában, Taskentben az 1966-os pusztító földrengést követően határozták el a metróépítést amely még ma is folyik. Vesszőből készült bútorok A moldáviai szoroki erdőgazdaság kosárfonó műhelyében szemet gyönyörködtető tárgyakat készítenek fűzfavesszőből. A gyümölcstartókat, - virágkosarakat. kenyér-, cukor-, bonbontartókat, női táskákat, fehérneműs kosarakat, a kényelmes kerti bútorokat a kisinyovi Fantázia népik Sok nemzetközi kiállításon sikert aratott vesszöfonatú garnitúra a szoroki erdőgazdaságból (Totók: APN—KS) művészeti bolt árusítja. A műhely termékei közkedveltek 'Grúziában is, ahonnan elsősorban szőlőskosarakat rendelnek. A városi lakosság körében mind népszerűbbek azok a bútorok, amelyek a műhely termékeinek nagy részét alkotják. A fűzfavesz- szőből I készült moldáviai bútor — székek, asztalok, karosszékek, hinták — gyakran láthatók a nemzetközi kiállításokon is. Nagy sikerrel mutatták be őket az NDK-ban, Lengyelországban és Mexikóban. (MTI fotó — Czika László felvétele — KS
