Népújság, 1984. október (35. évfolyam, 231-256. szám)
1984-10-28 / 254. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1984. október 28., vasárnap VENDÉGJÁTÉK A MÁTRA FŐVÁROSÁBAN Bemutatkozik az NDK Nemzeti Néphadseregének művészegyüttese Egy jelenet a lendületes műsorból A gyöngyösi Mátra Művelődési Központban vendégszerepei október 30-án, 18 órától az NDK Nemzeti Néphadseregének Erich Weinert művészegyüttese. Az énekkarból, táncegyüttesből, zenekarból és énekes szólistákból álló csoport a Német Demokratikus Köztársaság egyik legismertebb együttese, amely évente csaknem 500 rendezvényen lép közönség elé. Vendégeinket szeretnénk most röviden bemutatni olvasóinknak. Segítség az oktatásügynek Bevált a gyöngyösi modell MINDENNAPI NYELVÜNK Idétlen...?! örvendetesen megszaporodtak az anyanyelvi, a nyelv- és szótörténeti ismeretek terjesztésének alkalmai. Hogy nem minden esetben a legszerencsésebb módját és formáját választják meg a nyelvi ismeretterjesztésnek, arról szólunk ebben a közleményünkben. A televízió egyik legutóbbi A fele sem igaz! adásában a címbeli szóalak is terítékre került, nem éppen szerencsés tálalásban. A jogos kritikai megjegyzések sem maradtak el. A Magyar Nemzet hasábjain (1984. okt. 10.) ezzel kapcsolatban olvashattuk ezeket a szigorú megjegyzéseket: Az idétlen szóhoz fűzött szófejtő magyarázatból alpári tréfálkozás, mi több, a nézők ezreit sértő bolondozás lett. Az idétlen szó magyarázatát több buta kacskaringó után úgy adta meg a műsor, hogy idétlennek a koraszülöttek nevezendők. Bizonyára nem számoltak azzal, hogy ma szinte nincs olyan magyar család^ amelyikben felnőttként vagy serdülőként ne lenne legalább egy „koraszülött". Valóban nem a legmegfelelőbb hangnemben „jópo- fáskodtak” az adásban szerephez jutottak, pedig szófejtésükben volt elfogadható ismeretanyag is. De számon kell kérnünk rajtuk azt, ami kimaradt szófejtő próbálkozásukból. Egy-egy magyar szónak általában igen tág a jelentésköre és használati értéke. A megfelelő szótárak jelzik is ezt. Az idétlen szóval kapcsolatban pl. ilyen minősítések olvashatók: A régiek és a nép szóhasználatában az idő előtt világra jött, koraszülött csene- vész gyerekeket nevezték meg vele. De ma már ez a jelentés több jelentésváltozattal is bővült. Mivel az időnek előtte, a kelleténél korábban született gyerekek gyakran a szellemi képességek tekintetében is elmaradnak az időben megszületettektől, ezek a valóban rosz- szalló jelentésárnyalatok és használati értékek társulnak az idétlen szóalakhoz: esetlen, gyámoltalan, ügyetlen, ostoba stb. De az idétlen szóval minősítik a torz, a félszeg, az ízléstelen jelenségeket, eseteket és megnyilatkozásokat is. Gyakran halljuk és olvassuk ezeket a jelzős szerkezeteket: idétlen beszéd,, idétlen tréfa, idétlen viselkedés, idétlen megjegyzés, idétlen cselekedet stb. Az idétlen szó tovább képzett alakjai is csak elítélő beszédhelyzetekben és rosz- szalló szövegösszefüggésekben jutnak nyelvi szerepekhez. Az idétlenkedik, idét- lenkedö, idétlenkedés szavakhoz társítható jelentésváltozatok és használati értékek is arra figyelmeztetnek bennünket, hogy a rosz- szalló minősítésekre utaló szerepkör ma már általánosabban ismert, s alapszavuknak, az idétlennek eredeti koraszülött jelentése nem mindenki számára ismeretes. Éppen ezért hökkentette meg a kritikust és a hallgatóságot a felemás szófejtés. így nem jól szolgálták az anyanyelvi ismeretterjesztés ügyét sem. Egyben igen: az idétlenkedik szó jelentésének értékeléséhez megfelelő háttért teremtettek. Dr. Bakos József Lopott műtárgyak összesen mintegy 250 000 font értékű, lopott műtárgyakból álló „kiállítás” nyílt meg egy londoni rendőrőrsön. A több mint 1200 műtárgyra — köztük két, XVII. századi porcelán gyertyatartóra, 60 régi fényképezőgépre, ezüst étkészletek és festmények egész sorára — egy londoni garázsban bukkantak rá. A társulat 1950-ben alakult, s a forradalmár és munkásköltő, Erich Weinert nevét vette fel. Megtett útja szorosan kapcsolódik az NDK fejlődéséhez, fegyveres erőinek életéhez. Elsősorban a nemzeti néphadsereg tagjaiból áll közönsége, de rendszeresen fellép szélesebb közönség előtt is, szerepel a televízióban«, rádió- és hanglemezfelvételeket készít. Fő célkitűzése az együttesnek, hogy bemutassa a dolgozó nép életét, küzdelmeit és forradalmi hagyományait, a különböző földrészeken élő baráti nemzetek dalait, táncait, s ezzel gazdagítsa hazája szocialista művészetét. Olyan zenészek, énekeseik, táncosok és színművészek alkotják, akiknek adottsáA pályaválasztás segítésére „Bemutatkozunk” címmel találkozókat szerveznek a Szakoktatás és szakképzés a fővárosban című kiállításon, a Magyar Munkásmozgalmi Múzeumban. A kiállítás tizenöt szakmacsoportba gyűjtve — gépek, modellek, makettek, gait az NDK művészeti főiskoláin csiszolták magas szintűvé. Rendszerint tagjai is a nemzeti néphadseregnek. Szoros kapcsolatban állnak a baráti hadseregek hasonló csoportjaival, szakember- és repertoárcserékkel, a fontosabb kérdések megvitatásával együtt lépnek előre. Számos alkalommal vendégszerepeit az Erich Weinert együttes a baráti országokban, nagy sikerrel járta be a Szovjetuniót, a. Lengyel Népköztársaságot, részt vett turnékon Magyarországon, Romániában, Kubában, Jugoszláviában, Szíriában, Irakban és más országokban. Valamennyi alkalom sikert hozott a fellépőknek. Gyöngyösön A barátság ritmusa című műsorukkal szerepelnek. Az ének- és tánckar és a szólisták, szótermékek, vizsgamunkák, tankönyvek segítségével — ad képet a szakmunkásképzés budapesti lehetőségeiről. Ehhez a tárlathoz kapcsolódva december végéig pénteken, szombaton és vasárnap, más-más szakmacsoport képviselőjével ismerkedhetnek meg a látogatók. Az érdeklődőket szakmunkástanulók, rakoztató formában kívánják tükrözni az NDK dolgozóinak és katonáinak gondolatait és érzelmei!}, mai és régi életük ünnepi és hétköznapi eseményeit. Gondosan kidolgozott táncképek villantják fel az NDK fejlődésének állomásait, kitűnő zenei kíséret társaságában. Az első rész végén Berlin jelenik meg, az NDK fővárosa, az ország jelképeként. A második rész szimbolikus kincsesládából merít, a humanista művészi örökségből Felhangzanak a múlt ismert zeneszerzőinek mesterművei, s közben népi táncokat is láthatunk. Ezt követően a színpadon megjelennek a munkásosztály forradalmi hagyományai, s a baráti országokhoz fűződő kapcsolatot is érzékeltetik a művészek. A fináléban az együttes már a jövő ígéreteit villantja fel. A csoport úgy búcsúzik közönségétől, hogy már az 1985. évi, moszkvai világifjúsági találkozóra tekint előre, A. Novikov dalával. Bizonyára most is nagy élménnyel ajándékozza meg a közönséget a művészegyüttes. ifjúmunkások tájékoztatják: bemutatják mesterségüket, képet adnak az iskolák és üzemek életéről. A találkozókon továbbá diaképeket és ismeretterjesztő filmeket is vetítenek, szakmai bemutatókat tartanak, megmutatják a szövés, a fonás mesterfogásait. Napjainkban sokat beszélünk a közművelődés és az oktatásügy közelítéséről. Ezt mindenki hangsúlyozza, de az igenlésnél már jóval kevesebben jutnak túl. A gyöngyösiek ezt tették, méghozzá átgondoltan, megfontoltan, leleményesen. ígéretes ötlet A figyelemre méltó elképzelés esztendőkkel ezelőtt született meg. Lényegét, .tanulságos krónikáját így körvonalazza Szamosvári György, a Mátra Művelődési Központ szakelőadója. — Elődeim fantáziát láttak az összefogásban. Kapcsolatot teremtettek a Ber- ze Nagy János gimnáziummal és a 6-os számú általános iskolával. Mindkét fél javára kamatozó egységet ajánlottak a pedagógusoknak. A nevelők jól jártak, hiszen hasznosítható tippeket szereztek a népművelőktől. Az utóbbiak sem csalódtak, ugyanis egyre több diák 'látogatta a különböző rendezvényeket, azaz közönség toborzódott, méghozzá olyan, amelyre később, hosz- szú távon is számíthattak. Erről rögvest meggyőződtem, amint ide kerültem, ezért érthető, hogy lehetőségeimhez képest szorgosan ügyködtem a tisztes cél érdekében. Sikerek közelről Adatokat sorakoztat, s ezek egyértelműen a továbbfejlődést igazolják. — A vállalkozás beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Az akcióhoz csatlakozott a városi könyvtár, a zeneiskola, az úttörőház, a múzeum, azaz megteremtődtek a feltételei az összehangolt, s a mind eredményesebb cselekvésnek. A tanárok egyre sűrűbben kerestek fel bennünket, s tolmácsolták sajátos kéréseiket, minden javaslatnak örültünk és arra törekedtünk, hogy maradéktalanul teljesítsük az óhajokat. A tanulók ott voltak a csillagászati, a természettudományos kör foglalkozásain, megkedvelték a kiváló művészek előadóestjeit. Annál is inkább, mert ráérezhettek az igazán értékes művek szépségére, gonddlatgazdagságá- ra. A tapasztalatok birtokában még tovább lépünk. Megállapodtunk egy olyan előadóval, aki számos műsort készített a fiataloknak, olyan programokat, amelyek szervesen kötődnek az irodalomtanításhoz, szemléletesebbé, meggyőzőbbé, hatásosabbá formálva ait. Ősztől ebben a kínálatban gyönyörködhettek az érdeklődő fiúk, lányok. Annak is örülünk — s ez már a mi nyereségünk —, hogy a pedagógusok készséggel tartanak órákat az egyetemi, főiskolai előkészítő tanfolyamokon, s ugyanígy segítik azokat, akik három év alatt óhajtanak érettségi bizonyítványt szerezni. Kiemelném a nagyobb szabású vállalkozásokat. Ilyen volt például — az elmúlt év őszén — a Móra Kiadó által szervezett, feltétlenül hasznos és gyümölcsöző eseménysorozat. A szakemberek, az írók, a költők megjelentek az órákon, s az ifjakkal felfedeztették a literatúra általuk korábban észre nem vett értékeit. Biztató jövő A városban modellként emlegetik ezt az eredményes kezdeményezést, s mindenki elismeréssel szól róla, hangsúlyozva azt, hogy nemcsak létjogosultságát bizonyította, hanem folyvást szélesítette hatókörét is. Erre utal Sass Gyuláné, a helyi bibliotéka iskolael- látó központjának módszertani munkatársa, a dicséretes összefogás titkára. Jó másfél éve bíztak meg e feladatkör ellátásával, s azóta egyre nagyobb buzgalommal dolgozom. Érthető, ugyanis mind olajozottabbá formálható a közös munkálkodás. Segítőtársakban nincs hiány. Nem maradtam magamra, többek között ez a magyarázata annak, hogy a közeljövőben számos jó elképzelést tető alá hozhatunk. Csak elismeréssel beszélhetek a 7-es számú általános iskola közreműködéséről, arról, hogy itt galériát hoztak létre, amely hozzájárul a tizenévesek ízlésének csiszolásához. Jó érzés hivatkozni a növekvő érdeklődésre, arra, hogy a 4-es számú, új oktatási intézményben — október végén — írás- és nyomdatörténeti kiállítást nyithattunk. Megnyugtató, hogy módunk adódik a még tökéletesebb harmónia kialakítására. Tanévkezdés előtt találkoztunk nemcsak a szakfelügyelőkkel, hanem a település tanáraival is, így aztán össze- gyűjthettük a kívánságlistát, s azt is tisztázhattuk, hogy ezt milyen menetrend szerint elégítsük ki. Másként fogalmazva, határozottan állítom, hogy a hajdani próbálkozás gyümölcsözővé vált, mind eredményesebben kamatozik nemcsak az oktatásügy, hanem a közművelődés javára is, hozzájárulva — s ez a legfontosabb — a gyereksereg élményszerű ismeretszerzéséhez. Pécsi István Ezen nevet Grúzia 1. Rendelés faluról Miha leballagott a lépcsőn a második emeletről. A garázshoz ment, az ajtó felé nyújtotta a kezét, mire az magától szétnyílt, mint a színpad függönye a falusi klubban. A garázsból kigördült a Volga. A kormánynál nem ült senki. A kocsi megállt a kis téren, ahol azelőtt szőlőskert volt. A faluban kifogástalanul működött az automatika Mariam otthoni öltözékben jelent meg az erkélyen. Vállára japán kimonó volt vetve, francia rúzzsal kifestett telt ajkai úgy égtek, mint a turisták tábortüzei. — Miha! — kiáltotta Mariam. — Ne felejts el a városban hagymát venni. — Igen — felelte Miha. — Meg zamatos céklát. — Igen... — Tejet, tejfelt, túrót... — Igen. — Vörös bort! — Indulhatok? A Volga megugrott és porfelhőket kavarva, végiggördült a falu főutcáján. Vele szemben Moszkvicsok, Zsigulik, Zaporozsecek jöttek a városból. Mind meBHBHMUHHBBS zőgazdasági termékekkel volt megrakva . .. AVTANDIL ADEISVILI 2. Ki tud többet? Én nem tudok semmit. Ezt pontosan tudom. Egyébként, ha egyszer tudom, hogy semmit sem tudok, akkor már tudok valamit. A főnököm tudja, hogy én semmit sem tudok. Ügy gondolja, hogy többet tud nálam. De, ha ő tudja, hogy én nem tudok semmiti és én is tudom, hogy nem tudok semmit, akkor egyformán tudunk. Noha én tudom, hogy a főnököm tudja, hogy én nem tudok semmit, ő viszont ezt nem tudja, akkor következésképp én kétszer annyit tudok, mint ő. Ráadásul a főnököm nem tudja, hogy én tudom, hogy ő tudja, hogy én nem tudok semmit. Ebből az következik, hogy háromszor kevesebbet tud, mint én. Mivel én tudom, hogy tudom, hogy a főnököm nem tudja, hogy én tudom, amit ő nem tud, ebből az következik, hogy én sokat tudok, a főnököm viszont sokat nem tud. Most vonjuk meg a mérleget: én tudom, hogy semmit sem tudok; tudom}, hogy a főnököm tudja, hogy én nem tudok semmit; én tudom, hogy a főnököm nem tudja, hogy én tudom, hogy semmit sem tudok. Vagyis én mindent tudok. Ugyanakkor a főnököm csak azt tudja, hogy én nem tudok semmit, és nem tudja, hogy én tudom, hogy semmit sem tudok, és hogy én tudom, hogy ő tudja, hogy én nem tudok semmit. Ebből az következik, hogy semmit sem tud. Én viszont tudom, hogy ő nem tud semmit. így hát, kettőnk közül ki tud többet — én, aki semmit sem tudok, vagy a főnököm, aki tudjak, hogy én nem tudok semmit, de nem tudja, hogy én tudom, hogy én nem tudok semmit, és hogy én tudom, hogy ő tudja, hogy én nem tudok semmit, ő viszont nem tudja, hogy én ezt tudom . .. ? Ó, mennyi baj van a tudással ! .. . MALHAZ COTADZE A tbiliszi Niangi (Krokodil) c. szatirikus lapból készült válogatást oroszból fordította: Zahemszky László Mesterségek szemléje
