Népújság, 1984. október (35. évfolyam, 231-256. szám)

1984-10-04 / 233. szám

NÉPÚJSÁG, 1984. október 4., csütörtök 5. LENGYELORSZÁG Ellenőrzött taxik Krakkó, október Több mint 82 ezer taxit tartanak nyilván Lengyelor­szágban. Ebből mintegy hét és fél ezer a teher-, a többi személygépkocsi. S mivel az utakon közlekedő taxik túl­nyomó többsége magánautó — itt jóval régebben enge­délyezték ezt a kisipart, mint Magyarországon — a benzinkorlátozás bevezetése őket is sújtotta. Érdekes azonban, hogy a vállalkozók köre egyre nő. Csak az 1982 —83-as években tíz száza­lékkal emelkedett a magán- fuvarozók száma. A műkö­dési engedélyeket azonban az idén felülvizsgálják, mi több kiadásukat egyelőre fel­függesztik. A nyár folyamán a köz­lekedési miniszter konkrét intézkedéseket sürgetett a vajdasági vezetőktől, amely­ben felhívta a figyelmet, hogy a magántaxisok számá­nak növekedésével nem emel­kedett e szolgáltatás színvo­nala. Megemlítette, hogy nem egy példa akadt, amikor a taxisok az üzemanyag-ellátás nehéz helyzetét kihasználva egyszerűen kereskedtek a számukra juttatott benzinnel. Így nemcsak hogy nem fu­varoztak — még az autóju­kat sem kellett kaptatniuk —, hanem munka nélkül ju­tottak jövedelemhez. Ezért nem adnak ki mű­ködési engedélyeket benzin­üzemű személy- vagy teher- taxira. Ellenőrzik továbbá az elmúlt években kiadottakat is, mi több megvizsgálják, hogy a taxis nem rendelke­zik-e „véletlenül” más jö­vedelmi forrással is. A ta­nácsok közlekedési osztályain ezentúl utánanéznek minden lakossági panasznak, bejelen­tésnek is, amelyek a fuva­rozókat illetik. Az intézkedéstől azt vár­ják, hogy magasabb lesz majd e szolgáltatás színvo­nala. Vajon több lesz-e az autó a taxiállomásokon...? Józsa Péter BULGÁRIA Az aranypart (Fotó: SOFIAPRESS— KSj Öt é fél millió turista Bulgária a nemzetközi tu­rizmus szempontjából gyor­san. fejlődő ország. Míg 1960-ban kétszázezer, 1965- ben több mint egymilló, 1982-ben pedig már több mint öt és fél millió turista kereste fel, a világ minden részéből.- A külföldi turisták foga­dáséhoz a BALKANTURIST 344 — összesen 78 ezer ágyas — szállodával, 150 ezer ma­gánlakásban fenntartott hely- lyel, 57 — több mint 53 ezer férőhelyes — campinggel, va­lamint a faházakban és a villákban több mint nyolc­ezer hellyel rendelkezik. Az * ezer étteremben és szórako­zóhelyen mintegy 170 ezer turistát tudnak fogadni. Újabb és újabb szállodák és üdülőtelepek épülnek a Fe­kete-tenger partján és a he­gyekben, gyógyászati közpon­tok és falumúzeumok léte­sülnek, amelyek egész évben vonzzák a turistákat. Számos turisztikai létesítmény épült osztrák, francia, japán és svéd cégekkel közösen. Az NDK és Lengyelország szép villatelepeket építtettek a Fekete-tenger partján, vala­mint hegyi üdülőket a he­gyekben. Magyarországgal is szoros turisztikai kapcsola­tokat épített ki a BALKAN­TURIST. Emil Alexandrov A gyűjtő Azon a napon, amikor Di- miter Danailov a legelső fi­zetését megkapta, apja meg­hívta magukhoz a rokono­kat és barátokat, hogy ve­lük együtt ünnepelje a nagy eseményt. A cifra kocsikat gyártó mester számára nagy megtiszteltetés volt, hogy fia egyetemet végzett. Dimiter azonban azzal a hírrel állí­tott haza: elköltötte az egész fizetését, hogy megvehessen egy ötcímletű ritka bélyeg­sorozatot. Apja, aki szintén hajlamos volt a különckö­désre, nem dorgálta meg. Három évtized telt el azóta és a pleveni (Észak-Bulgá- ria) mezőgazdásznak, Dimi­ter Danailovnak nem lan­kadt a gyűjtési szenvedélye. Könyvekkel, érmékkel, népművészeti tárgyakkal, ké­pekkel, régi fegyverekkel, világhírességek autogramm- jaival gazdagodik állandóan a gyűjteménye. Jelenleg több mint 3000 bélyegből áll a gyűjteménye. A bolgár pos­ta által kibocsátott (1879 óta) összes bélyege megvan. A nyugatnémet Michel kataló­gus szerint a legértékesebb közülük a „Megfordított lo­vasság", amely kuriózumnak számít és több mint 30 ezer dollár az értéke. Danailov azonban eddig egy sztotin- kát sem nyert a gyűjtemé­nyeiből. Több kollekcióját különböző múzeumoknak szeretné adományozni. Da­nailov, hogy a felesége min­dig megértő volt hobbija iránt, amely pedig nemegy­szer megingatta a családi költségvetést. Tíz évvel ezelőtt még egy érdekes gyűjtésbe kezdett. A telefonkönyvből kikeres­te a legismertebb személyi­ségek címét és telefonszá­mát. Telefonon, levél útján vagy személyesen fordult hozzájuk. Arra kérte őket, hogy küldjék meg neki va­lamilyen eddig nem publi­kált művüket, valamilyen levelüket, dokumentumukat, vázlatukat stb. Kérésének visszhangja felülmúlta a vá­rakozását, sőt egyesekkel tar­tós levelezés alakult ki. A bolgár írók, festők, tudósok, zenészek és színészek által rendelkezésére bocsátott személyes dokumentum- gyűjteménye állandóan gaz­dagszik és majdnem minden nap tartogat valamit Danai­lov számára. Ivelina Aszjova Víz alatti régészet Az UNESCO Tudományos Expedíciós Klubjának egyik csoportja nemrég fejezte be víz alatti régészeti expedí­cióját. A Fekete-tenger Sztradzsai partvidéke (Dél- Bulgária) ókori és középkori kikötőinek tanulmányozására készült kutatóprogram kere­tében végez az expedíció ten­ger alatti búvárkodást. Ebben az évben a köny- nyűbúvár expedíció az Ach- topol melletti öblök kutatá­sára összpontosította a fi­gyelmét. Őstörténeti kőszer­számokat, ókori és közép­kori rézpénzeket, kerámia edényeket és horgonyokat találtak, ami értékes anyag a Sztrandzsai partvidék ki­kötőinek és hajózási tevé­kenységének a tanulmányo­zásához. A legértékesebb leletekre a Varva-öbölben bukkan­tak. Feltételezhető, hogy az i.e. második évezred végén egy földrengés alkalmával a félsziget egy része a tenger­be sodródott azzal a gyár­ral együtt, amelyben kőhor­gonyokat készítettek. A bú­várok a víz alatt egy egé­szen kis területen különböző kidolgozású kőhorgonyokat találtak, ami nagyon értékes feltárás, mert segít megfej­teni a Fekete-tenger bolgár partvidékén, az utóbbi két évtizedben talált több száz kőhorgony származásának a rejtélyét. SZOVJETUNIÓ 4 humor — komoly dolog írta: Arkagyij Rajkin Magyarországon is jól ismerik, becsülik Arka­gyij Rajkint, a Szovjetunió népművészét, Lenin- dijas színművészt, aki e cikkében a sokat vita­tott könnyű műfajról, a szatíráról és humorról fejti ki gondolatait. Közel fél évszázadot szen­teltem annak az igazságnak a bizonyítására —, amelyet természetesen nem én fe­deztem fel —, hogy a ne- vettetés komoly dolog. Ez idő alatt, a Miniatűr Szín­ház nézőterén mindig zsú­folásig telt ház volt. Csábító gondolat, hogy ezt a nép­szerűséget a nézőközönség színházunk iránt táplált sze- retetének, vagy velem szem­ben kialakult szimpátiájá­nak számlájára írjam. De nem tehetem ezt tiszta lel­kiismerettel, mert őszintén úgy vélem: az előadásaink­ra megváltott minden egyes jegy szavazócédula volt a szatíra és a humor mellett; e műfaj elismerése. Azt hiszem, hogy e mű­fajban egyáltalán nem köte­lező követelmény a néző megkacagtatása, inkább az a fontos — gondolkozzék el. Nos, a mi színházunk nem­csak a jóindulatú, humorér­tő és -érző nézőnek játszik, hanem mindenekelőtt — az okos nézőnek. Meglehet, a szórakoztatás csak forma, valamiféle göngyöleg. Én nem tudom megnevez­ni az általam megformált és pellengérre állított figurá­kat. Nincsenek személyi ada­taik. Ezek jelenségek. Azo­nosításuk a nézőre tartozik. ö legyen meggyőződve ró­la, hogy egy-egy ilyen hé­be-hóba felbukkanó figura csak a színpadon nevetséges, az életben ijesztő és ve­szedelmes. Az ilyenektől meg kell szabadítani a tár­sadalmat. E műfaj színésze, előadóművésze politikailag aktív színpadi figura. Gon­dolkodó. Harcos. Propagan­dista. Olykor azt hallom: nem lehet ennyit beszélni a fo­gyatékosságokról, a bajok­ról. Mintha nekünk, a sza­tíra és a humor képviselői­nek örömünk telne abban, hogy a hibákban vájkáljunk, egy-egy szellemes fordulat, netán szóvicc kedvéért. Er­re csak azt mondhatom, hogy abban telik örömünk, ha valamit azért kell leven­ni a műsorról, mert elvesz­tette aktualitását, ásatag problémát feszeget. Igaz, vannak e műfajban napi témák és örök témák. Vannak örök érvényű, kine­vethető emberi gyengeségek. De én személy szerint a halandó szatíra és humor művelője vagyok. Azt gú­nyolom ki, ami egyáltalán nem örök érvényű. Holnapra kihal, ki kell, hogy haljon. De így gondoskodom én a holnapról, a jövőről.. Belső igényem és hitvallá­som, hogy a szocialista tár­sadalom alapelvének jegyé­ben — mindent az emberért — felébresszem, neveljem — persze mindenekelőtt ön­magámban — mindenkiben az alkotó embert, a felelős állampolgárt. Gogol azt írja egy helyütt, hogy a vérbeli szatíraíró, a lelke mélyén lírikus. Szere­tem ezt a gondolatot. Habár személyes gondjaimat-vívó- dásaimat nem viszem a kö­zönség színe elé. Az persze más kérdés, amikor a sze­mélyes bajom mások baja is, közös bajunk. Akkor nyilvánosság elé viszem. Manapság azt is, hogy az újságok riasztó híreket ír­nak az új, esztelen háborús uszítókról. Nem hallgatok. Az új háborús gyújtogatok elleni küzdelem az én er­kölcsi és emberi kötelessé­gem is. Minden embernek fontos, hogy ne nyomassza a ma­gány. De a szatíra és a hu­mor művelőjének sajátos szerencsétlenség is. Nekem a nézők nevetése és töpren­gése — támasz. Pontosabban szólva, annak az eszmének a társasága, támasza, amit közösen fontosnak tartunk. Habár a nagy orosz gon­dolkodó, Bjelinszkij azt ál­lította, hogy a komédia nem képes megjavítani az életet, azért mégis a hatalmában áll egy és más problémáról közvéleményt formálnia. És én hiszek a közvélemény ere­jében. Van is egy ilyen mo­nológom. Kijövök a színpad­ra és azt mondom a közön­ségnek: „Önök most azért jöttek ide, mert olyan szavakat várnak tőlem, amelyek örö­met, vagy bánatot szereznek önöknek. De önök tévednek — nekem nincsenek, soha nem is voltak ilyen szava­im. Ezeket a szavakat önök hozzák magukkal, önök hor­dozzák magukban. Ezeket a szavakat az idő szüli, ezek az önök leikéből fakadnak. És ha önök magukkal hoz­ták őket, akkor mosolyognak vagy szomorkodnak... Való­színűleg a művészet csupán egy szikra, ami hasonlóan az elektromos kisülésekhez, egyik pólustól a másikig re­pül, fényhidat ver. Amikor nem várja a másik pólus, akkor nincs hová repülnie — nem keletkezik fény- híd. Az elektromos szikra a negatív pólustól a pozitív pólus felé tart. A pozitív pólust — önök képviselik, barátaim. A szatíra, a hu­mor magára vállalta a ne­gatív pólus szerepét. Az élet negatív jelenségeinek a kri­tikáját. De éppen ebben van a pozitív funkciója. Minél kevesebb jelenség elé kerül életünkben a mínusz jel, annál több elé tehetjük oda a plusz jelet. Minden áthú­zott mínusz jel — ez plusz. Pozitívum! APN—KS ■ : ' CSEHSZLOVÁKIA A KGST-tagság előnyei Csehszlovákia az elmúlt 35 évben ipari termelését a tizenkétszeresére, mezőgaz­dasági termelését pedig a kétszeresére növelte. A gazdasági eredmények egy jelentős része a KSST-n belül létrejött munkameg­osztásnak és szakosodás­nak köszönhető. Az energiahordozók és nyersanyagok többségét Csehszlovákia a Szovjet­uniótól szerzi be. A Barát­ság olajvezetéken érkező szovjet nyersolaj a folyé­kony fűtőanyag behozatalá­nak 93—98 százalékát fede­zi. A távolsági gázvezeték révén az ország 1981. és 1985 között átlagosan 8 milliárd köbméter szovjet földgázt vásárol. Ennek egy részét közvetítési díjként kapja meg annak fejében, hogy a szovjet földgázt az NSZK-ba. Franciaországba, Ausztriába és más európai országokba is továbbítja. Mivel Csehszlovákia is részt vesz a Hmelnyicki Atom­erőmű építésében, a későb­biekben részesedik az ott megtermelt villamos ener­giáiból. Ez az erőmű elké­szülte után évi 3,6 milliárd kilowattóra áramot jelent. Az évente vásárolt 10—12 millió tonna vasérc 80—85 százaléka, a mangánérc 70 százaléka, valamint a nik­kel és az ólom egy része is a Szovjetunióból származik. Nikkelt ezenkívül még Kubából, ólmot pedig Jugo­szláviából is szállítanak Csehszlovákiába. A bauxit- és kénbehozatal Magyaror­szágról és Jugoszláviából 'ered. Növekszik a szovjet azbesztimport is, mivel Csehszlovákia részt vesz a kijenbaji azbesztkitermelő és -feldolgozó kombinát épí­tésében. Kubában, a Las Camiariocas-i nikkel- és ko­baltgyár építkezésén dol­goznak csehszlovák építők. Mongóliában a csehszlovák vállalatok az ország ásvány­kincseinek kitermeléséhez és feldolgozásához nyújtanak segítséget, s ezért cinkkon- centrátumokat és fluoridot kapnak. A szocialista országokkal való együttműködés kiter­jed a tudomány és a tech­nika területére is. Szovjet technikai segítséggel kezdte meg Csehszlovákia a köny- nyűvizes reaktorokkal fel­szerelt atomerőműveinek felépítését. Jelenleg két. egyenként 440 megawattos blokk működik, a harmadik­nak most folyik a próba- üzemelése, többi kilenc sze­relés alatt áll. Emellett egy négyblokkos, egyenként 1000 megawatt teljesítményű erőmű építését készítik elő. Szovjet dokumentáció alap­ján szakosodott néhány csehszlovák nagyüzem az atomerőművi berendezések gyártására. A plzeni Sko­da Művek atomreaktorokat, az ostravai Gottwald Vas- művék és Gépgyár a pri- mér áramkörök gőzgenerá­torainak hő- és gőzkompen­zátorait gyártja. A Sigma konszern vállalatai különbö­ző típusú szivattyúkat és armatúrákat készítenek az atomerőművek számára. Ezeket a berendezéseket hasznosítják a szocialista or­szágok atomerőműveiben is. A KGST-országokkal kö­tött hosszú távú szerződések piacot és fejlesztési lehető­ségeket teremtettek számos csehszlovák gépgyár részé­re. Ma már évi 15 ezer, léghűtéses nyersolajmotor­ral felszerelt nehéz teher­autót szállít megrendelői­nek a Tatra Vállalat. Ke­resettek az Avia teherau­tók is. A vállalat a jelenle­ginél 13 ezerről évi 25 ezer­re növeli a gyártást a közeljövőben. A megrendeléseknek kö­szönhetően számos ipari termék nagy sorozatokban készülhet, s így a gyártás is olcsóbb. gazdaságosabb. A CKD TATRA prágai üzeme például az évi 1000 villamoskocsi előállításával a világ egyik legnagyobb exportőre lett. A prágai CKD Mozdonygyárból éven­te 500 dízel-villamos tola­tómozdony kerül ki a szov­jet vasút részére. Az Uhers- ké Hradiste-i LET Vállalat eddig több mint 500 L 410 Turbóiét típusú turbólég- csavaros repülőgépet adott át szovjet megrendelőinek. Nagy sorozatokban gyárt a csehszlovák ipar szerszám­gépeket. turbókompresszo­rokat és más termékeket is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom