Népújság, 1984. október (35. évfolyam, 231-256. szám)
1984-10-20 / 247. szám
IR 0 D A L O M É S M Ű V É S Z E T népújság, i »84. október 20., ««.mbo. A Szegedi Nemzeti Színház Kétszáznegyvenhat évvel ezelőtt, 1735. augusztus 1-én avatták fel Szeged első színházát, egy tölgy- és fenyő- gerendákból épített deszkaalkotmányt. Ebben az időben még nem hivatásos színészek játszottak Szegeden az előadott darabokat elsősorban az iskoladrámák folytatásainak tekinthetjük. Mégis igen fontos, hogy néhány olyan író nevével találkozhatunk a korabeli színlapokon, mint Erdődy János, Péchy Domonkos, Dugonics András, akiknek műveivel később a már hivatásos vándorszínész-társulatok járják az országot. 1800 tavaszán érkezett Szegedre Kelemen László szín- társulata első ízben. 1803- ban igen nagy ünnepléssel fogadta Szeged népe Wesselényi Miklós híres kolozsvári színtársulatának vándorszereplését. 1806. október 18-től kezdődően indul meg Szeged első színi évada. De a színház iránti érdeklődést csak 1816-ban. a kolozsvári, társulat lendítette fel. A színészek egy része Szegeden is maradt, és felvette az Alföldi Nemzeti Játszó Társaság címet. 1848 új színeket, forradal. mi lendületet vitt a város színházi életébe. Ez év őszén érkezett első ízben Szegedre Latabár Endre híres társulata, mely a későbbiek folyamán több alkalommal igen nagy sikerrel szerepel a szegedi közönség előtt. Latabár kitűnő műsorpolitikájával értő színházi közönséget nevelt, ö volt az első színigazgató hazánkban, aki fix fizetést adott színészeinek. Társulatának vendégszereplése bizonyította be végérvényesen, hogy a szegedi közönség színház iránti érdeklődése valóban megérett arra. hogy önálló színházépületet emeljenek a városban. 1856. május 30-án megnyílt tehát az óhajtott színház. igaz ugyan, hogy fából készült, s hogy mindössze színpadtere volt fedett, de mégis saját otthonná válhatott volna. Hogy mégsem vált azzá. az elsősorban a politikai viszonyokban keresendő; válság válságot követett. Egyetlen nemes színfoltja Molnár György igazgatása, aki példamutatóan bátor műsorpolitikát folytatott; a szabadságharc bukása után ő újította fel el. sőnek Szigligeti II. Rákóczi Ferenc fogsága című drámáját, amelyet Világos után letiltottak a izínpadokról. Az 1879-es árvíz okozta átmeneti gazdasági visszaesés sem akadályozta meg a várost abban, hogy a híres, Magyarország legtöbb korabeli színházát építő Fellner. és Helmer-céggel 1883-ra elkészíttesse a vidék egyik legszebb és — akkori viszonylatban — legmodernebb kőszínházát. A színház történetében ezután viharos és virágzó korszakok követték egymást, de ez időben európai színvonalú színház- igazgatókkal is büszkélkedhet Szeged, hogy csak Makó Lajost. Krecsányi Ignácot, Janovich Jenőt említsük. Az I. világháború tragikus eseményei a színházat is sújtják: 1915-ben a társulat csaknem minden férfitagja bevonul. Azonban már 1919. március 30-án megszületik a rendelet: hetenként két, igen olcsó helyárakkal megállapított munkáselőadást tartson a színház tárulata (felelős: Juhász Gyula); vasár, nap délelőttönként népszerű hangversenyek tartassanak, szintén olcsó helyárak mellett (felelős: Csányi Mátyás). Az okból pedig, hogy a munkásosztály figyelmét a könyvek, az irodalom iránt felkeltsék, a munkáselőadások mellett könyvismertető előadások megtartását rendelik el (felelős: Móra Ferenc). A következő években rendszeressé válnak a vendégjátékok, és ragyogó, később országosan is ünnepelt színésztehetségek bukkannak fel. Szeged 1944. október 11-én szabadult fel. és igen érdekes. hogy már október 18- án ismét megkezdődtek a színházi előadások. A színház államosítására 1945 augusztusában került sor. melyet minden szempontból! új, egyéni, saját arculatot kialakító színházépítő munka követett. Ekkor nevezték ki zenei igazgatónak Vaszy Viktort, aki magas színvonalú, mély zenei kultúrával rendelkező összeforrott operaegyüttest alakított ki. Vaszy fedezte fel — többek között — Simándy Józsefet, Papp Júliát. Innen indult azóta is tartó budapesti, sőt európai karrier felé például Moldován Stefánia. Kom- lóssy Erzsébet, Hanikiss Ilona. Horváth József. Berdál Valéria. A felszabadulás utáni évtizedik legnagyobb teljesítménye volt az egységes társulat kialakítása, az egyedi tehetségeknek teret engedő, ám mégis együttest, összmunkát fémjelző színház profiljának kimunkálása. Igen sok kiváló színművészünk játszott, nagyszerű emlékeket hagyva a szegedi közönségben: Zentat Ferenc, Kollár Lívia, Koós Olga, Ladányi Ferenc, Bessenyei Ferenc, Lontay Margit, Papp Teri. Inke László, Kovács János. Sugár Mihály. Szemes Mari, Dómján Edit, Káló Flórián és így tovább. Sajnálatos, hogy a színház átépítésével tagadhatatlanul háttérbe szorult a színészek és rendezők érdeklődése Szeged iránt. De a színház belső energiatartalékaira mi sem jellemzőbb, mint hogy éhben a nehéz helyzetben operatársulatát kitűnő színvonalon tartja — Horváth Zoltán kivételes rendezői kvalitásának köszönhetően —. s hogy a prózai társulat is lépést tart a legfrissebb magyar irodalom produktumaival. Révy Eszter Nemzetiségek és a honismeret Az idén jelentős állomásához érkezett: tizedik évfolyamába lépett a hazai nemzetiségek néprajzi könyvsorozata. A Magyar Tudományos Akadémia Néprajzi Kutatócsoportja és a Magyar Néprajzi Társaság támogatásával 1975-ben indult él ez a vállalkozás. Mintegy húsz füzet jelent meg német, szerb-horvát, szlovák és román nyelven, s nyomdában van a következő, a német nemzetiség néprajzának 5. kötetete. Szerzőinek nem csupán a legjelesebb hivatásos etnográfusokat, régészekét, muzeológusokat, nyelvészeket, nyelvjáráskutatókat sikerült megnyerni, felsorakoztak mögéjük a többnyire tudományos igényű munkákat produkáló helytörténészek is. Ez az etnográfiai sorozat a nemzetiségi honismereti mozgalom egyik fontos fóruma is. Nemzetiségi könyvkiadó, sunk általában bátran támaszkodik a honismereti mozgalomra. Nem régen került például a könyvesboltokba Karel Krajcár Slo- venske pravljice iz porabja (Rába menti szlovén népmesék) című kötete, s szerzője Apátistvánfalván élő nemzetiségi nyelvtanár. További példákat hosszan lehet idézni. A honismereti gyűjtőmunka eredménye a hartai festett bútorokat bemutató német nyelvű könyv, amely megjelenése után napokon belül elfogyott. (Az idén második kiadása lát napvilágot.) A hazai délszlávok történelmébe nyújt betekintést a Csávoly múltja és jelene című helytörténeti munka, amely ugyancsak az idén hagyja el a nyomdát, s a horvát után magyar nyelvien is hozzáférhetővé válik Kerecsényi Edit Povi- jest-i materijalna kultúra Domurskih Hrvata (A Mura menti horvátok története és anyagi kultúrája) című könyve. A nemzetiségi honismereti mozgalom szálai évtizedekre nyúlnak vissza. Minden nemzetiség létezésének alapvetően meghatározó tényezője a nyelv, ám emellett elengedhetetlenül lényeges eleme a sajátos kultúra és a nemzetiségi származástudat is. A felszabadulást követő években a tánchagyományok és a népzene újraalkotásának. bemutatásának volt elsődleges szerepe a származástudat erősítésében. a közösséghez való tartozás vállalásában. A rendkívül gazdag hagyományvilág rendszeres. intézményesített kutatásának az igénye jobbára a hatvanas évektől bontakozott ki fokozatosan, maga a gyűjtés pedig az 1970-es évek elejétől éli — bátran mondhatjuk — virágkorát. Ez idő tájt erősödött fel és vált természetessé az a szemlélet. amely a nemzetiségi kultúrát hazánk kultúrája szerves részének, s az egyetemes kultúra részének tekinti. Nagyjából erre az. időszakra tehető az a — korántsem csupán a nemzetiségi honismereti mozgalmat érintő — felismerés i6, hogy halványuló, veszni készülő értékeink hagyományaink, szokásaink megmentése halaszthatatlan. a huszonnegyedik órában vagyunk. Mindehhez a különböző tudományágak teljességre törekvő igénye társul, amely a nemzetiségi értékek gyűjtését. archiválását, feldolgozását is sürgeti, s a kiteljesedő mozgalom mögött végig meghúzódik elvi. nem. zetiségi politikánk. Az 1973-ban megtartott országos nemzetiségi honismereti tanácskozás lendületet adott e munkának. Itt kapott hangot az. ami különben az ország számos vidékén már a gyakorlatban is élő valóság volt. nevezetesen. hogy a nemzetiségi történeti-honismereti tevékenységet a Hazafias Népfront keretében működő országos mozgalom szerves részének tekinti; hogy a már meglévő közösségek. szakkörök. helyi tudományos műhelyek szakmai, módszertani támogatást nyújtanak, a kiadványokba nemzetiségi tanulmányokat kérnék, s szorgalmazzák önálló nemzetiségi monográfiák megjelentetését is. Egy évvel később hasonló állásfoglalást alakított ki többek között a Néprajzi Társaság•_ az Akadémia Néprajzi Kutatócsoportja. Zenetudományi Intézete, a Néprajzi Múzeum, a Művelődési Minisztérium múzeumi főosztálya. A nemzetiségi honismereti mozgalom központjai, bázisai természetesen a nem- zeztiségi szövetségek. Immáron csaknem másfél évtizede kulturális bizottságaikon belül honismereti- néprajzi szekciókat működtetnek. Aktivizálják az érdeklődőket, terveket készítenek a gyűjtendő anyagról, megjelölik a legfontosabb területeket és tanulmányokat. monográfiákat adnak ki. A Néprajzi Múzeummal közösen évente meghirdetett pályázataikra rendre tekintélyes számú — 20—30 — nemzetiségi pályamunka érkezik. E pályázatok keretében, s még inkább a folyamatos. napi aprómunka részeként sorra születnek — anyanyelven és magyarul — értékes dolgozatok a nemzetiségi települések történetéről. az életmód változásairól. a népszokásokról. Országszerte számos helyen anyanyelven vezetik a községi krónikát, írják folyamatosan a termelőszövetkezet történetét, az iskola monográfiáját. Ezt a munkát élénk érdeklődés kíséri itthon és külföldön. A gyűjteményes kötetek például rendkívül keresettek, s megtalálhatók a falusi parasztember házi- könyvtáráhan csakúgy, mint nagy külföldi könyvtárakban. Az utóbbi évek hazai kulturális eseményeinek számítottak például a román nyelven megjelent népmesegyűjtemények, a népdalkötet, a közmondás- és szólásgyűjtemény, a német mese- gyűjtemények, a népi díszítőművészetről és a népi kismesterségekről szóló tanulmány. Nemrégiben jelent meg a szlovák szövetség kezdeményezésére a Tankönyv- kiadónál egy-egy hazai szlovák baliladáskötet és népdalgyűjtemény. A délszlá- voknál ez ideig inkább a történelmi múlt kapott erősebb hangsúlyt. Az íz nase proslosti (a Múltunkból) sorozatban többek között a szövetség története, a délszláv oktatás, a hazai délszláv munkásmozgalom története válhatott közismertté. A nemzetiségek részvétele a magyar munkásmozgalomban. mint kutatási téma egyébként valamennyi nemzetiségünknél napjainkban van felerősödőben. s ezzel egyidejűleg gyarapodnak a nemzetiségi gyűjtemények munkásmozgalmi tárgyi emlékekkel. A széles körű nemzetiségi honismereti mozgalom gyűjtőmunkájának tárgyi emlékeit a nemzetiségi múzeumok. tájházak, gyűjtemények teszik az érdeklődők számára hozzáférhetővé. Mohácson délszláv. Tatán német, Békéscsabán szlovák és román központi múzeum működik; a mohácsi például nem kevesebb. mint 15 ezer tárgyat őriz. Mellettük számos tá j ház mutatja be egy- egy nemzetiségi község vagy vidék múltjának, kultúrájának. népművészetének anyagát. Jellemző a fejlődésre, hogy míg 1977-ben 12 tájházat és 47 gyűjteményt tartottunk számon, napjainkra az előbbiek száma 20-ra. az utóbbiaké ötven fölé emelkedett, elsősorban a lelkes honismereti szakkörök gyűjtő- és feltáró tevékenységének eredményeként. Ebből a munkából azonban jelentős részt vállalnak — immáron tizenkét éve — a nemzetiségi honismereti táborok is. A nyári. 10—14 napos táborokat a szövetségek egy- egy nemzetiség lakta településén vagy régióban szervezik. középiskolás és egyetemista fiataloknak, szívesen látott munkatársak azonban a felnőtt amatőr gyűjtők és a tudományos kutatók is. Egyrészt múzeumi tárgyakat kutatnak fel, és vásárolnak meg a központi nemzetiségi múzeumok irányításával, másrészt a szellemi népi alkotásokat rögzíti magnetofon- szalagokra. Az utóbbi években külföldi szakemberek is bekapcsolódtak a munkába. Egy NDK-beli zenetudós például 10 ezernél több népdalt gyűjtött össze a magyarországi német nemzetiség körében. Népdalsoro- zatából az 1. kötet az idén, jelenik meg. Deregán Gábor Szűcs Mariann: Mint hal a vízb Vulvics Miográd a környék leghíresebb lakatos- mestere volt. Azt is mondhatnánk. hogy jónevű kisiparos hírében állt. A történet egy tavaszi napon kezdődött, amikor Vulvics Miográd szerény ebédjét fogyasztotta segédjei társaságában. Pontosan fél egykor a műhely ajtaján dr. Komoródi Péterné kopogtatott. és a hívó szóra szinte feltépte az ajtót. Zilált külsővel és nemkülönben zaklatott lélekkel állt meg a küszöbön, majd félve szólalt meg. — A mesterrel szeretnék beszélni! Én vagyak — dörmögte teli szájjal Vulvics Miográd, s az asszony széteső arcát látva zavarba jött. Kését az asztalra ejtette, amit egyébként a nadrág tompor körüli tájékában szokott megtörülni, és néhány tétova lépést tett az asszony felé. — Csak önnel szeretnék tárgyalni! Vulvics Miográd visszanézett a két segédre, megvonta a vállát, és egy belső helyiség felé mutatott. — Erre tessék! Elnézést a kuplerájért, de hát ez az iroda. Az egyik széket leporolta, melyről bágyadtan hullott le a vaspor, és az asszony elé tolta, aki azonnal belero- gyott. — A barátnőm ajánlotta magát. Vulvics Miográd úgy bólintott. mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne. de fennállásának 45 éve alatt már kitapasztalta, hogy a dolgok vagy maguktól derülnek ki. vagy ha érdemes, az ember úgyis kiderítii — Egy fontos munkáról lenne szó — kezdte az asz. szony, majd Vulvics Miográd enyhén pelyhedző füléhez hajolt, és úgy folytatta. — Számíthatok a diszkréció, iára? — Aha — nézett a semmibe Vulvics mester, és úgy érezte magát, mint egy körzeti orvos. Ez vagy őrült vagy valami sumák ügyletet akar — morfondírozott magában. — Szóval számíthatok a teljes diszkréciójára? — erősködött újból az asszony, s a hangja kissé megremegett. — Természetesen. — Kellene nekem egy akvárium! Egy olyan 5x3x2 méteres. — Lehet róla szó. De ez a méret inkább egy terrá- riumé. Egyszer az állatkert. nék eladtam egy ilyen darabot. Ötös üveggel. — Értem. Nekem a lakásomba kellene. — Mikorra parancsolja? — Máris késő. Mi a legrövidebb határidő? Vulvics Miográd mélyem ülő szemeivel tüzetesen vé gigtanulmányozta az asz- szonyt. Emberismerete azt súgta, hogy ez a nő nem lehet akárki. Manapság egy terrárium, tele krokodillal meg mifenékkel, különleges hobby, az egzotikus árról nem is beszélve! — A pénz nem számít! De
