Népújság, 1984. október (35. évfolyam, 231-256. szám)

1984-10-19 / 246. szám

4, NÉPÚJSÁG, 1984. október 19., péntek A kőtár gótikus termének részlete (Fotó: Szántó György) Berki Viola lépi szürrealizmusa Új kiállítás a várban Az egri vár kaszárnyater- meibem már az 1930-as évek­ben rendeztek be kőtárat, bár azt az anyagot a szak­emberek időről időre igye­keztek megújítani, újabbak­kal felfrissíteni; ennek elle­nére elavult. A vármúzeum vezetői néhány évvel ezelőtt úgy döntöttek, hogy a régi helyen egy vadonatúj kiállí­tást rendeznek be, s első­sorban azokat a régészeti feU tárások során előkerült lele­teket mutatják itt be, ame­lyeket az elmúlt évtizedek során ástak ki a földből. A kazamata egyik folyosóján a román korból származó maradványokat gyűjtötték össze, s ezeket már több hó­nap óta megtekinthetik a lá­togatók. A közvetlenül mel­lette lévő teremben pedig már elhelyezték — rendkí­vül látványosan tálalva — a gótikus építészet emlékeit. Igaz, ezt a kiállítást még nem nyitották meg az érdek­lődők előtt. — Ezeknek a köveknek a nagy része a vár területéről való — tudjuk meg dr. Bodó Sándortól, a Dobó István Vármúzeum igazgatójától. — Persze, nemcsak a hajdani székesegyházból, vagy a gó­tikus palotából hoztunk ide, a két helyiségbe például osz­lop, vagy ablakfaragványo- kat, hanem valamennyi régi épületből. Emellett a város­ból és a környező települé­sekről is kerültek ide em­lékek, többek között a nosz- vaji templom ívpárkánysora. Látnivalónk sokkal gazda­gabb, mint a 30-as években. Nagyobb területen helyeztük el a munkákat. A legújabb régészeti kutatásokra is tá­maszkodtunk. Ezt bizonyítja az is, hogy például már ta­vasszal elkezdődött a gótikus szakasz kialakítása, s időköz­ben feltártak egy szép, em­berfej alakú úgynevezett gyámkövet, és már ez is itt van. Az a külső szemlélőnek is feltűnik, hogy a gótikus ter­met még a másiknál is na­gyobb műgonddal rendezték be. Az e korból származó ablakmaradványokat nagy­szerűen sikerült elrendezni, mégpedig oly módon, hogy a feltárt kődarabokat az ere­deti nagyságban felfestett ab­lakokra erősítették. — Hogy a gótikus emlékek közül számunkra melyik a legkedvesebb? Nekem példá­ul nagyon tetsaik az a temp­lomi oszlopfej, amelyet gyö­nyörűen faragtak meg elő­deink, s amelyet szőlőfürtök és levelek díszítenek. Ez azt mutatja, hogy a megyeszék­helyen és a környékén már évszázadokkal ezelőtt is fog­lalkoztak ezzel a növénnyel. — Az a tumba — mutat rá az egyik gótikus síremlék­re — egy egri püspöké volt. Mivel épségben maradt, en­nek alapján sikerült re­konstruálni egy — az egri székesegyház belső terében Lévő — hasonló rendeltetésű követ. De egy-két reneszánsz- kori sírkövet — így például Verebélyi Simonét, az egyik egri várkapitányét — is al­kalmasnak találtuk arra, hogy itt bemutassuk, mert értékesek. Hasonló meggon­dolásból kapott itt helyet a mellette lévő darab, amelyen a reneszánsz mellett román stílusjegyek is felfedezhe­tők: körfelirattal és címer- pajzzsal ékesítették. Sajnos, nem tudjuk kié... A hamarosan megnyitásra kerülő kiállító helyen nem­csak az oldalfalakra, illetve azok elé függesztettek köve­ket, ugyanis a hajdani püs­pöki palota „plafonjának” részletei a mennyezeten lát­hatók, s a hiányzó részeket melléjük festették. így köny- nyebb elképzelni, hogy az hogyan is mutathatott ere­deti állapotában. Az érdeklődők a november 5-i megnyitás után kereshe­tik fel a gótikus kőtárat. Homa János Napjaink racionális mű­vészete időről-időre száműzi az érzelmek áradását, a me­sék irracionális világát, de kiirtani nem tudja, a ro­mantikus lelkületű alkotók műveiben újra meg újra visszatér. Közéjük tartozik a nemrég Érdemes Mű­vész címmel kitüntetett Ber­ki Viola is. A Kiskunságról származott a fővárosba. 1932-ben szüle­tett. A művészettel már gyermekkorában kapcsolatba került, ugyanis Thorma Já­nosnak, a nagybányai mü- vésztelep alapító tagjának az unokahúga. A tehetséges gyermeket csáládja is fes­tőnek szánta. Tanulmányait az Iparművészeti Gimnázi­umban, majd a Képzőművé­szeti Főiskolán folytatta. Az ötvenes évek dogmatikus légkörében életében törés következett be, fizikai mun­kás lett. Hivatásához visszatérve a modern művészeti kifejezés- formák iránt ellenszenvvel viseltetett, de a szentendrei művésztelepen Miháltz Pál, Barcsay Jenő, Korniss De­zső segítettek önmagára ta­lálásában. Ráébredt arra, hogy a festészet nem meg­oldandó számtanpélda, a modern kép a festő szabad­ságát jelenti az önkifejezés­ben. Évekig kísérletezett, míg kialakította a rá oly jellemz^, a szárnyaló fan­táziának és aprólékos reali­tásnak a vonzó ötvözetét. Szovjet tanulmányútján az ikonművészet, Olaszország­ban pedig a reneszánsz mes­terek képei segítették eb­ben az igazodásban. Formanyelve a hatvanas évek közepére alakult ki. Ellső önálló kiállítása 1965- ben a Mednyánszky Terem­ben meghozta az elismerést, 1969-es Derkovits-terembeli tárlata pedig az átütő si­kert. Nem követ külföldi példákat, szorosan véve nem tartozik iskolához sem. Fej­lődése öntörvényű. Ha irány­zatát egyáltalán meg lehet határozni, a népi szürrealiz­mus fogalma illene rá leg­inkább. Fő élménye a magyar nép­dalok világa, melyet egy naiv művész világracsodál- kozásával, egy mindenre kí­váncsi, tanult, mai alkotó groteszk formalátásával de- koratívan, a perspektíva fel­adásával, véletlenszerűnek tűnő szerkesztéssel, ezer ap­ró részlettel önt formába. Tevékenysége sokoldalú, a grafikától a kerámia falké­pen át a mozaikig terjed. Kezdetben sokat illusztrált. Petőfi, Csokonai, Berzsenyi verseit elevenítette meg, a múlt század hangulatvilágát enyhén parodizálva. Kár­mán József hagyományaiban a romantika negédességét, Arany János költeményei kapcsán a biedermeier élet­képfestészetet kérdőjelezte meg. Jó évtizede már a monu­mentális feladatok foglalkoz­tatják. A törökkort idéző mozaikja a Várba, a Tárnok utcai iskolába került, az 1971.. évi Vadászati Világki­állításra készült a „Régi ma­gyar vadászat” című mun­kája. Törekvéseivel modern fes­tészetünk mesés narratív ágához kapcsolódik Pekáry István, Gross Arnold, Ga­lambos Tamás lelki rokona —, de a maga útján járó művész, izgalmas tematiká­jával, gyöngéd, átszellemült festői előadásmódjával, na­ivba oltott modernségével még nagy távlatokat sejtet. Brestyánszky Ilona Duna-parton A NÉPÚJSÁG KLUBJA Az egri lakáshelyzetről Feszültnek mondható-e az egri lakáshelyzet? Drágák Heves megyében a lakótelepi otthonok? Várható azok árá­nak csökkenése? Igazságos-e elosztásuk? Többek között ezekre a kérdésekre keres­ték a választ az egri Ifjúsági Házban a meghívott vendé­gekkel a Népújság klub tag­jai. Dr. Gyula Zoltán, a me­gyeszékhely városi tanácsá­nak vb-titkára egyebek mel­lett elmondta, hogy jelenleg több mint 1300 igénylőt tar­tanak nyilván. Egy három­éves programot dolgoztak ki, amely szerint a következő időszakban azoknak biztosí­tanak elsősorban új „fészket” akiknek a szociális helyzete ezt indokolttá teszi, illetve igénylésüket 1983. júniusáig adták le. Az igazságosabb elosztás érdekében társadalmi bizott­ság vizsgálja a kérelmezők helyzetét, tagjai a helyszínen is meggyőződnek az igénylő­lapon feltüntetett adatok va­lódiságáról. s ha azok hami­sak, általában kiderül a tur­pisság. A kiutalás előtt har­minc nappal közszemlére te­szik ki a névsort, de nagyon ritkán kell abból kihúzni va­lakinek a nevét megalapo­zott bejelentés miatt. Mind­ezeket dr. Kovács Ágnestől, a városi tanács igazgatási osztályvezetőjétől tudtuk meg. A megyeszékhelyen jelent­kező gondokat csökkentené, ha a környező községekből nem költöznének be Egerbe, hanem helyben építkezné­nek — jelezte Gazsó László, a megyei KISZ-bizottság tit­kára. Fejtegetéséből az is ki­derült, hogy szorgalmazni, propagálni kellene a kör­nyező falvakba való ki­áramlást, ahol sokkal olcsób­bak a telkek. Borics László, a Heves me­gyei Tanácsi Tervező Válla­lat igazgatója hangsúlyozta, hogy az építőipari vállalatok­nak és szövetkezetéknek még nagyobb figyelmet kellene fordítaniuk a magánerős ott­honok kialakítására, hogy el­készüljenek a VI. ötéves tervidőszak elején számítás­ba vett családi házak. Véle­ménye szerint az e célra szánt OTP-kölcsönöket is dif­ferenciáltan kellene adni. „Azok kapjanak nagyobb hitelt, akik olyan községekbe szeretnének letelepedni, ame­lyeknek még nagy a „teher­bíró” képessége, ahol akad munka és házhely. Mucsi Péter, a Heves me­gyei Állami Építőipari Vál­lalat párttitkára arról tájé­koztatta a résztvevőket, hogy az utóbbi időben félkész la­kások .^kialakításával” is fog­lalkoznak. Igaz, jelenleg még csak a saját dolgozóikon igyekeznek ily módon segí­teni. Előnye: a hátralévő munkákat a tulajdonos már baráti, netán szocialista bri­gádbeli segítséggel is befe­jezheti. Ezzel pedig jelentős összeget takaríthat meg. Amint megállapította, sajnos a megyében még idegenked­nek ettől a megoldástól, pedig az ország egyes terüle­tein ez már elfogadottnak számít. . Szó volt még többi között a telekellátásról, a tetőtér-be­építésekről és arról is, hogy számtalan előnye lenne, ha a vállalatok összefogásával is készülnének lakótelepi há­zak. Palotás Dezső: Honfoglalás II/2. Tévedett. A macska haj­nalban felnyávogta álmából; a tányérja előtt ült, de a kolbászdarab még mindig érintetlen volt. „Borjúhús — dühöngött Vébé —, bor­júhús, fityiszt! Magamnak sem jutna rá. Te rohadt dög, kézrebbentő hülye el­nyomó. .. gondoskodjon ró­lad a gazdád, ha már így szoktatott!” Sokáig csengetett az elül­ső ház ajtaján, de senki nem nyitott ajtót. Végre a szomszédasszony előjött, és átszólt a kerítés fölött: — Elutazott mindenki vi­dékre, a rokonokhoz Nem tudta? — Nem. Nem tudtam... Este a kolbász még min­dig érintetlenül hevert Gi- zus tányérján. „A te bajod” — morogta Vébé, és lefe­küdt. Amint elaludt, a macs­ka rögtön felnyávogta. Vébé hozzávágta a cipőjét, erre csend lett. Félóra múlva Vébé ismét éktelen nyervá- kolásra ébredt. Elkapta a macskát, nem törődött a karmolások okozta fájda­lommal, feltépte az ajtót, és kidobta Gizust. De meg­feledkezett a nyitott ablak­ról. Gizus beugrott, megint felébresztette Vébét, és töb­bé nem hagyta magát meg­fogni. Vébé másnap délelőtt gyű­rötten, kialvattanut, ásítozva utazott be munkahelyére, el­kéredzkedett néhány órára, és nekivágott a városnak. Albérletet keresett. — Nem, kérem, sajná­lom, de már kiadtuk. Még tegnap. Sajnálom. — Elnézést a zavarásért. — Kétezer, olcsóbban nem lehet. Gondolja meg, fözö- fülke is van, fürdőszoba- használat. .. — Jó, kiveszem. — Három hónapra előre kérném a bért, uram... — Három hónap... kö­szönöm, akkor tárgytalan... Nem ment vissza a mun­kahelyére. A város parkjá­ban kóborolt, bement az ál­latkertbe is. Az egyik ket­rec előtt megtorpant: az ál­lítólagos VADMACSKA kí­sértetiesen hasonlított lakó­társára. Színben, nagyság­ban, kövérségben; és mint­ha gúnyosan sandított vol­na Vébére. Kétkedve és szégyenkezve hazarohant, és megkönnyebbülten vette tu­domásul, hogy kínzója ott­hon tartózkodik. Némi lelkitusa után vett három borjúhúskonzervet. Alighogy kilépett az üzlet­ből, a dobozokat restelked­ve és dühösen bevágta egy szemétkosárba. A váróterem padján pró­bált szundikálni, de egy rendőr felrázta. — Menjen haza. Itt nem lehet aludni. Érti? Vébé bedagadt, zavaros szemmel pislogott fel a rend­őrre. — Menjen haza. Érti? — Kezdem már érteni — vihogott Vébé —, van egy macskám, úgy hiszem, meg­szelídített engem... — Minek vedel, aki nem bírja... menjen haza. Vébé elzarándokolt a sze­métkosárhoz, amelybe a konzerveket dobta. Azóta ki­ürítették. Éjfél után fél há­rom volt. Hazafelé indult. összepakolt. Az ajtóból a macska felé köpött. A kul­csot bedobta a postaládába. „De borjúhúst mégsem adtam neki” — gondolta, és két táskájával nekivágott a diadalmas hajnalnak. (Vége) FÓRUM A MISKOLCI RÁDIÓBAN Téma: a környezetvédelem A Magyar Rádió Miskolc Körzeti Szerkesztősége 1984. október 29-én hétfőn dél­után, 17 óra 10 perctől fó­rumműsort sugároz „Kör­nyezetünk védelme, telepü­léseink tisztasága” címmel. Az 50 perces élő adásban szó lesz természeti szépsé­geink védelméről, a levegő és a víz tisztaságának meg­óvásáról, a környezetszépí­tésről, a települések rende­zéséről, a városszépítő moz­galmak tevékenységéről, ál­lami és társadalmi szervek természetvédelmi tevékeny­ségéről. Az imént felsorolt téma­körökkel összefüggésben vár­ják hallgatóik kérdéseit, il­letve leveleit, október 26-ig az alábbi címre: Magyar Rádió Körzeti Stúdiója Mis­kolc, Bajcsy-Zs. u. 15., 3527. Az adás alatt is telefonügye­letet tartanak, Miskolcon a 35-510-es, Egerben a 12-946- os, Salgótarjánban a 11-191- es telefonon várják az ér­deklődők hívásait. A vála­szokat Borsod, Heves és Nógrád megye, valamint az Országos Természetvédelmi Hivatal szakemberei adják majd meg. Azokra a kérdésekre, ame­lyekre az adásidőben nem kapnak feleletet a hallgatók, az Észak-Magyarországban. a Déli Hírlapban, a Nóg- rádban és a Heves megyei Népújságban válaszolnak vendégeink. ZORÁN. Az ötödik nagylemezét készitö Sztevanovity Zorán adott koncertet szerdán a Ho Si Minh Tanárképző Főiskola zsúfolásig telt dísztermében. Mai slágerei mellett az egykori Metró-sikerekből is hallhatott a közönség (Fotó: Laczkó István)

Next

/
Oldalképek
Tartalom