Népújság, 1984. október (35. évfolyam, 231-256. szám)

1984-10-16 / 243. szám

NÉPÚJSÁG, 1984. október 16., kedd *• Pusztító szelek Tixennyolemilliárd éves a Világegyetem Gyakran láthatunk kép­sorokat a Tv-híradóban a Fülöp-szigeteken, vagy má­sutt pusztító trópusi szélvi­harokról. Emberek ezrei válnak hajléktalanná, több halálos áldozat is van és az anyagi kár többnyire óriás méretű. Mik ezek a szélvi­harok. hol és miért jönnek létre? A forró égöv forgóviharait minden földrészen más és más néven emlegetik. Az Indiai-óceánon ciklonnak hívják, a Csendes-óceán dé­li részén hurrikán a nevük. A Távol-Keleten tájfun, a Füilöp-szigetek környékén baguio riasztja a hajósokat. Ilyen forró övi orkán pusz­tította el 1591 júliusában az Újvilág kincseivel Havan­nából Spanyolországba tartó spanyol hajókat. Százra be­csülik a viharban elpusztult hajók számát. 1780-ban a nyugat-indiai szigetvilágban húszezer ember és negyven nagy csapatszállító hajó esett áldozatul a forró övi orkán­nak. 1856-ban a Mexikói­öbölből indult el az a nagy vihar, amelynek következté­ben a tenger elárasztotta Last Islandot, és teljesen el­pusztította a sziget üdülő­helyét a vendégekkel együtt. A hurrikánok tulajdon­képpen heves légörvények, középpontjukban rendkívül alacsony légnyomással, ame­lyet az áramló levegő spirál- alakban vesz körül. Az el­lentétes irányú áramlás örvénylést kelt a légkör­ben. A két áramlás találkozásának vonalában a levegő egy képzelet­beli függőleges tengely körül gyors forgásba kezd, természetesen mindez óriási méretekben képzelendő el. A forgató erő a forró levegőt a tengelytől eltávolítani igyek­szik. A magasban erősebb a mozgás, így fölfelé táguló tölcsér keletkezik, és alulról áramlik befelé a levegő. A légörvényben a gyors- nyo­máscsökkenés miatt a szél sebessége viharos: a forgó mozgás óránkénti 100 kilo­méteres sebessége csak az alsó határ, elérheti a 300— 500 km-es sebességet is. A hurrikán haladási sebessége viszont lassú, átlagosan 30— 40 km/óra. de olykor egy helyben is állhat. A hurrikán központjában teljes a szél­csend. ezt nevezik a hurri­kán „szemének”, itt teljesen derült az idő. Ha egy hajó. vagy repülőgép eléri a cik­lon belsejét, megszűnik szá­mára a vihar, de ez csak átmenet, mert továbbhalad­va ismét bekerül a viharos förgetegbe a hurrikánfalba. Egy-egy hurrikán átmérője 200—300 km. Függőleges ki­terjedése 7—8 km. a hurri­kán központjának átmérője 25—30 km. Egy-egy hurrikán-család­nak több tagja is lehet, ame­lyek egymás után keletkez­nek. Számuk 5—7. de elő­fordult már 10 egymást kö­vető hurrikán is. Az egy családba tartozó hurrikáno­kat az ábécé egymást követő betűivel jelölik, de emellett az amerikaiak' nőíi nevet is adnak egymást követő hur­rikánoknak. s e neveli a vi­hart jelölő betűvel kezdőd­nek. Az 1961. évi hurrikán­család első tagja például az A—Alice, a második a B— Beáta, a harmadik a C—Cla­ra, a negyedik a D—Diana, az ötödik az E—Eszter ne­vet kapta. Közülük a Clara még a „gyilkos” melléknevet is viselte, mert méltóságtel­jes vonulása során rendkívül nagy pusztítást végzett a Mexikói-öböl térségében. Évszázadunk egyik leg­pusztítóbb hurrikánja, ame­lyet F ifinek neveztek el, 1974. szeptember 15-én ala­kult ki a Kariib-tenger fe­lett. 18-án érte el Honduras partvonalát. Megérkezését szokatlanul nagv esőzés, és óránkénti 170 kilométeres szélvihar jelezte. A rendkí­vüli rombolást és a halál­esetek többségét mégsem elsősorban a szélvész, hanem inkább az esőzés, és az azt követő hatalmas áradás okozta. Számos község telje­sen víz alá került. A hivata­los jelentések szerint a ha­lottak száma ötezerre. a hajléktalanoké hatvanezer­re becsülhető. A fellelt holt­testeket azonnal elégették, hogy a járványoknak elejét vegyék. A legsúlyosabb kár Cholo- ma városát érte. Szeptember 20-án a várossal szomszédos dombok egyikéről kövekből, fatörzsekből, földből és szik­lákból álló lavina zúdult le. amely két-háromezer em­bert temetett maga alá. A lavina következtében a Choloma folyó eltorlaszoló- dott. és gyors ütemben árad­ni kezdett az iszapból és törmelékből álló gát mögött. Amikor a gát átszakadt az iszapos víz a várost elárasz­totta, s rengeteg ember pusz­tulását okozta. A Cholomához közeli Omaában az esőzés szintén földcsuszamlással járt. A város jelentős részét iszap és kőtörmelék borította el, Az áradások következtében az Ulua folyó völgyében — San Pedro Súla város és a folyó torkolata között — egy 32 km széles új tó keletke­zett. Airnkor teljesen feltöl­tődött, a víz 3,5 m magas áradást keltve visszafelé a völgyiben, tehát a folyótor­kolattal ellentétes irányban kezdett kifolyni. A hurrikán szeptember 19-én Honduras- tól észak felé tartott, és el­érte Belize (Brit-Honduras) területét egy nappal később pedig már Mexikó déli ré­szén okozott további súlyos károkat. El Salvador terüle­tén az áradás hetvgnöt em­bert ölt meg és mintegy kétezer főt tett hajléktalan­ná. A hurrikánok. tájfunok félelmetes erejét jól szem­lélteti. hogy a második vi­lágháború vége felé az ame­rikai flotta két rombolóját és néhány kisebb hajóját meg­semmisítette. és több na­gyobb hajó is megsérült. Ha az örvénylő vihar a száraz­földön halad tovább, szinte hihetetlennek tűnő jelenség is bekövetkezhet: a légör­vény az útjába kerülő ki- sebb-nagyobb tavak vizét a magasba emelve egészében magával ragadhatja úgy, hogy csak a száraz meder marad vissza. Ez az állapot óráikig, néha napokig fenn­maradhat. egészen addig, amíg a tó vize újra fel nem töltődik. A miami Nemzetközi Hur­rikánkutató Intézet vélemé­nye szerint nő a hurrikánok száma. Az USA-ban a hur­rikánok okozta károk 1915 és 1924 között évenként 13 millió dollárra növekedett. Ennek a növekedésnek több oka van. Minél gyorsabb az iparosodás, minél több lakás épül és minél több gépkocsi közlekedik az utakon, an­nál több alkalom adódik a természeti erők okozta károk keletkezésére. Másrészt az évenként a Karib-tengeren és a Mexikói-öbölben fellé­pő forgószelek átlagos szá­ma az elmúlt fél évszázad­ban növekedett. 1930 előtt évenként átlag csupán 7 volt a hurrikánok száma, 1930 óta pedig évi 9—10-zel kell számolni. A szakemberek felvetették azt a gondolatot, hogy a fé­lelmetes trópusi viharokat, hurrikánokat, tájfunokat hidrogénbombával kellene szétrombolni. A számítások szerint azonban egy gyen­gébb hurrikán energiája is kb. kétezer hidrogénbomba felszabaduló energiájával le­het egyenlő. Ilyen roppant erőkkel szemben nyilván még a hidrogén bomba is hatástalan lenne, arról nem is szólva, hogy a hidrogén- bomba-robbantásnak is sú­lyos következményei lenné­nek. H. J. A Világegyetem 18 milli­árd éves — ez derül ki ke­letkezéstörténetének újabb megfigyeléseiből, valamint a világmodell ezzel összefüggő új számításából; a számítás a bonni egyetem asztrofizikai és Földön kívüli kutatási in­tézetében történt Wolfgang Priester professzor irányítá­sa alatt. A részletés tudo­mányos értekezés alapján ki­számított koradat kétmilliárd éves eltérés lehetőségével pontos, ha a lehetséges hi­bahatárokat figyelembe vesz- szük. Priester nemrég számolt be Bonnban a Német Kuta­tóközösség egyik rendezvé­nyén arról, hogy ezt a kort hogyan számították ki, és hogy ebből milyen követ­keztetések adódnak az Uni­verzum képére vonatkozó­lag. Kiderült, hogy további meglepetésekkel kell szá­molni, és egyes pontokat il­letően a kérdező tudós szá­mára aligha látszik lehetsé­gesnek a válaszadás. Ez már a Világegyetem keletkezését is megvilágítja, amely mai tudásunk szerint egy hihetetlen energiasűrű- ségű titokzatos képződmény gigantikus ősrobbanásával kezdődött. A Világegyetem ezért egy még mindig szer­terepülő robbanási felhőnek látszik, amely számtalan, su­gárzástól körülvett anyagi törmelékből áll. Összeköti valamennyit a gravitáció lát­hatatlan hálózata, amely megpróbálja többé-kevésbé összetartani az anyagtörme­lékeket. Ha ezek az erők egyre tovább gyengülnek az ősrobbanás tovább ható ere­je miatt, akkor az Univer­zum nyitott és kiterjedése az örökkévalóságig folytató­dik. Ha ezek az erők a na­gyobbak, akkor a világegye­tem zárt marad; kiterjedése idővel megáll vagy akár zsu­gorodásba fordul át. A lehetséges jövőt és a tényleges múltat csak akkor Micsoda történelmi nyo­mozásra adhat okot egyet­len ruha! Ki hordta, mi­kor viselte, milyen anyag­ból van, hogyan 1 maradt meg? Csak ezekre a kérdé­sekre adott válaszokból is regény kerekedhetne. Mint ahogyan a budapesti Nem­zeti Múzeum látogatói gaz­dag történeti anyag kísé­retében tekinthetik meg Habsburg Máriának, 11. La­jos magyar király feleségé­nek — talán menyegzői ru­háját. A terem közepén magas üveges tárlóban áll a világoszöld damasztruha, arapy övvel, nyaklánccal, alatta ezüst hímzéses fe­hér lenből szőtt, „patyolat” inggel. Körben a teremben pedig felsorakozik a kor­szak: Mária életéről, II. Lajos tragédiájáról tudósí­Készlet a kiállításról (Fotó: Hauer Lajos —Ks) lehet egy logikus világmo- dellben összekapcsolni, ha visszaszámolva nyomára ju­tunk az ősrobbanásnak, pon­tosan kiszámítjuk a világ- egyetem tágulási sebességét és a benne eloszlott anyag mennyiségéből kiszámítjuk a tőle elválaszthatatlan gra­vitáció erejét. Magáról az ősrobbanásról hírt ad egy, a Világegyetem­ben szemmel láthatólag min­denütt egyenlő erősségű, 3 kelvines háttérsugárzás, te­hát egy olyan hőmérséklet, amely 3 fokkal van az ab­szolút nulla fok felett. Ezt George Gamov 1948-ban megjósolta, 17 évvel később Arno Penzias és Robert Wil­son kimutatta és ennek a világalkotó robbanásnak a maradványhőjeként lehet felfogni. Ennek a robbanás­nak a mozgási energiája vi­szont megmutatkozik az Edwin Hubble-ról elnevezett számban, amely Alan San- dage (Egyesült Államok) és Gustav Tammann (Basel) mérései szerint 15 kilométer másodpercenként és millió fényéveket tesz ki. A csilla­gászati objektumok távolo- dási sebessége 100 . millió fényév távolságban eszerint 1500 km másodpercenként, de egymilliárd fényévnyire már 15 000 km másodper­cenként, ami egyúttal azt is mutatja, hogy a Világegye­tem részei annál gyorsabban távolodnak egymástól, mi­nél nagyobb már közöttük a távolság. Az Albert Einstein gravi­tációs elméletét illető szá­mos ellenőrzés azóta a leg­nagyobb biztonsággal iga­zolta annak helyességét. En­nek alapján alkotta meg 1922-től Alexander Fried­mann az első világmodelle- ket. Ami azonban napjain­kig kétséges maradt, az az anyag szerepe. Az anyag számára ugyanis a bonni in­tézet új, Einstein—Fried­mann típusú világmodelljé­tanak a képek és írások (Mária 1505-ben született. 1522-ben ment férjhez. és 1526-ban a mohácsi csata idején vesztette el II. La­jost, aki a Csele patak vi­zébe fulladt.) Helyet kapott itt a ruha kapcsán a kor divatja, az ékszerviselettől a damaszt előállításának módszeréig. láthatjuk az öltözék szabásmintáját, s a textilrestaurálás folya­matát bemutató fotókat. A dokumentatív erejű képi érvekre szükség is van: a ruha, amelyet a mariazelli búcsújáróhely kincstárában őriztek 1928- ig. csak ezek segítésével bi­zonyíthatja hovatartozását. A restaurálás i munka alatt széles körű divattörténeti feltárás is készült, ennek segítségével állapították meg a ruha elkészülésének idejét, például az anyagok, minták, szabásvonalak alap­ján. Mária 17 éves korában ment férjhez, 21 éves ko­rában maradt özvegyen. Portréja szép, szomorú fia­tal nőt mutat be. Bár még hosszú ideig élt — 25 évig volt Németalföld kor- inányzónője — soha nem i'ledte „vidám. kedves urát." Végrendeletében azt a kis arany szívet, amelyet férje viselt, majd ő hordott, „beolvasztani és a szegények közt elosztani” rendelte. A kor szokása volt, hogy jelentős nagyúri ruhákat egy-egy búcsújáróhelynek, templomnak adományoz­tak kegyes célra, hogy templomi ruhát készítse­nek belőlük. Valószínűleg ben is káprázatosán nagy befolyási lehetőség maradt nyitva. Ha ugyanis ennek a mo­dellnek a segítségével az anyag ősrobbanás során va­ló keletkezésének legelemibb eseményeiből összeszámoljuk a Világegyetem összes látha­tó és láthatatlan anyagának tömegét, akkor csak mint­egy a tizedét kapjuk annak a tömegnek, amelyre elmé­letileg szükség lett volna, hogy a Világegyetem kiterje­dését a gravitációjával ha­tásosan fékezze. Ma mégis úgy látszik, mintha nemcsak ez a hagyományos atomok­ból álló normális (barionikus) anyag játszana szerepet. Áz ősrobbanás során ugyanis olyan óriási meny- nyiségben kellett neutrínók­nak is keletkezniük, hogy az atomok számát milliárdszo­rosan meghaladhatják. A Vi­lágegyetem minden köbcen­timéterében 300—400 lehet ebbpl a kísérletszer részecs­kéből, a Földön minden em­bert minden másodpercben kereken 20 millió ilyen ne­utrino sugároz át, csak­hogy ezeknek olyan gyenge a kölcsönhatása, más anya­gokkal, hogy annyira ártal­matlanok, mintha nem is volnának. Míg a fizikatankönyve­inkben még az áll, hogy ezeknek a részecskéknek nincs tömegük, az új elmé­letek arra utalnak, nem biz­tos, hogy ez igaz. Ha ezek az elméletek helytállóak, fel kell tennünk magunknak a kérdést, vajon a neutrínók óriási tömege nem elég-e mégis, hogy a Világegyetem kiterjedését feltartóztassa. A heidelbergi Max Planck Atomfizikai Intézet profesz- szorának, Till Kirstennek a munkái arra utalnak, hogy a neutrino tömege legfel­jebb 5,6 elektronvolt, vagyis kereken 100 000 milliárdszor milliárdszor milliárd (1032) neutrino nyomna éppen egy így maradt meg az öltözék Mariazell kincstárában. (Szerencsére nem alakítot­ták át egyházi ruhává.) Ez a ruha egyébként a világon a második legrégebben meg­maradt darab.) A legré­gebbit Uppsala dómjában őrzik. A ruhának azonban párja is van: egy arany­szállal átszőtt férfiköpeny a hozzá tartozó inggel, ez grammot. A moszkvai Va­lentin Ljubimov professzor egy másik mérési eljárással arra jutott, hogy a neutrino tömege legfeljebb 20 elekt­ronvolt. Amennyiben azon­ban a neutrínók tömege va­lóban 5—20 elektronvolt, ak­kor irtózatos nagy számuk miatt mégis ők jelentenék a Világegyetemben a domi­náns tömeget, ezzel fékezni tudnák a kiterjedését és dön­tően meghatározni a továb­bi sorsát. A bonni világmodell mégis abból indul ki, hogy a — mindössze háromféle — ne­utrínók átlagos tömege nem több, mint 0,4 elektronvolt. Ez is arra az eredményre vezetett ugyanis, hogy az Univerzum kiterjedését a normális anyag nem tudja megállítani — és ebben az egyáltalán nem normális ne­utrínók még okozhatnak meglepetést. Értékes utalásokkal szol­gáltak Priester munkájához a csillagotthonunknak, a Tejútnak a korára vonatko­zó, a csillagászattól függet­len új számítások; ezek a megtalált meteoritokban előforduló, hosszú életű ra­dioaktív elemek bomlására vonatkozó számításokon ala­pulnak, amilyeneket a hei­delbergi Max Planck Atom­fizikai Intézetben és a mün­cheni Max Planck Asztro­fizikai Intézetben végeztek. Ezekből 14—22 milliárd éves „meteorikus” világéletkorra lehet következtetni, ami egy­úttal kizárja a 10 elektron- voltot meghaladó átlagos ne- utrinotömeget. Ebbe a ke­retbe jól illenek a csillagá­szok elképzelései, melyek szerint az olyan nagy galaxi­sok, mint a Tejút a mint­egy 18 milliárd évvel ezelőtt végbement ősrobbanás után kb. egymilliárd évvel jöhet­tek létre. Ehhez képest a Föld és a Naprendszer többi része a kereken ötmilliárd évével igazán fiatalnak hat. is — még restaurálatlanul — Nemzeti Múzeumunk birtokában. Ha a szép, egy­szerű és nemes szabásvona­lú férfiköpeny is elkészül, tudósítani fog két ember­ről, akik — Mária királynő végrendeletének szavai­val — „az életben, szere- tetben és hajlamban soha elválasztva nem voltak.” Torday Aliz Mária királyné ruhája Kiállítás a Nemzeti Múzeumban Mária királyné ruhája

Next

/
Oldalképek
Tartalom