Népújság, 1984. október (35. évfolyam, 231-256. szám)

1984-10-16 / 243. szám

NÉPOJSAG, 1984. október 16.,:!ietW Asszad Moszkvában Hazánkba érkezett a Szovjetunié Leg­felsőbb Tanácsa Elnökségének küldöttsége . Tengiz Mentesasvili-nek, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnöksége titkárá­nak vezetésével — az Elnö­ki Tanács meghívására — hivatalos baráti látogatásra hazánkba érkezett a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsa elnökségének küldöttsége. A küldöttséget a Ferihegyi re­pülőtéren Katona Imre, az Elnöki Tanács titkára fogad­ta. Megjelent Vlagyimir Ba- zovszkij, a Szovjetunió ma­gyarországi nagykövete is. Ceausescu az NSZK-ban Nicolae Ceausescu, a Ro­mán Szocialista Köztársaság elnöke hétfőn délelőtt 48 órás, hivatalos látogatásra a Német Szövetségi Köztársa­ság fővárosába, Bonnba ér­kezett. A román államfő vendég­látóival, elsősorban a kelet— nyugati viszonyt és' a kétol­dalú gazdasági kapcsolato­kat vitatja majd meg. Baráti munkalátogatás­ra hétfőn Moszkvába érke­zett Háfez Asszad, a szíriai Arab Üjjászületés Szocialis­ta Pártja főtitkára, a Szíriai Arab Köztársaság államfő­je. A szíriai vezető az SZKP Központi Bizottsága, a Legfelsőbb Tanács Elnök­sége és a Szovjetunió Mi­nisztertanácsa meghívásá­nak tesz eleget. A libanoni Btegrinben hét­főn nagygyűlésen emlékez­tek meg a Libanoni Kom­munista Párt megalakulásá­nak hatvanadik évforduló­járól. A nagygyűlésen felszólalt Georges Haui, a Libanoni KP Központi Bizottságának főtitkára. A libanoni haza­fias erők akcióegységével olyan eredményeket sikerült elérni, mint az amerikai ten­gerészgyalogosok kivonása Libanonból és a washingto­ni nyomásra Izraellel kötött megalázó szerződés felbontá­A magas rangú vendéget a repülőtéren Nyikolaj Tyi- honov, az SZKP KB PB tagja, a Szovjetunió minisz­tertanácsának elnöke, And­rej Gromiko, az SZKP KB PB tagja, a Szovjetunió mi­nisztertanácsa elnökének el­ső helyettese, külügyminisz­ter és Borisz Ponomarjov, az SZKP KB PB póttagja, az SZKP KB titkára fogad­ta. sa — hangsúlyozta Georges Haui, A Demokratikus Ha­zafias Front megalakításá­val kapcsolatban megállapí­totta: a front életre hívása fontos lépés ,az imperializ­mus és a reakció ellen fel­lépő libanoni erők tömöríté­sében. A mostani időszak legfon­tosabb feladata Libanon tel­jes felszabadítása az izraeli megszállás alól és az ország egységének és területi integ­ritásának helyreállítása — jelentette ki a Libanoni Kommunista Párt KB főtit­kára. Hatvanéves a Libanoni Kommunista Párt A római bíróságon Megkezdődött a Szépművészeti Múzeum képrablóinak pere Hétfőn délelőtt a római •bíróságon megkezdődött a budapesti Szépművészeti Múzeum képrablóinak pere. A vádirat képrablóinak nagy értékű rablás bűntényét hangsúlyozza minden vád­lott esetében. A vádirat megállapítja, hogy Morini Giacomo, Pal- mese Carmine. Incerti Gior­dano, Scianti Ivano, lóri Graziano —, akiket Olaszor­szág három különböző bör­tönében tartanak előzetes letartóztatásban —a bűnözés történetének egyik igen sú­lyos betöréses rablását haj. tóttá végre 1983 novemberé­ben a budapesti Szépművé­szeti Múzeumban. Az eltu­lajdonított képek értéke meghaladja a 30 millió dol­lárt és a festményeket olyan szervezett betörőbanda ra­bolta el, amelyet lényegé­ben az olasz állampolgárok részvétele határozott meg. A vádat képviselő dr. Giorgio Santacroce római főügyész-helyettes azt indít­ványozta, hogy Scianti Ivá­nét 5 és fél évi, lóri Grazia- nót és Incenti Giordanót 5—5 évi. Morini Giacomót és Palmese Canminét pedig 4 év és 8 hónapi börtön- büntetésre ítéljék el. Santacroce az MTI tudósí­tójának elmondta, hogy a per várhatóan három hétig tart. Utalt arra is, hogy a kihallgatások során mind­egyik vádlott beismerő val­lomást tett. Aláhúzta, az olasz és a magyar nyomo­zószervek kitűnő együttmű­ködése folytán vált lehető­vé, hogy a tetteseket vi­szonylag rövid időn belül őrizetbe vehették, a hét fest­ményt pedig visszaszolgáltat­hatták jogos tulajdonosá­nak. a magyar államnak. Giorgio Santacroce kiemel­te, hogy noha mind az olasz, mind a magyar hatóságok a görög megbízó felelősségét tanúsító bizonyítékokat el­juttatták a görög nyomo­zószervekhez. az iteai ét­olajgyáros mégis szabadlá­bon van. Idézte a periratot: a kihallgatás során kitűnt, •hogy Scianti és Morini 1983 augusztusában I teába utazott és helyszíni szemlén ponto­sította a képek átadásának módját. A rablás végrehaj­tása után az ismertetőjel- egy kettészakított 100 drach- más bankjegy egyik fele volt, amit fel is mutatták Moszkoklaidesznek, aki a bankjegy másik felével iga­zolta magát. BUDAPEST. Október 13- án és 14-én kibővített ülést tartott Budapesten a De­mokratikus Ifjúsági Világ- szövetség Európa és Észak- Amerika Bizottsága. A ta­nácskozáson 23 országból 24 tagszervezet képviselői értékelték a legutóbbi — 1984 tavaszán Koppenhágá­ban tartott — ülés óta vég­zett munkát. Áttekintették a XII. világifjúsági talál­kozó nemzeti, regionális és nemzetközi előkészületeinek helyzetét. Megvitatták a VIT nemzetközi előkészítő bizottságának küszöbönál­ló. 3. moszkvai ülésévei kapcsolatos kérdéseket, hangsúlyozva a DÍVSZ tag- szervezeteinek felelősségét a VIT sikeres előkészítésé­ben. VARSÓ Befejezte ötnapos lengyel­országi látogatását a Palesz­tinái Kommunista Párt kül­döttsége. A delegáció tagjai — Szulejman Hadzsáb, a PKP KB Politikai Bizottság tagja és Mohammed Abu Sama, a KB tagja — megbe­széléseket folytattak a LEMP Központi Bizottságában, a Társadalomtudományi Aka­démián és az Afrikai, Ázsiai és Latin-Amerikai Népek Szolidaritási Szervezetének lengyel bizottságában. A fe­lek tájékoztatták egymást pártjaik tevékenységéről, és tárgyaltak a LEMP éls a PKP együttműködésének fejleszté­séről. BELGRAD Eltűnt egy katonai heli­kopter Jugoszláviában — jelentette be vasárnap a ju­goszláv nemzetvédelmi tit­kárság (minisztérium). A he­likopternek pénteken reggel veszett nyoma Szlovénia fe­lett. A kutatást a helikopter és személyzete után meg­kezdték. KAIRÓ Kairóban hivatalosan kö­zölték. hogy Egyiptom kap­csolatba lépett a Polisario Fronttal, a Nyugat-Szahara függetlenségéért harcoló moz­galommal. A jelenlegi kairói álláspont szerint Egyiptom a Polisario Front ellen har­coló Marokkó mellett van a viszályban. NOVSZKA Hat személy vesztette életét vasárnap a Zágráb—Belgrád autóúton, amikor egy sze­mélygépkocsi előzés közben összeütközött a szembejövő autóval. ( Külpolitikai kommentárunk Salvador! dialógus LA PALMA KISVÁROS San Salvadortól 90 kilo­méterre északkeletre. Neve jószerivel bekerülhet el Salvador leg'újabbkori históriájába, ugyanis ez a városka a színhelye a hazafias erők és Jósé Napóleon Duarte elnök közti párbeszédnek. Miért az iménti feltételes mód? Az ok egyértelmű: aligha valószínű, hogy La Pálmában nyomban az első tárgyalási alkalom gyökeres változást hoz az országban esztendők óta dúló polgárháborúban. Duarte államfő bejelentése is váratlanul érte a vilá­got, beleértve a Farabundo .Marti Nemzeti Felszaba- tídási Front vezetőit. A hazafiaik ugyanis már több­ször tettek javaslatot a vitás kérdések tárgyalásos ren­dezésére, de indítványuk eddig süket fülekre talált. Duarte az ENSZ-közgyűlés fórumát használta ki arra, hogy a dialógusra vonatkozó javaslatát megtegye, A hazafiak elfogadták az indítványt, noha azt nyom­ban közölték: fegyverletételről szó sem lehet, tehát semmiféle előzetes feltételhez nem köthetik a tárgya­lások megkezdését. AZ ELŐKÉSZÜLETEK SORÁN Duarte elvetette azt a javaslatot, hogy Belisario Betancur kolumbiai elnök, Luis Herrera Garnpins volt venezuelai államfő és Willy Brandt, a Szocialista Internacionálé elnöke megfigyelőként jelen lehessen a tárgyalásokon. Két­ségtelen, hogy a hazafiaik képviselőivel folytatandó eszmecsere Salvador belügye, de az említett politiku­sok igen sokat tettek a közvetítés érdekében, s sze­mélyes presztízsük minden bizonnyal hasznára vált volna a párbeszédnek. Közép-Amerikában, akárcsak az Egyesült Államok­ban nem titkolják: a La Pálmában kezdődő kapcso­latfelvétel rendkívül jelentős tényezővé — válhat. Washington bizonyára nem lelkesedik a hazafiak és a kormányzat párbeszédéért. A hivatalos Amerika — Nicaragua példája ezt híven illusztrálja — nem haj­landó elfogadni a hazafias erőket tárgyalópartnerül, s nyilván azt sem nézné jó szemmel, ha azok valami­lyen formában a salvadori politikában polgárjogot nyernének Azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy Duarténak rendkívül jelentős belső ellenzékkel is meg kell vívnia a maga csatáját. Elsősorban a hadse­reg tisztikarában talált heves ellenállásra a párbe­széd gondolata. Előfordulhat, hogy a katonák ismét színre lépnek, s mielőtt az elnök és a hazafias erők között akár csak közeledés jönne létre, elmozdítják helyéről a polgári politikust. Erre utalnak azok a je­lentések, miszerint az országban még mindig büntet­lenül tevékenykedő úgynevezett halálbrigádok egyike, az Antikommunista Titkos Hadsereg (ESA) máris árulónak bélyegezte Duarte elnököt és kilátásba he­lyezte „megbüntetését”. BÁRMIKÉNT IS FOLYTATÓDJÉK — vagy vég­ződjék — a salvadori államfő és a hazafias erők kép­viselőinek első találkozója, az bizonyos, hogy La Pál­mában új szakasz kezdődött a véres polgárháború sokéves történetében. Kimenetele nemcsak a sokat szenvedett ország, hanem a tágabb értelemben vett térség számára sem közömbös. Gyaipay Dénes Történelmi halálugrás Ili i. Täuira« Bernből 1944. augusztus 26-án táv­irat érkezik a budai várpa­lotába. Horthy Miklós kor­mányzónak szól. Szövege a következő: „Kérve kérem, rendelje el csapataink azonnali vissza­vonását hazai területünk­re. és ajánljon fel fegyver- szünetet a szövetségeseknek. Ha más út nem áll rendel­kezésre, közvetítésre vállal­kozom. Ez az utolsó pilla­nat, amikor talán lehetsé­ges a végpusztulást elkerül­ni." A táviratot az a Bakach- Bessenyei György adta fel, aki Magyarország német megszállásáig hazánk berni követe volt, és Svájcban, ön­kéntes emigrációjában is látta — sokkal tisztábban, mint a budai várban —, hogy hová rohan a nemzet háborúba fogott szekere. A végpusztulás felé. A táviratra csak két nap múlva megy el a válasz, ak­kor is azzal a kikötéssel, hogy a fegyverszüneti tár­gyalásokat csak a nyugati szövetségesekkel képzelik el a legfelsőbb magyar vezetés tagjai. Augusztus 29-én meg­érkezik Svájcból a félreért­hetetlen sürgöny; a szövet­ségesekkel csak együttesen lehet bármilyen fegyverszü­neti megbeszélést kezdemé­nyezni. „Minden kísérlet az oroszok kizárására a tár­gyalások azonnali csődjét jelenti.” Ezután még napokon ke­resztül folyik a teljesen ér­telmetlen, a világháború drámai gyorsasággal roha­nó sodrában, lassú és lehe­tetlen ábrándokat szövögető, távirati huzavona. A Horthyt körülvevő szűk tanácsadói kör valami fé­lelmetes történelmi vakság­gal megverve a politikusok létező legsúlyosabb tévedé­sébe esik: saját illúzióit ösz- szetéveszti a történelmi rea­litásokkal. Azt bizonygatják, hogy ők tulajdonképpen azért harcolnak, hogy a ke­letről fenyegető veszélyt el­hárítsák, s ez egybevág az angolszász érdekekkel is. Te­hát a dolgok vaslogikája szerint úgy fest a helyzet — Horthyék elképzelésében —, hogy a magyarok a németek oldalán harcolnak a szövet­ségesek ellen, de az ő ér­dekükben. A szovjet csapatok 1944 őszén — miután a németek Dél-Ukrajna nevű hadsereg­csoportja összeomlott — két hét alatt felszabadították Romániát és Bulgáriát. Rán- ki György történész szerint ekkor — 1944. augusztus vé­gén — alkalmas lett volna a helyzet egy politikai for­dulat végrehajtására, ugyan­is a Magyarország területén tartózkodó német erők lét­száma alig haladta túl a hetvenezer főt, s még szep­tember elején is a Dél-Uk­rajna hadseregcsoport szét­hullt, szétzilált erőivel együtt is mindössze 150 ezer főt tett ki. A politikai for­dulat azonban elmaradt. Horthy ugyan érzékelte a katonai helyzet adta lehető­séget, de nem tudta magát rászánni döntő lépésekre. Leváltja ugyan Sztójay kor­mányát és helyette Lakatos Géza vezérezredest bízza meg kormányalakítással, de ez kevés. Kitűzi ugyan a fel­adatot, amelyet az új kor­mánynak teljesítenie kelle­ne; történetesen, hogy: a német megszállás ellenére állítsa vissza a magyar szu­verenitást, s készítse elő az ország háborúból való kilé­pését. Csakhogy ebben az időszakban nem homályos és elvi utasításokat kellett volna adni, hanem határo­zottan cselekedni. A német erők ugyanis ekkor voltak kritikus pillanatban. A fel­kínált lehetőség azonban csak lehetőség maradt. A szakirodaimat és doku­mentumokat böngészve tel­jesen érthetetlen Horthy vi­selkedése. Illetve nem is olyan érthetetlen. Egy poli­tikai folyamat kulminációs pontján a tökéletes cselek­vés és döntésképtelenség képlete állott be. 1944. au­gusztus 31-én Guderian ve­zérezredes az Oberkomman­do des Heeres vezérkari fő­nöke találkozik a magyar kormányzóval, s Horthy kér­désére egyértelműen meg­cáfolja a német csodafegy­verekről keringő híreket. A háború további sorsáról pe­dig a következő — nem túl sokféleképpen magyarázha­tó — kijelentést teszi: „ren­delkeznek még jó fegyve­rekkel, tartalékokkal is, de ezek nem alkalmasak a dön­tésre, a háború kimenetelét már nem tudják befolyásol­ni.” Hogy ebben a helyzetben Horthy és környezete — csa­ládjának tagjai, bizalmasai és kabinetirodája — miért nem szánta magát rá a mind több oldalról jövő sürgetés ellenére sem a fegyverszü­netre? Hennyei külügyminiszter egy feljegyzésében így pró­bál válaszolni a kérdésre: „ ... a közvélemény ilyen lé­pésre nem volt előkészítve. Hosszú évek óta, de főleg a Sztójay kormány alatt, a hivatalos propaganda a há­ború mellett és a Szovjet- Oroszország ellen uszított.” Persze, ez — erről Hennyei nem ír — nemcsak az 1944. március 19-ike utáni hely­zetre, hanem az ellenforra­dalmi rendszer negyedszá­zados uralmára vonatkozik. A külügyminiszterhez egyébként csaknem naponta érkeztek táviratok a külföl­dön levő magyar követektől, amelyekben a fegyverszünet azonnali, megkötését köve­telték. A kijózanodás azon­ban még mindig nem tör­tént meg. Horthy szeptember 7.-ére néhány miniszterét rendkí­vüli tanácskozásra hívja össze: „A Főméltóságú Ür azon elhatározását közölte velünk, hogy fegyverszünetet fog kérni” — jegyzi fel a külügyminiszter. Ez az első olyan hivatalos megbeszélés, ahol a kormányzó felveti a fegyverszünet kérésének gondolatát. Még aznap este összeül a koronatanács. „A hadihelyzetről szóló tájékoz­tatót a vezérkari főnök tar­totta. Jelentette, hogy ... a szovjet csapatok átkeltek a Keleti- és Déli-Kárpátokon, s feltartóztatásukra a ma­gyar csapatok képtelenek. A vita során a kedvezőtlen ha­dihelyzetet valamennyien el­ismerték. Azt sem vonta senki kétségbe, hogy a há­borút Németország elvesz­tette. Abban is mindenki egyetértett, hogy a további vérontás céltalan, és arra kell törekedni, hogy a há­borút befejezzék.” Ezek után a szeptember 8-án tartott minisztertanács — beleértve azokat is, akik a koronatanácson részt vettek — úgy dönt, hogy jobb har­colni, mint fegyverszünetet kérni. A harc folytatásához né­met katonai segítséget kér­nek, a német egységek meg is érkeznek és szeptember végén elfoglalják állásaikat Budapest körül. Közben szeptember 9-én a külügymi­niszter a következő üzenetet továbbította Svájcba Ba- kach-Bessenyeihez: „... a háborúból való kilépés el- halasztatott, mert az ország­ban megsokszorozódott né­met erők ezt úgyis meghiú­sítanák.” Szeptember 10-én Horthy legbizalmasabb embereit tit­kos tanácskozásra hívja ösz- sze, amelyen Vörös János vezérkari főnök helyzetérté­kelése után ismét megegyez­tek abban, hogy a további harc céltalan, és minden­képpen be kell fejezni a háborút. Szeptember 14-én viszont a magyar honvéd vezérkari főnök Vörös János naplója szerint Horthynak kifejti: „Parancsnokaim jelentése szerint a magyar csapatok lelkesedése és harci szelle­me még sohasem volt olyan magas fokon, mint most..." Ezek után a Legfelsőbb Honvédelmi Tanács a harc- folytatása mellett dönt. Szigethy András

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom