Népújság, 1984. szeptember (35. évfolyam, 205-230. szám)

1984-09-05 / 208. szám

4. —KOZMÜV NÉPÚJSÁG, 1984. szeptember 5., szerda ŰJ ARCULAT KERESTETIK kz egri nyár után A játék hangulata vitte sikerre Nagy Ignác Tiszlüjilását (Fotó: Szántó György) Nem könnyű Egerben színvonalas kulturális kí­nálatot biztosítani. Annak ellenére, hogy a város von­zásában jelentős szerepe van a történelmének, múltjának, mindannak, ami a művelő­dés eszközeivel nyomon kö­vethető és bemutatható. Pe­dig a kövek nem beszélnek, a vár romjai bármilyen szé­pen is fogadnák az érkező­ket, keveset mondanának arról, amit a látogatók ke­resnek. Ugyanis a legtöb­ben kíváncsiak arra, hogy mi is volt a védők lelké­ben, amelyben a falak ere­je rejlett Gárdonyi szép mondása szerint. A színház nyelvén Eger nem dúskál kulturá­lis létesítményekben. Szin­te minden intézmény hely­hiánnyal küszködik, még alaptevékenységük biztosí­tásához is sok energia szük­séges. Így törvényszerű, hogy az idegenforgalmi csúcsidényben szabadtéren kell valamit adni az ide látogató közönségnek. Nyá­ron egyébként is v i :ZÓ a csillagos tetem színház, tíz évvel ezelőtt ezért is ala­kult meg az Agria Játék­szín. Az első időben az eg­ri várban ütötte fel székhe­lyét, s közönségcsalogató módon igyekezett tálalni ré­gi magyar drámai emléke­ket. Már többször írtunk e bemutatókról lapunkban: nem voltak minden szem­pontból sikeres színházi vál­lalkozások. Hiányzott mö- gülük a műfaj teljes fegy­vertára, az a többlet, ame­lyet az igényesség, a mon­dandó adhat meg. A kiindu­lópont sem bizonyult meg­felelőnek. ugyanis szűkös az a drámai hagyaték, ame­lyet érdemes újra elővenni. Az első öt év után kiraj­zolódtak a válság jelei. Ezért a következő öt évben más művészeti vezető kezébe ke­rült az irányítás. Ez az időszak sem tekinthető el­lentmondásmentesnek, de mégis, ekkor vált valójában jegyzetté az egri nyári szín­ház, igazi művészi teljesít­ményeket láthatott a kö­zönség. Ugyan nem járt si­kerrel az a pályázat, amely a mai, történelmi tárgyú színjátékok írására ösztö­nözte volna a szerzőket, de az alkalmi társulatok mégis valamilyen egységes elgon­dolás szerint igyekeztek dolgozni. Ezért, aki az eg­ri vár Romkertjébe vásá­rolt jegyet, az tudhatta, hogy valamilyen színházi csemegét, például egy gö­rög darab izgalmas színre- állítását láthatja, a Líceum udvara pedig inkább azo­kat várta, akiket a tartal­mas szórakozás vonz. Vígjáték és tragédia Az idén sem volt más­ként: a vár romjai között Bornemisza Péter Electrá- ját, a főiskola udvarán pe­dig Nagy Ignác Tisztújítását tűzték műsorra. Elemeztük e hasábokon mindkét elő­adást. összegzésül: Borne­misza darabja minden nyelv- történeti és történelmi ér­dekessége mellett sem bi­zonyult vonzónak, s ebben csak részben ludas a színre- állítás módja. Annak, aki ilyenfajta előadásra vállal­kozik, tisztában kell lennie azzal, hogy milyen rétege­ket tud becsábítani a szín­házba, kiket akar megnyer­ni. Ilyen szempontból szür­kére sikerült a bemutató, nem csillantott fel olyan erényeket, amelyek messzi földről vonzották volna a színházbarátokat. Bár lehet, hogy ügyesebb szervezéssel utat talált volna még így is az érdeklődőkhöz. Kevesebb gond volt a Tisztújítás című vígjátékkal, mára élvezhető és befogad­ható színpadi játék született az irodalmi alkotásból. A látottak sajátos ízei hatot­tak inkább, nem pedig az aránylag középszerű darab. összességében mégis né­mi fáradtság tükröződött ebben az esztendőben, ame­lyet az előjáték színvonala világosan érzékeltetett. A régen oly nagy tetszést ki­váltott látványosság helyett olcsó kabarétréfák hangzot­tak el az egri utcákon. ... és a körítés? Az ember szinte fel sem kaphatta a fejét, máris vé- geszakadt az előadásoknak, az idén két hét alatt lefu­tott a két darab. Mellettük előadóestek szerepeltek a kínálatban, de azok is ke­vés újat hoztak. A tíz évad népszerű művészei című soro­zat kínált néhány érdekes csemegét, de ez sem kerülhe­tett a figyelem középpont­jába. aránylag szűk közös­ség érdeklődésére tartha­tott igényt, s nem is sike­rült olyan pódiumot ta­lálni, amely állandó hely­színül szolgálhatott volna. Sikeresnek bizonyultak a hangversenyek. A Székes- egyház méltó környezetet biztosított, híres orgonája megfelelő volt az igényeseb­bek számára is. Folytatódott az ígéretes kezdeményezés: a megye jeles együttesei kö­zül az Egri Szimfonikus Ze­nekar, vagy az Építők He­ves megyei Kórusa is tért kapott a bemutatkozáshoz. Üj színfolt volt az idén a Harlekin Bábegyüttes mű­sora, különösen a szabadté­ri előadásai keltették fel sokak érdeklődését. Kettészakadt nyár Nemcsak július elején, de augusztus 20-a körül is fel­gyorsultak az események. Néhány nap alatt harmincnál is több különböző kulturá­lis rendezvény kínálkozott. Érthető volt a törekvés, a fogathajtó-világbajnokságon és az alkotmány napján gondoskodjanak nívós prog­ramokról. A tanulság az lehet, hogy gondosabb elosztással job­ban lehet sáfárkodni a le­hetőségekkel. hogy ne csak a nyár egy részében fogadja a városba érkezőket vala­milyen érdekes kulturális esemény, hogy minden lá­togató megtalálja a számí­tását. A hosszabb üresjára­tok alatt sok érdeklődő hop­pon maradhat. Hogy mit és hogyan ez­után ? Az eddigieknél jobban eleget kell tenni annak a várakozásnak, amellyel ha­zánk közvéleménye fordul Eger felé. Olyan programot lehet kialakítani, amely új lendületet és folytonosságot adhat az egri nyár és az Agria Játékszín rendezvé­nyeinek. A színházi bemutatók ese­tében már az előadásra szánt művek kiválasztásánál, de a színreállítás módjában is átgondoltabban kell élni az­zal a lehetőséggel, hogy az emberi helytállás szép pél­dája jut annak eszébe, aki Eger nevét kiejti a száján. De a többi program is áll­jon annak a sajátos arculat­nak a szolgálatába, amelyet a város hagyományai je­lenthetnek. s így rangos módon erősödhetne a tele­pülés vonzása. Gábor László Bornemisza Péter Electrája kevés érdeklődőt vonzott 1. A HŐS Pirencsev kollégám vá- ( ratlanul szabadságot vett ki. : méghozzá fizetetlent. És ép­pen akkor, amikor annak 3 kellett eldőlnie, hogy ki ? lesz az új főnökünk. És nem 1 kezdett lázasan kapcsola- | tokát hajszolni, ahogy gon­dolná az ember, hanem el- ; indult, hogy megküzdjön az- í zal a sárkány bürokraktá- val, aki három lakatra zár­2 ta a város víztárolóját. És I csak csodálkozhatunk „és töprenghetünk azon, hogy mire kelldtt neki az a víz, ü amit már esztendők óta nem ivott senki. Városunk- : ban rengeteg étterem és kocsma volt, az alkoholmen- •, tes és alkoholos italokat pe­dig mintha dézsából öntöt- ? ték volna... Pirincsev, nem .• számolva a speciális körül­ményekkel, eliramodott, hogy egy olyan hőstettet vi- ^ gyen véghez, amit aligha fog valaki is feljegyezni. Miután elment, hosszú 1 ideig híre-pora sem volt. Ij Mígnem egy reggel, mikor 5 beléptünk a hivatalba, no, 'í mit gondolnak, kit láttunk | az igazgatói karosszékben Targovistei újságíró DINAKA NIKOLOVA* 3xf történet terpeszkedni... hát persze, hogy Pirincsevet... — Hogy sikerülhetett ne­ki? — kérdezgettük egy­mást. És aligha tudtuk volna va­laha is kideríteni az igaz­ságot, ha egy bőséges va­csora után a legjobb ba­rátja ki nem kotyogja: — No nézd csak, milyen ravasz, mi meg azt hittük, hogy tökfilkó! Valameny- nyiünket eláztatott. Ehhez kellett neki az a sok víz, amit nálunk senki sem ivott.. .. 2. A KRISTÁLYTISZTA VÍZ Legvégül a nagymama és az unokája elértek a folyó partjára. — Ö, kisunokám, úgy ki­merültem, hogy most le­fekszem pihenni, te ezalatt énekelj nekem, hogy a sze­meimet, amelyek olyan ne­hezen csukódnak le, be tud­jam hunyni és elalhassak végre. De amíg énekelsz, le ne vedd a szemed a fo­lyóról. . . — Miért, nagymama? — Hogy akkor ébreszt­hess fel, amikor kell. Jól figyelj! Ne akkor kelts fel, amikor sárgá víz folyik, sem akkor, amikor kék, vörös, zöld vagy fekete, hanem amikor kristálytiszta... És amint kiadta az uta­sításait, a nagymama a2 unokája ölébe hajtotta a fe­jét, elandalodott csengő hangja hallatán és hama­rosan elszenderedett. . . Mondják, hogy a kisuno- kából azóta már nagylány lett, egészen berekedt, már majdnem teljesen elveszí­tette a hangját, mert még mindig énekel, a nagymama pedig édesen, háborítatla­nul alszik. 3. A FENYŐ Ó, micsoda csodálatos fe­nyő! Vékony, sudár. úgy áll, mint a gyertyaszál. És milyen szívós — egyetlen vihar sem tudta kettérop- pantani. Körülötte minden fa sérült: az egyiknek letör­tek az ágai, a másiknak el­tört a törzse, a harmadik tövestől kifordult a földből Csupán ő mered egyenes törzzsel a magasba, csúcsa a felhőkbe vész. Lenyűgöz­ve álltam előtte — egysze­rűen nem hittem a szemem­nek. Olyan büszke, szép és hajlíthatatlan volt árva ma­gányában. Tekintetem száz­szor, ezerszer tetőtől talpig végigsiklott rajta, mire meg tudtam állapítani a kö­rülbelüli magasságát. Alig tudtam elmozdulni onnan Ám a fenyő egész nap a szemem előtt lebegett: gon­dolataim únos-úntalan su­dár, magas, semmihez sem fogható szépsége körül fo­rogtak. Nem győztem kivár­ni az estét, s már alkonyai­kor kilopakodtam hozzá. . És most. .. most az enyém a leghosszabb, legerősebb te­levízióantenna az egész városban. Bolgárból fordította: Zahemszky László mmmmmmammmmmmmmmmm inimiiH — Újra a Gárdonyi Géza Színházban Az Országos Filharmónia bérleti műsora Az évad első hangverse­nyén a Shola HungaTica szerepel majd. Szendrey Janka és Dobszay László együttese előadja a Vízke­reszti csillagjátékot. Nagy érdeklődésre számot tartó zenei anyagukból nem hiá­nyoznak majd a középkori magyar kódexekből vett húsvéti énekek, a XVI. szá­zadból származó karácsonyi motetták sem. A vendégkarmesterek so­rát decemberben Hans Richter (NSZK) nyitja meg, aki a Budapesti MÁV Szimfonikusok élén Beetho­ven, Mozart és Haydn mű­veit dirigálja. Ezen a hang­versenyen Gyarmati Vera hegedűművész Mozart A-dúr hegedűversenyét szólaltatja meg. Februárban az Egri Szim­fonikus Zenekar Mu­szorgszkij-, Beethoven- és Schumann-müveket játszik. Szólistájuk Gabos Gábor zongoraművész, aki Beet­hoven c-moll zongoraverse­nyét adja elő. Márciusban a Miskolci Szimfonikus Zenekart Li­geti András vezényli. Ven­dégművésze is van az est­nek, Constantin Iliescu (Ro­mánia) személyében, aki Csajkovszkij b-moll zon­goraversenyét fogja játsza­ni; a műsor második felé­ben Mendelssohn I. szim­fóniája hangzik majd el. Ugyancsak márciusban a Bartók Vonósnégyes — Komlós Péter, Bánfalvi Bé­la, Németh Géza, Mező László — lép az egri közön­ség elé. Áprilisban a Liszt Fe­renc Kamarazenekar — hangversenymestere Rolla János — két Mozart-művet játszik és Bartók Diverti- mentóját. A koncert ven­dégművésze Friedrich Ádám Mozart Esz-dúr kürtverse­nyében játssza a szólót. Májusban a Budapesti Filharmóniai Társaság Ze­nekara koncertezik Eger­ben. A vendégkarmester, Frantisek Vajnar Csehszlo­vákiából érkezik, míg a szólista Kiss András hege­dűművész lesz. Berlioz Ró­mai karneváljának a nyitá­nya, majd Dvorák VIII. szimfóniája hangzik el, míg Kiss András közreműködé­sével Mendelssohn e-moll hegedűversenye lesz a ver­senyszám. Május végén Lehotka Gá­bor orgonái a székesegyház­ban. A bérletezés már meg­kezdődött, a szokott módon. Gyöngyösön a 84/85-ös évadban négy hangversenyt rendez a Filharmónia. A zenei világnap alkamából, október elsején Kárpáti Jó­zsef orgonái. December fű­én Baranyai László zongo­raművész Scarlatti, Chopin, Schumann és Durkó Zsolt műveiből ad műsort. A harmadik zenés esten, januárban Perényi Eszter, Kiss Gyula és Ormai Gá­bor szonátákat játszanak majd. A májusi hangver­seny Sirák Péter orgona­művészé. Műsorában a Bu­dapesti Madrigálkórus is közreműködik, Szekeres Fe­renc vezénylete mellett. (f. a.) ÖT SZÜKSÉGTEREM Segít az összefogás Ostoroson Nemcsak azért, mert szeptember a tanévkezdés ideje, hanem azért is, mert a gondjaik egyik legna­gyobbika: Ostoroson mosta­nában minden vezető em­bernek az iskola jut az eszé­be. A községi tanács elnöke, Mészáros József arról be­szélt, hogy befejezték az iskolai napközi és az óvoda külső vakolását, korszerű­sítették a fűtést, felújítot­ták a konyhát és mindezért mintegy 300 ezer forintot fi­zettek. Az általános iskolá­sokat három épületben ta­nítják, ezekben összesen 9 tanterem található, amelyek közül öt csak szükségből lett azzá. Érthető tehát, ha minden törekvésük már évek óta azt célozza, hogy a mai időknek megfelelő is­kolaépületük legyen. Szükségessé vált az okta­tási intézmény korszerűsí­tését is elvégezni olyan mér­tékben, ahogy azt lehetett. Erre a célra 380 ezer forin­tot használtak fel. Új lakótelep A helybeli Egyetértés Tsz azzal segített a tanács gond­jainak egy részén, hogy mintegy húszhektárnyi te­rületet átadott parcellázás­ra. A családi házak építése ezen az úgynevezett észa­ki lakótelepen már megkez­dődött és tovább is folytató­dik. A telkek értékesítése révén a tanács jelentős be­vételhez jutott. Ahogy a tsz elnöke, Trieb János meg­jegyezte, kapcsolatuk a he­lyi államhatalmi szervekkel, a különböző egyesületekkel és ntézményekkel állandó és gyümölcsöző. Megtesznek mindent, ami rajtuk múlik, hiszen a fuvar vagy a szocia­lista brigádok társadalmi munkája magától értetődő. Tervek és tervezők A mostani feladatok kö­zül kiemelhető a lakótelep egy részén az út- és a víz­levezető árok megépítése. Az István út egyik szaka­szán ugyancsak a vízelveze­tés a tennivaló. Erre össze­sen 525 ezer forintot szán­tak. Ebben az összegben ben­ne van az a 125 ezer is, amelyet a megyei tanácstól kaptak A szép, virágos fa­luért versenyben elért eredményükért. Kialakult az a gyakorlat, hogy a községgel kapcso­latban lévő üzemek dolgo­zói segítik a tanácsot a terveinek megvalósításában. Így például az előbb em­lített munkálatok tervét az Észak-magyarországi Víz­gazdálkodási Társulatok Egyesülésének egri kirendeltségén dolgozó, a Tessedik Sámuel nevét viselő szocialista brigád ál­lította össze Gál Imre irá­nyításával. Az útépítés do­kumentációját pedig Ba­lázs Géza és Tasi Béla ké­szítette. Növekszik a létszám Amíg 1980-ban összesen 124 gyerek járt iskolába, az idén már a beiratkozot­tak száma meghaladja a két­százat. Az óvodában 80 kis­emberke pihen, játszik és szerez életkorának megfe­lelő ismereteket. Ezek az apróságok szintén két épü­letben töltik idejüket, mert a tanács egyéb lehetőséget nem tudott előteremteni a számukra. Ebből követke­zik, hogy az új iskolaépület mellé új óvodát is szeretné­nek tető alá hozni. Az elmondottak alapján úgy tetszhet, mintha az ostorosiak túlságosan ma­gasra állították- volna a mércét önmaguk előtt. Pe­dig ők nem arra vágynak, hogy helyettük más fára­dozzék, hanem csupán ön­nön erejük támogatását re­mélik a környezetüktől, a közelebbitől és a távolabbi­tól is. (gmf)

Next

/
Oldalképek
Tartalom