Népújság, 1984. szeptember (35. évfolyam, 205-230. szám)

1984-09-11 / 213. szám

NÉPÚJSÁG, 1984. szeptember 11., kedd 5. A jó szivar titka Pénzhamisítók alkonya A világon a legtöbb szi­vart az Egyesült Államokban készítik — évente mintegy 9 milliárd darabot —, a leg­jobbat viszont Kubában. A szigetországban a XVIII. században indult meg ez az iparág, s napjainkig virág­zik, hiszen több mint száz szivargyárban sodorják a vi­lág minden zugába eljutó különlegességeket, mert az igazi szivart, amely minden követelménynek megfelel, csak kézzel lehet készíteni — állítják a kubai szakem­berek. Nagy kézügyesség kell a szivargyártáshoz, és rendkívüli tapintóérzék. A munkás — szó szerint — a tíz ujjával alapozza meg a világmárka hírét. Leterít egy nedves, úgynevezett fe­dőlevelet. Speciális késével méretre vágja széleit, majd belehelyezi a köpenyt (ez gyengébb és szárazabb do­hánylevél, mint a fedő), ez­után a belső levelekkel együtt hengerré sodorja, vi­gyázva arra, hogy ne legyen se túl kemény, se túl laza, meglegyen a súlya, mérete és simasága. Egy gyakorlott munkás naponta 100—120 darab szivart tud megsodor­ni. Az elkészült szivarokat egy hónapig pihentetik, hogy a fölösleges nedvesség elpá­rologjon belőlük. Azután jön a típus, szín, méret szerinti osztályozás, címkézés, celofá­nozás. dobozolás. A különleges szivarhoz persze különleges dohány is kell: aromadús, fényes leve­lek, kellő gyúlékonysággal. Már a termesztés időszaká­ban alkalmazott speciális el­járások adják meg a dohány sajátos jellegzetességét, no meg a speciális összetételű talaj, ahol megterem. A világ szivarszükségletéi kézi sodrású szivarokkal megközelítőleg se lehetne ki­elégíteni. A több tízmilliár­dos nagyságrendű világter­melést rendkívül termelé­keny szivarkészítő automa­ták segítségével érik el. Ké­pünkön az ekként előállított szivarok dobozolását láthat­juk egy szovjet dohánygyár­ban. Némely pénznem, elsősor­ban a dollár, kedvelt cél­pontja a pénzhamisítóknak. Az évente felismert hamis dollárbankjegyek névértéke a 30 milliót is meghaladja, és sokak szerint egy-egy év alatt ennek a sokszorosa ke­rül forgalomba. Részletes vizsgálattal mindegyik hamis bankjegyet fel lehet ismerni, de ez mit sem ér, ha már átvették. Ezért évek óta kí­sérleteznek olyan műszerek­kel, amelyek kis terjedel­műek, tehát a pénztár pult­ján elhelyezhetők, és egy pil­lanat alatt felismerik a ha- .mis pénzt. Egy még 1965-ben kifej­lesztett műszer azon alap­szik. hogy a hamisítók a bankjegy anyagát másképp készítik el, mint ahogy az eredetit gyártják. A dollár 75 százalék gyapotot és 25 százalék lent tartalmazó pa­píranyagát a hamisítók a gyártási eljárás bonyolultsá­ga miatt nem tudják előál­lítani. A másfajta papírt pe­dig fehéríteni kell ahhoz, hogy az éredetihez hasonló­vá váljék. Az általában hasz­nált szerves fehérítő anya­gok ibolyántúli fényben úgy világítanak, mint a közleke­désben a fényvisszaverő jel­zőtáblák. A műszer ennek megfelelően lényegében egy kvarclámpa, amely fényét az elé helyezett bankjegyre su­gározza. Kiderült azonban, hogy nem mindegyik hamisító használ szerves fehérítő anyagot. Az ilyen hamisít­ványt ez a műszer nem is­meri fel. Amerikai kutatók ezért újabb eljárást dolgoz­tak ki. Ez azon alapszik, hogy 1934 óta a dollár fel­iratainak festékanyaga mág­neses tulajdonságú vas-oxi- dot tartalmaz. A műszer ezt észleli a magnetofonok ve­vőfejével azonos elven mű­ködő tapogatójával. Az új műszer alkalmasabb a hami­sítás felismerésére, mint elődje, de annál lassabban működik. Hasznosítható fakéreg Egy bruchsali (NSZK) cég érdekes módját dolgozta ki a fakéreg hasznosításának. A kéreganyagot megőrlik és szemcsés szerkezetű anyagot (úgynevezett kéreg-granulá­tumot) készítenek belőle. A granulátumot belekeve­rik a tégla anyagába (az agyagba), és amikor azt ki­égetik, akkor a benne lévő kéreganyag elég, és a helyén üregek maradnak vissza. Az üreges szerkezetű tégla köny- nyebb és jó hőszigetelő. Egy másik felhasználási mód: a granulátummal a talajt por- hanyítják; lazítja, melegíti, szellőzteti a talajt és növeli a vízmegtartó képességét. A talajjavítás céljára készíten­dő granulátumot megfelelő vegyszerekkel beoltják, és az ennek hatására meginduló kémiai bomlás során az leg­kevesebb 50 C fokra hévül fel. A kéregben élő károsí­tok közül azok. amelyek az őrlést túlélték, a felhevülés következtében elpusztulnak. Kö rnyezetkí mélő erőmű Angol, USA-beli és svéd szakemberek olyan — 64 me­gawattos — kísérleti erőmű tervén dolgoznak, amely széntüzelésű lenne ugyan, de nem szennyezné a környeze­tet. A szenet nagy nyomáson egy olyan anyagból álló ágy­ban (pl. mészágyban) éget­nék el, amely a benne lévő ként megkötné. így a füst­gázok kéndioxidmentesek lennének. Az ilyen tüzelés­mód feleslegessé tenné a füstgáztisztító berendezése­ket. Az erőmű 64 megawat­tos teljesítménye a füstgázok hőjének visszanyerésével még javítható. Agyi poloska és a májgyulladás Francia és amerikai kuta­tók Szenegálban végzett vizsgálatuk során megállapí­tották, hogy az ágyi poloska az összes egyéb vérszívó ro­varoknál gyakrabban tartal­maz egy olyan antigént (Ausztrál-antigént), amely B-vírusok burkából szárma­zik. Ez az anyag az emberi vérrel kerül a rovarba. Le­het tehát, hogy az ágyi po­loska szerepet játszik a ví­rusos májgyulladás egyik formájának, a B-virus okoz­ta szérumhepatitisznek az át­vitelében egyik emberről a másikra. A kutatók felteszik, hogy a vírus szaporodik a poloskában. Palackozott napenergia Ausztráliai kutatók a nap­energia konzerválására új el­járással kísérleteznek. Készü­lékük ma még csak prototí­pusnak tekinthető, a feltalá­lók azonban bíznak abban, hogy tökéletesítésével nagy teljesítőképességű berendezé­seket is létrehozhatnak. A napsugarakat paraboli­kus tükrök segítségével össz­pontosítják, és ezzel a hővel — nikkel katalizátor jelenlé­tében — ammóniát bontanak hidrogénre és nitrogénre. A lebontás elnyeli a hőenergiát. A hidrogén és a nitrogén el­raktározható és szállítható, majd a kívánt időpont­ban újra előállítható belő­lük az ammónia, s akkor a bontáskor elnyelt hőenergia visszanyerhető. E kémiai „energia palackok"-kal a fel­találók szerint egy elektro­mos turbinát is lehetne mű­ködtetni. H eti humor ét elején — Doktor úr, olyan bátor­talan vagyok a szerelemben. Maga szerint, hogy kellene közelednem a nőkhöz? — Talán egy jó kocsiban... ■ér — Az idén a tengerhez megyünk nyaralni a férjem­mel. És inaga? — Az én uram annyira fösvény, hogy .én egy másik úrral nyaralofc. k — Mondja szomszéd úr, miért világítják ki mindig annyira a lakást, ha elmen­nek otthonról? — Tudja a betörők miatt... — De hiszen azoknak van zseblámpájuk! k — Mivel nincs védője, kö­teles vagyok önnek kijelölni egyet. — Inkább egy pár jó ta­núról gondoskodna, bíró úr! k — Kedves magától, hogy ennyire szereti a vicceimet — mondja a főnök az új dol­gozónak —, és ilyen jókat nevet rajtuk, de az előbb csak köhögtem. k — Se szerencsém, se nőm, se pénzem ... — No látod, hát hiányzik még valami? k — Kérek másfél kiló ce­mentet. — Mi csak nagyban árusí­tunk. — Rendben van. Akkor ké­rek 1500 gramm cementet. k — Érdekes, milyen gyak­ran van új télikabátod, a ruhád pedig állandóan ko­pott és régi. — Hát sajnos az éttermek­ben zakót és nadrágot nem adnak le a ruhatárba! •ér — Kénytelen vagyok elbo­csátani a titkárnőmet, Nem tud semmit. .. — Jó neked. Én nem bo­csáthatóm el az enyémet, mert túl sokat tud! Pódiuma az egész ország Eszenyi Irma portréja Eszenyi irma. a Kékszakállú koncert-előadásán, Szalma .'Ferenccel A Tannhäuser Vénus szerepében A vidéki zenei élet kü­lönböző programjában gyak­ran találkozunk Eszenyi Ir­ma nevével. Nemrég Szom­bathelyen, Körmenden Wagner-est szólistája volt, a ritkán hallható Wesen­dőnk dalokkal Dr. Vasadi- Balogh Lajos vezényleté­vel a fővárosban, a Zene- akadémián énekelte Wagner szerzeményét, amely a ze­neirodalom legregényesebb dalcsokra. — Kitágult előttem a ho­rizont. — mondja a mű­vésznő. szívesen énekelek vidéki színpadokon is. Sok­helyütt régi ismerősként fogadnak, és jólesik a tu­dat, hogy a közönség végig­kísér a pályámon. Eszenyi Irma a háború utáni magyar operajátszás egyik legkiemelkedőbb kor­szakának főszereplője volt. Neve nagysikerű előadá­sokkal forrott össze, egy új operastilus kivirágzásá­val. — Rendkívüli szerencse szegődött mellém. Már aka- démista koromban Vaszy Viktor szerződtetett Szeged­re, a következő szezont pe­dig Tóth Aladár. a buda­pesti Operaház igazgatója ajánlatára a fővárosban töltöttem, huszonöt évig tartott ez a „meghívás” Nagy tudású művészektől tanulhattam színpadra lép­ni. igényesen, pontosan éne­kelni. Három éven át epi­zódszerepeket kaptam, de előfordult az is, hogy Otto Klemperer rákérdezett, tu­dom-e Magdaléna szerepét. Három nap alatt megtanul­tam, és a próbaéneklés után nekem adta A nürnbergi mesterdalnokok kedves, já­tékos dajkájának szerepét. — Ezután fedeztek fel a főszerepek számára: Am­neris, Gertrudis, Ebolt, Azucena, Ulrike, Carmen —, csodálatos időszak volt! Nagyon sokat énekeltem. 1952-ben pedig A Walkür Brünhildéjét. A nagy feltűnést keltett, sikeres debütálásról így irt a Magyar Nemzet kritiku­sa: „Az új Brünhilde nagy várakozással töltött el, hi­szen ez a szerep hatalmas igényeket támaszt megszó- taltatójával szemben. Esze­nyi Irma ezúttal mint drámai hősnő a legnehezebb feladatok egyikével mutat­kozott be. Bebizonyította, hogy felkészültségével, kul­túrájával, művészi képes­ségeivel a fölöttébb igényes feladat megoldására is ké­pes.” Két évtizeden át énekel­te Wotan engedetlen vágy­leányának szerepét. — Legkedvesebb szere­pem volt, Az istenek alko­nya zárójelenetét ma is re­pertoáromon tartom, amely­ben Brünhilde hatalmas monológjával igazságot tesz, és lángra lobbantja a Wal- hallát. Nagyszerű partne­rek társaságában. mint Wolfgang Windgassen. Ti- cho Parly, a karmesterek közöttí Hans Knapperts- busch, énekelhettem külföl­di vendégjátékok során is. A drámai szopránnak gyakran drámai események­ben is helyt kellett állnia. Az Esti Hírlapban jelent meg 1958 októberében a hír­adás: „Operaházi izgalmak. Tömeges .szereplőcserék után két, egymást követő estén műsorváltozás, nem csekélység. Bemutatónál is néhezebb feladatot ró a társulatra! Eszenyi Irma tegnap Amneris szerepé­ben még kísérletező kedv­vel is győzte, fülledt érzé­kiségéről kaptunk szokat­lanul hiteles élményt...” Egy hónappal később no­vemberben írta az Érde­kes Üjság: ..Soron kívül: •ludit, Amneris. Carmen. Három beugrás egy héten belül! Ez Operaházunk tör- lénetében alig fordult még elő. Eszenyi Irma felkészült az elárvult szerepekre, va­sárnap ragyogóan énekelte .1 üdítőt, megmentette a Bartók-előadást. Kedden az Aidába ugrott be Am- nerisnek. És szerdán dél­előtt újra csak behívták az Operaházba. Megkérdez­ték, hajlandó-e este eléne­kelni a Carmen címszere­pét. Évek óta várt erre a pillanatra! Egyórás próbát tartottak Komor Vilmos karnaggyal, és este hibát­lan Carmen-előadásnak volt szemtanúja a közönség. Tö­kéletesen ment az előadás. Eszenyi Irmának különös, varázslatos, érzéki hangja van. Remek színpadi jelen­ség. Igazi carmeni légkört teremtett a színpadon. Az előadás után az Operaház vezetősége melegen gratu­lált a fiatal művésznőnek. A műszaki munkások pedig hatalmas kosárban kétszáz szál vörös szegfűvel kö­szöntötték. Eszenyi Irma különös adottsága, hogy hangterje­delme két és fél oktáv, ily- módon az alt szólamoktól a mezzón át a szopránig gazdag repertoárral rendelkezik. Szenvedélyesen szárnyaló hangú Vénus a Tannhäu- serben, szuggesztiv erejű Ortud a Lóhengrinben, le­nyűgöző Kundry a Parsifal koncertszerű előadásán. És mindennek a csúcsa: Izol­da! — Halálosan nehéz sze­rep. töléketes biztonságot, azonosulást, teljes emberi és művészi odaadást kö­vetel. Ügy mentem a Trisz­tán és Izolda előadásaira, mintha az esküvőmre várná­nak. Csodálatos várakozás­teli érzéssel, olyan belső feszültséggel, amely szinte földöntúli lebegést váltott ki belőlem. Nem féltem a szereptől, nem volt lámpa­lázam, a daliama a torkom­ban, lelkemben volt. Part­neremmel, Joviczky József­fel együtt úgy éreztük, mintha minden élet ki­szállt volna belőlünk az előadás végére. Izoldától azóta sem tudtam elszakad­ni, a külföldi és az ittho­ni fellépéseimen — gyakran énekelem a reá emlékeztető Wesendonk-dalokat. A legsikeresebb szerepek egész pályáján végig­kísérték Eszenyi Irmát, a Kékszakállú herceg várát Judit megszemélyesítésével, az európai színpadokon kí­vánták tőle hallani. de Brünhilde és a többiek mel­lé Gerswin, a klasszikusok dalai, a népdalok és a né­ger spirituálék is felsora­koztak. Repert($árjából bő­séggel örvendezteti meg kö­zönségét az igazi művészet­ből fakadó dallamokkal. Erdős! Máris

Next

/
Oldalképek
Tartalom