Népújság, 1984. szeptember (35. évfolyam, 205-230. szám)

1984-09-09 / 212. szám

4. NÉPÚJSÁG, 1984. szeptember 9., vasárnap MINDENNAPI NYELVÜNK Rusztikus: parasztikus Nem véletlenül került pár­ba a címbeli két szóalak. Éppen napjainkban jutnak egyre gyakrabban sajátos nyelvi szerepükhöz. Jelentés- tartalmukban, használati ér­tékükben. éppenúgy közük van egymáshoz, mint. alak­jukban. Akik tanulták a la­tin nyelvet, azt is tudják e két nyelvi formáról, hogy eredetüket tekintve is szoros párba vonhatók. A ruszti­kus a latin rus (falu, falusi jószág), rusticus (falusi, pa­raszti) melléknévi alakja­ként került nyelvhasznála­tunkba. A parasztikus pedig felemás szóforma: a magyar alapszóhoz a latin eredetű -ikus képző társult. Hogy mai nyelvhasznála­tunkban milyen beszédhely­zetekben és használati ér­tékben vállalnak nyelvi sze­repet, arról ezek a szöveg- részletek bizonykodnak: „Há­lóhelyiségét rusztikus fran­cia- és gyerekágy, paraszt barokkszekrény, komód ural­ja”. (Forrás, 1983 9. sz., Író- szemmel, 1984. 145. 1.). — A televízió betűreklámja „rusztikus tölgyfaajtókat’' ajánl megvételre (1984. máj. 22.) — „Soós Imre rusztikus, szenvedélyesen tiszta Rómeó­jával szembeállítja Latino- vits szerepvállalását” (Élet és Irodalom, 1984. jún. 22.). „Parasztikus viselkedésünk sem tetszik mindenkinek” (Egy értekezleti hozzászólás­ból.). A latin jövevény, a rusz­tikus jelentésváltozatai kö­zött sorolhatjuk fel ezeket a rokon értelmű szókat: falu­si, falusias; paraszti, parasz­tos stb. Ezekhez társíthatok ezek az átvitt értelmű nyel­vi formák: műveletlen, bár- dolatlan, faragatlan, diszí- tetlen; durva, otromba; eset­len, nehézkes, gyámolatlan stb. Az egyszerű, az őszinte jelentések is kapcsolódhat­nak a rusztikus minősítés­hez. Ha tehát el akarjuk ke­rülni a latin jövevény gya­kori és felesleges használa­tát, van miből választanunk. A nyelvhasználat azonban másról árulkodik: a ruszti­kus mellett a latin szócsa­lád más tagjai is jelentkez­nek, elsősorban a sajtó ha­sábjain. A faragatlanság, a műveletlenség, a darabosság, a durvaság megnevezését a ruszticitás nyelvi formára bízzák. A szóban forgó latin jö­vevények jelentéssíkjainak változásaiban jelentkező használati értékváltozás ta­pasztalható a magyar pa­raszt szó életútjában is. Még ma is kísért a rosszalló, el­ítélő minősítés a paraszt, paraszti, parasztos szavak használatában. Talán ezért is iktatják ki sokan nyelv- használatukból, és helyette­sítik a semlegesebb ízű rusz­tikus szóalakkal. Vannak, akik az ironikus, a tréfás felhangot is tükrö­ző felemás (azaz latin és ma­gyar formájú) parasztikus szót veszik ajkukra és tol­lúkra, annál is inkább, mert alakjában beilleszkedik eb­be az idegen eredetű szó­sorba is: drasztikus, fana­tikus, eklektikus, publicisz- tikus, dinasztikus, klimati­kus stb. Dr. Bakos József Felkészítő ifivezetöknek A téli, majd a tavaszi szünidőben megrendezendő foglalkozásokra a megyei KISZ-bizottságoktól és a KISZ budapesti bizottságá­tól igényelhető jelentkezési lap, amelyet kitöltve, a je­lentkező úttörőcsapatának, középiskolájának, KISZ- szervezetének és szülőjének, (gondviselőjének) javaslatá­val együtt október 15-ig kell eljuttatni a megyei úttörő- elnökségekhez. AZ ELSŐ NAP... Tanévkezdés Péterkén Mint a felbolydult méhkas, olyan az aula. Betódulnak az ajtón a nebulók, akik ez alka­lommal először bújtak a kék iskolaköpenybe, elő­ször vették fel a háti- táskát. De itt vannak a nagyobbak is; az ő kö­rükben már a diploma­tatáska a módi, és ko­molykodva beszélik meg az új élményeket. A tanév első tanítási napja a pétervásári ál­talános iskolában... — Mi újdonságot hozott az idei szeptember? — kér­deztük Király Gábor igaz­gatót. — Mindenekelőtt azt, hogy a tanévnyitót már a mező- gazdasági szakmunkásképző nemrégiben átadott torna­termében tarthattuk. Nagy segítség ez nekünk, hogy használhatjuk a létesítményt, hiszen eddig a gyerekeink a folyosón tornáztak. Bár már fél év telt el a járások megszűnése óta, mé­gis az idei tanév indulása­kor újdonságnak számít, hogy a városkörzethez tar­tozunk. Az egri művelődési osztály nagy segítségünkre volt, megkaptuk a szüksé­ges pénzeszközöket. — A felső tagozatban több tárgyból új tanterv lépett érvénybe... — A nevelőtestület fel­készült a feladatokra. Négy új tanár jött, jó a szakos ellátottságunk. Természete­sen szükség van arra, hogy rugalmasan közelítsünk az új tantervekhez. Csak pél­daként említem: az ötödik osztályos tananyag oroszból rendkívül zsúfolt, szinte alig biztosít ismétlési lehe­tőséget. A nevelőknek tehát módot kell találniuk arra, hogy a tanmenetbe beépít­sék az ismeretek felelevení­tését. — Napjainkban mind na­gyobb önállóságot kapnak az iskolák gazdasági és pedagó­giai téren... — Bár nagyobb a felelősség, mi örülünk ennek. Számos ötletet valósíthatunk meg, és igazodhatunk a helyi adottságokhoz. A környezet- ismeret oktatásában például sokat jelent, hogy jó a kapcsolatunk a környező üzemekkel. A gyerekek Jaj, de jó egy nagyot kiabálni... (Fotó: Perl Márton) gyakran ellátogatnak a ter­melőszövetkezetbe. a vára­szói faüzembe is. Sokszor a pályaválasztást is orientálja ez. Környékünk mezőgazda- sági vidék, és Pétervásárán itt a szakiskola is. Mégis, az elmúlt években csak kevesen jelentkeztek ide iskolánkból. Tavaly például 66 tanuló végzett, s mindössze ketten nem tanultak tovább, egész­ségügyi okokból. A gimnázi­umokba, a szakközépisko­lákba és az ipari szakmun­kásképzőkbe valamennyi gyerekünk felvételt nyert. — A pétervásári, körzeti iskola. Milyen plusz felada­tot jelent ez? — Erdőkövesdről, Ivádról és Váraszóról tíz éve jár­nak ide a felső tagozatosok. Az elmúlt tanévtől a kisfü- zesiek is itt tanulnak. Az iskolabusz biztosított szá­mukra, s természetesen a tanulók napi programjába^ is figyelembe kell venni á tényt, hogy bejárók. Egyéb­ként tizenhét tanulócsopor­tunk van, sikerült megvaló­sítani a délelőtti tanítást. A tavalyihoz képest eggyel több a napközis osztályok száma, így minden igényt ki tudunk elégíteni. Az is­kola tizenhat tanterme szűknek bizonyult, ezért egy szükségtermet is nyitottunk. Fokozatosan szeretnénk át­térni a szaktantermi okta­tásra, az ének—zenei már meg is valósult. Bíró Lászlótól, az iskola csapatvezetőjétől az új moz­galmi év feladatairól érdek­lődtünk: — December 21-én lesz Pétervására felszabadulási ünnepe, majd az áprilisi negyvenedik évforduló mél­tó megünneplésére készü­lünk. Az MSZMP XIII. kongresszusát és a Varsói Szerződés harmincéves szü­letését is szeretnénk kö­szönteni. Mindezt érzelem­gazdagon, közelítve a gyere­kek világához, életkori sa­játosságához. Az úttörők már a múlt tanév végén megkezdték a gyűjtőmun­kát; kiállításokat, albumo­kat tervezünk. Egyébként tavaly alakítottuk ki az út­törőszobát; barátságos környezet fogadja itt a tanulókat. Az előcsarnokban két nyol­cadikossal találkozunk. Ju­hász Zolival és Bódi Péter­rel.: — Mi vagyunk az ügye­letesek — mondják. — Ez kitüntetés, rögtön az első napon? — Hát nem mindenkit osztanak be, csak a négyes, ötös tanulókat. Reggel nyolc­tól délután fél ötig tart a „szolgálat”. Ilyenkor útba kell igazítani a vendégeket, és felügyelni a gyerekekre a szünetben, hogy ne ren­detlenkedjenek. Persze, azért az első ta­nítási nap még nem olyan szigorú rendben zajlik, mint a többi. Az órák még azzal telnek a pétervásári iskolá­ban is, hogy á gyerekek megismerjék az új óraren­det, megvásárolják a tan­könyveket. (Megtudtuk: az idén itt nem volt baj az el­osztással, mindegyikből ju­tott elegendő.) Benéztünk az elsősök tan­termébe is. Szántó Szilvi­vel és Hegedűs Jóskával be­szélgettünk: J- Hogy tetszik az isko­la? — Jól. Sárika tanítónéni olyan, mint az óvónénink volt... Kedves. Megmutatta a betűket, és verset is ta­nultunk. — És aki rossz lesz, bo­szorkányos rajzot kap. .. — Nekem anyukám szép iskolatáskát vett, meg toll­tartót és van már ceruzám is. Véget ér a hatévesek első tanítási napja. Ma még csak ismerkedés, csak játék volt. De azért feloldódásként jól­esik egy nagyot kiabálni, szamárfület mutatni... Mikes Márta EGY TISZTA NŐ ¥ Alom a filmvásznon Romantikus történet? Vé­res szerelmi dráma? Egy asz- szony kitartó lázadása? — vetődtek fel a kérdések az irodalomtörténetben Thomas Hardy regénye kapcsán. Ám az Egy tiszta nő című mű sokkalta több ennél, hiszen a múlt századbeli angol tár­sadalom visszásságairól, er­kölcseiről mond ítéletet. A klasszikus regény azóta már világhírűvé vált, és Hardy is megkapta a méltó érték­ítéletet a világirodalomban. Első látásra úgy tűnik, nem kétséges hát, mi kész­tette Roman Polanskit arra, hogy filmre vigye Tess, a szegény sorsú lány történe­tét. Ám ismerve a lengyel származású, kitűnő rendező eddigi munkásságát, mégis elgondolkodhat a néző: mi izgatta e klasszikus regény­ben? Mert bár tudjuk, .hogy szereti a megrázó témákat, s a rá oly jellemző sajátos módon dolgozza föl ezeket, — rendezői egyéniségétől ta­lán idegennek tűnhet az an­gol író világa. Tess, az elszegényedett ősi, nemesi család sarja mindvé­gig lázad a kényszerítő erők ellen, ám nem a társadalmat, a rendet akarja megváltoz­tatni — korlátái ezt nem is tehetnék lehetővé —, saját életét próbálná alakítani. Polanski úgy ülteti át vá­szonra a történetet, hogy az a ma emberéhez is szóljon. Hiszen a lázadás és az élet eszméje olyan ellentétek egy adott társadalomban, ame­lyek alapvető következmé­nyeket vonnak maguk után. Ezt maga a rendező is el­mondja, kétrészes filmjével, amely az első percétől az utolsóig — lebilincselő. Az adaptáció magasisko­lájával találkozunk. A cse­lekmény hű követése itt épp nem válik hátránnyá: nem „másolat” hanem önálló mű született. Mindez köszönhető az emberi lélek különös áb­rázolásának, a kapcsolatok mély, jó értelemben intim feltárásának. Hiszen a főhős életében a ma embere szá­mára vannak érthetetlen for­dulatok, társadalmi erköl­cseink túllépték már a re­gényben szereplő problémá­kat. S mégis: Polanski oly hitelesen álmodta vászonra mindezt, hogy a néző azono­sulni tud az alakokkal. A csaknem háromórás film egészében és részletei­ben is megragadó. Nem vé­letlen; hogy a rendező nagy szerepet szánt a fényképe­zésnek: hangulatában, hatá­sában meghatározója az operatőri munka az alkotás­nak. Az impresszionista színhatások, a már-már álomszerű áttűnések — mint formái megoldások tökéletes kifejezőjévé váltak a mon­dandónak. A főszereplő, Nastassia Kinski nem pusztán egy új sztár. Tökéletes szépsége mellett lenyűgöző kifejező ereje, mély átélése, ahogyan megformálja Tess alakját. Jellemfejlődése úgy bonta­kozik ki, hogy egyben sejte­ti is az elkerülhetetlen bu­kását. Az Egy tiszta nő cí­mű film eljut a katartikus élmény nyújtásáig. M, M. Műsor Szentendrén „Édes hazámnak akartam szolgálni” címmel Kájoni János énekeskönyvének dal­lamaiból, verseiből összeállí­tott műsort ad ma a Bakfark Bálint lant-trió és a Kecs­kés együttes Szentendrén. A XVII. században élt csíki ferencesrendi szerzetes, or­gonaépítő és muzsikus Ká­joni János azon kíyül, hogy összegyűjtötte és feljegyezte a kor zenei dokumentumait, önmaga is szerzett énekeket, dalokat. A koncert délelőtt 11 óra­kor a Szabadtéri Néprajzi Múzeum területén, a Felső- Tiszavidék tájegység mándi református templomában lesz. Tóth-Móthé Miklós A nagy színész átutazóban II1/2. — Igazán? — Bizony. Később pedig Örs Dezső, Ányos Pál, Om- lai Alfréd, csupa híres, nagy színész, akik valamennyien átutazóban tartózkodtak Me- zőcsanáloson... Sajnos már mindegyikük a föld alatt.' És látja, milyen a sors. én az egyszerű asszony túlél­tem őket... Perc Adorján feszeng a fotelben, kényszeredetten mosolyog. Kedves a néni­ké, igazán aranyos... — Mivel kínálhatom meg? — Köszönöm, de éppen csak... — Ne szabadkozzon, drá­ga mester... Azért az öreg­asszonynál is akadhat vala­mi itóka... Konyak? Gin? Whisky... ? — Ugyan, hiszen ma még vezetek... — Akkor talán tea — mondja az idős hölgy —, finom, zöld teácska. és mel­lé püspökkenyér... Tegnap sütöttem, majd meglátja kedvesem, hogy milyen om­lós. .. Az én püspökkenye­rem még szegény Omlai Alf­rédnek is nagyon ízlett... Még csomagoltatott is az út­ra. .. Perc Adorján nem tiltako­zik tovább. Körülnéz. Leg­alább húsz ember zsúfoló­dik a szobában, és mind őt lesi. Akár egy különös álla­tot, akit a vénasszonynak si­került befogni a ketrecbe. És most várják a nagy pro­dukciót. Hogy issza majd a teát, hogy eszi a püspökke­nyeret. És csakugyan, amint a háziasszony begőzölög a teával, halk, várakozásteli moraj a nézők között. Fi­gyelem emberek, most fogja meg a csészét, most emeli a szájához, kortyol. .. Szé­pen kortyol, azt el kell is­merni. Most visszateszi a csészét, tör a püspökkenyér­ből, beteszi a szájába... Öriási, ahogy beteszi a fa­latot a szájába. Hogy csinál­ta? ök így sohasem tud­ták betenni, ilyen finoman, ilyen elegánsan. .. Fantasz­tikus! De nini, már megint kortyol... Ez talán még az előbbi kortynál is jobban sikerült. És most. .. most mi lesz? Megint fog törni a sü­teményből, vagy újabbat kortyol a teából? Ilyen nagy művészeknél ezt sosem le­het tudni. De nem számít, ráérnek, kivárják. Amikor Perc Adorján megköszöni a vendéglátást, és távozik, hálás taps kísé­ri. Aztán az emberek egy­más után foglalnak helyet a fotelben, amit nemrég még a nagy színész feneke lapí­tott. Megfogdossák a csé­szét, a kanalat, a szerencsé­sebbek megosztoznak a mor­zsákon, amit a tányéron ha­gyott. — Mit kér a csészéért — kérdezi egy lila ruhás hölgy reménykedve. — Leikecském, ez megfi­zethetetlen — szorítja ma­gához a matróna, és amúgy mosatlanul elhelyezi a vit­rinben, Perc Adorján végre beér a színházba. A színészek kö­rülveszik, a kezét szoron­gatják, ölelgetik, a próba egy időre félbeszakad. — Ma végre itt otthon vagyok — rnondja Perc Adorján —, folytassátok csak. nézem egy kicsit... Beül a színház nézőterére, középre. Joó Jónás, a rende­ző is odaül mellé, onnan szól fel izgatottan a színpadra Szilánka Macának és Ló- nyainak, hogy ismételjék meg a jelenetet. A színészek érzik az esemény ünnepi voltát, hogy Perc Adorján szeme rajtuk, és mindent beleadnak. — Jó — kiált fel a jele­net végén Joó Jónás, majd a nagy színészre tekint. — Dórikám. neked van valami észrevételed ? — Semmi — mondja Perc., — el vagyok ragadtatva.. . Gyerekek, nagyszerű lesz! Ezután az igazgatóval ta­lálkozik a nagy színész. A titkárnőn bordó kiskosz­tüm, és új frizura, amit sebtiben igazíttatott a szín­házi fodrászatban, amíg Perc a próbát tekintette meg. A kávé a termoszban kitöltés­re készen, mellette a dísz­vendégnek járó herendi por­celán csészék. — Parancsoljon — leheli a titkárnő, és kitárja a pár­názott ajtót a nagy színész előtt, aki egyenesen az igaz­gató ölelő karjaiba érkezik. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom