Népújság, 1984. szeptember (35. évfolyam, 205-230. szám)
1984-09-08 / 211. szám
10. NÉPÚJSÁG, 1984. szeptember 8., szombat Nyugatnémet szociáldemokraták Ú] startra várva Az SPD három vezeiő személyisége: (balról jobbra Hans- Jochen Vogel, Willy Brandt és Helmut Schmidt B—1b: bombázóra 20 milliárd... Ha szemébe mondanánk valamelyik nyugatnémet szociáldemokrata vezetőnek, nyilván visszautasítaná, a valóság mégis ez: ennek a pártnak jót tett a bukás, a kiesés a kormányból, az ellenzékbe kerülés. Ha valami .csoda folytán hatalmon marad, szinte megoldhatatlan problémákba ütközött volna, nem kerülte volna el a belső meghasonlásokat. A múlt egy — másfél esztendő két legnagyobb vita témáját — a 35 órás munkahetet és az európai rakétakérdést — illetően nem tudott volna olyan egyértelműen állást foglalni, mint így. Nehéz helyzetbe kerültek volna, ha az ő kormányzásuk alatt tör ki a harmincöt órás munkahetet követelő sztrájk, amelyben benne feszült a munkavállalók és a munkáltatók közötti teljes ellentétsor és a gazdasági gondok lényege. A párt egyik fele támogatta volna a munkanélküliség enyhítésének ezt a módját, a másik fele, s a vezetők többsége nem. Így azonban, hogy ellenzékben vannak, minden kockázat nélkül helyeselhették ezt a követelést — azzal a meggyőződéssel, hogy a munkaidő csökkentése, mint irány, nagy távlatokban helyes, jelenleg pedig majdcsak megegyeznek a szak- szervezetek és a gyárosok, valami közbenső megoldásban. így is történt. Nagyobb visszhangot váltott ki és többet is nyom a latba a Pershingekkel kapcsolatos állásfoglalásuk. Mint ismeretes, Helmut Schmidtet — aki 1982 őszéig, vereségükig a szociáldemokrata-szabaddemokrata együttes kancellárja volt — a „rakétatelepítés atyjának” tekintik, 1979-ben maga a pártkongresszus is a NATO kettős határozata mellett tette le a garast, az 1983-as tanácskozáson viszont, immár — mint ellenzékiek — elvetették azt. Ugyanezt a váltást kormányon aligha hajthatták volna végre. Ez a véleményváltás azonban még néhány mondatot megér. Nemcsak az ellenzékiség páholyában ülve, könnyebb helyzetük tudatában mondtak utóbb nemet a NATO határozatára, a párt tagjainak és vezetőinek nagy többsége 1982—83 óta őszintén így is gondolja. Amikor az 1979-es kongresszuson igent szavaztak — nem tudták, hogy az a Ronald Reagan kerül hatalomra az Egyesült Államokban, akinek fegyverkezési politikáját és szovjetellenes kereszteshadjáratát nem helyeslik. Ügy gondolták továbbá, hogy a két nagy, a Szovjetunió és az Egyesült Államok még 1979 és 1983 között megegyezik, hiszen akkor még kerek négy esztendő állt a tárgyalások rendelkezésére; végül nem számítottak az amerikai kongresszus ellenállására, arra, hogy megtagadja a stratégiai fegyverek korlátozását szolgáló szovjet —amerikai szerződés jóváhagyását. Ilyenformán új határozatot hoztak, amely ajánlja: a két katonai tömb alakítson ki partneri viszonyt, mert biztonságukat fegyverkezéssel nem teremthetik meg, csak együttesen a rakéták csökkentésével hozhatják létre. Alapjában helyeslik Willy Brandték a Varsói Szerződés államainak azokat a javaslatait, melyek szerint a két fél mondjon le szerződésileg az erőszak alkalmazásáról, a nukleáris fegyverek bevetéséről, a vegyi fegyverekről és létesítsen atomfegyver-mentes övezeteket Európában. Ami pedig a közepes ható- távolságú rakétákat illeti, mindkét oldalon állítsák le a telepítést, távolítsák el az 1983 óta elhelyezett ilyen fegyvereket, majd az enyhül- tebb légkörben újítsák fel a genfi tárgyalásokat. Sajnos, egyelőre nincs remény arra, hogy a NATO, ezen belül is elsősorban az Egyesült Államok elfogadja a nyugatnémet szociáldemokraták észszerű gondolatait a biztonsági partnerségről. Az NSZK közvéleményét megmozgató két fontos kérdés tükrében látható: a Német Szociáldemokrata Párt meglehetősén hosszú lélegzetű öngyógyításra, újra fellendülésre rendezkedett be. Levonták az 1982—83-as kudarcokból a következtetéseket, elemezték a két kiábrándító fordulat, az egykori liberális partner pálfordulá- sának, s a tavaly tavaszi választási vereség okait, de még nem ostromolják valami hevesen a kormány bástyáit. A rakéta-állásfoglalástól eltekintve meglehetősen szürke a kép róluk. Olyanok, mint akik most kezdik ösz- szeszedni erejüket, hogy egyszer majd átfogó és valóban új gazdasági-politikai-kül- ügyi programmal lépjenek a választók elé. Tatár Imre A B—1-es új amerikai hadászati bombázó gyártása folytatódik. Vagyis igazuk lett azoknak — a B—1-es programot támogató kormánypárti körökben, és a gyártást ellenző demokrata pártiakban egyaránt —, akik nézetkülönbségeikre tekintet nélkül abban egyetértettek, hogy a gép egyik B—la jelzésű prototípusával történt múlt heti szerencsét- lenségnk. a pilóta halálának már nemigen lehet halasztó hatása a programra. A megrendelők a Pentagonban még a külsőségeken sem igazítottak: ahogy még a baleset előtt eltervezték, ünnepség keretében vették át kedden a gyártó cégtől, a kaliforniai Rockwell International társaságtól Palmdale-ben a sorozattípus, a B—lb széria első darabját, s az esemény fényét Reagan elnök üdvözlő távirata is emelte. A B—1-ek, amelyek egyenként, mintegy 200 millió dollárba kerülnek, egyik fő elemét alkotják a Reagan elnök által meghirdetett fegyverkezési programnak. Fedélzetükön több robbanófejes robotrepülőgépekből (cirkálórakétákból) összesen 14 helyezhető, el, de ezenkívül jelentős nukleáris és hagyományos bombaterhet is vihetnek magukkal. A Pentagon eddig összesen 100 darab B -lb-t rendelt — ezeket 1988-ig kell leszállítani —, s a kongresszus szigorúan megszabta a végösszeget: 1981-es árakon számolva 20 milliárd dollárról van szó, de a keretet minden bizonynyal túl fogják lépni. Az elkövetkező pénzügyi évben összesen 34 darabot kell legyártani. A Pentagon egyik szóvivője azt közölte, hogy a múlt heti kudarc után sem kívánják módosítani a gyártási programot. Kijelentette, hogy a lezuhant gép túl alacsonyan és túl lassan repült, hozzáfűzve, hogy még hónapokra van szükség, amíg a múlt héten kinevezett vizsgálóbizottság megállapítja, mi is volt a baleset igazi oka. Robert Badham kaliforniai köztársaságpárti képviselő pedig, aki a program egyik elszánt híve, úgy nyilatkozott, hogy a történteknek nem szabad késleltetni a rendszerbe állítást. Sajnálatos baleset történt, amely bármilyen típusú géppel előfordulhat — mondta. Még Nunn, demokrata párti szenátor is, aki nagy befolyással rendelkezik a szenátus fegyveres erők bizottságában, hasonlóan vélekedett. A majdan 100 B—lb-ből álló kötelék az amerikai „hadászati triász” fő légi eleme lesz. Az új, hangsebességnél gyorsabb nehézbombázók az 1953-ban gyártani kezdett B—52-es „repülőerődöket” váltják fel. A B—1-programot még a Nixon-kormányzat indította útjára 1970-ben, majd Carter elnök hét évvel később leállította, azzal érvelve, hogy a szárazföldről indítható manőverező robotrepülőgépek elavulttá teszik a hadászati bombázókat. Sokallta a terv költségeit is. Reagan elnök azután 1981-ben az amerikai katonai erő növelése jegyében — nem utolsó sorban a gyártó cég sürgetésére — ismét megindította a programot. Most a B—1-es az elnökválasztási kampány egyik fontos témája. A demokrata elnökjelölt, Walter Mondale megválasztása esetére azt ígérte, hogy felülvizsgálja a programot, alelnökjelöltje, Geraldine Ferraro pedig egyenesen pazarlásnak -nevezte a gyártás folytatását — igaz, csupán azért, mert szerinte a B—l-.es, mire rendszerbe állítják, már rég elavult lesz. Borbarátok öröme 200 éves a bécsi „heuriger“ MEGVÁLTOZOTT ÉRTÉKREND Milyenek a francia fiatalok? Ha égy asszociációs társasjátékban valaki azt mondja: francia újság, szinte biztos, hogy „1968” a válasz. A diákmozgalmak, az utcai tüntetések, a kiharcolt szabad szerelem romantikája — amelyet filmek, könyvek, dalok sorában megénekeltek. De 1968 már messze van és vezetői polgárosult, súlyban gyarapodott úriemberek. Cohn-Bendit, a tanárok egykori réme maga is középiskolai tanárként keresi kenyerét. Azóta felnőtt egy új nemzedék amelyet már minősítettek „ellen-hatvannyolca- soknak", „nabumm-generá- ciónak”. Milyenek ezek a fiatalok? A SOFRES francia közvéleménykutató intézet szerint a megkérdezett fiatalok 84 százaléka szüleit tekinti ma legfőbb bizalmasának! Ezzel összefügg, hogy a fiatalok 80 százaléka nem -tartja túlhaladottnak a családot, mint társadalmi modellt. Alig néhány százalék bízik a politikusokban, a különböző választott tisztviselőkben és szakszervezeti vezetőkben. Különösen érdekes az a rangsor, amely azzal a kérdéssel kapcsolatban született, hogy - mit tartanak a legfontosabbnak az életben: első helyre, 74 százalékkal a barátság került, második helyre, 66 százalékkal a család. Ezeket követi a szerelem, az emberi jogok tiszteletben tartása és a munka, valamennyi 50 százalék felett. A rangsor végén kullognak olyan fogalmak, mint a haza, a vallás, a forradalom, a hadsereg és a politika. A fiúk 40 százaléka nyilatkozott úgy, hogy kész lenne meghalni a hazáért. A vallás fennmaradását fontosnak tartják, ám alig 14 százalék vallotta magát gyakorló hívőnek. A politika népszerűtlenségét bizonyítja, hogy egyik vezető francia politikus sem kapott 20 százaléknál -többet ezen a képzeletbeli szavazáson. Nem jártak jobban az ifjúsági egyesületek sem: mindössze a megkérdezettek fele vonzódik hozzájuk, de főleg sportklubokhoz. A legutóbbi nagy „ifjúsági vívmány” éppen a kismotorok jogosítványmentességének kiharcolása volt. A fontossági sorrendben valamikor előkelő helyet elfoglaló szexualitást immár csak a fiatalok 24 százaléka tartja fontosnak. Ugyanakkor a nemi életet változatlanul korán kezdik a tizenévesek. Saját bevallásuk szerint 54 százalékuk 16 éves koruk előtt átesett első élményén. A hűség, mint erény azonban -kezd újra divatba jönni és egyre többen vallják, hogy kell egy állandó partner — akár házasságban, akár élettársi kapcsolatban, ami egyre gyakoribb együttélési forma Franciaországban, -nem utolsó sorban anyagi okok miatt. A francia fiatalok számára olyan dolgok váltak elfogadhatatlanná a felmérés szerint, amelyek néhány évvel ezelőtt még „jó balhénak” számítottak. Például a megkérdezettek 58 százaléka elítéli az olyan kocsilopást, amelynek célja csupán egy rövid autózás. Ugyancsak eléggé el nem ítélhetőnek tekintik a vizsgákon való csalást — ezt súlyosabbnak tartják, mint az adócsalást vagy a katonai szolgálat alól való kibúvást. A francia fiatalok munkavállalási lehetőségeit példázza az a megdöbbentő adat, hogy a felmértek az egyik legsúlyosabb bűnnek azt tartják, hogyha valaki dolgozik és mégis valamilyen okból munkanélküli segélyt vesz fel. A fiatalok 61 százaléka úgy véli, hogy most éli legszebb éveit. A munka számukra az önállóság kezdete. És sokuk számára az illúzióvesztésé is, amikor rádöbbennek, hogy az általuk felfedezett ideálok nem valósulnak meg. Göbölyös László i A valcer mellett kétségkívül a legismertebb bécsi specialitások egyike: a heuriger. Amely egyrészt az, amit a szó jelent: idei bor — másrészt az a vendéglő, ahol a helyi szőlők levéből kevert könnyű borocska méretik. Éppen 200 éve, 1784 nyarán adott II. József engedélyt arra, hogy a birodalom minden bortermelője, — tehát a parasztok is, akiknek a gazdaságot fejlesztő, korszerű intézkedés szólt, — kimérhesse maga termelte borát, „tetszés szerinti áron s az év bármely szakában”. Az „ős-heuriger” tehát a gazda kertje, vagy pincéje volt Bécs, vagy a környező Alsó-Ausztria, Burger- land és Stájerország borvidékein. A bennszülöttek persze ezen belül is megkülönböztetést tesznek olyan heu- rigerek között, amelyek túlnyomórészt a külföldi turista igényeit hivatottak -kiszolgálni — s azok között', ahová maguk ülnek be barátaikkal iszogatásra, tere-ferére. A kettő között egész világ van ... Amit ugyanis heuri- gernek hívnak például Grin- zingben, Bécs legismertebb bor-negyedében — gyakran távolról sem az. Pusztán a patinás kerület valódi heu- rigerjei közé fészkelődött vendéglő, amely tank-kocsikban érkezett, olcsón vásárolt algériai vagy balkáni bort mér, hozzá hideg-meleg étkeket, borsos vendéglői áron. S még csak meg sem lehet ebben akadályozni, ugyanis iparengedélye erre szól. Csak a beavatottak tudják, hogy az igazi heurigert nemcsak a bejárat fölé tűzött hagyományos zöld fenyőgally-ko- szorú jelzi (rajta piros szalaggal, ha vörösbor is kapható), hanem a szakma cégtáblája is. Igaz, a turisták vesztére csak németül... Így a külhoni vendégek nagy többsége nyilván soha nem tudja meg, hogy grinzingi helyett görög bort ivott és „valódi bécsi "dalok” címén a századforduló budapesti operettmelódiáit húzták neki. Grinzingben 30 éve még 80 szőlősgazda mérte saját borát, mellettük mindössze 3 vendéglő működött. Napjainkra 15 őstermelő maradt, a vendéglők száma viszont megtízszereződött. A heuriger nagy üzlet, hiszen az utazási irodák esténként sok buszrakomány turistát zúdítanak a közismert „heuriger-tájakra”. s a vendég a pénzért el nem akarja mulasztani a „valódi bécsi” kedélyt. Amiből egyébként — mondják szomorúan a jubileum alkalmából a bennszülöttek — a heurigerekben sem sok maradt meg. ŐSZI MŰSZAKI VASÁR A Füzesabonyi ÁFÉSZ Áruházában! Szeptember, október és november havi beérkezéssel ELŐJEGYZÉST VESZÜNK FEL az alábbi műszaki cikkekre: Várható fogy. ár Ft Siemens videomagnó FM 361, FM 352 * 59 000 Panasonic videomagnó NV 333 FF 59 000 Panasonic VHS F—180 videokazetta 786 Agfa VHS F—180 videokazetta 786 BASF VHS F—180 videokazetta 786 TDK VHS F—180, videokazetta 786 S Cotch VHS F—180 videokazetta 786 Grunding Super Color tv 56 cm 39 900 ASAHI RD 802 stereo rádiómagnó 12 000 Siemens RM 816 stereo rádiómagnó 8 900 Philips D 8130 stereo rádiómagnó 6800 Seltron AC 400 autórádió-magnóhangfal 6 400 Dyras LH—65 fejhallgató 1 490 Dyras LH—35 fejhallgató 1 800 Dyras FM 130 mirofon stereo 1 500 Commodore C—64 PC alapgép 58 680 Commodore 1541 floppy 64 300 Commodore 801 printer 64 300 Stalker IX. CB-rádió 19 900 Pioneer CT—3 magnó deck 9 900 Technics RSM—205 magnó deck 9 500 SHARP FL 2607 számológép 11 900 CASIO HR—7 számológép 4 000 Részletes felvilágosítást az áruház műszaki osztályán adunk. VARJUK KEDVES VÁSÁRLÓINKAT! FÜZESABONY TömegtUntetés, amelyen Willy Brandt pártelnök szól a rakétatelepítésről (Fotó: MTI külföldi képszolgálat — KS)
