Népújság, 1984. szeptember (35. évfolyam, 205-230. szám)
1984-09-01 / 205. szám
6. KÖZMUVELODES — NÉPÚJSÁG, 1984. szeptember 1., szombat Megyénk legnagyobb könyvtára lesz 11/2. fl műveltség „fellegvára - közelről A nyitás után galéria lesz ezen a folyosón (Fotó: Szabó Sándor) A hányatott sorsú bibliotéka leendő otthonában Pelle Sándor igazgatóval a harmincöt esztendeje alapított városi-járási könyvtár nem éppen szívderítő krónikájának állomásait idézzük, abban a tudatban, hogy a hajdani nehézségeket szerencsére már csak vissza nem térő múltként emlegetjük. Mindig „megtűrtként” — Ennyi idő után először jutunk saját hajlékhoz. Korábban mindig albérletben szorongtunk. A legutóbb a Mátra Múzeumban, ahol mind az alkalmazottak, mind az olvasás barátai joggal panaszkodtak a szűkösségre, az állandó zsúfoltságra, a gazdag kínálat korszerű tálalásának hiányára. Kézikönyv, illetve zenei részlegről csak álmodozhattunk, irigyelve azokat az intézményeket, ahol ez az óhaj minden különösebb gond nélkül teljesült. A raktározási bajok is méltán aggasztottak valamennyiünket. A nem éppen örvendetes összképhez tartozik az is, hogy nemcsak városi feladatkört láttunk el, hanem hálózati jellegű teendőknek is eleget kellett tennünk, segítséget nyújtva, harminchárom községben tevékenykedő kollégáink munkájához. Azt hiszem, nem szükséges bizonygatni, hogy hátrányos helyzet volt ez. méghozzá a javából. ígéretes elképzelés Aztán megszületett á végleges megoldást ígérő ötlet. — A tanács adta ezt a patinás épületet, ahonnan kiköltöztek a kollégisták. Természetesen ennél sokkal többet tett, hiszen nem feledkezett meg a teljes renoválásról sem. Erre a célra nyolc és fél millió forintot áldozott. Az átalakítás, a tetőszerkezet cseréje az elmúlt év nyarán megkezdődött. A Mátravidéki Építő és Szakipari Szövetkezet munkásait az idén a Heves megyei Állami Építőipari Vállalat dolgozói váltották. Mi, március 27—28án jöttünk át ide, s azóta kollégáimmal együtt abban reménykedtünk, hogy a város felszabadulásának jubileuma tiszteletére megtörténhet az annyira óhajtott nyitás. Addig persze kényelmetlenségek sorával kell megbirkóznunk, de az ilyesmi vele jár az effajta akciókkal. A könyvbarátok természetesen nem maradtak olvasnivaló nélkül, ugyanis gyermekbibliotékánkban valamint a 80-as lakótelepen levő I-es számú fiókkönyvtárban szolgáljuk ki őket, méghozzá úgy. hogy ne érezzék az átmeneti időszak terheit. A mecénást szándékhoz még egy lelemény társult: — A Művelődésügyi Minisztérium könyvtárügyi osztálya és az Országos Széchényi Könyvtár főigazgatója — a városi vezetés egyetértésével — úgy határozott, hogy meglevő közművelődési állományunkhoz csatolja a kincsekben bővelkedő ferences anyagot. Az utóbbi szakmai felügyeletét továbbra is az OSZK látja el, a kezelést azonban ránk bízta. Ilyen jellegű „házasságra” még nem volt példa hazánkban. Így aztán nem csoda, ha helyben meglepetést keltett. Olyan rémhír is elterjedt, hogy a legritkább, a legértékesebb köteteket Budapestre szállítják. Nos, hadd oszlassam el ezt a téves hiedelmet: egyetlen kiadvány sem hagyja el a Mátra fővárosát. A két részleg közös igazgatás alatt működik, s a helyiségeket összekötő folyosót galériaként is hasznosítjuk majd. Hangsúlyozni szeretném — az esetleges félreértések elkerülése végett —. hogy ez a megoldás a nagyközönség számára rendkívül előnyös. A szerzetesek hagyatéka ezentúl múzeumi nyitva tartás szerint látogatható, azaz nemcsak hetente három alkalommal — összesen tíz- tizenkét órában —, mint korábban. Másképpen fogalmazva: közkinccsé lehet mindaz, ami eddig csak kevesek számára volt hozzáférhető. Ügy véljük: ez az információ nem kíván semmiféle kommentárt... Ezerhatszáz négyzetméter Túlzás nélkül állítjuk, hogy a birtokbavétel után ideális körülmények fogadják az ide betérőket, akik hamarosan a művelődés helyi „fellegvárának” nevezhetik majd a rendkívül tágas, kényelmes és minden igényt kielégítő intézményt. —Ezerhatszáz négyzet- méteres alapterületünkkel megyénk legnagyobb bibliotékájává válunk. Lesz fo- notékánk, kézikönyvtári részlegünk, hírlapolvasónk. Felszámolhatjuk két tápraktárunkat. azaz az egykori zsúfoltságot, az albérleti viszontagságokat csak rossz emlékként idézzük. Alkalmazottaink megfelelő irodákban munkálkodhatnak, nem kell nyolcuknak-tízük- nek egy helyiségben szoron- ganiuk. Az új, az épület stílusához idomuló berendezésekre, bútorokra 1,5 millió forintos támogatást kértünk az Országos Közművelődési Tanácstól, s bízunk abban, hogy meg is kapjuk ezt a summát. Elképzelhető, hogy a szükséges létszámfejlesztést is engedélyezi a megyei tanács, megteremtve annak anyagi fedezetét. Ha így történik, akkor semmi akadálya nem lesz annak, hogy sokrétűen gyümölcsöző érdemi tevékenység bontakozzék ki az ódon falak között, ahol a kolostorlakó és -építő elődök hagyatéka mindenkit hasznos ismeret- bővítésre sarkall majd. Csak az a kérdés, hogy mikortól ? Ez már a kivitelezőkön múlik. A városiak mindenesetre számítanak a pontosságra. az adott szó betartására. Kívánjuk: ne csalódjanak. .. (Vége) Pécsi István Kiváló terjesztő Könyvek az aktatáskában Közismert, hogy a művelődés, az olvasás esélyei az utóbbi időben romlottak. Sok időt rabol el az emberektől a kisvállalkozás, az autózás, a telek — hogy csak néhányat említsünk a különféle elfoglaltságok, szabad idős programok közül. — Szövetkezetünk dolgozói szeretnek olvasni! —állítja Zsuga Imre meós, az Egri Ruhaipari Szövetkezet pártalapszervezetének titkára. — Nem tartják haszontalan időtöltésnek az olvasásra fordított napi egy-két órát. Van olyan könyvbarát, aki évente ezer forintnál is többet költ a szép szóra. <Gárdonyi Géza szerint: ,,Minden jó könyv egy-egy tanítója a nemzetnek”. Nem mindegy tehát, hogy az olvasó mikor és hogyan jut el az olvasás gyönyörűségéhez. Ehhez nyújtanak segítséget a könyvterjesztők. A szövetkezetnél tavaly nagyobb értékű politikai könyv fogyott el, mint szép- irodalmi alkotás. Hogyan lehetséges ez? — kérdezem. — Dolgozóinkat most a korábbinál is jobban foglalkoztatják kül- és belpolitikai események, a gazdálkodás, a gazdaságirányítás kérdései. Nem elégszenek meg csupán a napi sajtóból szerzett információkkal, hanem az összefüggésekre, a háttérmagyarázatokra is kíváncsiak. Főleg ezért kapósak a politikai témájú kiadványok és folyóiratok. A könyvekből származó bevétel nálunk tavaly meghaladta a 88 ezer forintot — válaszolja a kitüntetett propagandista. — Melyek a legkeresettebb könyvek? — A Ki-Kicsoda?, a Titkos Napló, a Világtörténeti Enciklopédia. Népszerű egyebek között az Universum- sorozat és a Politikai Kislexikon. Keresettek az államférfiak cikkgyűjteményei, a klasszikusok alkotásai. A nagy politikai műveltséget igénylő könyveket természetesen nehezebb eladni, mint a könnyebb faj- súlyúakat... — Hogyan toborozza a vásárlókat? — Huszonnégy éve, hogy velük dolgozom. Gazdasági beosztásom, pártmegbízatásom is olyan, hogy járom az üzemeket, a szövetkezet területét. És ilyenkor szólok, beszélek az emberekkel. Elmondom, hogy megjött a várt kötet, vagy ilyen és ilyen könyvek érkeznek majd. A beszélgetésnek mindig megvan az eredménye. — Miként jutnak el a könyvek az olvasóhoz? — Telerakom a táskámat frissen kapott példányokkal és a vásárlók elé teszem. Én általában hagyom, hogy mindenki kedvére válogathasson. Aztán ajánlok nekik mást is. Néha csak felhívom a figyelmüket, hogy most ezt, vagy azt vegyék. Nézegessék, olvassanak bele, s ha kedvük tartja, adok legközelebb hasonlót. Megkérdezem, hogy tetszett-e az elvitt kötet? Az üzemben becsületkasz- szát nyitott, rábízza a vásárlókra, hogy mennyi idő múlva fizessék ki a részleteket. Még sohasem érte csalódás, a könyvek árát az utolsó fillérig mindenki pontosan kifizeti. — Van-e lényeges változás az utóbbi időben a könyvterjesztői munkában? A fiatalokat nehezebb rábírni a politikai könyvek vásárlására, ök a lexikonokat, a dokumentumokat tartalmazó kiadványokat szívesebben vásárolják, mint az élet, a társadalom kérdéseit magyarázó könyveket. De a fiatal párttagok készséggel segítenek a könyvterjesztői munkában is. Az év eddig eltelt hónapjaiban sok-sok politikai témájú könyv talált gazdára a szövetkezetben. Ha újdonság érkezik, szinte még aznap elkapkodják. S ez nagyon jó dolog. Mert azt bizonyítja: itt valóban szeretik a könyveket. Mika István Adamecz Kálmán: Átütő siker Még pár évvel ezelőtt levelet kaptam az egyik nagy baromfiipari vállalattól, amelyben ez állt: Mester! Vállalatunknál bevezettük a literatúrterápiát. Negyed tízkor és háromnegyed kettőkor rövid felolvasást tartunk a termelékenység javítása érdekében. Közöljük önnel, hogy az ön művei rendelkeznek a legjobb gazdasági mutatókkal. Írásai nyugtatólag hatnak a japán kakasokra, sőt, még az öregebb tyúkok is összeszedték magukat, és fénykorukra emlékeztetőén tojnak. Kollektívánk nagy hálával tartozik önnek, ezért kérjük, fogadja el író—olvasóé találkozóra szóló meghívásunkat. Vonatjegyet másodosztályig, vendéglőt negyedosztályig térítünk. Érkezési szándékát szíveskedjék jelezni. , Elvtársi kézszorítással: Leghorn Emil, a termelési osztály vezetője. Hát mégsem volt hiába! Alkalmazott irodalom! Ez már valami! Ezek után még a természettudósok és a közgazdászok sem szólhatnak egy rossz szót sem az irodalomra. Lázas igyekezetünk végre eredménnyel járt! Mi sem természetesebb, elővettem a kispárnámat, rögtön tollat ragadtam, és válaszoltam: Drága olvasóim! Meghatódva tartom kezemben őszinte soraikat. Az már, azt hiszem, jelent valamit, ha az egyébként oly megközelíthetetlen baromfiipar küldi el nekem üzenetét. Megyek, persze, hogy megyek, valósággal röpülök. Február 7-én érkezem a lassított személlyel. Irodalmi üdvözlettel: stb., stb. Mindez január végén történt. Február 2-án, legnagyobb örömömre, újabb levél érkezett a vállalattól: Kedves Mester! Visszaigazolását köszönettel iktattuk. Kérjük, nyugtasson meg bennünket, megkapta-e levelére küldött válaszunkat? Az egész kollektíva nevében: stb., stb. Természetesen, késedelem nélkül válaszoltam, és megírtam, hogy kézhez kaptam a visszaigazolásomra küldött választ, de az idő ilyetén való előrehaladásával, a biztos egyeztetés érdekében legkorábban csak február 12- én mehetek ... stb. Üjabb levelemre is válaszoltak, amiről én is hasonlóképpen írásban nyugtattam meg őket. Így telt el néhány levélváltás a lehető legudvariasabb hangnemben egészen május 9-ig, amikor a következő levelet kaptam: Tisztelt Író elvtárs! Sajnálattal közöljük, hogy termékszerkezetünket átalakítottuk, az élő szárnyas előállításáról áttértünk a mesterséges baromfihús gyártására, melynek során az ön írásai, legnagyobb fájdalmunkra, nem hozták meg a várt eredményt, és vállalatunk a deficitből még Budapest—Kőbánya-hizlaló között sem tudná fedezni az ön vonatjegyét. Elnézését kérjük, és maradunk tisztelettel: Leghornné Sajkovics Etel, a porhintési osztály vezetője Az ötvennegyedik Hajdufy Miklós nemrég fejezte be ötvennegyedik filmjét. A rendező számos sikeres alkotást mondhat magáénak. Monte-Carlóban 1968-ban Arany Nimfa díjat nyert. A veszprémi tévéfesztiválokon éveken át az élvonalban állt filmjeivel. Fődíjat kapott a Széchenyi meggyilkoltatása, majd a Kiálts, város! című filmjeiért. A kritikusok díját nyerte el néhány éve A Rókus templom harangjai, később a Közjáték Vichyben című munkájáért. Most pedig elkészült az új mű. Saul Levitt Parancsra tettem című írását filmesítette meg. A történet Washingtonban játszódik. Az Észak és Dél közti háború végén összeül a győztes hadsereg törvényszéke, hogy kivizsgálja a déliek egyik fogolytáborát irányító parancsnok ügyét. A táborban az embertelen körülmények és a bánásmód miatt tucatjával pusztultak a foglyok. A védelem és a vádlott legfőbb érvelése: minden lépés parancsra történt.. . — Saul Levitt amerikai haditudósítóként részt vett a második világháborúban. Tanúja a nürnbergi pernek. Élményei, tapasztalatai arra késztették, hogy megírja a Parancsra tettem című művét — mondja Hajdufy Miklós rendező. — Ezt a drámát a hatvanas években már bemutatta a Thália Színház. Úgy érzem, ma a téma aktuálisabb, mint valaha, hiszen növekszik a háborús veszély. A film mindvégig a tárgyalásról szól, melynek valódi főszereplője a védőügyvéd és az ügyész. Az ügyészt Szakácsi Sándor alakítja, a védő Kern András, a vádlottat Andorai Péter formálja meg. Egyszerű, pátosz nélküli a tárgyalás hangvétele. Hiányoznak a nagy és hatásos szónoklatok. Természetességre törekedtünk. A szereplők egymás szavába vágva érvelnek, állítanak-tagadnak, és nem végszóra beszélnek. — Milyen nézetek csapnak össze ebben a filmben? — A védő azzal érvel, hogy nincs olyan hadsereg, amelyben a parancsot meg lehet tagadni és minden társadalomban engedelmeskedni kell a törvénynek. Az ügyvéd azonban morális alapokon a magasabb erkölcsiség nevében bírálja a vádlott cselekedetét. Ugyanezzel a problémával foglalkozott Szophoklész az Antigonéban, hiszen a törvény szerint Antigoné nem temetheti el testvérét, ám mégis megteszi. A kérdés azóta is ugyanaz. Mikor tisztességes az ember? Akkor, ha megtagadja a parancsot, vagy akkor, ha engedelmeskedik. — Kiderül-e a rendező állásfoglalása, szándéka a műben? — Kezdettől fogva az íróval azonosulok, gondolatait, érzéseit tolmácsolom, közvetítem. De a feltett kérdére mindenki saját lelkiismerete, erkölcsi tartása, hitvallása szerint cselekedeteivel adja meg a választ. — Eddigi munkái döntően történelmi tárgyúak és most ismét egy történelmi téma. — Úgy gondolom, a történelem a legjobb dramaturg. Kialakítja a legtökéletesebb, feszültséggel teli drámák sokaságát. Korábbi filmjeimben főként magyar eseményekkel foglalkoztam. És nemcsak azért tettem ezt, mert a múltról könnyebb beszélni, mint a jelenről, hanem elsősorban azért, mert amelyik nemzet nem ismeri a múltját, az nehezen igazodik el a jelenben és nem lehet jövője sem. — Mi lesz a következő film? — Már elkészült a forgatókönyv, de még jóváhagyásra vár. Ez a történet 1849-ben, két héttel a világosi fegyverletétel előtt játszódik, magánszférában. Háttér a történelem. De egyelőre erről nem szeretnék többet elárulni. Cs. I. Pelle Sándor
