Népújság, 1984. szeptember (35. évfolyam, 205-230. szám)
1984-09-23 / 224. szám
AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Haszonlesők...? Csak semmi háborgás, te is az vagy! — vágta szemembe barátom meglehetősen hevessé vált vitánk során, amikor is, mint már annyiszor, a PÉNZ volt a téma. Igen, így nagy betűvel, a PÉNZ, s ennek kapcsán a pénzhajhászók, a haszonlesők. Vagyis azok, akiket megvetni, elítélni lényegében már apró gyermekkorunkban megtanulunk, akiket inkább többé, mint kevésbé utálunk is, és akiktől a lehető legteljesebb mértékben elhatároljuk magunkat. Talán nem túlzás azt mondani: az emberiség jelentős, túlnyomó részére jellemző az ellenérzés azokkal szemben, akik a haszonlesők kategóriájába tartoznak. Így volt ez már nagyapáink, s — bizonnyal — az ő nagyapáik idejében, és nagyon sok szempontból így van ez ma is. Igen, így igaz, jóllehet, a száz esztendővel ezelőtti igazság — nem azonos a maival. Ne tagadjuk: az anyagiasság korunkban — immár a XXI. század küszöbén! — sem tartozik az éppenséggel pozitívnak minősíthető tulajdonságok közé. S hogy jogosan nem, arra megannyi — valóban visz- szataszító — példát tudunk. Mégis látnunk kell: sok módosulás történt az elmúlt egy-két emberöltő során, eme sarkalatos kérdés megítélésében. Ma már nem etethetjük gyerekeinket — sem egymást, sem magunkat — „magasztos” malasztokkal, mikor is kenyér kell, hús, tej, főzelék és ruha. és lakás és autó és... és... és... És igen, mindezek megteremtésének alapja, az a szörnyű, az a rettenetes, az az oly annyira elítélendő, az a — PÉNZ! A pénz, amelynek a marxista — és a klasszikus — közgazdaságtanból öt funkcióját tanultuk, s tanítják immár szigorúan materialista alapokon, s amelyből — úgy tűnik — még mindig gyatra a felkészültségünk. Nehezen emészthetjük meg az egésznek lényegéből fakadó egyik, talán legalapvetőbb tulajdonságát, hogy a nagy pénz kicsiket is naggyá tehet, de hiányában kis semmikké silányodnak sokszor azok, akik erőben, tudásban, akarásban s emberségben nagyok. Mégsem mondhatjuk, hogy mindenek előtt torzító, elembertelenítő hatá- ; sa lenne a pénznek. Hiszen mint az egészen kicsiny, mind a jelentőségében óriás alkotások megvalósításának egyik elengedhetetlen , feltétele, eszköze. Ezért nem ítélhető el, hanem természetes minden munkánkban, ha — mintegy alapul újabb feladataink majdani megoldásához — keressük a hasznot. A tisztességeset. Ez esetben — de csak is ebben! — emelt fővel viselhetjük bélyegét — a „haszonlesésnek”. B. Kun Tibor A térítésmentes áldozathozatal közüggyé vált Véradó konferencia Egerben A III. megyei véradó konferencián — amelyet szombaton Egerben, a Helyőrségi Művelődési Otthonban rendeztek. — Gere István, a megyei Vöröskereszt vezetőségének alelnöke köszöntötte a résztvevőket, köztük Kovács Józsefet, a megyei pártbizottság munkatársát és Szántó Mártont, a KISZ Heves megyei Bizottságának titkárát. Jónás Zoltán szavalata és az Egri Kamarazenekar műsora után a korszerű vérellátásról, a kórházakban folyó hemoterápiás módszerekről, a gyógyító munka eddigi eredményeiről és jövőbeni feladatairól dr. Molnár Miklós, a Heves megyei Vértranszfúziós Állomás főorvosa szólt. Elmondta, hogy szűkebb hazánkban 1952-ben, mégpedig az egri kórházban létesítettek ilyen állomást, és 1961-ben a Magyar Nemzeti Bank egri fiókjának dolgozói adtak először térítés nélkül vért. A Vöröskereszt irányító, felvilágosító és propaganda tevékenysége nyomán ma már tízezrek járulnak hozzá önzetlenül embertársaik gyógyításához, nem egyszer megmentéséhez. Említést tett továbbá a véradás különleges, de ugyanakkor nélkülözhetetlen formájáról a p lazmaferezisről, melynek lényege, hogy a donortól nyert vérből a plazmát centrifugálással elválasztják, a vér többi alkotó részét visszaömlesztik a véradó keringésébe. Az emberek egészségéért folytatott erőfeszítésben az egyes intézetek nincsenek egyedül, szükség esetén más megyék állomásaitól kapnak segítséget. A Magyar Vöröskereszt V. és VI. kongresszusa határozatainak végrehajtásáról, a véradás tervezésének és szervezésének tapasztalatairól Mihály Gyula, megyei vöröskeresztes titkár tájékoztatta a hallgatóságot. Beszámolójában megemlítette, hogy a térítésmentes véradómozgalom Hevesben is közüggyé vált. Az egymásért érzett felelősséget példázza a véradók nagy tábora és a Vöröskereszt- hivatásos munkatársai mellett az a sok száz társadalmi aktíva, akik ezt a nem könnyű, de nemes feladatot végzik. Megjegyezte: örvendetes, hogy megyénkben a legtöbb munkahelyen már a vezetők a donorokat nemcsak erkölcsi, hanem anyagi elismerésben is részesítik. Ezt követően dr. Boné Júlia, a Magyar Vöröskereszt Országos Vezetőségének tagja kitüntetéseket és emlékplaketteket adott át a mozgalom legkiválóbbjainak. A Véradó mozgalomért emlékplakettet a horti községi alapszervezet vezetősége, míg a Véradás Szervezéséért elnevezésűt a feldebrői Kiss János és a váraszói Pál Károly kapta. Kiváló Véradó kitüntetésben részesült a százkétszeres ostoro- si donor: Bolla Károly. A Kiváló Véradó Szervező kitüntetést Cserkuti István (Boldog), Csillag Béla (Pé- tervására), Fülöp Sándorné (Eger), Hermész Mátyásné (Gyöngyös), Ivicz Mária (Füzesabony), Kiss Mihályné (Eger) és Tóth Sándor (Eger) vette át. Emlékplakettel 19, míg oklevéllel 15 véradót és aktívát jutalmaztak, melyeket dr. Gyet- vai Gyula, a megyei Vörös- kereszt vezetőségi tagja nyújtott át. A III. megyei véradó konferencia hozzászólásokkal ért véget. Deák János, a hatvani kórház gazdasági igazgatója a városukban és a környező községükben levő úgynevezett készenléti brigádokról beszélt. Valamennyien szükség esetén éjjel-nappal rendelkezésre állnak. Sokszor nincs idő a behívásra, ilyenkor lép „akcióba” a kórház készenléti „stábja”, melynek tagjai főorvosok,, ápolók, asszisztensek és az intézmény különböző területein dolgozók. És hogy mit jelentett és mit jelent a véradó mozgalom az elmúlt évtizedekben és napjainkban, Deák János így fogalmazta meg: „Jelenti a békét, mindennapi építőmunkánkban a humanizmust, a szolidaritást és az életet mindazoknak, akik a véradók áldozatkészsége által gyógyulnak meg, kapnak erőre, s lesznek újra egészségesek. Szüle Rita Dr. Molnár Miklós beszámolóját tartja (Fotó: Perl Márton) Felszabadulási ünnepség Battonyán Battonyán a felszabadulás 40. évfordulója alkalmából ünnepség kezdődött. A zászlódíszbe öltözött nagyközség főterén lévő felszabadulási emlékmű előtt néhány perccel 10 óra előtt a magyar—román határtól elindult hálastaféta fáklyájával meggyújtották az emléklángot, majd a magyar és szovjet himnusz hangzott fel. Ezt követően Szabó Miklós, az MSZMP Békés megyei Bizottságának első titkára mondott ünnepi köszöntőt. Üdvözölte az ünnepség résztvevőit, közöttük Méhes Lajost, az MSZMP Politikai Bizottságának tagját, a SZOT főtitkárát és Vlagyimir Bazovszkijt, a Szovjetunió budapesti nagykövetét. Köszöntötte Filip Kivát, a felszabadító szovjet hadsereg 18. páncélos hadtest felderítő egységének volt parancsnokát. Békés megye szovjet testvérterületének veteránküldöttségét, valamint politikai és társadalmi életünk képviselőit. Ezután került sor Méhes Lajos ünnepi beszédére. (MTI) Közlemény a KGST V. B. üléséről Szeptember 19—21-én, Moszkvában megtartotta 111. ülését a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának Végrehajtó Bizottsága. A Végrehajtó Bizottság megvitatta a KGST-tagor- szágok ez év júniusi, felső szintű gazdasági értekezletén hozott határozatok végrehajtásával kapcsolatos kérdéseket. Áttekintette a KGST 39. ülésszaka elé kerülő anyagokat, köztük az 1986—1990-es népgazdasági tervek koordinációjáról szóló információt, az energetikai, üzemanyag- és nyers- anyagtermelési együttműködés hosszú távú komplex intézkedéseit, a KGSÍ-n belül folytatott sokoldalú együttműködés és tevékenység szervezeti tökéletesítésének irányait. A Végrehajtó Bizottság megemlékezett annak az egyezménynek a 20. évfordulójáról, amelynek értelmében Jugoszlávia részt vesz a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa szerveinek munkájában. A Végrehajtó Bizottság megállapította, hogy Jugoszlávia és a KGST-országok gazdasági és tudományos-műszaki szervei között sikeresen fejlődik a sokoldalú, kölcsönösen előnyös gazdasági és tudományos—műszaki együttműködés. Hangsúlyozta, hogy ennek az együttműködésnek, amely elősegíti a benne részt vevő országok gazdasági növekedését, még széles körű fejlődési lehetőségei vannak. A Végrehajtó Bizottság munkáját a barátság és az elvtársi együttműködés légköre jellemezte. Négy város, húsz község Októberben: népszámlálás Heves megyében is A Központi Statisztikai Hivatal, a Minisztertanács felhatalmazása alapján, az október 1-i állapotnak megfelelően kis népszámlálást, úgynevezett mikrocen- zust hajt végre. A múltban — egészen az 1960-as évekig — a népességben végbemenő változások felmérésére elegendő volt a minden tizedik évben megtartott népszámlálás. Korunkban azonban, amikor a társadalmi-gazdasági fejlődés nagymértékben felgyorsult, szűk. séges a régebbinél kisebb időközökben rögzíteni egye. bek mellett a népesség iskolázottsági színvonalában, foglalkozási összetételében, lakásviszonyaiban, a csa- ládok-háztartások szerkezetében bekövetkezett változásokat. Az októberben sorra kerülő mikrocenzust az is időszerűvé teszi, hogy a társadalmi-gazdasági élet fejlődésének nyomonkövetése, a különböző társadalom-, illetve szociálpolitikai intézkedések előkészítése, a VII. ötéves terv kidolgozása, valamint a sokrétű tervező és kutató munka mind több olyan információt igényel, amely csak közvetlenül a lakosságtól szerezhető be. Ezúttal hazánkban negyedik alkalommal kerül sor szűkkörű, a népesség mindössze két százalékára kiterjedő adatfelvételre. Ez alkalommal a nyugdíjasok, a nyugdíjas korúak életkörülményeit, tevékenységét, egészségi állapotát, rokoni kapcsolatait, ellátásuk módját vizsgálják meg. Arra is kíváncsiak, hogy miként alakul á 15—55 éves nők termékenysége, valamint ez utóbbihoz kapcsolódóan a 14 éves és fiatalabb gyermekek napközi ellátását is tudakolják. A felvételek célja egyrészt a népesség jelentős részét képező nyugdíjasok, nyugdíjas korúak életmódjának, életvitelének feltárása, illetve életkörülményeik részletes megismerése, másrészt a születések alakulásának feltárása, összefüggésben az ehhez szorosan kapcsolódó gyermekelhelyezés! problémakör vizsgálatával. A kis népszámlálást a Központi Statisztikai Hivatal hajtja végre, a felvételt a megyei igazgatóságok szervezik. Az előkészületekkel kapcsolatban dr. Miklós Endre, a KSH Heves megyei Igazgatóságának vezetője ér- delődésünkre elmondta, hogy szűkebb hazánkban az összeírásra kijelölt lakások, háztartások matematikai módszerrel, mechanikus úton véletlenszerűen kerültek kiválasztásra. Megyénkben a számítógépes kijelölés alapján 2600 otthonban mintegy nyolcezer személy adatait rögzítik a statisztikai hivatal összeírói a négy városban valamint húsz községben. Az összeírás nyomtatványait a hivatal munkatársai töltik ki. A tudomásukra jutott adatokat szigorú titokként kezelik, amelyeket személytelenül, összesített formában tárolnak. Ezúton is kérik azokat a családokat, illetve lakosokat, akik a véletlenszerű kiválasztás alapján kijelölésre kerültek, hogy segítsék az összeírok, illetve ezen keresztül a statisztikai hivatal munkáját. Lakossági összeírásra az alábbi településeken kerül sor: Adócsőn, Besenyőtelken, Bükkszenter- zsébeten, Erken, Füzesabonyban, Gyöngyöshalászon, Gyöngyössolymoson, Heves- vezekényen, Karácsondon, Lőrinciben, Markazon, Mikó- falván, Poroszlón, Sarudon, Zagyvaszántón, Zárónkon, Egerben, Gyöngyösön, Hatvanban, Hevesen. Úgynevezett intézeti összeírás lesz Bélapátfalván, Mónosbélben, Pétervásárán és Visontán. Mentusz Károly
