Népújság, 1984. szeptember (35. évfolyam, 205-230. szám)
1984-09-21 / 222. szám
3 NSPÜJSAG, 1984. szeptember 21., péntek Kétszázezres tartalék Azt mondják az Állami Bér és Munkaügyi Hivatalban, hogy az egyes területeken jellemző munkaerő- hiány már oly mértékű, hogy az úgynevezett célzott bérintézkedések sem segítenek. Való igaz, hogy a vállalati munkaerőgazdálkodás változatlan vezérmotívuma: embert és embert, minél többet, mert nem tudni, hogy a ma hasznavehetetlen emberekre holnap nem lesz-e szükség? Igaz, a legújabb munkaügyi elemzések szerint valamelyes erősödött a nagyipar létszámmegtartó képessége: az év végéig a tervezettnél kisebb mértékű létszámcsökkenés várható az iparban és az építőiparban, de az általános létszámhiány miatti sirámok aligha csendesülnek majd. A munkaerő iránti éhség csillapíthatatlan, s ennek csak részben oka az alkalmazott beruházáspolitika. A másik ok, hogy a vállalatok bizalmatlanok minden olyan intézkedés állandóságával szemben, amely a racionálisabb munkaerő-gazdálkodás feltétel- rendszerét szolgálja. A munkaerőmozgást változatlanul a spontaneitás jellemzi: a munkavállalói kezdeményezés helyébe csak elvétve lép a munkáltatói kezdeményezés, vagyis ritka eset, hogy a vállalatok közötti létszámátcsoportosítás — jogilag biztosított — módszerét választják a munkáltatók. Aligha kényelmességből- Ismétlem: bizalmatlanságból, hisz az elmúlt években annyi egymásnak ellentmondó szabályozáshoz voltak kénytelenek alkalmazkodni. Nem élnek a munkaerőkölcsönzés lehetőségeivel sem, mert mit lehessen tudni. az általuk ideiglenesen kölcsönadott emberük visz- szatér-e majd az eredeti munkahelyére? Semmi jele annak, hogy a hiányzó munkaerő pótlása érdekében különös figyelemmel kísérnék a belső létszámtartalékak felszabadítását és hasznosítási lehetőségeit; a veszteségidők csökkentését, illetve a munkaszervezés javítását. Vagyis semmi jele a munkaerőgazdálkodás intentzív módszereinek (miért is lenne, ha egyszer a vállalatok és a szövetkezetek — lényegében a mai napig is — az extenzív gazdálkodási módszerekhez szoktak, mert ehhez szoktatták őket?) Változatlanul kedvelt „létszámpótló” módszerek közé tartoznak viszont a nagy arányú túlóráztatások, a mellékállásban történő foglalkoztatások, illetve a vállalati gazdasági munkaközösségek szervezése. Az utóbbi módszernél érdemes kissé elidőzni, már elöljáróban is nyomatékosan hangsúlyozva, hogy távol áll tőlünk a vgmk- mozgalom elleni — akárcsak legenyhébb színezetű — támadás. Már csak azért is, mert általánosítható tapasztalat, hogy a vgmk-k munkája többnyire jól szervezett, s teljesítményeik — a főműszakhoz viszonyítva — magasabbak. Szembeötlő ez azért is, mert a vgmk- tagok jórészt az alaptevékenységgel azonos munkát végeznek, tehát maguk bizonyítják a főmunkaidőben végzett munka szervezetlenségét. Ám egyre jellemzőbb, hogy a vgmk-mozga- lom kiterjesztésével a vállalatok olyan létszámhiányt is csökkentének, amely a legegyszerűbb szervezési intézkedésekkel is enyhíthető lenne. Ilyen körülmények között pedig a vgm-k egyébként jól szervezett és valóban hatékony munkájának eredményé végül is elveszhet az általános vállalati szervezetlenségben. S ami még ennél is aggasztóbb: a munkaidőalapot lényegében extenzív módon bővítő vgmk-vállalkozás elodázhatja — s ki tudja meddig — a munkaerő racionális foglalkoztatásával kapcsolatos tennivalók él- yégzését. Hadd ismételjem: mindez nem a vgm-ek létének és működésének megkérdőjelezése, inkább csak annak felvillantása, hogy a vállalati gazdasági munkaközösségek összes előnyei és erényei aligha fedhetik el a vállalati gazdálkodás — jelesül a munkaerő-gazdálkodás — megannyi gondját, baját. De miért a munkaerő-gaz^ dálkodási csődtömeg? Miért, hogy el kell ismerni — hivatalos dokumentumban! — hogy ha az évközi munkateljesítmények elérnék az általában jellemző novemberi, decemberi átlagot, akkor az ipar tavaly 200 ezerrel kevesebb emberrel is elboldogult volna? Miért nem mondhattak le erről a kétszázezres munkavállalói seregről? Mert semmi nem kényszeríti őket erre, s kényszer híján ugyan miért lenne ez gazdálkodói érdek? A munkaerő olcsó, sokkal olcsóbb, mint a gépi technika. (Nem véletlen, hogy közönséges anyagmozgatással még mindig több mint 700 ezren foglalkoznak.) A létszámcsökkentésből származó bérmegtakarítás fel- használásának lehetősége sem késztette a vállalatokat jelentősebb elbocsátásokra, illetve átcsoportosításokra. (Úgy hírlijt: ez is fölismert igazság, s a keresetszabályozás várható módosítása ezen is radikálisan változtat.) A jórészt önköltségtípusú ár pedig eleve alkalmatlan a teljesítménykényszer fokozására, és így a létszámgazdálkodás komolyabb racionalizálására. Jelenleg itt tartunk. Az ebből fakadó feszültségeket ismeri a gazdaságirányítás is. s a soron következő szabályozó-módosítások során vélhetően erre is ügyel. Vértes Csaba GYŐRBEN Épül az új kekszüzem Finiséhez érkezett a VI. ötéves terv legnagyobb édesipari beruházása, a győri kekszüzem építése. ,A 440 millió forintos beruházás ki vitelezőinek időelőnyük van a tervhez képest: az épület készen van, már a belső szereléseket végzik. Az új üzem megépítésével döntően megjavul a ha- rad kekszellátás és számos új termék is forgalomba kerül. Többek között az eddig importált sajtos kekszek ké. szítésére is berendezkednek. A fejlesztés arányaira jellemző, hogy jelenleg hazánkban 6500 tonna kekszet gyártanák évente. A győri beruházás megvalósulása után viszont 12 ezer 500 tonnát. A most épülő, lényegében teljesen új kekszgyár korszerű berendezései kevesebb szennyező anyagot juttatnak a levegőbe és a gépek zaja is lényegesen kisebb lesz. Az új üzemet 1985 nyarán avatják, de né. hány egység már korábban megkezdi a termelést. PANNONVIN Cégkeresztelő Pécsett Zajártalom-vizsgálat a városi közlekedésben Új cégnevet vett fel a Pécs székhelyű borgazdasági kombi nát: Pannonvin lett a neve. Az új névvel a hazai és külföldi fogyasztók számára egyaránt azt akarják jelezni, hogy a Dunántúlon — az ősi Pannóniában — termelt borokról van szó. A Pannonvin tehát minőségi márkanév is, híres történelmi borvidékeink termékeinek védjegye. Korábban Villány—Mecsek- alji Borgazdasági Kombinát volt a vállalat neve; hosszú, nehézkes, külföldi számára szinte kiejthetetlen és leírhatatlan volt. S ráadásul nem is a valóságot fejezte ki, hiszen a kombinát nemcsak a villányi és a mecseki szőlők borait vásárolja, forgalmazza, hanem az egész Dél-Dunántúlét, azaz Baranya, Somogy, Tolna és Zala borait is. A névváltozás összefügg azzal, hogy a pécsi kombinát erőteljes piackutatásba kezdett külföldön, aminek eredményeként újabb és újabb országokban sikerült megvetnie a lábát. A legújabb piac: az Egyesült Államok, ahova vörös bort szállít. Ez az első tengerentúli szállítása a pécsi vállalatnak. A hamarosan megnyíló müncheni élelmiszeripari kiállításon is már a Pannonvin néven szerepelnek a Dél- Dunántúlról származó borok. A Pannonvin termékei jelenleg hét országba jutnak el, s a jelek szerint az eddigi legnagyobb exportját bonyolítja le az idén a vállalat. összesen 40 ezer hektoliter palackos és 30 ezer hektoliter hordós bort, valamint 7 millió palack pezsgőt szállít külföldre az év folyamán. A pezsgőexport például az elmúlt három év alatt kereken megháromszorozódott. Az Autóipari Kutató Intézet akusztikai osztályán rendszeresen foglalkoznak a gépjárművek zajának lehetőségek szerinti gazdaságos csökkentésével. Kiemelt feladat a városi tömegközlekedést szolgáló motorok vizsgálata és az autóbuszok utasterében keletkező zaj csökkentése — a gyalogosok és az utasok érdekében. Műszeres vizsgálat az utastérben Zajszintmérés az utcán (MTI fotó: Balaton József felvétele — KS) Ha átutalják a fizetést... Az OTP és a vállalatok kapcsolata Kétezernél több dolgozót érint megyénkben az a sajátos kapcsolat, amely az OTP fiókjai és hetvenkilenc üzem, vállalat, szövetkezet között alakult ki. A doLgozók javát szolgáló együttműködés, két esztendővel ezelőtt kezdődött, amikor lehetőség nyílt arra hogy a lakosság és a tanácsok banikja, az OTP — hasonlóan, mint egy családi háztartásban — kezelje a vállalati ügyfelek pénzét. Ez a családi „kassza” ehben az esetben — mint azt a pénzintézet illetékeseitől megtudtok — az immár sikert aratott átutalási betétszámlára épül. Ebből egyébként a megyében nyolc és fél ezret tartanak számon. Az OTP és a vállalatok, munkahelyek alkalmazottai egy megbízás alapján utaltathatják át a fizetésüket — vagy annak egy részét — a már említett betétszámlájukra: megadva, hogy arról milyen kifizetéseket teljesíthet a fiók. A pénzintézet újabb szolgáltatásáról az egyes munkahelyek bér- számfejtői, valamint a megyében működő OTP-fiókok adnak részletes felvilágosítást. Különösen azoknak éri meg ez az ügyintézési — s egyben takarékossági — forma, akiknek egyszerre több helyre kell fizetniük, s a különböző szolgáltató válla, latok, vagy a postahivatalok távol esnek a munka- illetve a lakóhelytől. Az eddigi vállalati bérügyi tapasztalatok viszont azt igazolják, hogy a pénzintézettel kialakult együttműködés nyomán egyszerűbbé, gyorsabbá vált a fizetésekkel kapcsolatos ügyintézés. Látogatóban Nyugat-Európában IV 3. Legenda a champagnei pezsgőről Franciaország szivéhez, Párizshoz köze!, a fő iparvidék szomszédságában van Champagne, amelynek földjei a szőlőművelésnek kedveznek. Amint az utazót lép- ten-nyomon néhai nagy csaták emlékei állítják meg, odébb vagy éppen közben is a helybeliek szívesen büszkélkednek a legnemesebb nedűket adó lankákkal. Reims és Epernay föld alatti pincéi ugyanis sokmillió pezsgőpalackot rejtenek. Törpeszőlők között Ezen a jellegzetes francia tájon bámulatos rendben sorakoznak a különös törpeszőlők. Az erre látogató idegen úton-útfélen hallja: „Az egyedüli igaz pezsgő” dicséretét és történetét, amelyet kivételes ízével, zamatéval magyaráznak. Persze üzleti érdekből is hangoztatják, hogy csak az a pezsgő, amely Champagneból jön. Bár a franciákon kívül a szovjetek, az amerikaiak és a spanyolok is gyártanak számos kitűnő fajtát, de az ittenit minőségben még nem sikerült felülmúlniuk. A hangulatos Reims belvárosában az üzletek között mindenütt találni pezsgőszalonokat, ahol a kirakatokban díszes palackok jelzik a különleges árut. Gyakran a boltok bejárata előtt is szinte fél embernyi nagyságú üvegek hívják fel a járókelők figyelmét a pezsgővásárlásra. Nem véletlen ez a nagyszabású reklámozás, hiszen az évente termelt 50— 60 millió palack ízes nedűnek csaknem harmada busás haszonnal talál gazdára külföldön, főleg a Német Szövetségi Köztársaságban, az Egyesült Államokban és Belgiumban. Az itteni pincékben úgy mondják, több millió üveg fekszik az értékes itallal töltve. Ezen a tájon 15 ezer hektáron termelik azt a három szőlőfajtát, amelyekből a pezsgőt készítik. Nevezetesen a kék Pinot Noirt és Menniert, valamint az itthon is termelt jó minőségű fehér Chardonnay-t. A pincék mélyén a gyors- és szakszerű préselés révén fehér mustot nyernek, tehát a pezsgő is fehér. Azt hirdetik, hogy azért a legjobb, az „egyetlen” a champagnei a világon, mert ennek a vidéknek kivételesen jó mészköves a földje és kivételes a klímája, mivel itt keveredik egymással az atlanti és a kontinentális időjárás. Persze kivételes az említett három szőlőfajta is tulajdonságai révén, miután az elmúlt kétezer év alatt .alkalmazkodott a helyi adottságokhoz. Nem kevésbé egyedi az a munkamódszer, ahogy a pezsgőt készítik, érlelik. A vidék néhány ipari tevékenysége, így a palack-, a papír- és a parafadugó-gyártás szervesen kapcsolódik a pezsgőkészítéshez. Bámulatos ügyességgel Noha, Champagne fővárosa Reims, a valamikor királyi koronázó város, amely gazdag látnivalóival és kereskedelmi forgalmával erőteljesen vonzza az idegeneket, a pezsgőgyártás központja mégis a közeli Épernay. Az alig több mint harmincezer lakosú település polgárai közül legtöbben ma is a habzó italnak köszönhetik a mindennapit, főleg, akik a föld alatti óriási érlelő pincékben dolgoznak. Számos nagy hírű pezsgőgyárat találni itt, mint a Moet et Chandon-t, vagy a Mercier-t, ahol végigkísérhető a készítési folyamat valamennyi fázisa. Ennek talán a legérdekesebb része az úgynevezett „mozgatás”, amelynek lényege az, hogy a ferdén elhelyezet palackokat a munkások bámulatos ügyességgel, alig észrevehetően megrázzák, hogy a később eltávolítan- dó üledék a dugón egyenletesen lerakodjon. Épernaytól nem messze találni Hautvillerst, a nemes nedű feltalálásának színhelyét, amelyet szívesen látogatnak a turisták. Valaha itt állott az a bencés apátság, amelynek a XVII. században XIV. Lajos, a Napkirály kortársaként egy Don Perignon nevű atya volt a gazdasági főnöke, és az apátsági pince kezelője •is egy személyben. A környéken egyébként már évszázadokkal előtte óriási szőlőskertek álltak, a szerzetesek ugyanis a borászat legjobb művelőinek számítottak. Tulajdonképpen a már említett Don Perignon jött rá a pezsgőkészítés titkára és ő használta először a palackok dugaszolására a parafát. „Márpedig csak abból a borból lesz pezsgő, amelynek második forrása magában a palackban megy végbe...” — hirdette. Vastag falú üvegek' ben a gyöngyöző nedű A derék szerzetes „házasította össze” Champagne szőlőfajtáit, amelyeket úgy ismert, hogy a legenda szerint, bár öregségére megvakult, de egy-egy szőlőszemet megízlelve mindig megmondta, hogy a fajta melyik kertből való. Az apátsági templomban temették el, s a hálás utókor nem feledkezik meg róla. Minden esztendőben, így például az idén is népünnepélyt rendeztek a pezsgő feltalálójának emlékére. Körös-körül a domboldalakban a rómaiak által valamikor csákány- nyál vájt föld alatti labirintusokban ma a pezsgőspalackok millióit raktározzák. Ezeket is Champagne egyik titkaként emlegetik. Az egyenletes hőmérsékletű pincékben ugyanis évekig állnak a vastag falú üvegek és bennük a hírneves, gyöngyöző nedű. Érdemes megkóstolni... , Mentusz Károly
