Népújság, 1984. szeptember (35. évfolyam, 205-230. szám)
1984-09-14 / 216. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1984. szeptember 14., péntek IRODALMI BARANGOLÁS SZLOVÁKIÁBAN IV 4. Tajovsky szilőföldjén A tanfolyamok a legkedveltebbek A gyöngyösi TIT és az igények Író—olvasó-találkozókat is szervezünk (Fotó: Szántó György) Ki alakulóban egy újfajta profil Ha a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat gyöngyösi szervezetének, több évvel ezelőtti programjait összehasonlítjuk a jelenlegiekkel, érdekes jelenséget figyelhetünk meg. Akkoriban jóval kevesebb tanfolyamot szerveztek, s jóval több volt a szó szoros értelmében vett ismeretterjesztő előadás. A kívülálló csak találgathatja e változás okait, Sisáné Murai Judit, a TIT helyi titkára viszont ésszerű magyarázatot is ad. — Sokan hirdetik, hogy az utóbbi esztendőkben megnövekedett az emberek szabad ideje — mondja. — Véleményem szerint ez nem igaz. Jól lehet a munkahét 44 óráról 40-re csökkent, de a dolgozók a felszabaduló perceket, a hobbitelkeken, vagy másodállásban töltik el. Maradék óráikat okosan igyekeznek beosztani, s úgy próbálják kitölteni, hogy minél hasznosabban teljenek. Ezért egyre kevesebben térnek be az „egyszerű előadásokra”. Annál többen választják azonban a tanfolyamokat, amelyekből gyakorlatias ismeretre tesznek szert. Persze az országosan is ismert személyiségek, így például Chrudinák Alajos, Hajdú János vagy Sugár András beszámolói továbbra is népszerűek, de amíg régebben egy-egy községben a helyi előadók is telt házat vonzottak, ma már ez nem mondható el. Elsősorban azért, mert ismert a témakörük. Mivel nehéz foglalkoztatni a helyieket, ezért számukra elsősorban a publikálást, az újságokban történő ismcet- terjesztést ajánljuk, tehát új utakat kell keresniük, csak úgy. mint nekünk. Hozsik István szervezőtől azt is megtudjuk, hogy elsősorban a művelődési házakra alapozva igyekeznek megfelelni az igényeknek. — Egy kisebb település művelődési otthona vagy klubkönyvtára 30—40 ezer forintból gazdálkodik évente — világosit fel. — Ebből nehéz folyamatosan színvonalas előadássorozatokat szervezni. Ráadásul a gazdálkodásban is változás történt: ezek az intézmények már nem dolgoznak önálló költségvetéssel, hanem a GAMESZ-ekhez tartoznak. Tehát nem érdekeltek abban, hogy minél nagyobb nyereségre tegyenek szert. Ezen a helyzeten úgy igyekeztünk segíteni, hogy a TIT-es tanfolyamok bevételeinek az önköltség feletti részét a rendező művelődési házaknak adjuk. Ezt akkor használhatják fel ismeretterjesztő műsorokra, amikor akarják. — Vállaltunk hagyományos munkánk mellett jó néhány olyan közművelődési feladatot, amelyet a művelődési otthonoknak kellene ellátniuk. Író—olvasó találkozókat. szakmásító tanfolyamokat, humoristák estjeit, mindent felkarolunk, ami telt házzal kecsegtet. Természetesen a népművelőknek érdeke, hogy a TIT-en keresztül szervezzék a programokat, hiszen így jóval nagyobb összegből gazdálkodhatnak. Azt hiszem mostanában már elmondhatjuk — amit kevés TIT-szervezet hirdethet az országban —, hogy afféle közművelődési ellátó szolgálat szerepet töltünk be. Rákényszerültünk erre, ahogyan arra is, hogy okosan gazdálkodjunk, mert nagyon kevés központi támogatásban resztsülünk. Egy hirtelenjében összeállított statisztika szerint, tavaly 1200 előadás, s több mint 60 tanfolyam felett, „bábáskodtak”. Ezek a számok mindenképpen elismerésre méltóak. — Jelenleg a tanfolyamok a legkedveltebbek — veszi át a szót Sisáné Murai Judit. — Ezekre áldoznak a legszívesebben. De mi bármilyen előadássorozatot megszervezünk, amely iránt nagyobb érdeklődés mutatkozik, Többek között azzal is büszkélkedhetünk, hogy az önvédelmet, valamint gépi kötést csak . mi oktatunk a TIT szervezetek közül az országban. A számítógép-kezelők felkészítésének is hamarosan kialakítjuk a technikai bázisát. A gyerekek között olyan nagy az érdeklődés, hogy nem is tudjuk vplamennyiük je- 'entkezését elfogadni. Egyébként az óvodások tornáját és nyelvtanfolyamát is beindítottuk, holott ezek eddig nem tartoztak a TIT- hez. Vállaltuk, mert alkalmazkodnunk kell az új igényekhez. Homa János Radvány ma már nem önálló település, egybeépült Besztercebányával, ám régi hangulataiból még mindig őriz valamit. A Rad- vánszkyak 1677-ből való kastélyának láttán óhatatia' nul is Balassi Bálint jut eszünkbe: radványi levél" tár őrizte meg a Balassi-lí- ra jelentős részét. Odébb a szlovák romantika legnagyobb költőjének. Andrej Sladkovicnak emlékműve, A szerelem szépségéről írt világirodalmi rangú verseket a magyar reneszánsz költő, s a szlovák romantika poé" tája egyaránt. Egykor mozgalmas élet zajlott itt Radványban, a megyei urak éppúgy szívesen időztek falai között, mint vásárok idején a környékbeli falvak lakói. A radványi vásár hajdan messzi földön híres volt. három napig is eltartott, az árusok, s a gyerekek nagy örömére. A környékbeli Tajov (Tájó) szülötte, a je* les író. Jozef Gregor-Ta- jovsky személyes élményei alapján írta e sorokat: „A három nap alatt annyi mézeskalácsot. dinnyét, krumplicukrot, törökmézet, fügét, narancsot torkoskodtam ösz- sze. hogy egy íityingem sem maradt, sőt itt-ott már a rokonok, ismerősök zsebét is megvágtam egykét krajcár erejéig”. Radványon járva számtalanszor eszembe jutottak e sorok, s a kis elbeszélés ama részletei ,is. amelyekben a vásári alkudozás, vagy az áldomás szertartásának leírása olvadható. S csak természetes: ama régi vásárok hangulatiságának életre keltése is. amelyről nagyapáink meg dédapáink múltba vesző elbeszélései nyomán lehet még nekünk mai nemzedékeknek is némi. inkább csak töredékes emlékanyagunk. Ezeken a vásárokon jelen voltak a hajdani monarchia távoli csücskének árusai is; ahogy Tajovsky leírja: „A radványi vásáron nincs olyan kereskedő, aki ne tudna szlovákul, mégha Pestről vagy Debrecenből való is. Ördög tudja. hogyan lehetséges ez!” Dehát ki is volt valójában Jozef Gregor-Ta- jovsky — kérdezheti most már joggal az olvasó. Aki Besztercebánya újabb városrészeit, s a környéket bejárta, könnyen eljuthatott a Körmöcbányára vezető turistaút mentén Tajovba, ebbe a hegyek tövében megbúvó kicsi faluba. A besztercebányai tanárképző főiskola új épületétől már csupán kiadósabb sétát kell tenni, hogy határát, szélső házait elérjük, ahol — az út jobb oldalán, a hegyoldalban — nyomban megpillantjuk a példásan rendezett temetőt, középtájon az egyszerű. de szép síremléket ezzel a felirattal: J. * Gre- gor-Tajovsky 1874—1940. A síremléken dombormű, ülő férfialakot ábrázol szlovák népviseletben — nyilvánvalóan az író életművében ábrázolt paraszti, népi világ jelképeként. Itt is fenyvesekkel teli erdők koszorúja ékesíti a falut. melynek közepén, mindjárt az országút mentén nagyobbacska fazsindelyes ház: az író egykori szülőháza, ma emlékmúzeuma. Aki olvasta novelláit (sok évvel ezelőtt Keserű kenyér címmel jelent meg belőlük magyarul egy kötetre való), hamar el tudja képzelni ebben a miliőben a hajdani kisfiút, aki itt gyűjtött élményeiből teremtette meg a XX. századi szlovák novellisztika legszebb darabjait. Szociális elkötelezettsége, a kemény paraszti sors realista igényű rajza okán Móricz Zsig- monddal rokonítja az ember szívesen, ám olykor meg mintha Tamási Áron prózájának motívumai villannának fel írásaiban — nyilvánvalóan véletlen párhuzamokként. És persze megkapó az élmény személyessége is. kivált a gyermekkor világát felidéző elbeszélésekben, Ebben a csöppnyi faluban, s e meghittséget árasztó parasztházban zsörtölődött az öreg Gregor (az író nagyapja) nagyanyával; itt várták be téli estéken, hogy megfőljön a krumpli, s vele elérkezzék a lámpagyújtás ideje; itt az eresz alá állva nézhette az író nagyapja a vonuló fellegeket. s „ha egykét napig nem javult az idő. kiállt a ház elé. onnan perelt a "felleghordozókkal", mikor hagyják már abba a világ öntözését, és hogy éppen most kellett hozzálátniuk, mikor a legjobban elkelne a meleg, a napfény?!” S persze ide tért haza a nagyapó „öreg este ... a mezőről teli tarisznya gombával, gyümölcsfélével, gyógynövénnyel”. hogy aztán meséljen vég nélkül tapasztalásairól. „aszerint, hogy éppen minek jött el az ideje. .. . hogy a burgonya már virít, hogy a gyümölcs, hál- isten. megmarad, hogy a réteken még ma rád hatos a fű. de itt meg amott az erdőszélen legeltették a pásztorok. másutt meg az, asz- szonyok sarlózták le. az erdőn meg valami suhancok vágtak ki egy bükkfacsemetét, pedig már egylábnyi is megvolt...” Csaknem tíz éve már, hogy először Tajovban jártam. Akkor olvastam először elbeszéléseit, s most, hogy Radvány mellett végigutazva felsejlett előttem a hegyek aljában megbúvó kis falu. egyszeriben fel- idéződtek bennem az iménti. Tajovskyval kapcsolatos régebbi élményeim is. S az emlékházban tett legelső látogatásom is. amely különösen emlékezetes maradt. Emléket is őrzök róla. a falu tanítója — egyben a kis múzeum gondnoka is — egy magyar nyelvű Tajovsky- kötettel fejezte ki örömét és háláját az érdeklődésért. „Na pamiatku”. azaz: emlékül, írta a kötetbe, s alá a dátumot is: „Tajov, 3. 8. 1976.” S hogy a dolog még hitelesebb legyen, az emlékház pecsétjével és saját aláírásával is ellátta a könyvet. amelyhez persze nyomban megvásároltam Besztercebányán egy kötetnyi elbeszélését eredetiben is . .. Míg mindezt végiggondolom. már Besztercebányán járunk, autók száguldanak mellettünk, a főtér mai képe aligha hasonlít arra, amit az ifjú Tajovsky láthatott a századforduló idején, amikor egy munkásfelvonuláson — diákként — magyarul énekelte a Mar- seillaise-t... Dr. Lökös István Magyar tv-alkotások a Prix Italián Deák Mór: Mária volt ___________________________________________© Két magyar televíziós mű. sor vesz részt az idei Prix Italia nemzetközi fesztiválon. A szeptember 17. és október 1. között Capriban megrendezendő seregszemlén a drámai kategóriában, vetítik le a Kemény Zsig- mond regényéből készült özvegy és a leánya című produkció negyedik epizódját. A filmsorozatot, — amelyet Horváth Z. Gergely rendezett — az elmúlt év végén láthatták a nézők. A zenés műsorok kategóriájában Offenbach Hoffmann meséi című fantaszBhbils Mihály életéről készített filmet Surányi András rendező „Ninive” címmel. A század egyik legnagyobb magyar költőjének életéről szóló kisjátékfilm operatőre Balog Gábor. A főbb szerepekben L inka György, Pap Éva, Margittay Ági és Mécs Károly látható. A produkciót október elején mutatják be. tikus operája a magyar versenyfilm. A zenetörténelem egyik legnépszerűbb darabját — még az idén bemutatja a Magyar Televízió — Szász Endre világhírű festőművész díszleteivel és jelmezeivel rögzítette filmszalagra a tv stábja, Szine- tár Miklós irányításával. A nagy hagyományú olasz fesztiválon, — amely kezdetben rádiós produkciókat vonultatott fel — 1970 óta szerepelnek magyar alkotások. Tavaly a zenés műsorok közül A hét fő bűn című produkciót a zsűri különdíjával jutalmazták. Bemutatóra vár a „Neumann János” című film is. amely — Dénes Gábor rendezésében — a nagy magyar matematikus életéről szól. Az eredeti dokumentumok alapján készült produkciót részben Magyarországon, részben pedig az Egyesült Államokban forgatták, az operatőr Péterffy András volt. 111,2. Igyunk valamit, bátorította magát, amikor szemembe gyűjtöttem szobáját. Maga ,is megrettenhetett a felelőtlenségétől. hogy egy vadidegent, ilyen hirtelen, estéi magányos szentélyébe hoz. Az üveg nyaka poros volt. ittunk. Ahogy sápadtan megrázkódott. simogatásra induló ujjaimat kikerülve arra kért. ne vessem őt meg. Ebben gyorsan megegyezhetünk. mondtam, de újra és újra visszahullatta az ölembe kezemet. Két fiam van. hadarta, csak most nincsenek itthon, a nagyanyjuknál nyaralnak. Mért küldted el őket. kérdeztem, azzal a hangsúllyal, amely íyel a megkérdezhetetlen dolgok után érdeklődünk. Hogy kitakaríthassam a lakást. hajolt el szavaim éle elől, s hátat fordított. Te most azt hiszed, kurva vagyok. Elváltál? — folytattam hidegedé nyelvvel a vallatást, s szerettem volna felpofozni magam. amiért kínzóm. Igen, koppánt a válasza, és hét éve nem voltam senkivel. Istenem, suttogtam a kimondható szavak mögött, istenem, de nagy marha vagyok. Tudnom, látnom, érez- nem kellett volna. Segélykiáltás volt minden mondata, minden mozdulata, a vihar a mellkasában, ami pihegéssé szelídült pulóvere alatt, istenem, rám bízott valamit, s én azt hittem opálos fénytörésétől, hogy kavicsot. Fölálltam, remegő tagjaim és remegő hangom hálájával, de fagyosan csak annyit vetett oda, hogy „ha fürödni akarsz, ott a fürdőszoba”. Dühösen, a ruháimat széthányva vetkőztem le előtte. Kényszerítettem, hogy rám nézzen. De a magányos éjszakák forgolódásá- nak emléke újra kiüresítette a szemét, adok egy törölközőt, mondta, s ahogy csendesen behúztam magam mögött az ajtót, hallottam, hogy sír. Sokáig ültem a kádban, nagyokat húzva a mosógépre állított üvegből. Megmostam a hajamat is, nem vettem észre, amikor rám nyitott. Kész vagy? — kérdezte az ajtófélfának dőlve, s a hangjában ismét annyi gyöngédség volt, hogy zsibbadás vett erőt rajtam, mintha nem is ő — én szolgáltatnám ki magam neki. Kész, feleltem rekedten, megtöröllek, mondta szelíden, s végigsimította a testemet először a törölközővel, aztán az ujjaival, hogy végül a szájával boruljon rám. És most menj. simította le, ki tudja, hányadszor, a kosztümjét, menj, menj, el, hadarta, . átizzott hangja azonban meghazudtolta, amit mondott. Gyengéd erőszakkal kibontottam ruháiból, esetlen újakkal becéztem kislányos melleit, a bugyiból már maga lépett ki. Besegítettem a kádba, lecsutakoltam, s egy-egy elfojtott kacagása után végül együtt nevettük ki szomorúságunkat, magányunkat, s torkunkban elfelejthetővé vált a félelem. Behúzta a hasát, mit csinálsz, ripa- kodtam rá tréfásan, elfogadtalak, úgy ahogy vagy, ne hazudd szebbé magad, mert leleplez a másnap. Hálásan pillantott rám, ki- düllesztette a hasát, felfújtam magam én is, úgy masíroztunk fel és alá az üres lakásban, meztelenül, mint két megőszült, nagyfejű gyerek. Fel-felnevettünk, ha kellett, ha nem, és hirtelen az jutott eszembe, hogyan találunk vissza szavainkhoz. hogyan törik meg a varázs, s kiábrándító lesz-e. Mária azonban, mint a tévémaci. bemászott a paplan alá. Lekapcsoltam a villanyt, s utánamásztam. Hogy vagy? — kérdezte, ajkamra téve ujját. Nagyszerűen. hercegnő, feleltem, szeretek a mesékben élni. Csókolni kezdett. csillapíthatatlan dühvei és sóvárgással, valahogy nagyon gyengéden mégis, s éreztem, hogy átold magába, mint a víz, mint örök eszményem, a tenger. (Folytatása következik) Film Babits Mihályról
