Népújság, 1984. szeptember (35. évfolyam, 205-230. szám)
1984-09-13 / 215. szám
NÉPÚJSÁG, 1984. szeptember 13., csütörtök S. A napsütötte Üzbegisztán „Levélbeszélgetés” az idén 60 éves köztársaságról Az Üzbég Szovjet Szocialista Köztársaság az idén ünnepli megalakulásának H0. évfordulóját. Az ott élő emberek igen nagy utat tettek meg a gazdasági, kulturális fejlődésben, a világtól való elszigeteltségük feloldásában. Ennek bizonysága az alábbi beszélgetés is, amelyet a nemzetközi nyelv segítségével — Balogh Viktória egri eszperantó klubvezető közreműködésével — levélben készítettünk Anatolij lonesovval, a Lenini Komszomol Szamarkand városi Bizottságának munkatársával, az üzbegisztáni ifjúsági szervezet Nemzetközi barátság: eszperantó elnevezésű szamarkandi klubjának elnökével. — Az ön hazája európai ember számára egzotikus terület, különleges, a mi környezetünkben nem megszokott építészeti stílusokkal, népszokásokkal. Miként tudják őrizni ezt az ősi örökséget, hogyan segítik a fiatalok a hagyományok ápolását? — Minden névnek megvan a saját nemzeti arculata. Üzbegisztánban különös ellentmondás létezett évszázadokon át. Ez az ősi ázsiai nép a középkorban kiemelkedő tudósokat, költőket, gondolkodókat adott a világnak, az utazók csodájára jártak remekmívű építészeti alkotásainak. Ugyanakkor gazdaságilag igen elmaradott volt. az itt élő embereknek csupán két százaléka értett a betűvetéshez. tudott olvasni. — A szovjethatalom éveiben egy nemzedék életperiódusa alatt gyökeres változás következett be. A gazdasági és kulturális forradalom megteremtette a fejlődés szilárd alapjait, ki- virágoztatta a kiváló nemzeti tradíciókat, mozgalmakat. Az egyik legősibb — ma is élő — hagyomány neve: hasar. Ez nem jelent mást, mint önzetlen részvételt a kollektív munkában, nem visszavárt segítséget az aratásban, a házak építésében. Amikor elhangzik a szó: hasar, minden barát, rokon, ismerős és szomszéd valakinek a támaszává szegődik a fontos dologban. — Ugyancsak messze- földön híre van az üzbég vendégszeretenek... — Ez az egyik legfőbb jellemzője népünknek. „A vendég jobban tisztelt, mint az apa.” — tartja az ősi közmondás. Néhány érdekes szabály az idejövök fogadtatásának íratlan törvényéből: „Amikor az otthonodban vendég van, még a macskát se űzd el, nehogy a vendég azt a személyére vonatkozó célzásnak tekintse!”. Egy másik: „Minél inkább kedves neked a vendég, annál kevesebb teát tölts a pijola-jába (üzbég fülek nélküli csésze), kifejezve, hogy neki kellemes sokszor tölteni a teából!” Vagy még: „Kívánva, hogy a kedves vendég, amilyen hosszan csak lehet, legyen az otthonodban, halaszd a piláf (rizses húshoz hasonló nemzeti eledel) asztalra helyezését, mert így mindenki megérti, nem illő a vendéglátó házát elhagyni, mielőtt evett volna a piláfból.” Az évszázados szokások még tovább erősödtek a Nagy Honvédő Háború idején. Például a taskenti Samakh- mud Saakhmedov és felesége, Bakhri 16 olyan gyermeket adoptált és nevelt fel, akik elvesztették szüleiket. Közöttük oroszt, tatárt, hébert, lettet, kirgizt, kozákot, üzbéget. — S az annyiszor megcsodált művészeti hagyományok? — Nemzedékről nemzedékre szállnak. A fákra készített freskók, az arany- 'hímzés, a kerámiára festés, az alabástromra, fémre, gipszre vésés és egyéb díszítőművészetek fogásait gondosan tanulják ma is a fiatalok. De ugyanígy őrzik az irodalmi és zenei folklór szellemi örökségét. Tízen- húszonévesek a tagjai az olyan világhírű nemzeti együtteseknek, mint a Ball or (jelentése: tavasz) vagy a Sodlik (magyarra fordítva: vidámság). De a korábban élt népi alkotók motívumai megtalálhatók napjainkban is az építészetben, a lakóházak díszítésében, a kulturális célú épületeken. — A köztársaság fővárosában, Taskentben és környékén sajnálatos földrengés okozott nagy pusztítást. Gondolom, a lakosság együttműködése is segítségükre volt a város helyreállításában. — 1966. április 26-án történt a tragédia. A hívó szóra: hasar, milliók vettek részt a mentésben, az újraépítésben. Nemcsak tasken- tiek, hanem Üzbegisztán más városaiban élők is, tulajdonképpen az egész ország. Itt van például az új lakótelep, a Csilanzár. Kirgiz és kazahsztáni díszítések láthatók az épületek homlokzatán. Messziről is észrevehető a felirat, amelyet a belorusz építők készítettek : „Taskent öröméért, a belorussziai néptől.” Az itt lakók jól emlékeznek rájuk, köszönetét mondanak azoknak, akik segítettek a város újjászületésében. Szalay Zoltán Asszonyok a tehenészetben Egy kiváló munkabrigád BWCOKHÍ yPOKAH XJ1O0KA- *W*A nOJWMAfT EHíEfOAHO .M£«HAS? BMrAAA SUyttA- OP6MMH í5£H«HCKOro '«COMOflA y3&£K«CfAHA HflWH lUy«yj>OBA «3 JUGOSZLÁVIA Erőművek— energiaellátás BULGÁRIA A jellegzetes mai bolgár falu l Jugoszláviának az idén több mint 63 millió tonna szénre, 4 millió tonna kokr szólható szénre, 16 millió tonna kőolajra és kőolaj- származékra és ötmillió tonna gázra van szüksége. A számítások szerint a következő években is hasonló mennyiséget használ fel az ország az energiahordozókból. Éppen ezért a jugoszláv energetikusok széles körű távlati tervet dolgoztak ki az energiaforrások kiaknázására egészen az ezredfordulóig. A tervek szerint minden hazai forrást hasznosítanak a következő években, s a kőolajimportot évi~ 10—12 millió tonnával csökkentik. A célok megvalósítását segítik elő az olyan kezdeményezések, mint három szövetségi köztársaság, Szerbia, Montenegró és Bosznia-Hercegovina közös vállalkozása. Ez év tavaszán közös erőfeszítéssel 26 vízerőmű építését kezdték meg a Drina és Moraca folyókon. Az erőművi hálózat elkészültével a három köztársaság eddig termelt energiamennyiségének egynegyedét nyerik majd innen. Az országban ma még csak egy 664 megawattos atomerőmű működik, Krskó- ban. Az ezredfordulóig hat újabb atomerőművet létesítenek, összesen 6 ezer megawatt teljesítménnyel. Az idő kerekének fordulásával megváltozott a bolgár falu élete is. Jól lemérhető ez a Lozen-hegy- ség koszorúzta termékeny völgyben fekvő Iskur-parti településen. Dőlni Paszare- len is. A fővárostól, Szófiától alig 30 kilométernyire fekvő, trák eredetű falu múltját nemcsak a régi krónikák lapjai őrzik, hanem a néprajzi hagyómányok, a legendák, a színes népviselet és lakóinak ízes nyelve is. Dőlni Paszarel 45 utcájából 42 aszfaltozott. Rengeteg az új ház, de ezek mindegyike a régi falusi építészet hagyományai szerint készült. Belül korszerűek, komfortosak, kényelmesek, kívül a régmúlt jegyeit hordozzák. A faluban két esztendeje épült ki az új vízvezeték-rendszer, s a közeljövőben adják át a derítő-tisztító berendezéssel ellátott vízgyűjtőt. Társadalmi munkában korszerűsítették és lényegesen kibővítették az iskolát, amelynek épületében kapott helyet a falu könyvtára, filmszínháza. Amolyan falusi művelődési központ lett a régi iskolából, ahol természetesen az oktatásé a főszerep, de hangsúlyt kap a művelődés és a szórakozás is. A televíziós programok vételét reléállomás biztosítja, s már készül a 300 vonalas telefonközpont. Nem kell sokat várni a falu lakóinak az új rendelő- intézetre sem. S mert a falu közel van a fővároshoz, lakói jó munka- alkalmat találnak Szófia gyáraiban, üzemeiben. Ez persze korántsem jelenti azt, hogy Dőlni Paszarel polgárai hűtlenek lennének szűkebb hazájukhoz. A falut nem fenyegeti a kihalás veszélye. Bár sokan a városban dolgoznak, mégsem telepedtek le Szófiában. A község vezetősége lépést tart az igényekkel, s igyekszik megteremteni a lehetőséget ahhoz, hogy a falu népe valóban otthonosan érezze magát a szülőhelyén. Működik a községben irodalmi klub, ifjúsági kör. A könyvtárban nemcsak olvasnivalót találnak a tagok, hanem aktuális előadásokat is hallgathat a falu népe heti rendszerességgel. A gyermekintézményekben valamennyi apróság helyet és ellátást kap, a fiataloknak pedig a főváros közép- és felsőoktatási intézményeiben biztosítanak helyet az általános iskola elvégzése után. Nincs hát oka a lakosságnak, hogy elhagyja a falut. Persze nemcsak a város kínál munkaalkalmat. Dőlni Paszarel mezőgazdasági termelőszövetkezetében 4 ezer hektárnyi legelőterület található. A szövetkezetiek főleg takarmánytermesztéssel és juhtenyésztéssel foglalkoznak. A gépesítettség magas fokot ért el, így a szövetkezetben dolgozók sem panaszkodhatnak, hogy nehezek a munkakörülmények. Dőlni Paszarel lakossága nemhogy csökkenne, évek óta gyarapszik. Nem véletlen, hogy a falu lakói most házasságkötő terem építését tervezik, s szükségük van a helyi étterem-hálózat bővítésére, s a kisipari szolgáltatások gyarapítására is Lehet, hogy idővel város lesz a községből? CSEHSZLOVÁKIA Közép-Európa Sorbonne-ja Taláros professzorok között: „Doktorrá fogadom”... Zeng-zúg a prágai Carolinum. a Károly Egyetem aulájának orgonája. Négyes sorokban kíséri a pedellusa professzorok elé a diákokat. Most veszik át diplomájukat. Szemben velük, a taláros professzorok mögött, annak a szobra. akinek az egyetem tétét köszönheti: ÍV. Károly német-római császár és cseh király. A legrégibb közép-európai egyetem alapítása. 1348 tavasza óta immár 635 év telt el. Akkoriban az egyetemnek négy kara volt: teológiai, jogi. orvosi és szabad^ művészeti, amelyből utóbb a bölcsészkar lett. Az egyetem bakkalaureátusi, mesteri és doktori címet adhatott. Nem csoda, hogy a Károly Egyetem messze földön ismert, elismert iskola lett. Sok európai ország fiait vonzotta. Ritkán esik szó róla. hogy magyarországi fiatalok neve szinte az egyetem alapításától fogva található a Carolinum évkönyvében. Mi több, épp a legfényesebb lapokra írták be nevüket. Az egyetem XIV. századi alkotmányában ez áll: „In universi- tates. ut de facto sunt. de Bohemorum. cui nationi sunt Moravi, Ungari atque Slavi — aha sit natio Polonorum, alia Bavororum. alia Saxo- num” — vagyis a magyar- országi diákokat a prágaiak a cseh nemzethez számították, s nem puszta udvariasságból. Akkoriban a csehek és a németek között, az egyetem vezetéséért dúló, éles harcban a magyar diákok hűségesen és következetesen a csehek mellett szavaztak. s ha kellett — verekedtek. Viszonzásul a Húsz János féle Kutná Hora-i dekrétumban foglalt egyetemi kiváltságok nemcsak a cseh hallgatókat illették meg, hanem a magyarokat ■is. Az egyetem történetéből talán még annyit, hogy hű maradt a huszita mozgalomhoz. egészen 1620-ig. addig, amikor a Habsburgok Csehországot háromszáz évre uralmuk alá hajtották. És még valamit a Carolinum- ról. Magyarországi és magyar nevekkel Húsz János kora után is gyakran találkozunk. 1415-ben Brikci (Berede) mestert rektorrá választották. s ő követelte a Prágára támadó Zsigmond császártól, hogy a husziták chartáját négy nyelven: cseh, német, latin és magyar nyelven vitassák meg. Zsigmond felfogta a magyar származású rektor tervét, s a disputát betiltotta, nehogy magyar katonái megismerkedjenek a huszita tannal. Kiemelkedő alakja volt a prágai egyetemnek a budai születésű Jan Jessenins- Jesensky orvos-professzor, rektor, aki az 1618—20-as Habsburg-ellenes cseh felkelés élén játszott szerepéért a fejével fizetett. A múlt századból pedig Riedl Szende, fiatal magyar tudós nevét őrzi a prágai egyetem krónikája, aki magyar irodalmi olvasókönyvet adott ki Prágában, sőt 1860-ban Irodalmi Lapok címmel .magyar folyóiratot indított, hogy segítse a cseh és a magyar nép ismerkedését. Ma a Károly Egyetemnek 13 kara van — a testnevelésig bezáróan. A prágai egyetemhez tartozik a pl- zeni. a hradec královéi fakultás is. Tavaly a Károly Egyetemen 20 ezer diák tanult. Ez egész Csehszlovákia összes egyetemi hallgatóinak mintegy 12 százaléka. A Carolinum diplomáját világszerte elismerik, minthogy az egyetemet sokszor említik így: Közép-Európa Sorbonne-ja. (firon) Az egyetem könyvtár terme (Fotó: ORBIS — KS)
