Népújság, 1984. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)
1984-08-12 / 189. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1984. augusztus 12., vasárnap MINDENNAPI NYELVÜNK Ló és fogat szólásainkban A Szilvásváradon aug. 17—20. között megrendezendő hetedik fogathajtó-világbajnokság alkalmából a szervező bizottság és a Heves megyei Múzeumok Igazgatósága „A ló és a fogat” témában országos gyermek- rajz-pályázatot hirdetett az általános iskolásoknak. A híradások szerint a pályázat szép sikerrel zárult. Érdemes lett volna éppen e korosztály számára olyan pályázat meghirdetése is, amely arra ösztönözte volna az ifjúságot, hogy gyűjtsék össze vidékük, falujuk szóláskincsének azokat az elemeit, amelyek a lóval kapcsolatos szólásmódok, szóláshasonlatok és közmondások nyelvi formáiról, jelentésváltozatairól és használati értékeiről vallanak. Hogy milyen gazdag és színes szólásvilágról van szó, arról szerény példatárunk is bizonykodik. Az átvitt értelmű állandó szókapcsolatok még ma is gyakran vállalnak szerepet mindennapi nyelvhasználatunkban: jó lóra tesz (sikerül a vállalkozása), magas lóra ül (fölényes), lovat ad alá (felbátorít), lóvá tesz (rászed, becsap), lóhátról beszél (gőgös), fut vele a ló (jól megy a dolga), két lovon ül (két lehetőséggel számol) stb. Alig van életünknek olyan jelensége, történése, amellyel kapcsolatban ne alkotott volna színes, sokat mondó szólásformákat népünk nyelvi leleményessége és életbölcsessége. Ezek a példák is erről tanúskodnak: Lónak négy a lába, mégis megbotlik. Búsuljon a ló, elég nagy a feje. Lovat keres, rajta ül. Zabos lónak, jó kedv az ostora. Nehéz agg lóból poroszkát csinálni. Nyomtató lónak, nem kötik be a száját. Megkötötte magát, mint a nyakas ló. Abrak pucolja a lovat. Közös lónak túrós a háta (feltört, kisebesedett). Abrakvivö lónak nem törik fel a háta. Deres ló, ritkán válik abból jó, aki válik, ugyan jó. A kanca vemhezi a lovat, s abrak az anyja. Elragadták a csikók (elöntötte az indulat) stb. Jegyzetfüzetem tanúsága szerint a lóval kapcsolatos szólásformák még közéleti nyelvhasználatunkban is kulcsszerephez jutnak. Az előadók, a vitavezetők és hozzászólók egyaránt élnek az alábbi szólásokkal akkor, ha nagyon is személyes jellegű mondanivalójukat fogalmazzák meg: Átesik a ló másik (a túlsó) oldalára (végletekben gondolkodik), Lovak elé fogja a kocsit (mindent fordítva csinál). Nekünk is nevetett valaha a vak ló (jobb napokat is láttunk). Egy lovat nyergeinek Száján viszik a lovat. Meg- baklott, mint a ló. Csak váltott lovakkal érhetünk célba (iparkodva, sietve). Magam is meghökkentem, amikor egyik adatszolgáltatóm arra kérdésemre, hogy megy a dolga, hogy van, így válaszolt: Mint aki egy lóval szánt (neméppen jól, rosszul). Egyetlen szólásformával a lényegre tapintott a megkérdezett. Dr. Bakos József Egyetemzárás Szombaton diplomaosztással fejeződött be Szombathelyen, a Savaria urbanisztikai nyári egyetem. Az idén hazánk minden részéről, valamint Ausztriából, Csehszlovákiából, Finnországból, Franciaországból, Görögországból, Hollandiából, Jugoszláviából, az NDK-ból, az NSZK-ból, Olaszországból, Romániából, a Szovjetunióból, és a USA-ból érkezett hallgatók „Az urbanizációs folyamat sajátosságainak vizsgálata Közép- és Kelet- Európában” című alaptémát dolgozták fel. Az emberség fokmérője Fogyatékos gyermeket nevelni Az idős asszony bizalmatlanul fogad. A csinos falusi ház előszobájába vezet. Amikor elmondom neki, hogy az értelmi fogyatékos gyermekekről szeretnék írni, szúrós tekintettel mér végig. — Miért épp nálunk puhatolózik? — kérdezi. — Ügy tudom, hogy ön neveli az unokáját. — Nincsen nekem gyagyás unokám. Az ajtó üvegén egy tizennégy év körüli, debilis fiú emeli fel a függönyt. — Szevasz, szevasz — kiált át, s integet. — Hagyjon nekünk békét — mondja erre az öregasz- szony. — Van nekünk elég bajunk. A falubeliektől megtudom, hogy a sérült gyermek azért él a nagyanyjánál, mert szülei szégyellik. Persze, lehet, hogy ez csak afféle pletyka. Bátortalanul állok a megyeszékhely egyik családi háza előtt. A csöngetésre negyven év körüli férfi nyit ajtót. Barátságosan betessékel az ízlésesen berendezett lakásba. A szobák polcai könyvektől roskadoznak. Nem jönnek zavarba, amikor imbecillis fiukról érdeklődöm. Az immáron tizenhárom éves Peti betegsége háromhónapos kora óta ismert a szülők előtt. — Nagyon keserű volt számunkra, hogy annak idején néhány orvos nem vette emberszámba a gyereket — így az anya. — Ezért fordulhatott elő, hogy amikor kis korában tele volt váladékkal a füle, azt állították, hogy nem súlyos a betegsége. Később emiatt műteni kellett. Az operációt elrendelő orvos felelősségre vonta mulasztó kollégáját. Az óvodában és a bölcsődében végtelenül emberségesen bántak vele. Jelenleg foglalkoztatóiskolába jár, nehezen halad tanulmányaival. Csak a nevét tudja leírni. Régebben leültünk vele számolni, írni, de nem értünk el eredményt. Most már nem erőltetjük. Idejének egy jelentős részét zenehallgatással tölti. Ez leköti. Ha a tévében beatzenekart lát, kezébe veszi a seprűt, az a gitár. Egyébként nemcsak a zenészeket, de a családhoz látogató gyermekeket is utánozni igyekszik. Sokszor a jóval fiatalabbakat is. — Nagyon jó érzékkel rátapint arra, hogy ki szereti és ki nem — magyarázza az apa. — Egy simogatásért „ölni lenne képes”. Mindenhová elvisszük, s bizony, még baráti körben is előfordul, hogy fura szemmel néznek ná és ránk is. Pedig mi nem tehetünk arról, s ő pedig még kevésbé, hogy ilyennek született. — Az idén javasolta a brigádunk, hogy munkahelyünkön szervezzenek kommunista műszakot a szellemi fogyatékosok megsegítésére — veszi át a szót az asszony. — Mindhiába. A munkaver- seny-felelős nem vette fel az éves programba. Ügy látszik, hogy akinek nincs ilyen gondja, az nem tudja, hogy mit is jelent egy ilyen gyereket nevelni. A vállalatnál is dolgoznak ilyen fiatalok, s bizony jó néhányszor hallottam, hogy a hátuk mögött összesugdosnak: „nézd már a hülyéket”. Ez a szemlélet nekem nagyon fáj. Éppen emiatt örülünk, hogy megnyílt itt, Egerben, egy szociális foglalkoztató, ahová Peti elmehet majd, ha befejezi az iskolát. Ott nem fogják csúfolni, mint a vállalatoknál. Ez a munkahely közel esik a lakásunkhoz, bár ha messzebb lenne, sem jelentene nehézséget, hiszen az iskolába is egyedül jár. A fiúval nem találkoztam, mert a nagyszülőknél tölt egy hetet. Szülei megmutatták a fényképeit. A hétéves Sándort látva, az az első benyomásom, hogy teljesen egészséges. Aztán néhány lépés után kiderül, hogy testi fogyatékos. Mindkét lába elvékonyodott térdtől lefelé, s lábujjhegyen jár. A sarka olyan kerek, mint egy csecsemőé, aki még soha nem állt rá arra. — Koraszülött volt szegénykém — mondja a mama. — Négy évvel ezelőtt műtötték. Egy időben már, mintha rendesen járt volna, aztán most úgy látom, hogy romlott az állapota. Gyógytornára is hordjuk, sokat jelent neki. Az utóbbi időben azonban, mintha nem végeztetnék olyan lelkesedéssel a gyakorlatokat a gyógytornászok, mint régebben. Talán ez a visszaesés oka. Egyébként jó tanuló, de nagyon eleven . .. Sok barátja akad itt a környéken. Sajnos előfordul, hogy kigúnyolják. Amikor például egyszer lementem érte a játszótérre, azt mondja neki az egyik kisfiú, hogy „sánta, itt van az anyád”, Elképzelheti, hogy mit éreztem. Mintha a föld nyílott volna meg alattam. — Az értelmi és testi fogyatékosok élete tabunak számít — világosít fel Hídvégi Márta gyógypedagóguspszichológus, a Heves megyei Áthelyezési Bizottság vezetője. — A szülőknek szembe kell nézniük a társadalmi előítélettel. Azoknál a családoknál, amelyeknél keveset foglalkoznak a kívülállók csúfolódásaival, kevesebb a zavar. Elsősorban az értelmi fogyatékosok gondjait ismerem, s tudom, hogy a hozzátartozók nemegyszer kerülnek nehéz helyzetbe ... Kezdődik azzal, hogy az orvosok félnek megmondani az igazat. Pedig még a szülés után, őszintén kellene közölni a valóságot, mert általában már akkor megállapítható a betegség. Ezzel persze nem oldódnának meg a gondok, de jelentősen csökkennének. Egerben például minden szinten lehetőség nyílik a kicsinyek- megfelelő fejlesztésére. Hároméves kor alatt szaktanácsokat adunk, később óvodai elhelyezést biztosítunk. Hatéves kortól kisegítő, illetve foglalkoztatóiskolában kezdhetik el a tanulást. A foglalkoztatóban az a célunk, hogy némi irás- és számoláskészséggel felvértezzük őket. A* hevesi, a gyöngyösi, a hatvani és az egri kisegítőben sokkal jobbak a tárgyi és személyi feltételek, mint az általános iskolákban. Mégis sok szülő idegenkedik attól, hogy az ilyen oktatásra szorulót behozza ide. Sokan szeretnék beíratni gyenge képességű gyermeküket „rendes” iskolába. Pedig ott az utolsó padba kerül a kicsi, s aligha nyílik lehetőség a kibontakozására. Az előítéletek megszüntetésének számtalan módja létezik. Talán a pedagógusoknál kellene kezdeni. Volt már rá példa, hogy a kise- gítősökkel szemben sétáló normál iskolások tanára rámutatott a mieinkre, s a ra- koncátlankodóknak azt mondta: „olyanok vagytok, mint azok”. Az előrelépéshez mindenképpen szükség van arra, hogy a kívülállók megismerjék az értelmi fogyatékos gyermekek családjainak, s az iskoláknak a gondjait. A testi és szellemi fogyatékosok is emberek, s akkor segíthetünk leginkább rajtuk, ha szeretettel közeledünk hozzájuk. Ez emberségünk fokmérője. Ha az előítélet megszűnik, nem kell nagymamánál bújtatni a gyereket. S azért, hogy az idegenek csúfolják őket, vagy a szülők szégyellik, nem csak néhányan felelősek. Homa János Teljes a csúcs a Balatonon. Csörögnek a kések, villák, poharak a vonyarcvas- hegyi Tulipánban. A pincérek, mint dolgozó hangyák, futkorásznak ide-oda a nyüzsgő vendégbolyban. A sarokban sörei mellett kucorgó Berci így morfondíroz magában: „Es ha meglépnék fizetés nélkül...?” S már hívja is a pincért: — Minden rendben, öreg- fiú? — kérdi tőle csapongó könnyedséggel. — A vendégek nem túl pimaszak? Csurran-csöppen azért borravaló? A feleséged nem gyenesdiásdi véletlenül? Ugye! Mindjárt gondoltam! Micsoda véletlen! Magam is gyenesdiásdi vagyok. Fura, nem, hogy épp itt kell találkoznunk. ..? Berci föláll, hanyag mozdulattal helyére pöccenli a Grabócz Gábor: Két sör és egy házmester széket, kezet nyújt a pincérnek, s indul a kijárat felé. — És a két üveg Balato- toni? — szól utána a pincér. — Az imént fizettem ki önnek, emlékezzék csak! — Bizonyára hibbant kicsit — dörmögi a pincér. — Legyen boldog a két üveg sörével! — s kiüríti a hamutartót. A jelenetet figyelte egy farmeres fiú. „Ugyan, én meg miért fizetném ki a házmestert?” — ébred föl benne az egyenlőségtudat. És már hívja is a pincért: — Mondd, öregfiú minden oké? Es a vendégek nyugisak? Van elég jatt? — Semmi rosszat nem mondhatok — feleli —, csak épp az előbb maradtam hoppon két sörrel, de többet ilyen nem lesz... A farmeres hideg nyugalommal indul a kijárat felé, s közben hátraszól: — Viszlát, haver! A pincér nyomban utána veti magát. Es mielőtt szóhoz juthatna, így kiált föl a farmeres: — Ja, igaz is, milyen feledékeny vagyok! Nem adta oda a visszajáró pénzt! GRÜZ TÁNCOSOK MAGYARORSZÁGON Harmadszor látható hazánkban a 85 tagú grúz népi együttes. Szerdai budapesti bemutatkozása után még háromszor lép fel a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon, majd a jövő héten Szegeden adják elő három alkalommal műsorukat. A népi hagyományok megőrzésére, ápolására alakult együttes jövőre ünnepli fennállásának 40. évfordulóját. Műsorukban láthatjuk Grúzia minden területének hagyományos táncait, amelyeket a Kaukázus cs a Fekete-tenger partjának lakói még ma is táncolnak. Előadásukban szerepel a tbiliszi városi folklór feldolgozása is. Táncaikat és dalaikat eddig 82 országban mutatták be. Aki ismeri Bertolt Brecht Baal című darabját, csodálkozhat, hogy kerül ez a súlyos mű a könnyű nyári szórakozások közé. De ha megnézi a Babarczy László rendezte játékot — akár Gödöllőn, akár Boglárlellén —, mégis kellemes kikapcsolódásban lehet része. Nem azért, mintha elsikkadnának a fontos gondolatok, hanem mert izgalmas, életszagú jelenetek követik egymást. Baal-lal, a főhőssel (képünkön Vajda László alakításának egy pillanata), olyasmik esnek meg, amit nem lehet közönyösen szemlélni. Ez a tehetséges ember képtelen megférni környezetével, aljasul bánik szeretőivel, végül megöli egyetlen barátját. Brecht maga jellemezte így: „Aszociális, de egy aszó. ciális társadalomban az”. Baal sohasem érzi szabadnak magát, bárhol is van. Ez az életérzés különösen hangsúlyos ebben — a kaposvári együttes által megformált — előadásban, amelyben a jelenetek zöme szabad teret mutató díszletek közt (Donáth Péter munkája) játszódik, ahonnan azonban mégsem lehet kitörni. Nemcsak Vajda László játéka emeli ki Baal különösségét, hanem a többi szereplő megkomponált összjátéka is, akik közül néhányan több szerepet alakítva újabb jelentésréteget tárnak föl. Ilyen például Molnár Piroska nagypolgár- és koldusasszonya, Kisvárdai Gyula előkelő kritikusa és útszéli favágója, vagy Cselényi Nóra pipiskédé, lelkendező versrajongó kisasszonya és megfásult, alvilági pincérnője. Említeni kell még a Baal kísérőtársát, Ekartot alakító Helyey Lászlót, aki a főhőssel szinte egyenrangú szerepet formál. Aki ismeri a cseh Vancura kisregényét, a Szeszélyes nyárt, vidám, fölelemelő szórakozást várhat, joggal. S nem is csalódik a kaposváriaknak ebben az előadásában sem amelyet Lukáts Andor állított színpadra. A három jó barát: a für. dőmester, az őrnagy és a kanonok éli szürke napjait, hallgatják a fürdőmester feleségének pörlekedéseit, mígnem kötéltáncos pár érkezik, s kibillenti nemcsak őket, hanem az egész kisvárost a nyugalmából. Mulatságos helyzetek követik egymást, a könnyed tanulság: a suszter maradjon a kaptafánál. Emlékezetes előadás, a színészek jóvoltából is. A három barát összetartozását enyhe iróniával jeleníti meg Vajda László, Helyey László és Jordán Tamás, a veszekedő, álmodozó feleséget Lá. zár Kati, a szépséges cirku. szos lányt Takács Kati és a csodálatos művészt, nekünk, nézők számára is lélegzetelállító pillanatokkal, Kamon- dy Imre. De a remek szórakozás ellenére szívszorító a befejezés: a kötélen, amelyen végül is mindnyájan játszhatnánk, száradó szennyes ruhák csüngnek. A csodának vége. Ez most csak játék, de azért az előadás után marad min töprengeni hazafelé. Nyári színházak Szeszélyes k sorsok ■k ú r-: -m > *
